Észak-Magyarország, 2006. március (62. évfolyam, 51-76. szám)
2006-03-17 / 64. szám
2006. március 17., péntek AKTUÁLIS /5 HÉTRŐL HÉTRE ~ November 1. Pályázati kiírás szövegének megküldése az Oktatási Közlönynek-November 15 A Pályázati kiírás szövegének “ egyeztetése, jóváhagyása — December 15 Közzététel az Oktatási Közlönyben — Január 31. Pályázat benyújtása — Február 20. A pályázatok feldolgozása, megküldése az intézménynek véleményezésre- Március 23. Az egyetemi szenátus javaslata az intézményvezetői megbízásra- Május 31. Az intézményektől beérkezett anyagok feldolgozása, előterjesztés a miniszterelnöki és köztársasági elnöki hivatalba — Június 30-ig. Rektori megbízási okiratok tervezett átadása Június 30-ig. Főiskolai rektori, főigazgatói meg- I _ bízási okiratok tervezett átadása A rektori cimve pályázók Kaptay György ________________________________________________ 1960-ban született. Okleveles kohómérnök (Leningrád - 1984). Meghívott professzor (USA - 1991, Japán 2002- 2003). Felsőfokú angol- és orosznyelv-tudás. Egyetemi tanár, az MTA doktora. Az Európai Anyagtudományi Egyesület elnökségi tagja. A Miskolci Akadémiai Bizottság Fizikai-Kémiai Munkabizottságának elnöke. A Műszaki Anyagtudományi Kar dékánja (1998-2006). Összesen 227 írott publikáció és 265 konferenciaelőadás. Csak az elmúlt 5 évben 30 impakt-faktoros cikk és 200 független hivatkozás. Patkó Gyula____________________________________________________ 1946-ban született, felesége zajmérnök, három lányuk és - eddig - négy kisunokájuk született. 1969-ben szerzett kitüntetéses oklevelet a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. 1985-től a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi doktor, 1999-től habilitált doktor, egyetemi tanár. 1969-től a Mechanikai Tanszéken dolgozik, majd 1995-től a Szerszámgépek Tanszék vezetője. Szakterülete: nem lineáris rezgések, szerszámgépek dinamikája. 1989-94 a Gépészmérnöki Kar dékánhelyettese, 1994-től a Miskolci Egyetem rektorhelyettese. Tisza Miklós____________________________________________________ 1972-ben szerzett kitüntetéses gépészmérnöki oklevelet. 34 éve dolgozik a Miskolci Egyetemen, számos kari és egyetemi vezetőbeosztást töltött be, 1990 óta az egyetem legnagyobb tanszékének vezetője. Fel- jesztési rektorhelyettesként hosszú éveken át irányította az egyetemi fejlesztési feladatokat. A műszaki tudomány doktora tudományos fokozattal, angol és orosz nyelvből előadóképes nyelvtudással rendelkezik. Számos hazai, akadémiai tisztség mellett szűkebb szakterületén a három legnagyobb tudományos világszervezet vezető tisztségviselője. ÉM-INTERJÚ: Besenyei Lajos leköszönő rektorral Mint az első színes bőrű Dr. Besenyei Lajos munkássága idején több milliárd forintos beruházással gazdagodott az egyetem ■ Két rektori cikluson át volt vezetője a Miskolci Egyetemnek dr. Besenyei Lajos. Hegyi Erika_____________________________ khe@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Egyetemi és közéleti pályafutása az új vezető megválasztásával nem fejeződik be, mint mondta, sok feladat és munka vár még rá. ÉM: Hogyan került 1997-ben az egyetem élére? Dr. Besenyei Lajos: Annak idején közvélemény-kutatást tartottak az egyetemen. Az intézmény dolgozói arról nyilatkoztak, kit látnának szívesen az intézmény élén. A szavazás után a második helyen végeztem Kovács professzor mögött, ezért döntöttem úgy, hogy beadom a pályázatomat. ÉM: Minek köszönhette, hogy a két pályázó közül önt választották? Dr. Besenyei Lajos: A kilencvenes években már az a szemlélet uralkodott, hogy az egyetem vezetője menedzserként irányítsa az intézményt, akár a vállalatokat az elnök-vezérigazgató. Én pedig, mivel közgazdász vagyok, megfeleltem ennek a követelménynek. Viccesen mondogattam is: úgy éreztem magam, mintha Amerikában én lennék az első színes bőrű elnök. Azelőtt ugyanis csak a műszaki tudományok képviselője töltötte be a rektori posztot. ÉM: Megválasztása után milyen nehézségekkel kellett megküzdenie? Dr. Besenyei Lajos: Az első nehézség épp abból adódott, hogy közgazdászként kerültem az egyetem élére. El kellett magam fogadtatni a nagy múlttal és hagyományokkal rendelkező karok vezetőivel, oktatóival. Emlékszem az első országos konferenciára, ahol már rektorként vettem részt. Sokat készültem a beszédemre, mert tudtam, hogy a bányászok azt gondolják: vajon mit tud nekünk mondani ez a közgazdász? De éreztem, hogy sikerült. Utána a hallgatóság úgy vélekedett: ez a rektor is a mi rektorunk, sok mindent úgy lát, ahogyan mi. ÉM: Mit tart a legnagyobb sikernek? Dr. Besenyei Lajos: A legnagyobbnak talán azt, hogy sikerült megmenteni a Kohómérnöki Kart. Ma már Műszaki Anyagtudományi Kar a neve, az átalakítás 6-7 éves folyamat eredménye. Örülök, hogy így történt, megtaláltuk azt az új területet, melyhez szakemberképzésünket igazítottuk. Az is ugyanolyan fontos számomra, hogy ma már a Miskolci Egyetemet a négy nagy vidéki egyetemek egyikeként emlegetik a „válságrégió válságegyeteme” helyett. ÉM: Fontos-e az egyetem rektorának személye? Dr. Besenyei Lajos: Rendkívül fontosnak tartom a vezető egyéniségét, habitusa, rugalmassága, jövőképe és kapcsolatrendszere meghatározó az intézmény fejlődésére nézve. MUK 'in emtlpoek.boon.hu------------Dr. Besenyei Lajos rektori köszöntője az egyetem honlapján (PDF 47 kB) ÉM: Mit tanácsol az utódjának? Dr. Besenyei Lajos: A gazdaság, az egészségügy, az oktatás terén tapasztalható, egyre nagyobb sebességgel robogó változásokat éber szemmel kell figyelni. A gyermeklétszám fogyásával erős verseny várható a felsőoktatási intézmények között, rugalmas politikával azonban biztosítani lehet az egyetem számára a zavartalan oktató-kutató munkát. Rektorok ^. ; A Miskolci Egyetem rektorai az egyetem alapításától napjainkig: Dr. Szádeczky-Kardoss Elemér 1949-1950 Dr. Sályi István1950-1961 Dr. Zambó János1961-1972 Dr. Simon Sándor 1972-1978 Dr. Czibere Tibor 1978-1986 Dr. Kovács Ferenc 1986-1994 Dr. Farkas Ottó1994-1997 Dr. Besenyei Lajos1997-2006 „Jó és neves intézmény" Jó és neves intézmény - állapította meg elsőként dr. Klinghammer István, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, amikor azt kérdeztük tőle, véleménye szerint hol áll az ország egyetemei között a miskolci. - Mindig csodálkozva nézem, amikor ilyen vagy olyan szempont szerint sorrendbe állítják az oktatási intézményeket, mert annak nincs értelme. A Miskolci Egyetem rendelkezik tradicionális szakokkal, ezek a legjobbak az országban, és kiváló szakembereket vonzanak, de vannak épülő szakok is, melyek kifutásához 10-15 év szükséges. ÉM-Interjú: A rektori posztra pályázókkal Miért pályázik? A rektor legyen relatíve fiatal (pl. 46 éves), energiákkal teli, változtatni kész, konfliktushelyzetekben döntésképes, de módszereiben demokrata. Ha lehet, ne legyen lekötelezettje az előző (előző előtti stb.) vezetés(ek)nek. Rendelkezzen legalább MTA doktori címmel. Akik támogatnak, ezen objektív-szubjektív tulajdonsághalmaz miatt kívánnak engem látni a rektori székben. Oktatóként, kutatóként és vezetőként elkötelezetten, hittel és szívvel elsőrangú feladatomnak érzem a Miskolci Egyetem szolgálatát, az intézmény fejlesztését, növekedését. Ez kevés lenne, ha úgy gondolnám, hogy ehhez az én személyem elegendő. Számítok hasonlóan elkötelezett oktatóink, kutatóink, egyetemi dolgozóink és hallgatóink együttműködésére. Ahhoz, hogy az egyetemek rangsorában a miskolci korábbi hírnevéhez méltó helyet foglaljon el, dinamikus, az egyetem érdekeit markánsan érvényesíteni képes, az egyetem iránt egész életútjával elkötelezett vezetésre van szükség. Pályafutásommal, az egyetem érdekében végzett, tevékenységgel bizonyítottam, hogy alkalmas vagyok a stratégiai fejlesztések megfogalmazására, az ennek megvalósításához szükséges tevékenység irányítására. Mi újat akar? Politikai óriásplakát-mentes és átlátható egyetemet - például olyat, amely nem korlátozza a rektori pályázatok interneten való elérhetőségét az egyetemen belüli számítógépekre, hanem minden magyar állampolgárnak lehetőséget ad arra, hogy előre láthassa: mire akarják a rektorjelöltek költeni az ő adóforintjait. A Miskolci Egyetemen ugyanannyit kívánok lendíteni, mint amennyit dékánként lendítettem a karon. Ismertebb, elismertebb, naprakész, rugalmas, regionális szellemi központot, amely méltán kedvelt leendő és éppen tanulmányaikat folytató hallgatói között, és megbízható, a személyes teljesítményt értékelő és jövőképet adó munkahely oktatóink, kutatóink és dolgozóink számára. Ez persze csak Miskolc város és az észak-magyarországi régió közős gazdasági szférájának bevonásával valósítható meg. Egyetlen mondattal válaszolva: európai léptékű, korszerű felsőoktatási-kutatási központ, nemzetközileg elismert kutató- egyetem létrehozását, hallgató központú, gazdaságilag is eredményes, hatékony működés megvalósítását. Pályázatomban olyan egyetem jövőképét vázoltam fel, amelynek megvalósításával a Miskolci Egyetem az európai felsőoktatás elismert és megbecsült tagjává válhat. Az egyetem fő büszkeségei Fő büszkeségünk a múltunk. Emellett büszkék vagyunk uni- versitas-jellegünkre: a bányászok és kohászok ma már nemcsak gépészekkel, villamosmérnökökkel és informatikusokkal, hanem jogászokkal, közgazdászokkal, bölcsészekkel, gyógytornászokkal, védőnőkkel és zenészekkel együtt alkotják a mai Miskolci Egyetemet. Büszkeségünk maga az Egyetemváros. A hagyományaink, világszerte (sajnos nálunk nem eléggé) ismert kutatóink, kimagaslóan tehetséges hallgatóink, ugrásszerűen fejlődő gazdasági kapcsolataink (Tudásközpont, Kooperációs Kutató Központok, Róbert Bosch Mechatronikai Tanszék, Miskolc városa által alapítandó Pszichológia Tanszék stb.), az Európában egyedül álló természeti környezetünk, infrastruktúrafejlesztéseink, új karunk, az Egészségügyi Főiskolai Kar. A hazai felsőoktatásban a Miskolci Egyetem a tudományok legszélesebb skáláját művelő, igazi universitas; vannak nemzetközileg is elismert kiváló tudósaink, tudományos alkotóműhelyeink; a hazai felsőoktatási átlagot meghaladóan jónak minősíthető a hallgató-oktatói kapcsolat- rendszer. Büszkeségeink azok a látványos fejlesztések, amelyek megvalósításában fejlesztési rektorhelyettesként magam is jelentős szerepet vállaltam. A legfőbb gondok Az anyagi gondok mellett a legnagyobb veszélyforrás, hogy oktatóink tudományos teljesítményének átlaga nem éri el a magyar egyetemek átlagát. Főleg ez az objektív oka a vágyaink („kutató-elitegyetem”) és a valóság (fokozatos lecsúszás az egyetemi mezőnyben) közötti különbségnek. A megoldás a személyes példamutatás és teljesítményközpontú szelekció a felvételinél, illetve a kinevezéseknél. Minden, ami a hazai felsőoktatást terheli: az alulfinanszírozottság, a gazdálkodás nehézségei, a forrásteremtés gondjai, a piaci verseny a hallgatókért, az, hogy a közvélemény kevéssé ismeri eredményeinket, hogy itt jó tanulni, a növendékeink sikeresek, és folytathatnám még. Jó úton járunk, ezek a gondok következetes és kitartó munkával együtt megoldhatók. Címszavakban: a forráshiányos gazdálkodás és az ennek következményeként kialakult hatalmas belső adósságállomány, az oktatói kar fokozódó elöregedése, a folyamatos elvonások következtében a fiatal oktatói utánpótlás biztosításának kedvezőtlen feltételei, a csökkenő demográfiai adatok kedvezőtlen hatása a felsőoktatásba jelentkezők számának alakulására, a jelentkezések és a gazdaság által igényelt végzettségek közötti diszharmónia.
