Észak-Magyarország, 2006. szeptember (62. évfolyam, 205-230. szám)

2006-09-28 / 228. szám

2006. szeptember 28., csütörtök HIRDETÉS /18 ÉSZAK m a a r * « o a » * « a 25 éves a jogászképzés a Miskolci Egyetemen A jubileum, az Állam- és Jogtudományi Kar oktató-, valamint TUDOMÁNYOS TEVÉKENYSÉGE, A TÉRSÉGBEN BETÖLTÖTT RANGOS SZEREPE IS INDOKOLJA, HOGY ÁTTEKINTSÜK MINDAZT, AMI ÁLTAL NEMCSAK ISMERTTÉ, HANEM ELISMERTTÉ VÁLT A KAR. MÚLTAT, JELENT ÉS JÖVŐT VILLANTJA FEL DR. SZABÓ MIKLÓS PROFESSZOR, A KAR DÉKÁNJA.- 1981 szeptemberében lépett be az egyetem kapuin az első jo­gász évfolyam. Akkoriban a Mis­kolci Egyetemet még Nehézipari Műszaki Egyetemnek hívták, így az egyetem és a város előtt újdon­ságnak tűnt a gondolat, hogy jo­gászképzés kezdődik. A döntés­nek megvoltak az okai, az egye­tem részéről az volt, hogy a kép­zési kínálatát bővítse, és az egye­tem fennmaradásának egyik ga­ranciáját látták az akkori vezetők abban, hogy a jogi képzés megin­dult. Voltak szempontjai a város­nak és a megyének is, mert erre az időre a jogi igazgatási szakem­ber-ellátottság megoldatlanná vált. Fontos volt tehát, hogy a ma­gas szintű jogi-igazgatási szakem­berek képzését a helyszínen old­ják meg, hiszen régi tapasztalat, ahol képzés folyik, ott maradnak a végzett hallgatók. Úgy gondo­lom, ha az elmúlt 25 évre vissza­tekintünk, ezek az igények telje­sültek. Napjainkra már a Miskol­ci Egyetem universitas, a képzés teljes spektrumát felvonultató in­tézmény, hiszen a jogászokat követően közgazdászok, bölcsé­szek, zeneművészek és egészség- tudományi szakemberek képzése is folyik az egyetemen. Elmond­hatom azt is, hogy a város és a megye jogiszakember-ellátottsá- ga megvalósult.- A jogi kar eredményes tevé­kenységét fémjelzi az is, hogy jelentős elismerésben részesült az utóbbi években.- Az elmúlt évben végezte a Felsőoktatási Akkreditációs Bizott­ság a jogi karoknak azt az össze­hasonlító vizsgálatát, amelynek so­rán felállítottak egy egységes szempontrendszert, és létrehoztak egy testületet, amely kiszállt a helyszínre, megvizsgálta a köve­telmények teljesítésének szintjét, és egymással összehasonlító érté­kelést folytatott. Ennek során meg­állapították, hogy a jogászképzést dr. Szabó Miklós, dékán és minden, a kar által gondozott szak oktatását megfelelő, magas színvonalon látjuk el. Az akkre- ditáció minőségi szempontjain kí­vül lehetett pályázni úgynevezett kiválósági helyre. Ez azt jelentet­te, hogy az egyes szakok, doktori iskolák, vagy a karoknak egy-egy szervezeti egységei azt állíthatták magukról, hogy a felsorolt szem­pontrendszereknek legalább 85 százalékban megfelelnek. Volt olyan jogi kar, amelyik pályázott, és volt amely nem pályázott, és a pályázók közül négy jogi kar el­nyerte ezt a megtisztelő címet. A doktori iskolák versenyében, amely a tudósképzésnek a legmagasabb szintű intézménye, az országban egyedül a Miskolci Egyetem Jogi Karának Deák Ferenc Doktori Is­kolája nyerte el ezt a címet.- Miközben a napi feladatokat ilyen magas szinten oldotta meg a Miskolci Egyetem jogi kara, új szakok indítására is futotta ere­jéből. — Eleget tettünk azoknak az elvárásoknak, amelyeket Magyar- ország a bolognai folyamatba történő bekapcsolódás által vál­lalt. Ez voltaképpen a kétlépcsős képzést jelenti, tehát az alapkép­zési és a mesterképzési szakokra való felfűzését a felsőoktatásnak. A jogászképzés osztatlan képzés maradt. A kétlépcsős képzést nem vezettük be, azonban a bolognai folyamathoz két új szak megindí­tásával csatlakoztunk. Az egyik az igazságügyi-igazgatási szak, a másik az egyetemünkön és a ré­gióban is új szakként lép színre, ez a munkaügyi és társadalombiz­tosítás igazgatási szak. Itt jogos kérdés már most, milyen irányban tudnak továbblépni a hallgatók. Az egyik továbblépési irány az, hogy az igazgatási szakokon vég­zettek, ha kedvet kaptak a jogi ta­nulmányokhoz, bekapcsolódhat­nak a jogászképzésbe és rövidebb idő alatt megszerezhetik a jogi diplomát. A másik továbblépés, amit most munkálunk ki, hogy a bachelor alapképzési szakokhoz „master” mesterképzési szakokat is társítsunk. Vagyis a mostani főiskolai szinthez egyetemi vég­zettséget tudjunk biztosítani ugyanazokon a szakokon. Mára az is tény, hogy megvalósult a ko­rábban sokat emlegetett átjárható­sági lehetőség. Felügyeletünk és irányításuk alatt a középiskolák is folytatnak jogiasszisztens-képzést, ami felsőfokú szakképzésnek minősül, tehát abban a rendszer­ben, ami felsőfokú szakképzés, alapképzés, mesterképzés, osztat­lan képzés, prosztgraduális kép­zést hirdetünk, ezekben az egyes hallgatók igényük, képességük és lehetőségük szerint keresztirány­ban is és hosszirányban is mozog­hatnak. Azon vagyunk, hogy mi­nél gazdagabb kínálatot biztosít­sunk hallgatóinknak.- Mindezek után nem kerülhető meg a kérdés, voltaképpen mik a kar erősségei?- Két dolgot említek meg. Az egyik a gyakorlati jellegű képzés­re való törekvés, ami a szakmá­nak régi és változatlan követelé­se. Nem minden jogi kar tartotta meg olyan mértékben a gyakorla­ti foglalkozásokat, mint mi. A másik erősségünk az új kihívások­ra történő reflektálás, ez elsősor­ban az Európai Unióhoz történő csatlakozásból következik, ami képzésünkben az európai uniós joganyag megjelenítését tükrözi és azt a szaknyelvi felkészítést, ami szükséges, hogy ebben az eu­rópai térben hallgatóink nemzet­közi értelemben is megállják he­lyüket. Kínálunk angol, francia, olasz nyelven kurzusokat, és kí­nálunk jogi szaknyelvi alapozó felkészítést angol és német nyelvből. Kínálunk a münsteri egyetem oktatóinak közreműkö­désével európai jogi és német jo­gi előadássorozatot, amelyet a diplomában betétlappal tudunk igazolni. Ezáltal ezek a hallgatók előnyösebb helyzetben indulhat­nak a munkaerőpiacon - mondta befejezésül dr. Szabó Miklós, a Miskolci Egyetem Állam- és Jog- tudományi Karának dékánja. Életem legszebb öt éve volt A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán napjainkban HÁROMEZREN TANULNAK. EBBŐL AZ EZRET IS MEGHALADJA A NAPPALIS HALLGATÓK SZÁMA. A KARON EGYEDÜLÁLLÓ JÓ HANGULAT ALAKULT KI A DIÁKOK ÉS A TANÁROK KÖZÖTT, ŐRIZVE A SELMECBÁNYÁI HAGYOMÁNYOKAT AZ ÚJ KÖRNYEZETBEN IS - VALLJA DR. BENDE GÁBOR, AKI A KÖZELMÚLTBAN VETTE ÁT A DIPLOMÁJÁT.- Miként emlékszik vissza a fia- j tál diplomás a Miskolci Egyete­men töltött évekre?- Túlzás nélkül mondhatom, hogy életem legszebb öt évére gondolok vissza. Jóllehet, meg­kaptuk azokat a kötelező felada­tokat, amelyeket meg kellett ol­dani, tehát sokat kellett tanulnunk, de mégis egy olyan közösségnek voltam a részese, amely révén egész életre szóló barátságokat tudtam kialakítani.- Milyen volt az oktatók és a di­ákok kapcsolata?- Szerintem a selmeci hagyo­mányoknak köszönhetően, figye­lembe véve az egyetem belső ha­gyományait, egyedülálló jó kap­csolat alakult ki a tanárok és a di­ákok között. Némelyik tanárral a múló évek során már-már baráti kapcsolat jött létre, és ezt a jó kapcsolatot továbbra is nagy hűséggel ápoljuk.- Ebbe a légkörbe szépen illesz­kedik a jogi kar is - vetjük közbe.- Úgy gondolom, most már ab­szolút hagyományőrző kar lettünk. Korábban a hagyományokat a bá­nyász, kohász, gépész, tehát a műszaki karok ápolták, de most már tudatosan a jogi kar is ápolja ezeket a hagyományokat. A fia­talokat felkaroljuk, „balekoktatás­ra” járnak, gólyatáborokat rende­zünk, kellemes szakestélyek van­nak. Az újonnan bekerült hallga­tóknak lesz egy úgynevezett men­toruk, keresztszülőjük, aki foglal­kozik vele öt év alatt, segít nekik a tanulásban, jegyzeteket ad, el­mondja, mit, hogyan csináljanak, miként készüljenek a vizsgákra, tehát átadjuk a tapasztalatokat.- Most hogy végzett, Ön miskol­ci lakos, marad a városban, vagy máshol keres munkahelyet?- Miskolcon maradtam, itt dol­gozom egy felszámoló cégnél, és ügyvédi irodában ügyvédbojtár vagyok, tehát szerencsésnek mondhatom magam, mert igen jó állást kaptam, és igyekszem a kö­vetelményeknek megfelelni.- Mit tud az Önnel együtt végzett hallgatókról, mennyire keresik a jogászokat a munkaerőpiacon?- A miskolci jogi karon szer­zett diploma bárhol az országban versenyképes a máshol szerzett diplomákkal. Tudjuk, hogy ver­seny van a munkaerőpiacon, de az a diploma, amit itt szereztünk és az az oktatási anyag, amellyel megismerkedtünk, azzal el tudunk helyezkedni. Gyakorlatorientált tudást kaptunk az egyetemen, szinte kész jogászként kerülünk ki az egyetem falai közül, így könnyebb a beilleszkedés. Erre bi­zonyíték, hogy közülünk többen ügyvédi irodákban is gyorsan el­helyezkedtek. A korszerű, jó kép­zést bizonyítják a különféle fel­mérések is, amelyekben előkelő helyen van a Miskolci Egyetem.- Most, hogy kikerült az egyetem­ről, miként képzeli el a további kapcsolatokat a karral?- Egy úgynevezett jogász örök baráti egyesületnek vagyok a tag­ja, ez külföldön már ismert. A lé­nyege, hogy a hallgatók vissza tudnak jönni az egyetemre, prog­ramokat szervezünk a hallgatók­nak főleg hétvégekre, visszajárunk a szakestekre, és szeretnék segíte­ni az egyetemnek abban, hogy mi­nél többen megismerjék azt a lég­kört és azt a magas színvonalú ok­tatást, ami itt folyik - mondta be­fejezésül dr. Bende Gábor. Oktatás, kutatás, diákbarát légkör Beszélgetés dr. Patkó Gyulával, a Miskolci Egyetem rektorával A TÖBB MINT 270 ÉVES MÚLTRA VISSZATEKINTŐ MISKOLCI EGYETEM - MELYBŐL FÉL ÉVSZÁZAD A VÁROS SZÍNTERÉRE ESIK -, MISSZIÓJÁNAK TEKINTI MA IS A REGIONÁLIS, TUDOMÁNYOS SZEREP EREDMÉNYES BETÖLTÉSÉT, A GAZDASÁGI, TÁRSADALMI FELEMELKEDÉST, VALAMINT AZ OKTATÁS MAGAS SZÍNVONALÁT, ÁLLVA A VERSENYT HAZAI ÉS NEMZETKÖZI VONATKOZÁSBAN EGYARÁNT. A KÜLSŐ KÉPÉBEN ÉS BELSŐ TARTALMÁBAN EGYARÁNT MEGÚJULT EGYETEM EURÓPAI SZÍNVONALÚVÁ VÁLT, ÉS MIKÖZBEN JÖVŐORIENTÁLT, HŰSÉGGEL ŐRZI A SELMECBÁNYÁI DIÁKBARÁT LÉGKÖRT. A Miskolci Egyetem nemcsak a térségnek, hanem a régiónak is olyan tudásközpontja, amelyre mindig felfigyeltek nemcsak a vá­rosban, hanem a térségben is. Fontos ez ma, amikor az egyete­mek között kimondva-kimondat- lanul verseny van a hallgatók megszerzéséért, a minél maga­sabb színvonalú oktató- és tudo­mányos munkáért. Ilyen gondola­tokról beszélgettünk dr. Patkó Gyulával, a Miskolci Egyetem új dr. Patkó Gyula, rektor rektorával. Mindenek előtt azt kérdeztük, milyen tervekkel fog­lalta el a Miskolci Egyetem rek­tori székét.- Amikor az ember ilyen na­gyon megtisztelő bizalmat kap az egyetem közösségétől, számos tervet és feladatot lát maga előtt. Ezek közül szeretnék néhányat ki­emelni. Igen fontosnak tartom, hogy az egyetemet ismerjék a ré­gióban, hiszen néha meglepve ta­pasztalom, hogy kevésbé ismert a Miskolci Egyetemen folyó magas színvonalú oktató-, tudományos munka a térségben. Kevesen tud­nak róla, hogy nemzetközileg el­ismert, világhírű professzoraink vannak. Itt olyan kutatómunka fo­lyik, amelyre az országon kívül, külföldön is felfigyelnek. Fontos megemlíteni azt is, hogy az elmúlt másfél évtizedben minden magyar egyetemen jelentős létszám- bővítés történt, nálunk is mintegy 15 ezer diák tanul és 400 körüli doktorandusz végzi tanulmányait és kutatásait. Tehát jelentős ok­tató- és kutatóbázis az egyetem. Az országnak is nagy egyeteme, a régiónak pedig a legnagyobb felsőfokú oktatási intézménye. Most, hogy a mennyiségi fejlődés befejeződött, a hangsúlyt a minőségi fejlesztésre kell he­lyezni. Ezt megköveteli az új fel­sőoktatási törvény is, hiszen átállt a magyar felsőoktatás a korábbi német vagy porosz típusú képzés­ről a bolog-nai képzési rendszer­re, ami áll egy alapképzésből, a korábbi főiskolai képzéshez ha­sonló képzésből és az egyetemi vagy mesterszintű képzésből, amely az előbbire épül. Az átál­lást úgy kell megvalósítani, hogy ennek révén a minőség javuljon, vagyis az új típusú képzéssel ren­delkező szakemberek magasabb szintű képzettséget kapjanak, mint a régi egyetemi képzettségben részesülők. A másik fontos fel­adat, hogy az egyetemnek a ku­tató funkcióját erősítsük. Nagyon jók a doktori iskoláink, kiváló tu­dományos műhelyeink vannak, de ezekhez anyagi erőforrásokat kell megnyerni. A magyar egyetemek a GDP egy százalékát kapják. Nyugat-Európában ez 1,6, Ame­rikában, Japánban 3 százalék. Te­hát egy százalék nem elég, hogy nemzetközileg is elismert, magas színvonalú oktatás, kutatás történ­jék. Ezért szponzorokra, kutatási együttműködésekre, a felnőtt- képzés kiszélesítésére, az anyagi lehetőségeink bővítésére van szükség. Erre a költségtérítéses oktatás is lehetőséget ad, de ki­emelten fontos az egyetemen működő kutatómunka. A tudo­mányos kutatások, szakértő mun­kák területén egyetemünk szolgál­tatásokat tud nyújtani, ami a vá­rosnak és a régiónak is jó. Jó ér­zés beszélni arról, hogy a vállala­tok vezetői igen kedvezően fogad­ják kezdeményezésünket.- Ha már itt tartunk, arról is ér­demes szót ejteni, milyen az egye­tem és a város kapcsolata?- Ez a kapcsolat az utóbbi időben sokat javult. Amikor a rek­tori megbízást kaptam, első dolga­im között volt felkeresni a város vezetőit. Javasoltam, fogjunk ösz- sze azért, hogy az itt tanuló közép- iskolás diákok minél jobban meg­ismerjék az egyetemet. Kedvezően fogadták azt is, hogy az egyetem részt kíván venni a középiskolás diákok tehetséggondozásában. Ki­válóan felszerelt laboratóriumaink vannak. Az érdeklődő diákoknak lehetőséget szeretnénk biztosítani eszközeink megismerésére, szak­értői irányítás mellett gyakorlatok végzésére. Igen hasznos az, ha te­hetséges gyerekek a helyszínen is­merik meg az egyetemet. Nekünk nagy előnyünk az is, hogy szép he­lyen van a Miskolci Egyetem. Ez a campus Európai egyik legszebb környezetében van. Persze van hát­ránya is, hogy viszonylag messze van a várostól. Szeretnénk bemu­tatni, nyitottá tenni az egyetemet. Kialakítunk bejárási útvonalakat - az egyetem alapos megismerésé­hez napokra lenne szükség -, hogy aki például a bölcsészet iránt érdeklődik, az szakszerű útmuta­tással ismerje meg bölcsészkarun­kat, aki a programozó matemati­ka szak iránt érdeklődik, az nézze meg az informatikai intézetet és így tovább. Az egyetem óriási nagy, 86 hektár területen van, te­hát egy nap alatt, mint mondtam, érdemben nem lehet bejárni, de egy-egy szakterületet meg lehet te­kinteni. Fontos, hogy a tanárok és a szülők is megismerjék az egye­temet, és ne menjenek el a diákok az ország „másik végére” tanulni. Van arról egy szociológiai felmé­rés, hogy a más városban tanuló diákoknak csak mintegy 20 száza­léka jön vissza a szülőföldjére.- A jelenlegi gazdasági helyzet mennyire befolyásolja az egyetem szép terveit?- Az egyetem költségvetéséből nagyon jelentős részt képeznek a külső források. Ilyenek a szakkép­zési hozzájárulások. Ezzel a vál­lalatok támogatják az egyetemen folyó szakképzést, és a laborató­riumok fejlesztését. A másik az innovációs járulék. Folynak olyan kutatások, amelyeket a vállalatok az innovációs alapból fizetnek. Ezért az egyetem szolgáltatásokat nyújt, kutatási eredményeket ad át és fejlesztéseket végez.- Ehhez kapcsolódhat az, hogy milyen az egyetemnek a kapcso­lata a gazdasági élet szereplői­vel, a gazdasági szférával. Sarko­san fogalmazva, mennyire tudja az egyetem kielégíteni a gazdaság igényeit?- Mielőtt rektor lettem, rek­torhelyettesként a gazdasági-ipa­ri kapcsolatokért is feleltem. Volt és van személyes kapcsolatom a gazdasági élet és a város vezetői­vel. Ismerjük a gazdaság igénye­it. De a beiskolázási létszámot egy-egy szakon nem az egyetem határozza meg. Viszont amit mi tehetünk, az, hogy a szakterület­re felvett diákok képzésében úgy alakítjuk a tananyagot, hogy az a vállalatoknál hasznosítható le­gyen. Ezt pedig csak akkor lehet megtenni, ha állandó párbeszéd van a vállalatok képviselői, a ka­mara és az egyetem vezetői kö­zött. Konkrét példa erre, hogy amikor minket a Bosch vállalat megkeresett, hogy milyen szak­embereket képezzünk ki, ez ősszel történt, néhány hónap múl­va, február elején már indítottuk azokat a szakirányokat, amiket ők kértek. Meghívunk vállalati szak­embereket előadások tartására. Legutóbb a Bosch logisztikai szak­értője felajánlotta, hogy előadás- sorozatot tart, amelyet a lecke­könyvbe bejegyzőnk, mint vá­lasztható tantárgyat. Az előadás annak ellenére, hogy angolul tar­totta, nagyon népszerű volt, sok diák jelentkezett. Jó az egyetem­nek és jó a vállalatnak is, hogy közösen alakítunk ki oktatási anyagot. A BOKIK-kal most ter­vezünk egy felsőszintű találkozót, ahol ők elmondják a gazdaság igényeit, és mi úgy alakítjuk az oktatási kínálatunkat, hogy ezek­nek az igényeknek feleljen meg. Tervezem azt is, hogy az egyetem döntéshozó értekezleteire hívjuk meg ezeket a vezetőket. A kama­ra elnöke megígérte, hogy eljön a rektori kabinetre, és ismerteti a kamara munkáját. Hasonló ígé­retet tett Miskolc város polgár- mestere is, de ipari vállalatok vezetői is szívesen jönnek hoz­zánk.- Végül miként látja rektor úr az egyetem tudáscentrum külde­tését?- A tudáscentrumot kétféle ér­telemben használjuk. Van egy olyan jelentése, amely a szolgál­tatásokat nyújtja a régiónak, a vá­rosnak vagy az országnak. Az egyetemeknek évszázadokon ke­resztül három feladata volt. A tu­dás őrzése, a tudás gyarapítása és a tudás továbbadása. A XXI. szá­zad megköveteli, hogy ne csak az említett három feladatot lássák el, hanem szolgálják azt a közössé­get, ahol az egyetem van. Ez a szolgálat igazán az innováció és technológia transzferterületén, a gyakorlatban megvalósítható ku­tatási eredmények átadásában, szakértői munkákban, kutatási, fejlesztési vagy méréstechnikai feladatok ellátásában ölt testet. Másik feladat, hogy bizonyos területen az egyetem regionális feladatokat lát el. Ilyen most a „lo­gisztikai és mechatronikai” tudás­centrum. De tudáscentrum jellegű képződmények a kooperációs ku­tatóközpontok is. Kettő van ilyen, az egyik a „mechatronikai és anyagtudományi” kutatásközpont, egy másik az „innovációmenedzs­ment” kooperációs kutatóközpon­tunk. A korszerű oktatáson és di­ákbarát légkörön kívül, ha össze­fogunk a várossal és a régióval, olyan fejlesztő tevékenységet tu­dunk elvégezni, ami segíti a ver­senyképességi pólus kialakítását - mondta befejezésül dr. Patkó Gyu­la, a Miskolci Egyétem rektora. a

Next

/
Thumbnails
Contents