Észak-Magyarország, 2005. május (61. évfolyam, 101-125. szám)
2005-05-07 / 106. szám
2 POLGÁRMESTERI KÖSZÖNTŐ Kedves Vendégeink! Sopron a nyitott kapuk városa, a soproniak pedig nyitott szívű vendéglátók. Ezért e megszólítás: „Kedves Vendégeink!” Mert Sopron polgármestereként és lokálpatrióta soproniként bízom abban - szinte biztos vagyok benne hogy e kiadvány olvasói is felkeresik a leghűségesebb magyar várost, az ország nyugati kapuját. Ha járt már városunkban, akkor ez a kiadvány minden bizonnyal kellemes emlékeket éleszt fel Önben. Talán vidám gyermekként fordult meg nálunk, vagy - mint oly sokan -, a mézesheteket töltötte itt. Bárhogy is volt, tudnia kell: Sopron visszavárja! Amennyiben eddig elkerült bennünket, e kiadvánnyal szeretnénk felkelteni érdeklődését. Bemutatunk, illetve felvillantunk gazdag természeti és épített nevezetességeinkből néhányat, felhívjuk figyelmét programjainkra, s arra az egyedülálló, utánozhatatlan hangulatra, ami csak Sopront jellemzi. A leghűségesebb magyar város találkozási pont is - s nemcsak földrajzi, történelmi vagy ideológiai értelemben. Emberi találkozások helyszíne, olyan város, ahol jó összejönni. Ezt felismerve a városvezetők és a szakemberek együtt tettek és tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ezek a találkozások minél tökéletesebben sikerülhessenek. Minden igényt kielégítő konferencia-központ, szállodák, éttermek várják a vendégeket, legyenek akár üzletemberek, kirándulók, sportolók vagy továbbképzésekre érkező szakemberek. Higgyék el, jó hozzánk eljönni! Várja Önöket számos érdekesség és látnivaló, élmény és izgalom! Sopron jelképe, a Tűztorony is számít a látogatókra, hiszen a több évszázados építészeti emlék most segítségre, felújításra szorul. Hogy unokáink is láthassák e gyönyörű, karcsú tornyot, több millió forintra lesz szükség. S minél többen látogatnak el Sopronba és csodálják meg a panorámát a Tűztorony erkélyéről, annál biztosabb műemlékeink jövője. Jó hozzánk eljönni! A vendéglátók nevében: Sopron: a találkozási pont Sopron történelmét és jelenkorát két szó jellemzi leginkább: találkozási pont. Jelentőségét, hírnevét és szépségét elsősorban annak köszönheti, hogy a kívülről érkező legmodernebb hatásokat beengedte a falai közé. Régi címerének kitárt kapui szimbólumokká váltak. Újkőkori, réz- és bronzkori leletek tanúsága szerint a város környéke feltehetően már az időszámításunk előtti VI. évezredtől benépesített volt. A dombok ölelésében kialakult település később az észak-déli borostyánkőül és az ősi kelet-nyugati irányú távolsági útvonal metszéspontjában helyezkedett el. Ez is vonzotta az első római polgárokat, akik a borostyánkőút mentén felépítették Scarbantiát. Az V. század elején Scarbantia mégis elnéptelenedett, s közel 350 éven át élettelen romváros volt. A pusztulásnak indult város feltámadása a magyar törzsek megjelenésével Kezdődött. A XI. század középső harmadában itt is megalakult a királyi vármegye, melynek első ispánja névadója lett a vár köré szerveződő településnek. A valóságos várossá válásra azonban még több mint száz évet kellett várni. Az osztrák hercegséget jelentő Babenberg örökségért folytatott küzdelemben Sopron polgárai a XIII. század derekán a magyar uralkodók mellé álltak a cseh királlyal, II. Ottokárral szemben. Hűségükért cserébe IV. (Kun) László 1277-ben szabad királyi város rangjára emelte a települést. A XVI. század magyar történelmét a hódító oszmánok megjelenése határozta meg, de Sopron sohasem vált hódoltsági területté. A három részre szakadt országban viszont legfőbb feladata az európai kultúra befogadása és közvetítése volt. Befogadta a város a Wittenbergből terjedő új tanokat, s a reformáció terjedése nyomán itt alakult meg 1557-ben a Dunántúl egyik legrégibb evangélikus líceuma. Tanárai és diákjai közül európai hírű tudósok kerültek ki. Az 1500-as, 1600-as években Sopron ezer szállal kapcsolódott az európai kultúrkörhöz. Az itt megtartott országgyűlések révén a város belekerült a nemzetközi hírközlő láncolat információáramába. 1604- ben Lackner Kristóf polgármester megalakította az első magyarországi tudós társaságot, melybe egyetemet végzett, tanult embereket, nemes férfiakat és polgárokat (s velük együtt feleségeiket!) vettek fel tagnak. A török háborúk lezárultával kezdetét vette az a közel kétszáz évig tartó folyamat, melyet Magyarországon a „reformok koraként” jellemezhetünk. A reformtervek elsősorban Bécsben születtek. Sopron közvetlenebbül érezte a Habsburg abszolutizmus modernizáló politikájának következményeit. A város és környéke a XVIII. században az ipar és kereskedelem terén, életmódban és kulturálisan is előrelépett. A soproni polgárok a XIX. században saját üzletük fejlesztése mellett megalkották a gazdaságot kiszolgáló intézményeket és eszközöket is: a takarékpénztárt, a Casino Egyesületet, részt vettek hazánk második vasútvonalának, a sopron-bécsúj- helyi vaspályának a létrehozásában. 1769-ben már állt az ország második önálló színháza és első kőszínháza. 1829-ben megalakult a zeneegyesület, mely létrehozta az első zeneiskolát Magyarországon. Sopronban örömmel csatlakoztak az 1848-as forradalomhoz, ami azonban itt csak rövid ideig tartott. Decemberben az udvar támadásának a város elsőként esett áldozatul. A forradalom a katonai vereség ellenére sem bukott el, sőt győzött. Igaz, e győzelem eredményei csak a század utolsó harmadában váltak látványossá, abban a szinte páratlan anyagi gyarapodásban, társadalmi és szelWalter Dezső polgármester
