Észak-Magyarország, 2006. május (62. évfolyam, 101-126. szám)

2006-05-13 / 111. szám

2006. május 13., szombat ÉSZAK ízvilág /10 NŐK A NŐKNEK Valahogy így Szalóczi Katalin szaloczi@eszak.boon.hu I ú rógombóccal vár otthon a fiam, biz­tatom magam a nap folyamán. Annyi a dolgom, időm sincs leugrani a büfébe. Végre kész vagyok a munkával, épp csak egy kis igazítás még az összeállításon, ami­kor egy mozdulatra „elszáll" az egész. Pró­bálkozás, dühöngés, újabb pohár kávé, az­tán nekiülök: kezdem elölről. Tán nem is sikerülne, ha nem lebegne biztatásul lelki szemeim eló'tt a nagy tál túrógombóc. Este van, mire hazaérek. Gombóc sehol - a fiamnak más dolga akadt. Körülnézek, miből lehetne gyorsan vacsorát varázsolni. Kelbimbó, virsli, krumpli... frankfurti le­ves...! Már az ízesítésnél tartok. Jó adagot beleszórok, mikor rájövök: kezemben nem az őrölt kömény, hanem a fahéj tartója. Kínomban már csak nevetni tudok. A lé felszínéről többé-kevésbé sikerül kikanalaz­ni a vöröses port. De azért inkább csak a javát. Innen folytatom, mintha mi sem tör­tént volna. Körülüljük az asztalt: az arcokon elége­dettség. Hihetetlen, de jót tett neki az a csipetnyi fahéj! Hát, valahogy így születnek a konyhai találmányok. Mint tudható, valahogy így keletkezett (kétféle maradékból) anno a székely káposzta. - „Én is feltaláló lettem!" - születik meg a gondolat bennem, a nap első igazi sikerélményeként. ■■ // # ■ Főzési praktikák Miskolc (ÉM) - Ne rakjuk a pirospaprikát közvetlenül a forró zsír­ba, mert így megég, s keserű ízt kölcsönöz az ételnek. Nem ég le a tej, ha az edény karimáját körben bekenjük olajjal, vagy vizes lábast haszná­lunk. A hűtőszekrény sok mindenre kiváló, de a paradicsom tárolására alkalmatlan. Ez a zöld­ségféle érzékeny a hideg­re, s hatására elveszíti az aromáját. Ezenkívül a túlérett paradicsom a többi zöldséget is megrot­hasztja. Ilyen és ehhez hasonló praktikákat sok háziaszszony is­mer. ’ Ha tud ha­sonlót, segít­sen má­soknak: küldje el nekünk! Bazsalikom Bolondító fűszerek Miskolc (ÉM) - Kap­ros túrós csusza. Biz­tosan van, aki el sem tudja képzelni a kap­rot a túróval párosít­va, van viszont, aki­nek az említett tészta a kedvenc eledele. Az erdélyiek kedvelt fűszere a csombor, azaz a borsikafű: szinte elképzelhetet­len káposztából ké­szült étel nélküle. A fűszerek megbolon- díthatják az ételein­ket, de kevesen me­rik használni őket. Hogyan érdemes? Van-e kipróbált ötle­tük? Ehhez is várjuk tanácsaikat. ízvilág és ötletek - várjuk leveleiket Miskolc (ÉM) - Bár eddig is arra biztat­tuk Olvasóinkat, hogy küldjenek.nekünk re­cepteket, most azonban eláruljuk: hamaro­san versenyt is hirdetünk olvasóink szá­mára. A részleteken még törjük a fejünket, de amint végleges formát ölt, tudatjuk a já­ték részleteit. Annyit elárulunk: lesz szak­mai zsűri, a legjobbnak talált recepteket el­készítjük, lefotózzuk, s az Inform Média há­rom megyei lapjánál - az Észak-Magyaror- szág, Kelet-Magyarország és a Hajdú-bihari Napló - folyó verseny igazi eredménye egy közös, látványos, olvasmányos receptkönyv lesz. No és persze nyereményekről is gon­doskodunk. Addig is: fogadják szeretettel új, ízvilág oldalunkat, s az itt olvasható min­den egyes cikkről várjuk véleményeiket. Egészítsék ki azokat saját ötleteikkel. írja­nak nekünk, a borítékon tüntessék fel: „ízvilág”. Várjuk ötleteiket e-mailen is a következő címekre: mariann,frajrfva>es»)c.t>ppn.hv Lótuszlevél volt az asztal ■ Németországban, idősebb zenésztársaitól leste el a magyaros íze­ket a karmester. Hegyi Erika _______________________________ khe@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Nem történ­het túl nagy baj, ha az ételek­be a jól bevált fűszerek kerül­nek - vallja Kovács László, a Miskolci Szimfonikus Zenekar karnagya. Igaz, a feleségétől azt a kritikát kapta, hogy min­den általa készített ennivaló­nak ugyanolyan az íze, ezen azonban nem lehet csodálkoz­ni, hisz a karmester általában ragaszkodik a már kipróbált és sikert aratott ízesítéshez. Előszeretettel használja példá­ul a vöröshagymát, fűszerpa­prikát, tejfölt, oregánót, majo­nézt, kechupot, mustárt, roz­maringot, és fölfedezett az üz­letekben egy különlegességet: a kínai, édes-fokhagymás chili­szószt. Szenvedélyes szakácsok Kovács László családjában (mint sok más családban) is az volt a szokás, hogy az asz- szonyok főztek, de a karnagy, aki főiskolás korában egy szalonzenekar tagja volt, há­SAJTÓS TARJA Hozzávalók (4 személyre) ______________________________________ 8 szelet nem túl zsíros sertéstarja, 20-25 dkg bármilyen kemény sajt (jó füstölt vagy egzotikus ízű is) 1 pohár tejföl A pácléhez: só, bors, mustár, ketchup, vöröshagyma, fokhagyma, majo­ránna, rozmaring, olaj (de jó bármilyen kedvenc fűszer, ami a konyhánk­ban fellelhető) Elkészítése:________________________________________________________ A fűszerekből és olajból páclevet készítek, ebbe helyezem a hússzelete­ket, majd egy napra a hűtőbe teszem. Másnap kiveszem a pácléből a hú­sokat, megklopfolom azokat, majd sóval és borssal fűszerezem. Egy na­gyobb jénai tálat kivajazok, és belehelyezem a hússzeleteket. Ezt követően a reszelt sajtból, tejfölből és mustárból öntetet készítek, ráön­töm a húsra úgy, hogy ellepje azt. Előmelegített sütőben, nem túl magas hőfokon 25 percig sütöm. Ha a sajt megbámult, elkészült a sajtos tarja. Ahogy a zene, úgy az étel is a fűszerezés után válik igazán élvezhetővé (Fotó: Á. J.) rom félévet Németország­ban töltött. Itt aztán a kényszerűség a kony­hába vitte.- Az idősebb, ma­gyar zenészkollégáim nagyon jól főztek, mondhatni szenvedélyes szakácsok voltak. Tőlük tanultam a magyaros íze két - idézi föl a kezdete két a karnagy. - Ma már majdnem min­dent el tudok ké szíteni, és ha időm engedi, otthon is szí­vesen főzök. A karnagy munkája sok utazás sál jár, és a külföld­ön terí­tett asztal sokszor ki­hívást je­lent a magyar ember számára.- Ha Európá bán járok, általá­ban tudom, mit ■ hogyan és mivel kell enni, de egy keleti vacsora emlékezetes maradt számomra - meséli a karnagy. - Egy indiai zenesz­erző hívott meg egyszer va­csorára hazájában, ami rend­kívüli megtiszteltetésnek szá­mított. A földön lótuszülésben ültünk egy lótuszlevél előtt, amire a zeneszerző saját sza­kácsa a rizzsel és szószokkal teli kis tálkákat helyezte. Az ételt kézzel kellett enni, és ha először kételkedtem is ennek sikerében, kiderült: a lepény­kenyér segítségével így is le­het elegánsan vacsorázni. Va­lami baj azért mégiscsak lehe­tett, mert számomra gyomor­rontással végződött a vendég­ség. Kovács László karnagy a család kedvencét ajánlja olva­sóinknak, a sajtos tarját, ami remélhetőleg senkinek nem okoz emésztési problémákat. Í.?.?.ÍMÍ rmtippekbogn.hu Étkezésről, receptekről. (DOC 28 kB) Már a répa sem egyféle ízű ■ Mondhatni, a sze­münk láttára adott le 20 kilót lapunk szerkesztő­je, Szaniszló Bálint. Miskolc (ÉM - SzK) - Bár mindig sportos életet éltem, futottam, bicikliztem, úsztam, apránként fölkúszott rám jó pár kiló fölösleg. Nem kellett sok hozzá: esténként kárpótol­tam magam a túlhajszolt na­pért, a rendszertelen étkezé­sért - ismeri el Bálint. - Ele­inte elintéztem azzal: a korral én is „emberesedem”. Meg az­tán 193 centi vagyok, elfér raj­tam egy kis többlet. Csakhogy kezdett nehezemre esni a fo­kozott mozgás, s kezdtem érezni az ízületeimet. Decem­ber közepe táján 105 kilót nyomtam. Nem kötötte a vál­tozást határozott időponthoz, sem pedig valamilyen konk­rét diétához, sőt a kalóriákat sem számlálgatta. Abból a tényből indult ki, hogy több energiát kell le­adnia, mint amennyit fel­vesz. Vagyis fo­kozta a moz­gást, s a kenyé­ren kívül (sze­rencsére sosem volt „kenyeres”) semmit sem iktatott ki az étrendjéből. Vásár után- Az első hónapban sikerült stabilan 100 kiló alá mennem. Ekkorra a család is elfogadta a szándékomat, nem erőltették mindenáron, hogy velük egyek, s pláne nem tolták elém a maradékot, amit azelőtt szívesen fogadtam. Egy újabb hónap, újabb tíz kiló mínusz, majd fél-fél kiló he­tente. Mostanra beálltam 85­re, aminél se több, se keve­sebb nem szeretnék lenni: vég­re jól érzem magam a bőröm­ben. Ha most kezdené, előbb orvossal konzultálna, mondja Bálint, mert olykor elkapja egy kis szédülés, le-lezuhan a vérnyomása. Sporttársai taná­csára általános vitaminokat kezdett szedni, de épp most áll üzem- és sportorvosi vizsgálat előtt, a laboreredmények alap­ján utólag megbeszéli a dolgot a doktorokkal.- Már nem forog az agyam állandóan az étkezés körül, mint eleinte. Arra azért ügye­lek, hogy mindig legyen ná­lam egy kis rágcsálnivaló, ha mégis „rám jön”: valamilyen pörköletlen mag, alma, répa. Közben finomodott az ízérzé­kelésem. Azelőtt például min­den répa répaízű volt. Most már megérzem a különbséget répaíz és répaíz között. Tökéletesen, ho gyan kell megteríteni egy asztalt? A versenyzőnek hihetünk, ő csak tudja. Kiderülhetett a Tavaszi Kézműves Fesztivál gaszt­ronómiai versenyen. t _________________________________/ Szaniszló Bálint Receptek, és ami „mögöttük van ■ Főzni nemigen főzött belőlük, de fontos szere­pük van életében a régi szakácskönyveknek. Miskolc (ÉM - HM) - Há­rom meghatározó receptes- könyv-élményem van - mond­ja Révai Hajdú Viktória, az RTL Klub borsodi tudósítója. - Az első könyv a dédanyán­ké vagy az ükanyánké volt, talán sosem derül ki, ponto­san kié. Sokat olvasgattam gyerek-, majd kamaszkorom­ban. Nem is a receptek érde­keltek igazán, hanem ami „mögöttük” van. Kiderült belőle, hogy mi­lyen diétás ételeket adtak a beteg gyerekeknek, hogy ho­gyan darabolták fel disznó­öléskor a disznót, és ezerszer el tudta a könyv alapján kép­zelni azt is, hogy dédanyja ho­gyan járt, vagy küldhette a cselédet a piacra. Mindennap meleg ételt főzött, azzal vár­hatta délben haza a férjét a hivatalból. Úgy volt igazi...- Nem emlékszem, hogy va­laha főztem volna a könyvből bármit is - jegyzi meg. - Pe­dig nem az a „végy húsz to­Az ükmama szakácskönyvével jást” típusú szakácskönyv: va­lamikor a századforduló kör­nyékén nyomtathatták. A második szakácskönyv a Balaton partján élt apai nagy­anyjáé volt. Nem az a hagyo­mányos, nyomtatott könyv, hanem maga állította össze, gyűjtögette bele a recepteket, Nők lapjákból, kézzel írott, ismerősöktől, rokonoktól, ba­rátnőktől szerzett receptekből. Benne Viktória kedvencével, a sajtos pogácsáéval, sajttal és mandulával a tetején. Ez utóbbi receptjét bár megsze­rezte tőle, soha nem próbálta ki. Talán mert úgy volt az iga­zi, ahogy ő csinálta, talán egy­szer, ha én is nagymama le­szek, morfondírozik. Nőiesség, otthonosság- Amikor nagymama meghalt, szerettem volna megszerezni a receptesköny- vét, de eltűnt. Nem tudom, mi lett a sorsa - árulja el Viktó­ria. A harmadik egy kockás füzetecske, a párja nagyma­májáé volt, nemrégiben került elő egy nagytakarításnál. Né­met és magyar nyelvű, kéz­zel írott receptek találhatók benne: régi, sváb családról van szó. Azóta nagy becsben van a könyv. Viktória terve­zi, hogy egy családi ebédre megsüti a pozsonyi kiflit...- S hogy miért fontosak ezek a receptkönyvek? So­kat gondolkodtam rajta - mondja.- A nőiességet, az ottho­nosságot, a családösszetar­tást jelentik számomra. Mindegyik könyv tulajdono­sa ilyen volt: határozott, erős asszony. S bár időm nemigen van a nagy főzésekre, de én is igyekszem összetartani a családot. Tudom, konzervatív állás­pont, de vállalom. De remé­lem, a két kislányom is ha­sonlóan fog gondolkodni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents