Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)

2005-05-23 / 118. szám

2005. május 23., hétfő UTÁNAJÁRTUNK / SZÓLÁSTÉR /9 JEGYZET Szemétháború... Szaniszló Bálint balint.szaniszlo@eszak.boon.hu A szemétháború kifejezésről a miskol­ciaknak egy egészen konkrét, két társaság között dúló háború jut eszükbe. Én azon­ban nem egy ekkora méretű háborúról, hanem egy kisebbről szeretnék szólni, amelynek szem- és fültanúja voltam. A helyszín: a miskolci kiskerttulajdono­sok Mekkája, a Pingyom. A kellemes ta­vaszi kora esti napsütésben sétálva egy szóváltásra figyeltem fel, amely két telek- tulajdonos között zajlott. Telekszomszé­dok voltak, de a két birtok között egy út is volt, amelyen a domboldalon lejjebb lévő gazdák közelíthetik meg portájukat. A szóváltás lényege az volt, hogy az egyik illető a másik kerítésének tövébe, a bokrok alá dobálta be a szemetét, sőt még a kerítésen túlra is jutott néhány adag a kidobnivalóból. A másik fél - jog­gal - szóvá tette ezt, mondván: mindenki elviszi, vagy haza, vagy a legközelebbi konténerig a kidobnivalót. Az meg aztán teljességgel elfogadhatatlan, hogy a másik portáját éktelenítsük el vele! (Megjegy­zendő, hogy a több száz kistelket magá­ba foglaló területen egyetlen közös sze­méttároló nincs! Ez is megérne egy mi­sét...) A szomszéd azonban csak megvonta a vállát és közölte, hogy „csak nem gon­dolják, hogy összekoszolja a szeméttel a saját kocsiját és egyébként is ha valami nem tetszik, próbáljon meg csak bejönni a méltatlankodó az ő telkére..." Később tudtam meg, hogy a történet nem úgy végződött, hogy „a jó elnyer­te...", hanem úgy, hogy „az erősebb ku­tya...". Azért hozzáteszem, hogy a „gyen­gébb kutyák" ha összefognak, a rend be­tartására bírhatják a magát erősebbnek gondolót... Hulladékokat a szigetekre! Korszerű technológiával gyűjtik össze a hulladékot (Fotó: ÉM-archív) ■ Népszerűvé vált Mis­kolcon a szelektív hul­ladékgyűjtés, de gon­dok azért akadnak. Miskolc (ÉM - SzB) - M.- né, miskolci olvasónk néhány hónapja költözött az avasi lakótelepről a Győri kapuba és - elmondása szerint - „el- szörnyedt”, mert amíg az Ava­son minden sarkon üveg-pa­pír gyűjtő van, a Győri kapu­ban alig talált. „A Coop- áruház mögött teljesen elhűl­tem, hogy a műanyag kukák­ban szatyorszám volt az ás­ványvizes üveg. Nem volna annyira teli a kuka, ha mel­létennének egy gyűjtőedényt. Ha átmegyünk a másik oldal­ra, az Ifjúsági Ház hátsó ud­varán van két darab kuka. Oda is lehetne a kerítés mel­lé tenni (kisegítő iskola, ren­dezvényeket tartanak), biztos, ha látnák a járókelők, oda gyűjtenék. A Tokaj szolgálta­tó ház felé is járok, ott is kel­lene hogy legyen, de sehol sem vettem észre.” Még ápri­lisban érkezett egy másik le­vél - Szabó Attila miskolci ol­vasónktól amely szintén a hulladékgyűjtő szigetekkel foglalkozik: „Tudom, hogy sok a munka a városban, és nehéz az elmaradott igényszintű em­berek által okozott szemetes környezetet megfelelő tiszta­ságúvá varázsolni, de a Biha­ri és a Király utca sarkán ez a hulladékgyűjtő sziget már lassan egy hónapja ilyen ál­lapotban van. Nem ismerem a konténerek ürítési periódusát, de hol az egyik, hol a másik telik meg úgy. hogy utána né­zegethetjük a »túlcsordulá- sát«. Az már egy kulturált ember gondolkodását követel­né meg, hogy ha már tele van, akkor ne rakjuk mellé a sze­metet, hanem akkor hozzuk el, amikor már belefér...” Egyeztették a helyeket Marozsák Pétertől, az érin­tett cég, az AVE Miskolc Kft. ügyvezető igazgatójától meg­tudtuk, hogy a városban az önkormányzat és a társaság együttműködésében valósul meg a szelektív hulladék- gyűjtési rendszer üzemelteté­se. 2003 májusától kezdődően a városban 70 szelektív gyűj­tőszigetet alakítottak ki. A gyűjtőszigetek telepítésekor az önkormányzati képviselők által javasolt helyszínek vol­tak a kiindulási alapok, ehhez n .............................................. A szelektív hulladékgyűjtési program elindítása rendkívül sikeresnek bizonyult. Marozsák Péter ügyvezető ..................................................................Jí azonban még az üzemeltetési szempontokat is figyelembe kellett venni: az ürítéskor szükséges szabad magasság megléte, az ürítést végző spe­ciális jármű számára hoz­záférhető, megközelíthető le­gyen a sziget. „A kezdeti üzemeltetési ta­pasztalatokkal kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy az líj onnan telepített szi­geteket hamar elfogadta a la­kosság és néhány napon belül meg is töltik azokat. A rend­szer indulásakor tesztürítése­ket végezve megállapították, hogy a PET-palackokból jön össze a legtöbb.” Elfogadta a lakosság „A szelektív hulladékgyűj­tési program elindítása tehát rendkívül sikeresnek bizo­nyult. Széles körű lakossági támogatással sikerült bizonyí­tani, hogy nemcsak szüksé­ges, de lehet és érdemes is szelektíven gyűjteni a hulla­dékainkat, és így a környezet- barát hulladékgazdálkodást megvalósítani. Az elért eredményeket Mis­kolc város lakosságának kö­szönhetjük, hiszen a gyűjtés sikere elsősorban nem a kor­szerű technológián múlik, ha­nem a programban közremű­ködők elkötelezettségén, lelki­ismeretességén.” http://emtippek.boon.hu > Önkormányzati rendelet (DOC 35 kE) Matricázott gyűjtőedények A hulladékgyűjtő szigete­ket alkotó edények zártak, a felső rész közepén - a pa­pírt gyűjtő edény esetében téglalap alakú, a többi frak­ciónál kör alakú - bedobó­nyílással ellátottak. Az edények térfogata frakciónként 2,5 köbméter, európai gyártmányok, anya­gukat tekintve tűzállóak, horganyzott fémlemezből készülnek, így jól ellenáll­nak az időjárás viszontagsá­gainak, karbantartást nem igényelnek, könnyen kezel­hető konstrukciók. Fontos megemlíteni, hogy az edé­nyek a megfelelő hulladé­kok elhelyezésének érdeké­ben tájékoztató matricával ellátottak. SZOLASTER OLVASÓINK LEVELEIBŐL SMS-nyertesek Legutóbb tévesen áprilisiként írtuk meg „SMS-bajnokságunk” eredményét. Az a már- cusi volt. Az áprilisi a következő: Rek (70/287- 0119) nyert 147 üzenettel. Minőségi versenyünket a 20/485-2049-es telefon­számú SMS-ező nyerte a következő viccel: „Pin­cér, nem vagyok elége­dett á kolbász két végé­vel. Miért? Mert túl kö­zel vannak egymáshoz.” Az SMS-ezés életformává vált...(Fotó: ÉM-archiv) Az Észak-Magyarország 2005. május 20-i száma miskolci kiadásának 7. ol­dalán jelent meg: Lefejelte a sofőr Közlekedéskultúra Ami a város illetve a megye közlekedését illeti, enyhén szólva egyenlő a káosszal. Az utakon bruta­litás, anarchia, nem­törődömség, más ember semmibevétele. Milliós te­repjárókon fiatal, rutinta- lan, közlekedési szabályt nem ismerő (nem is aka­ró) felelőtlen, erőszakos egyének. (Az ember szót azért nem írom ide, mert némelyikük...) Akinek van egy autója, különbnek érzi magát a másiktól. (Néha elfelejtkezik róla, hogy ki is ő?) Szigor kellene Sajnos ezért a helyzetért nagyon sokat tehetne a szigorúbb rendőri intézke­dés, a szigorúbb KRESZ- oktatás, illetve vizsga. Nem utolsó sorban nap mint nap közlekedek a vá­rosban, autóbusszal, hiva­tásos gépkocsivezető va­gyok már 20 éve. Úgy lát­szik, a fene nagy demok­ráciát mi magyarok így értelmezzük. A nálunk gyengébbeket, öregebbeket és aki gyalog jár, azt meg­verjük, elütjük, lefröcsköl­jük és sajnos egyáltalán nem törődünk embertársa­inkkal. Reménykedjünk benne, hogy egyszer mi is felnö­vünk és megtanulunk kul­turáltan közlekedni! Ribai Ferenc, Miskolc Segító'készség Napjainkban állandóan azt mondjuk, hogy kihalt az emberekből a segítőkészség. Ha bajban van valaki - összeesik, el­ájul, balesetet szenved ,részvétlenül tudomásul veszik. Busz busz hátán Vannak vidéken élő kedves barátaim, akiknek az örömteli napjaiban is részt vettem, de most egy hirtelen történt haláleset következtében (a családfő minden előzetes betegség nélkül fél év alatt meg­halt), bizony szomorú na­pokat, hónapokat élnek meg. A szomorú napokban is kell, hogy barátainkkal együttérezzünk, vigasztal­juk, erősítsük őket. Autóbusszal szoktam el­menni hozzájuk, mégpedig a Búza téri Volán buszos végállomásról kiindulva. Valami hihetetlen „busz­inváziót” találtam a Búza téren. Soha ilyen még nem volt. Busz busz há­tán. Az ember csak kap­kodja a fejét, 1-1 busz ki­be kanyarodik a szűk he­lyek között. Helyrebillent dolgok Hát egy ilyen - lehetet­len körülményekből adó­dóan - kiinduló (szegedi járatú busz), nagy behe- mót „jószág” elképzelhetet­len manőverezéssel igye­kezett a sok álló busz mel­lett a megfelelő útra for­dulni. Az első percekben úgy nézett ki, hogy a ker­tészeti bolt elé akar for­dulni, de nem oda fordult. Én, kezemben két csomag­gal - hiedelmemnek megfelelően - elindultam a kívánt álláshely felé. Ám a busz felém fordult. Elkaptam a csomagom ki­álló részét, és engem fel­borított. Hála Istennek nem elgázolt, felborított. Nagyrészt inkább a cso­magjaimra estem. Én ak­kor nem megijedtem - hi­szen azt kellett volna - hanem látva, érezve, hogy aki körülöttem volt, min­denki segíteni akart, an­nak örültem, hogy mégis­csak van segítőkészség, se­gíteni akarás, amikor baj­ba jut valaki. Itt-ott bi­zony fáj, de még ezt is csillapítja a tudat, hogy a sofőrön kívül is, mindenki segíteni akart. Köszönöm, hogy néha helyükre bil­lennek a dolgok! RAcz Ilona, Miskolc Panasz és panasz Egy-két - számomra - bosszantó dologra szeret­ném felhívni a figyelmet. Úgy két héttel ezelőtt föl­hívtam a miskolci város­üzemeltetési osztály irodá­ját a panaszommal, amit a mai napig nem oldottak meg, pedig „ 1-2 nap múlva megoldjuk” címszóval re­gisztráltak. A Régiposta utca 1. szá­mú ház előtt évek óta ke­resztben a járdán korlát van. Ha arra jártam, min­dig bosszantott, ez hogy lehetséges. Különösen té­len és most esős időben, mivel kikerülése miatt ha­talmas pocsolyába kell lépni. Ott a helyszínen különböző időpontokban többen próbáltunk becsen­getni, érdeklődni - nem sok sikerrel. Kutyatetem a Pecében A Pece patak Árok ut­cai részén, ahol a Jókai Iskola előtt a föld alá megy a patak, most az ol­vadás, sok eső miatt ren­geteg hulladék gyűlt össze, többek között döglött ku­tyatetem. Máskor is beje­lentettem, és érdekes mó­don a döglött állat eltűnt, a szemét maradt. így volt ez a múlt nyáron is. Már a rengeteg üres flakont valószínű bevitte a víz a föld alá, de mi van, ha ott eldugul? Itt jegyezném meg, hogy nem tudom, kicsoda - de felháborító módon - a le­kaszált füvet nemes egy­szerűséggel a patakba ön­ti. Ez már a múlt nyáron is előfordult. Egy tábla ta­lán megoldaná a szemétle­rakás tiltását. Név és cIm a szerkesztőségben Káros tüzek Minap Ózdról jövet, „gyönyörködünk” a kopár, üszkös domboldalakban. Ég az erdő széle, a tűz be­lopódzik az erdőbe, már bent is füstöl egy száradt fatörzs. Az út szélén egy rendőrautó, mögötte egy másik kocsi. Gondoltuk, majd intézkednek. De pár órával később messzebbről is látjuk azt az erdőt füs­tölni, csak még erősebben. Szóval nem intézkedett senki. Hagyomány? Valakik ezt hagyomány­szerű gazégetésnek neve­zik. Hagyomány? Kitől? Nagysziileink nem perzsel­ték le kertjüket, hanem megművelték. Nem éget­ték fel a rétet, hanem le­kaszálták. Az erdeiket, pa­tak- és folyópartot tisztán tartották, s nem rakták le benne a lebontott házuk törmelékét, szemetét! Hogy elégnek a kár­tevők is? Melyik? A fácán, a fürj, a fogoly és a többi, földön, bozótban keltő ma­darak fészkei, tojásai; a gyíkok, dongók, vadmé- hek, apró rovarok, pókok? Talán elhiszik, hogy egyet­len gyapjaslepke is elpusz­tult ezekben a tüzekben? A bozóttüzek nem „ke­letkeznek”. Azoknak van­nak tetteseik. Szándéko­san elkövetett erőszak védtelenek ellen. Az bűn! Az eső lemossa az üszkös hegyeket, sarjad a zöld. Talán maradt még az ál­latkákból is. Sebaj, ősszel, de legkésőbb jövő tavasz- szal ők is sorra kerülnek! Volt egy álmom.. Volt egy álmom: egy nyugati országban jártam, megkérdezték tőlem, hon­nan jöttem. Szerettem vol­na megmutatni nekik a világtérképen ezt a kis or­szágot. Ahol megtalálni véltem, egy füstölgő, bűzölgő, pisz­kos foltot láttam. Embe­rek! Magyarok! Ez nem le­het! Ezt szégyellem! Név és cím a szerkesztőségben

Next

/
Thumbnails
Contents