Észak-Magyarország, 2006. január (62. évfolyam, 1-26. szám)

2006-01-05 / 4. szám

2006. január 5., csütörtök ÉSZAK UTÁNAJÁRTUNK / SZŰLÁSTÉB /4 JEGYZET j j j j j j-■ j--j j j j j j j jj j>j j-yj'-j j j j j Üzlet lenne? Kiss József jozsef.kiss@eszak.boon.hu Egyre kevésbé értem az efféle ügye­ket, mint az ápolás honorálásával kap­csolatos erőfeszítések kudarcát. Bár a pénzügyi szakértők általában mindenre azt modják, hogy papír-ceruza kérdés, hogy mi éri meg és mi nem, azt hiszem ez az eset kivétel. A fogyatéskosok állami gondozása egészen biztos, hogy drágább, mint az otthoni ápolásuk, tehát „üzletnek" aligha kifizetődő. Vannak továbbá nehezen forintosítható tényezők is. Szívszorító dokumentumfilmekből tudja a szerencsés hozzá nem értő is, hogy legyen bármi­lyen súlyos értelmi fogyatékos is valaki (vagy akár kómában vegetáló súlyos sé­rült), attól még emberi, nagyon is érző lény. Pontosan, vagy talán nálunk ponto­sabban érzi és igényli a szeretetet, ame­lyet aligha kaphat meg mástól, mint szüleitől. A szeretet talán nem gyógyítja meg őket, de csodákra képes: elvisel­hetővé teszi az elviselhetetlent... A döntés: elutasítva Miskolc (ÉM) - Az Országgyűlés 2005. december 13-án késő este, (a nyilvánosság kizárása mellett) megtárgyalta és elutasí­totta az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesülete (ECSJE) népi kezdemé­nyezésben foglalt kérését. Az egyesület - eredeti elhatározásának megfelelően - népszavazást kezdeményez. A népszavazás iránti kérelmüket 2005. de­cember 14-én adták be az Országos Vá­lasztási Bizottsághoz. A dátum azért fontos, mert így legkésőbb idén január 13-án dön­tés kell róla szülessen. Segíteni, hogy ápolhassanak Kórházban vagy otthon: az ápolás nehéz munka (képünk illusztráció) ■ Sokan ápolják otthon fogyatékos családtagjai­kat: áldozatukat anyagi­lag sem méltányolják. Miskolc (ÉM) - A hozzánk érkező levelekből is tudjuk, sajnos sokakat érint az értel­mi fogyatékosok otthoni ápo­lása. Hetvenezer aláírás Az Értelmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesüle­te (ECSJE) tavaly nyáron kö­zel 70 ezer aláírást gyűjtött össze azal a céllal, hogy az Országgyűlés foglalkozzon az ápolási díj kérdésével. Azt szerették volna elérni, hogy teljes értékű munkaként ismerjék el a súlyos fogyaté­kos és állandó felügyeletre szoruló családtagot ellátó hoz­zátartozó gondozási tevékeny­ségét, és ennek megfelelően az ápolási díj összege ne lehes­sen alacsonyabb a mindenko­ri minimálbér összegénél. Je­lenleg mindössze 22 ezer fo­rint az ápolási díj, ennyit kap az az anya, aki éjjel-nappal az értelmi fogyatékos gyerekét gondozza, és emellett semmi más kereső foglalkozást nem tud folytatni. Az egyesület diszkriminatívnak és igazság­A fogyatékosnak is sokkal jobb otthon, mint egy állami gondozóban. ECSJE ............................................... talannak tartja, hogy az ápo­lási díj minden paraméteré­ben munkavégzésnek minősül (munkaviszonynak számít, fi­zetik a társadalombiztosítást utána), csak nem jár érte fi­zetett szabadság és a minimál­bér felét sem teszi ki a díj mértéke. Az egyesület vezető­je, Goldner Ibolya, három év­vel ezelőtt ezzel a problémá­val az Alkotmánybírósághoz fordult, de azóta sem hoztak határozatot az ügyben. Olcsóbb, jobb Egy állami gondozott értel­mi fogyatékos 200 ezer forint­ba kerül havonta. A költség- vetésnek is jobban megéri (megérné), ha a családban gondozzák a fogyatékost, még ha felemelnék az ápolási díjat a minimálbér összegére, arról nem is beszélve, hogy a fogya­tékosnak is mennyivel jobb otthon, mint egy állami gon­dozóban, ahol gyalázatosak a körülmények - ezek az alap­ítvány érvei. Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet megélni havi 22 ezer forintból, az ér­dekképviseleti vezető azt felel­te, hogy sehogy, ezért a ta­pasztalatai szerint az ilyen anyák ki vannak szolgáltatva anyagilag férjüknek, barátjuk­nak. Vannak, akik nem bír­ják, és egy idő után állami gondozásba adják sérült hoz­zátartozójukat. A 2004-es adatok szerint va­lamivel több mint 17 ezren kaptak ápolási díjat. Tavaly szeptember 1-jétől felemelték a díjat 30 százalékkal. Az emelés azonban nem jár mindenki­nek, csak azoknak, akiknek a gondozás nehéz fizikai munká­val (vagyis emelgetni kell a fo­gyatékos családtagot), vagy na­gyobb kellemetlenséggel (pl. pelenkázni kell) jár. Ez az Ér­telmi Sérültek és Családjaik Jogvédő Egyesületének számí­tásai szerint mindössze 3 ezer embert érint, de őket is csak akkor, ha külön igénylik. ÍSZ*K n’^enUippekJiflOJLhu Az Értelmi Sérültek és Családjaik Joqvédő Eqvesülete indítványa (PDF 186 kB) Fokozatok a fokozhatatlanból Az egyesület tagjai nagy gyakorlattal rendelkeznek az ápolással járó különleges terheket jelentő életvitel­ben. Az ECSJE szerint az ápolásban 3 fokozatot kel­lene megállapítani: (1) na­pi 4 órás, (2) 8 órás, és a fokozott nehézségű (3) (fi­zikai vagy pszihikai) ápolá­si szükséglet. A fenti há­rom szinthez a mindenko­ri minimálbér és a minden­kori - a Munka törvény- könyvben rögzített mérté­kű - pihenő idő egy hónap­ra eső 50, illetve 100%-át fedező bruttó összeg, ami­ből a sérült személy a jel­zett összegű ápolási díjat és annak minden egyéb járu­lékos költségeit képes kifi­zetni. 3. a mindenkori mi­nimálbér és a mindenkori - a Munka törvénykönyv­ben rögzített mértékű - pi­henő idő egy hónapra eső 100%-ánál 10-30%-kal ma­gasabb összeget fedező brut­tó összeg, amiből a sérült személy a jelzett összegű ápolási díjat, és annak min­den egyéb járulékos költsé­geit képes kifizetni. SZ0LASTER j j j j j j j j j'j'j jv jjj J s Jf, V- JV-. ■ • ■ .'i'Vx LV *.%. V l wv'A uúi uuu ii ’l x x x x l'i luuunuiu OLVASÓINK LEVELEIBŐL Egy vasúti kocsi Olvasom, hogy a kutya­sétáltatás utcai „végter­méke” negyven tonna ha- vonta(?!) Ez egy borzasztó nagy mennyiség! Az egy negyventonnás vasúti ko­csi tömege. Hogyan lett megállapítva? Egy külön csoport foglalkozik az ügy­gyei? Javaslat: a különféle ku­tyagumit egy kisebb cso­móba helyezzük el - egy kis medencefélébe a köz­park egy részén, és a ku­tyák a szaglásuk alapján oda fogják húzni a gazdit, és ott fogják elvégezni a „dolgukat”. Igaz, hogy a „WC” környéke orrkelle­metlenségeket okoz... Alá­támasztó érv: „A kutya is a dombra ...” Nyíri Kálmán Miskolc Jó hangulatban Szeptember első felében, amikor a Pennyben 1 mil­lió forintot lehetett nyerni a vásárlási blokkra kapott utalvánnyal, akkor történt ez az eset. Egészségére! Bementem a tapolcai el­ágazásnál levő Pennybe, 10 perc alatt bepakoltam a kosárba, majd 48 percet sorakoztam. Kezdetben egy pénztár működött, majd 15 perces sorakozás után előjött egy második pénztáros, egy vevő sürge­tésére. Eltelt még kb. 15 perc, meleg volt, a bácsi- kák pedig türelmetlenked­tek. Az egyik kinyitotta a kosarából kivett dobozos sört. Egészségére - mond­tuk neki. Erre a háta mö­gött álló szintén elkezdett sörözni. Egy pénztáros névjegy Észak l/WwWVW J M yJ j y/j J J j'-J J J J J J J'J J J A Hubai család Lakhelye: Bőcs Munka: Húsz éve lak­nak Bőcsön. A családfő a Bőcsi Sörgyárban, fele­sége a helyi önkormány- zatnál dolgozik. Család: Két leánygyerek: 14 éves lány, 21 éves fiú Hűséges olvasónk. E heti hűségakciónk nyertese a Hubai család. Amint elmondták, mindannyian olvassák az Észak-Magyarországot. Általában reggeli prog­ram az újság átnézése: szokatlan módon a sportrovat leglelkesebb olvasója a lányuk. sem szólt rájuk, rendész sehol. így egy kicsit türel­mesebben vártunk, míg el­értünk a pénztárig. A két söröző a másik sornál ke­délyesen elbeszélgetett, iszogatott. így értek a pénztárhoz, ahol kifizették a többi áruval együtt elfo­gyasztott sört. A következő héten is volt folytatása az akciós vásárlásnak, de én akkor széles ívben kikerültem a boltot. Azóta voltam bent, 2 pénztáros (újak) látták el feladatukat, most csak : 10 percet sorakoztam. NÉV ÉS CÍM A SZERKESZTŐSÉGBEN Kár érte!. Mint az Észak-Magyar- ország évtizedes olvasója, immár hetedik kötetnél tartva az újságkivágások gyűjteményével, közérde­kűségből keresem meg a T. Szerkesztőséget! Volt egyszer egy... Volt egyszer egy tömeg­sportmozgalom, dr. Vodila Barna ózdi hivatalvezető támogatásával. Rendre épültek az ózdi járásban a tornatermek. Dubicsány község lakossága aktív és anyagi hozzájárulásával, jelentős mennyiségű in­gyenmunkával, sok-sok tá­mogatással megépült egy összkomfortos sportpálya és épülete, létesítményei. Az avatásnál az 1970-es években 217 rajthozállás volt a környékbeli sporto­lókkal. A járási és megyei bajnokságokon helyezése­ket értünk el. Haladás után jön a hanyatlás. Most az épület romosodik, szerintünk életveszélyes, az ajtók-ablakok leszedés­re kerültek azzal az indok­lással, hogy ne lopják el. Az egész gazdátlanságra utal. Közérdekűségből ké­relmeztem eljárást. A B.-A.-Z. Megyei Közigazga­tási Hivatal válaszát nem lehetett elfogadni. Dr. Csikasz Zoltán Dubicsány Mondjon le? Igaza van mindenkinek, aki ország-világ előtt kije­lenti: Mondjon le!! Rend­ben van. Mondjon le. De ki? Mert a jobboldalon ál­lók a baloldaliakat, a bal­oldalon állók pedig a job­boldaliakat akarják min­denáron lemondatni. A jobb fül vakarása Bizony mondom, hogy egy párt „okos” képviselő­je nem hagyhatja figyel­men kívül, ha az ellenke­ző oldalon valaki megva­karja a jobb fülét, vagy - ne adj Isten - pirosban megy át a néptelen utca zebráján. És akik középen állnak? Akik nem mással, hanem magukkal kell, hogy foglalkozzanak, azért, hogy munkát kapja­nak, hogy tanulhassanak? Azok már régen lemond­tak arról, hogy békében, problémamentes politikai légkörben éljenek. A mes­terségesen felkorbácsolt politikai viharok miatt már régen észrevették, hogy az általuk megválasz­tott honatyák és honanyák - akik egészen jól élhet­nek és herdálják a milliár- dokat az adófizetők pén­zéből - nem az ország, ha­nem a pártjuk és a saját piti érdekeik védelméért és a hatalomért mindenre képesek. Már nem csak a politi­kusok - ha ugyan annak lehet azokat nevezni! - mondják, hanem az or­szág, a nép jelentős része is: MONDJON LE!!! Igen. Minden olyan vezető mondjon le, aki nem az | ország, a nép érdekeit képviseli! Hej, de sokan vannak. Papp András Alberttelep Szomszédolás „Tudom, amit tudok, de nem mondom meg” - le­hetne Szlovákia jelmonda­ta, amely a turistát fogad­ja. Sokan hallhatjuk mos­tanában, hogy a szomszé- déknak jót tett az unióhoz való csatlakozás, fejlődött a gazdaság. Virág sincsen... Kirándultam szüleimmel Rozsnyó, Betlér és Dobsi- na felé, ami azt jelenti, hogy Kazincbarcikáról Ózd felé, Králnál léptünk át a határon. Megdöbbentő élmény volt. Sokat tapasz­talhatjuk a megyében, hogy szépülnek a falvak, tele vannak virággal, fel­újításokat végeznek, és meg kell mondanom, ez a határhoz közelítve szerin­tem csak fokozódik (tetőz­ve a serényfalvai EU-kon- form játszótérrel). Rozsnyó felé több kisebb-nagyobb falu van, egyik sem ha­sonlít a mi Putnokunkra és környékére. Nincsenek virágok, nincsenek felújí­tott épületek, nemhogy nagy-, kisszabású építkezé­sek, munkálatok sem foly- i nak olyan nagy hévvel. Az : emberek sem változtak az évek során: nem látszik rajtuk a határtalan öröm. Nehéz a dolga a... Még a szegény, odakeve­redett turista dolgát sem könnyítik meg, főleg nem j a tájékozódásban. Miskol­con a Lillafüredre vezető utat több tábla mutatja, mint ahány kilométer van a kettő közt. Ezzel szem­ben Dobsina szeme fényé­re, a jégbarlangra még egy hieroglifaszerű rajz sem utal. Megkérdeztünk egy helybélit, hogy merre találhatnánk. Mondanom sem kell, mi csak magya­rul és angolul tudtunk, ő meg csak szlovákul, és úgy tűnt, egyikünket job­ban megizzasztja ez a ma­gyarázás, mint a másikat. A titok nyitja Végül fény derült a ti­tokra: menj a hosszú szer­pentinen fel a hegyre, és a parkolóban lyukadsz ki. Nem hosszú, 10, de lehet, hogy 20 km! Több volt az, mint 30! És természetesen sem odafelé, sem visszafe­lé egy tábla se! Mire felér­tünk a dobsinai jégbar­langhoz, elfelejtettük, hol van Dobsina. De akkor mitől dobsinai jégbarlang? Áfra Júlia Sajópálfala

Next

/
Thumbnails
Contents