Észak-Magyarország, 2006. április (62. évfolyam, 77-100. szám)

2006-04-15 / 89. szám

2006. április 15., szombat mm ÜNNEP /3 A HÚSVÉT SZIMBÓLUMAI bárány: utalás az áldozati bárányra. Egyiptomban a zsidókat az mentette meg, hogy a bárány vérével festették meg az ajtajaik szemöldökfáját, jelezve, itt zsidók laknak - s az isteni csapás így elkerülte otthonaikat. ____________________ tojás: inkább népi, semmint egyházi hagyomány. Ámbátor felfedezhető jelkép abban, ahogy a madár is a kemény héjú burokból „kitörve" kel életre, párhuzamosan azzal, ahogy a feltámadás a sir, a bezártság burkának áttörését jelenti. locsolkodás: itt sem egyértelmű az eredet. Elképzelhető, hogy az annak idején a Jézus sírját őrző katonák kérdőre vonását sürgető, kíváncsi tömeg szétoszlatására használt locsolást idézi. A tavaszi felfrissülést is jelentheti.________ étkezési szabályok: hogy húsvét hétfőjén mit eszünk, nem az egyházi előírásokból következik. Az viszont igen, hogy a megelőző nagypéntek és nagyszombat a böjt napja; előb­bi szigorúan (lemondás a húsról). A sonka szerepe ahhoz köthető, hogy annak idején ünnepi, drága ételnek számítha­tott. A böjt jelentősége amúgy: legyőzni a testi éhséget ­helyette a lelki „eledelre" vágyakozni.________________ pénz, ajándék a gyerekeknek: annak a máig megmaradt - ám erősen eltorzult - jele lehet, hogy a katonák pénzt kap­tak, hogy Jézus holttestének eltűnése kérdésében hazud­janak. Ma a viszonzás jeleként értékelhetjük. Cebula Pawel minorita plébános szíves közreműködésével KÉPRIPORT: Az utolsó vacsorára emlékezve Az utolsó vacsorára emlékezve vált hagyománnyá a lábmosás szertartása: Erdő Péter püspök 12 kispap lábát mosta meg a szentmisén Nyuszi. A nyúl is a húsvét jelképei közé tartozik - úgy tartják, egy német nyelvi fél- refordítás eredménye a nyúl témájának megjelenése a húsvét kérdésében. I________________________________________________/ Máig virágzó szokás Miskolc (ÉM) - A jeles napi köszöntők közül legismertebbek a locsolóversek. Ezek a félnépi eredetű, literátus emberektől szár­mazó rigmusok valahol a népköltészet ha­tárán helyezkednek el. Elterjedtségük és máig tartó virágzásuk révén napjaink kortárs folklórjának is részét képezik. Északkelet-Magyarország tájai (az abaúji, zempléni, ungi, beregi vidékek és a Bodrog­köz) különösen gazdagok e tekintetben. Locsolóvers Megrendült a világ és elsötétedett, ' Midőn Krisztus urunk a keresztfán szenvedett. Sírtak a tanítványok, zokogva siratták, Mint a hű gyermek szerető édesanyját. De harmadnapra megnyílt a sír szája, Kilépett belőle az élet királya. Ezzel megmutatván, hogy lesz feltámadás. Feltámadt Krisztus Húsvét ünnepére, Dicső koronája fénylik a fejébe. Eljöttünk e háznak megtisztelésére, Ha a házigazdánknak nem esne terhére. Váltsák meg a lányát, kérem szeretettel, Hadd öntsem meg fejét egy kis rózsavízzel! Viruljon orcája minden nap szépséggel, Áldja meg az Isten friss jó egészséggel! (Felső-Bodrogköz, Viga Gyula gyűjtése) Erdő Péter (jobbra) a bazilikában Szeretete ■ Az utolsó vacsorára emlékezve vált ma is eleven hagyománnyá a lábmosás szertartása. Esztergom (ÉM) - A húsvé­ti szent három napon és hús- vétvasárnap ünnepi szertartá­sokkal emlékeznek meg Jézus szenvedéséről és feltámadásá­ról a székesegyházakban. Csü­törtök este Erdő Péter bíboros, prímás, a Magyar Katolikus jeléül Püspöki Konferencia elnöke az esztergomi bazilikában muta­tott be ünnepi szentmisét. ‘Az utolsó vacsora miséje tulajdon­képpen a szenvedésre induló Jézus búcsúja övéitől. Jézus Krisztus ekkor adta át búcsú­ajándékait: szeretetének jelét a lábmosásban, testének és véré­nek szentségét, a papi átváltoz­tató hatalmat, s mintegy vég­rendeletül elmondta búcsúbe­szédét, és elmondta egyházáért főpapi imáját. Imádság közben (Fotók: Ádám János) Elmélyülten írókázás, viaszolás, karcolás, batikolás ■ Egészségükért és a szépségükért a lányok nagypéntek hajnalán a patakban fürödtek meg Miskolc (ÉM) - Észak-Ma- gyarországon mindenütt álta­lános volt az ünnep előtti nagytakarítás, az udvar rend­betétele és a meszelés - kezdi régiónk húsvéti szokásainak felidézését-számbavételét Tóth Arnold muzeológus. Gömörben a háziasszony nagypénteken hajnalban körülsöpörte a há­zat, hogy a kígyók, békák, bo­garak és patkányok egész év­ben távol maradjanak. Az egészség és a szépség megőrzé­se érdekében a lányok nagy­................................................................M péntek hajnalán szertartásos mosdást tartottak: a patakban fürödtek, amíg azt a holló át nem repüli; a hajnalban hozott vízből pedig megitatták vagy megfürösztötték az állatokat is. Nagypénteken régente jellem­zőek voltak a böjti ételek: tej­jel habart káposztás és gombás avagy savanyított-rántott le­vesfélék, a kiszi vagy cibere. Morzsák a tyúkoknak Az ünnepi ételek morzsáit a tyúkoknak adták, hogy egész évben bőven tojjanak. A tojásfestés hagyományai vidékünkön különösen gazda­gok voltak. írókázással, via­szolással, karcolással, batiko­lással díszítették a hímest. » ............................ Észak-Ma gyarországon mindenütt álta­lános volt az ünnep előtti nagytakarítás. Tóth Arnold A szertartás végén Pázsiton Halmajon húsvéthétfőn a falu melletti pázsitra vo­nult ki az ifjúság mulatoz­ni. Bogácson a lányok fa- lufeljárást tartottak: ün­neplőben, énekelve vonul­tak végig az utcákon. A Hangony völgyében a le­gények zenekart fogadtak, és muzsikaszóval jártak öntözködni; a lányokat azonmód vizesen megtán­coltatták. Húsvét kéddjén aztán feldíszített szekere­ken, maskarákba öltözve vonultak fel és tartottak táncos mulatságot. „Hittel valljuk feltámadásodat" Erdő Péter eszakeinform.hu „Ha Krisztus fel nem támadt, hiábavaló a mi hitünk" - írja Szent Pál apostol (vő. IKor 15, 12-19). Krisztus feltámadása a ke­resztény hit központi igazsága. Ez ad irányt és értelmet a keresztény ember életének. De a feltámadás nem puszta gondolat, még kevés­bé mítosz. A keresztények Krisztus feltámadását konkrét történelmi valóságnak tekintették a kezdet kezdetétől: így valljuk ezt ma is. Tehát nem mitikus elbeszélés a feltámadás története, amelynek csak a jelentése, csak a msndani- valója tartalmazna örök igazságot, hanem nagyon is benne áll az emberiség történelmének konkrét folyamatában. Manapság az időt Jézus Krisztus születésének utólag becsült időpontjától számítjuk. Maga az Újszövetség is beszél ar­ról, hogy ki volt a császár, ki volt a fejedelem Jézus születése idejé­ben, de megőrizte számunkra azt is, hogy ki volt a római helytartó, kik voltak a főpapok, amikor Krisztust keresztre feszítették. Ezért hát, amikor a Hitvallásban Pontius Pilátus nevét említjük, nem lé­nyegtelen dolgot mondunk, nem véletlenül került Pilátus a Credó- ba. Az ő említése is jelzi, hogy nem jelképes eseményben, hanem konkrét történelmi személyben hi­szünk, az ő kereszthalálát és feltá­madását valljuk. Egyébként az első keresztények korában is jelentkeztek már ellen­kező vélemények, találkozunk an­nak nyomával, hogy nem kevesen elutasították a Krisztusba vetett hi­tet, vagy a keresztényeket. De az ellenvélemények közül hiányzik Jézus Krisztus történetiségének, csodálatos gyógyító hírének és kereszthalálának tagadása. A ke­reszt szerepel a római korban fal­ra firkált keresztényellenes gyűlö­letkeltő karikatúrákon is, s maga az Újszövetség említi, hogy töb­ben azzal vádolták Jézust, hogy Belzebubnak, a gonosz lelkek fe­jedelmének segítségével űzi ki az ördögöket. Tehát elutasítói sem csodálatos gyógyítói ténykedését vitatták, inkább hatalmának ere­detét káromolták. Hallunk az Új­szövetségben arról is, hogy egye­sek Krisztus üres sírját azzal akar­ják magyarázni, hogy a tanítvá­nyok ellopták holttestét. Ez is erő­síti azonban egyrészt a kivégzés és az eltemetés tényét, másrészt közvetett módon utal azokra a je­lenségekre, amelyek a tanítvá­nyok ni tét megalapozták. Hiszen nem csak üresen találták a sírt, hanem sokan közülük találkoztak is a Feltámadottal. Ez az öröm változtatta meg az életüket. Ez az esemény nyitotta fel a tanítványok szemét az ószövetségi jövendölé­sek megértésére is. Ezzel érkezünk el a feltáma­dásba vetett hitünk másik nagy vonatkozásához. Hiszen önmagá­ban egy római módra kivégzett ember feltámadása csak feljegy­zésre méltó, titokzatos kuriózum lenne, olyan különlegesség, ami­lyenhez hasonlókat Titus Livius, vagy más ókori történetírók je­gyeztek fel magyarázat nélkül. Krisztus feltámadásának azonban jelentése van, olyan jelentése, melyből szükségképpen követke­zik, hogy erre a tényre építsük az életről, a történelemről, az ember sorsáról szóló hitünket. Ezt a je­lentést pedig csakis az Ószövetség vallási összefüggésében érthetjük meg. Szenvedése előtt Jézus étke­zésen vett búcsút tanítványaitól. Ez a közös étkezés valódi húsvéti vacsora, pászkavacsora volt. Aho­gyan hajdan Isten a választott né­pet a rabságból a szabadságra ve­zette, úgy Krisztus - halála és fel­támadása árán - megváltotta az embert a bűn és a halál rabságá­ból, az Istennel való barátság, kiengesztelődés és az örök élet számára. Krisztus személyében az Egyház a húsvéti bárány előképének beteljesedését ismerte fel. Az ő feltámadása alapján hi­szünk a saját feltámadásunkban is. Ezt a feltámadást ünnepeljük min­den Eucharisztiában, de hetenként újra meg újra minden vasárnap is, legfőképpen pedig Húsvétkor, az egyházi év csúcspontján. Szerzőnk bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents