Észak-Magyarország, 2006. február (62. évfolyam, 27-50. szám)

2006-02-09 / 34. szám

2006. február 9., csütörtök ÉSIAK UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉB /7 JEGYZET Próbáljuk meg Kiss József ___________________ jozsef.kiss@eszak.boon.hu Volt már hasonló kalandom, és liosz- szas utánajárással végül is sikerült az ér­dekérvényesítés (nem kívánom senki­nek). A hibás, pontosabban eleve hasz­nálhatatlannak konstruált és gyártott hol­mi forgalmazója végül bizalmasan el­árult egy üzleti titkot. tlmondta, hogy ők teljesen tisztában vannak vele, hogy egy a holmi semmire sem jó: nem hogy „egyszer használha­tó", de egyszer se. Viszont az a tapasz­talat, hogy meglepően kevesen hozzák vissza a cuccot, és még kevesebben haj­landók végigjárni az érdekérvényesítés­sel járó kálváriát. Reklamáció esetén persze elbukjék az ügyet, de ezt költ­ségként kezelik, bekalkulálják. Próbáljuk meg elrontani ezt a kalkulációt! Álljunk ki az érdekeinkért A tapasztalatok szerint mi, fogyasztók a legritkább esetben állunk ki érdekeikért, és a forgalmazó általában (részben ezért) nem is tart a következményektől. Pedig csak úgy változhat a helyzet, ha apróságok miatt is kiállunk a jogainkért: nem a pár forintért, hanem elvi okokból. Minden üzletben ki kell helyezni egy jól látható és olvasható tájékoztatót arról, hogy a vásárló panaszával hová fordulhat. A tá­jékoztatón az illetékes jegyző és a fogyasz­tóvédelmi felügyelőség mellett a békéltető testületek, illetve élelmiszer-előállító és -fel­dolgozó tevékenységet végző kereskedelmi egységek esetében az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomások címének és telefonszámának is szerepelnie kell. A csere nem kérdés, de mikor? ■ Bosszantó, ha az új holmi elromlik: még bosszantóbb néha, ami utána következik. Miskolc (ÉM) - Olvasónk egy mandzsettás vérnyomás- mérőt vásárolt, melyben nem sok öröme tellett: használat közben, kb. 160-180-as vérnyo­másnál a mandzsetta tépőzára fellazult, majd később szétpat­tant. Szétpattant A garanciális időn belül visszavitte a boltba, ahol ar­ról győzködték, hogy küldje el ő a szerviznek, így egy hét alatt rendeződik a reklamá­ció, mert ha ők intézik, 2 hó­napba is beletelik. Beírta a történteket a panaszkönyvbe, vérnyomásmérő azóta sincs. A példaértékű, nem ritka ügyről dr. Tulipán Péter ügy­W ................................................... E gyors, ingyenes alternatív vitarendezési fórum segítséget nyújt a fogyasztóknak az ügyük megoldásában Dr. TuupAn Péter .................................................................>! védet, a BAZ Megyei Békél­tető Testület elnökét kérdez­tük. A fogyasztói szerződés keretében érvényesített szava­tossági és jótállási igények intézéséről szóló 49/2003. (VII. 30.)' GKM rendelet szerint a forgalmazó köteles a fogyasz­tót tájékoztatni arról, hogy a kijavítást vagy kicserélést, az áru tulajdonságaira és a fo­gyasztó által elvárható rendel­tetésére figyelemmel - meg­felelő határidőn belül, a fo­gyasztónak okozott jelentős kényelmetlenség nélkül kell elvégezni. A „megfelelő határ­idő” keretében a jelenleg ha­tályos szabályozás a követke­zőket írja elő: Szükséges vagy több A forgalmazónak töreked­nie kell arra, hogy a kijaví­tást vagy kicserélést legfel­jebb tizenöt napon belül el­végezze. Sajnos a fentiek nem tartalmaznak tehát konkrét javítási határidőt, a jelenlegi szabályozás szerint tehát min­den egyes esetben, az ügy ösz- szes körülményeit mérlegelve lehet eldönteni, hogy a forgal­mazó csak a szükséges időt fordította a javításra, vagy at­tól többet. A levélíró panaszá­ra sem lehet tehát egyértelmű választ adni a konkrét ügy teljes ismerete nélkül. Javas­lom ezért, hogy az olvasó pa­naszával forduljon a fogyasz­tóvédelmi békéltető testület­hez. Ezen gyors, ingyenes al­ternatív vitarendezési fórum segítséget nyújt a fogyasztók­nak az ügyük megoldásában. Mivel a jogszabályok válto­zása folytán a fogyasztóvé­delmi felügyelőségek egyedi ügyekben nem járhatnak el, így a bírósági út mellett ­azt megelőzve - a békéltető testületek járhatnak el egye-, dűl fogyasztói panaszok in­tézésében. Hátha megegyeznek Javaslom ezért a tisztelt ol­vasónak, hogy á BAZ Megyei Kereskedelmi és Iparkamara székházában, Miskolc, Szent- páli u. 1. sz. alatt keresse fel a BAZ Megyei Békéltető Tes­tületet. Itt panaszát írásban kell benyújtania, csatolva az ügyre vonatkozó iratait. A békéltető testületi eljárás in­gyenes. Az eljárás során a békéltető testület meghallga­tást tart, melyre a panaszost és a gazdálkodót is meghívja. Ez a meghallgatás teremt lehetőséget arra, hogy akár a felek megegyezése útján, akár a békéltető testület eljáró ta­nácsa határozatával a panasz rendeződjék. (IÁK h,tp ------------­A 49/2003. (VII. 30.) GKM rendelet a szavatossági és jótállási igényekről (DOC 27 kB) Nem (mindig) kötelező, de... A fogyasztó és a forgal­mazó közötti vitás ügy (fo­gyasztói vita) tényleges le­zárására a békéltető testü­letek vagy a bíróság eljárá­sát lehet kezdeményezni. A békéltető testület határoza­ta nem mindig kötelező a forgalmazó számára. A békéltető testület a te­rületi gazdasági kamarák mellett működő független testület. Célja, hogy egyez­séget hozzon létre a felek között. Egyezség hiányában az ügyet a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egysze­rű érvényesítésének bizto­sítása érdekében dönti el. A békéltető testület eljárása lehetőséget biztosít arra a feleknek, hogy a vitát peren kívül rendezzék. A békéltető testület ha­táskörébe tartozik: az áruk és szolgáltatások minősé­gével. biztonságosságával és a termékfelelősségi sza­bályok alkalmazásával, va­lamint a szerződések meg­kötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jog­viták bírósági eljáráson kí­vüli rendezése. SZÓLÁSTÉR OLVASÓINK LEVELEIBŐL t l l t t t t t t l « I t t i t I I t i t « i t t l t t t I t I t I I t t t I t I l « I I (Ü % I • t I t • ( • M « « í t • • I Remek szórakozás, de nem veszélytelen (képünk illusztráció) Havas örömök Egy nagymama telefo­nált szerkesztőségünkbe, aki elmesélte, kis unoká­ja a szánkózás következté­ben került kórházba. Sú­lyos, nyílt törése lassan gyógyul, és talán nem is múlik el nyomtalanul. Nem akarja eltiltani a gyerekeket a téli örömök­től, de azt hangsúlyozta, csak az alkalmas he­lyeken szánkózzanak a gyerekek. Ami (ezt már mi tesszük hozzá) a fel­nőttek felelőssége. A SZERK. Szélhámosság! Megtörtént eset, tanulsá­gul mindenkinek. Nagy­mamám az Avasi lakótele­pen él, egyedül, kis laká­sában. Egyik délután be­csönget hozzá 2 úriember mondván, hogy ők szerződéses csótányirtást végeznek, a lakóépületben szinte mindenki igényt tartott az általuk nyújtott szolgáltatásra, melyet most ebben a lakásban is el szeretnének végezni. Úgy is tettek... Úgy csinálnak, mint aki megdolgozik a pénzéért, szétföcskölnek valami fo­lyadékot, majd kérik az el­lenértéket. Ekkor jön a meglepetés: szerződésnek mondott papírfecni, rajta a cég azonosítására alkal­masnak tűnő, de mint ki­derült nem létező adatok­kal, és az 5500 Ft-nyi díj­jal, ja és az ígéret, hogy lesz még 5 irtási alka­lom.... és, ha ezt a szolgál­tatást itt és most nem ve­szi igénybe, pótdíj, bünte­tés egyebek. Persze, lehet mondani, hogy ilyen átlát­szó átverésnek aki bedől, meg is érdemli, de a dolog ennél összetettebb, ha át­gondolja az ember... Az említett, egyébként elérhetetlen cég adatai: SOMAX BT. 1144 Buda­pest, Salétrom u. 32. Fszt. 1. Adószám: 11942361-2-24. Papp Anita, Miskolc Nehéz idők Nehéz idők jönnek ránk, választókra, mert már megkezdődött a vá­lasztási kampány. Sajnos, nem újdonság az, hogy a pártok képviselői igyekez­nek behatolni a családok és az egyének magánszfé­rájába a szó eredeti és át­vitt értelmében is. Minden eszközt Tömik a fejünket politi­kai szlogenekkel, rövid, csattanós jelszavakkal, ígérgetésekkel, szórják a pénzt, röviden: a saját pénzünkért kábítanak. Minden eszközt felhasznál­nak annak érdekében, hogy az ő pártjukra és je­löltjükre szavazzunk. Meg­indul a levéláradat, jönnek a telefonüzenetek. „Üdvöz­löm! XY vagyok, arra ké­rem, hogy az én pártom jelöltjére szavazzon. Győzelmünk esetén a következő problémákat oldjuk meg...” És máris jön az ígérgetés, esőstől! A levélre nem lehet válaszol­ni, a telefonüzenettel pedig felesleges vitatkozni, mert a drót másik végén egy gép van, és nem ember. Majd én döntök Éppen ezért, tisztelettel kérem a pártok agitátora­it, hogy engem, mint egy­szerű választót ne zaklas­sanak. Ne telefonáljanak, mert meg sem hallgatom, ne küldjenek levelet, mert olvasatlanul elégetem, és ne kopogjanak a lakásom ajtaján, mert nem enge­dem be őket, és így meg sem hallgatom a szövegü­ket. Elég nekem, egyszerű, „mezei” választónak, amit látok a tévében, hallok a rádióban, olvasok az újsá­gokban. Legtöbbször ez is nagyon sok. Majd én el­döntőm, hogy van-e a sza­vazatomra érdemes párt, vagy egyén. Ne is ígérges­senek, mert hatalomra ju­tásuk esetén ezeknek az ígéreteknek csak kis ré­szét tudják teljesíteni, de ne is hivatkozzanak az elődökre, hogy azok ron­tottak el mindent. Mi lenne, ha Ne akarják bizonygatni, hogy az ellenfél rosszabb, mit ők, hanem próbálják azt mondani, hogy ők a jobbak. Ne tömjenek poli­tikai jelszavakkal, mint a libát kukoricával, mert nem veszi be a gyomrom, és kiköpöm. Nem hiszem azt el, hogy minden jó, de azt sem, hogy minden rossz. Azt nem feltételezem, hogy a pártok az országnak rosz- szat akarnak, de azt igen, hogy a hatalmat nagyon akarják. A hatalomhoz vezető út pedig nefn égye- nes, tele van kanyarokkal, balra is, jobbra is. A választással kapcso­latban van még egy gon­dolatom: Mi történne ak­kor, ha az országot nem a többet ígérgető, a többség számára szimpatikus párt vezetné, hanem a gazdasá­gi terület minden ágazatát a pártokhoz nem tartozó szakemberek. Azt remé­lem, hogy ezeknek a vezetőknek nem az lenne a legfontosabb céljuk, hogy a többi „pártkato­nát”, barátokat, iskolatár­sakat, rokonokat támogas­sák, részesítsék anyagi és erkölcsi előnyben, hanem az országot. Ne a pártok gazdagodjanak, hanem az ország, a nemzet. Nagyon nagy óhaj ez? Papp AndrAs, Alberttelep Valódi történet Édesanyám néhány éve nagyon beteg lett. A men­tő bevitte a kórházba. A gyerekei közül csak én lá­togattam meg. Hárman va­gyunk testvérek. Előzőleg kétszer műtötték, és csak én látogattam. Vizsgála­tokra én mentem vele. Mi­után hazakerült a kórház­ból, én láttam el, takarí­tottam, mostam. Egy éjjel fél kettőkor édesanyám te­lefonált, hogy sürgősen menjek fel hozzájuk, mert édesapám rosszul van. Át a kerítésen Pár háznyira laktunk egymástól. Igen ám, de az édesanyám nem bírt men­ni, a kapu zárva volt, és az ajtó is. A bátyámnak van kulcsa, mert ő azt ígérte, hogy éjszaka rájuk néz. Nem így volt. Én a 90 kilómmal bemásztam a ka­pu tetején. A hegyes vas átszúrta a tenyerem. Édes­anyám odacsúszott az ajtó­hoz és kinyitotta. Édes­apám már nem bírt be­szélni, csak a mellére mu­tatott. Orvost hívtam, majd mentőt. Aztán távi­ratot kaptam - meghalt! Elkezdődött a kálvária. Ráíratta a házat A testvérem gyorsan ki­vette édesapám betétköny­véből a pénzt, ő intézett majdnpm mindent. Akkor­tól kezdve egy hétig nehe­zen tudtam bejutni a lakás­ba. Nála volt a kapukulcs, és a szomszédnak is volt. Azt ígérte, hogy nekem is csináltat. Volt olyan, hogy nem volt otthon a szom­széd, és nem tudtam bevin­ni a reggelit édesanyám­nak. Pár hét elteltével ki­derült, édesanyám ráíratta a házát. Nemsokára szociá­lis otthonba tette. Olvasónknak az volt a kérése, tegyük közzé törté­netét, mert szeretné, ha Önök megírnák a vélemé­nyüket. A SZERK.

Next

/
Thumbnails
Contents