Észak-Magyarország, 2005. március (61. évfolyam, 50-74. szám)
2005-03-02 / 51. szám
2005. március 2., szerda ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG# KULTÚRA 15 RÖVIDEN • Új Holnap-bemutató. Bemutatják ma az Új Holnap című, Miskolcon megjelenő folyóirat idei első számát. A rendezvény délután 5-kor kezdődik, a Miskolci Galéria Kondor-termében. A közreműködők között van a Hassler énekegyüttes, valamint Csorba Piroska és Fecske Csaba költők. Fellép a Calcutta Felsőzsolca (ÉM) - Hangversenyt ad Felső- zsolcán az indiai zenét játszó Calcutta trió. Hangversenyük a Bárczay- kastélyban lesz, március 5-én, szombaton délután 5 órától. A program szervezője az ÁMK Közművelődési és Közgyűjteményi Intézete. Film a Hétesről Budapest (ÉM) - Bemutatták tegnap este a budapesti Nyitott Műhelyben Bódis Kriszta: Isten adóssága című dokumentumfilmjét. Az alkotás 1999-2002 között készült Ózd egyik legnyomorúságosabb romatelepén, a Hétes telepen. Aktualitása, hogy a szerző a héte- siekkel és a főszereplővel azóta is kapcsolatban áll, a filmet követően pedig - a helyiek részvételére alapozva, lépésről lépésre - változások történnek a telepen. A vetítésen az író és rendező Bódis Kriszta mellett részt vett Budai Barna- bás, a doku- 4Ks mentumfilm főszereplője, ma a Hetes Egyesület el- J| nöke. vi-tB Jelenet az előadásból (Fotó: B T.) Régi mese: Rumcájsz Miskolc (ÉM) - A Csodamalom Bábszínház mutatta be Rumcájsz című mesejátékét, Heiszmann Ildikó rendezésében. A mesejáték történetét Heiszmann Ildikó írta, Vadav Cvrtek Rumcájsz műve alapján. A tévéből jól ismert epizódok történetét összeollózva, kibővítve született meg a bábjáték, amelyben a bábok és a valós színészek játéka váltja egymást. A rendező elgondolása az volt, hogy a mesevilágba már a bábfigurák kalauzolják el a gyerekeket. Heiszmann Ildikó első rendezése a tavaly bemutatott Moha és Páfrány című mesejáték volt. Mint mondta, korábban - bábszínészként - tiltakozott a rendezés ellen, de a tavalyi sikeren felbuzdulva eldöntötte, jöhet a következő... Oscar-mozik Miskolcon Miskolc (ÉM) - Egy hónap múlva láthatják a miskolciak az idei Oscar-díj kitüntetettjeit. A Kossuth mozi és a Hevesy Filmklub először az Én, Pán Pétert tűzi műsorra (legjobb filmzene), március 24-30. között. Az első számú nyertes (Clint Eastwood Millió dolláros bébi, illetve a Ray - benne a „legjobb színész”: Jamie Foxx) című filmeket március 31-től mutatják be. Sem a Pán Péter-sztori, sem Eastwood új rendezése nem szerepel a Miskolc Plaza mozijának küszöbön álló premierjei között. Ezzel szemben az Aviatort, Martin Scorsese hat Oscart begyűjtött blockbusterét már múlt csütörtöktől játsszák, a Ray pedig most csütörtökön következik. A szinvaparkbeli multiplexből jobb hírek érkeztek: itt egyedül a Millió dolláros bébi várat még magára, a másik három felsorolt alkotás már legalább egy hete fut, némelyik nap háromszori vagy négyszeri alkalommal. ÉM-INTERJÚ: Koltai Lajossal, a Sorstalanság című film rendezőjével Az út a ■ A Sorstalanság rendezőjével, Koltai Lajossal filmje miskolci bemutatóján beszélgettünk. Balogh Attila wmitty@eszak.boon.hu ÉM: Nehéz, összetett, az emberekből egészen eltérő érzéseket, reakciókat kiváltó témáról készítette el filmjét. Én magam például annyira tartok a holokauszt-téma hátborzongató képeitől, hogy egyetlen, lágerben játszódó filmet sem „merek” megnézni; így egyelőre a Sorstalanságot sem. Koltai Lajos: Márpedig sosem szoktam olyan újságírónak interjút adni, aki nem ismeri az adott filmet. Ami a félelmeit illeti: a Sorstalanság esetében indokolatlanok. Ez a történet nem szól másról, mint hogy a szavak, a mondatok létrehoznak egy embert - Kertész Imre fogalmazott így -, akit sikerült megszemélyesíteni, amikor kiválasztottuk a szerepre Nagy Marcellt. (A főszerepet játszó, immár 14 éves fiatalember Koltai Lajos mellett foglalt helyet a beszélgetés alatt - a szerk.) A nagy dolgok az emberben belül történnek, ez a lényeg a filmben. Nem jelenik meg a brutalitás, nem azt mutatjuk meg, min ment keresztül a koncentrációs táborban, nem az archívumokból ismert borzalmakat, ahogy rohannak felénk a vagonokig és vissza németek farkaskutyával... Hanem ami belül lejátszódik. Ez egy gyermek fejlődéstörténete. ÉM: Mennyire látja viszont az olvasóból lett néző az irodalmi Nobel- dijas Kertész Imre azonos című regényét a vásznon? Koltai Lajos: Semennyire. Nem érdemes a kettőt összehason lítani. Kertész Imre sose kérte rajtam számon. Azok teszik, akiknek más nem jut eszükbe. Kertész Imre adott egy nyersanyagot. A szavakban csomó minden benne fekszik. Mintha egy kifizetetlen csekket nyomott volna a kezembe. „Ez a te filmed, nem az enyém” - ezt egyértelművé tette számomra. Szerette volna olyannak látni a moziadaptációt, amiben a vizualitás mutatkozik a megközelítés egyetlen eszközének. ÉM: És önt operatőrként ismerhettük eddig, ez az első megjelenése a rendezői székben. Koltai Lajos (Fotó: B. T.) Koltai Lajos: A vizuális készség rendszerint a leggyengébb pontjuk a rendezőknek. Aki a kamera mögül jön, annak viszont pont ez az ereje. Kertész Imre ezért kért meg engem. Amit vissza akartam adni: a linearitás, az egyszerűség - a történet végigmegy a maga útján. Mint a bibliai keresztúton, stációról stációra. A vége pedig megsemmisülés... szinte a megsemmisülés. Amiből csak a szerencse menti meg. Ezt a két utat mutatjuk meg: hogyan jut el az ember a vagonokig - és hogy utál mi történik, amikor vissz felé kilép a kapun, amiki hazaér... Ez új, a regénybí sincs, a forgatókönyv szám ra íródott. A főhős éle visszafordul, nem ott van v ge, a lágerkapuban, mint sz kott, más lágerfilmekben. H gyan kerül haza, hogye szembesül az itthon mar dottakkal... http://forum.boon.hu Érvek - ellenérvek - ahogy Ön látja. „Bárhol, bármikor, bárkivel" ■ Az ifjú színművész és rendezője egyaránt úgy látja: a Sorstalanság utat talál a fiatalokhoz. Miskolc (ÉM) - Jelenleg országos körúton jár a kópia, diákoknak mutatják be (ingyenesen) több nagyvárosban - így történt Miskolcon is, hétfőn délután (ekkor volt alkalom találkozni interjúalanyainkkal). Koltai Lajos tapasztalatai szerint a tizenévesek és az egyetemisták egyaránt megértik a „Bárhol, bármikor, bárkivel” üzenetét.- Az osztálytársaim véleményét ismerem - meséli Nagy Marcell lapunk kérdésére. Velük beszélgetve tudom: teljesen máshogy jönnek ki a moziból, mint ahogy bementek. Ott a döbbenet az arcukon. Látják, ez az egész nem csak és nem feltétlenül arról szól, hogy egy katona fejbe lövi az embert. Nagy Marcell (Fotó: b. t.) Mint „bölcs öregember" Nagy Marcell 12 éves volt, amikor először kapcsolatba került a produkcióval, 14 most, amikor elkészült a mű, befejeződött a forgatás, lezajlott a bemutató. Rendkívül fontos volt megtalálni azt a karaktert, azt az arcot, aki képes volt megjeleníteni a Kertész-regény (önéletrajzi ihletésű) Köves Gyuriját, akinek szemén keresztül az olvasó, illetve néző végigéli a második világháborús deportálás borzalmait, beleértve a megmenekülést is. Az alkotók nem győzték méltatni Nagy Marcell érdemeit.- Marci életében természetesen jelentős változások történtek ez alatt a két év alatt. Nemcsak nőtt, nemcsak gazdagodott a filmforgatás adta élményekkel, de közelebb került a láger-világ üzenetének megértéséhez is - mondja róla Koltai Lajos. - Ez alatt az idő alatt nemcsak az arca, a haja változott meg a film története szerint, de a hangja is. A végén már úgy' halljuk, mintha egy „bölcs öregember” beszélne. HANGVERSENYTEREM Apácák közül. Egy Zala megyei apá- carendházban dolgozott gondnokként Péter és Tivadar. Ott döbbentek rá, hogy mindkettőjük élete a zene: zenekart alakítottak Reflex néven. Nemrégiben meg is jelent CD- jük Kérlek, bébi eímmel. Ezt mutatták be térségünkben, és szerkesztőségünkben is erről beszélgettünk velük. (Fotó: Kőhalmi Péter) Mosolyból lehet több Bánhegyi Gábor banhegyi@eszak.boon.hu A bécsi klasszicizmusnak három annyira összeforrott neve Haydn, Mozart és Beethoven, mint a film műfajában példának okáért Stan és Pan (mielőtt még bárki felszisszenne az összehasonlítás miatt, utóbbiak is zseniálisak voltak a maguk területén). A felsorolás sorrendje korántsem egyfajta értékrendé, hanem a születésé. Egy műsorba tenni ezt a három komponista zsenit, egyáltalán nem rossz ötlet. így történt ez a Miskolci Szimfonikus Zenekar Mesterbérlet sorozatának záró koncertjén a Miskolci Nemzeti Színházban. Haydn Esz-dúr Merkúr szimfóniája nem tartozik a mester legtöbbet játszott művei közé. Étvágygerjesztőnek, bemelegítésnek, könnyed ujjgyakorlatnak mindenképpen megteszi. A zenekar puhán, lágyan szól, szokjuk Kocsár Balázs jobbára nagyénekkari stílusú vezénylését. Mozart C-dúr zongoraversenye viszont már igencsak gyakori darabja a koncertpódiumoknak. A mester - saját bevallása szerinti - komolyabb korszakának reprezentatív darabja sokféle megformálást megérdemel. Érdi Tamás a romantikusabb vonulatot választotta. A fiatal zongoristának határozott elképzelése van Mozartról. Érdi Tamás Mozartja egy felnőni képtelen gyermek, aki önfeledten, amolyan igazi gurulósán kacag, azonban a látszólag szertelen infantilisnak tűnő külső alatt nagy ívű, megrázóan őszinte érzelmek, komoly vívódások feszülnek. Érdi Tamás mer a kottában előírtnál picit tovább tartani egy hangot, leheletnyivel később odatalálni a következő billentyűre, ha a megoldás az elképzelését szolgálja. Kettős szolgálat az övék: Mozart Érdi Tamás, a zongorista a komponista előtt tiszteleg, szemmel láthatóan szeretik egymást. Nagy egymásra találás az övék, zseniális a darabválasztás, hiszen Érdi Tamás adottságaihoz szükségeltetik a zenekari bevezető. Játék közben többször elmosolyodik a szólista. Ritka látvány ez, nagyon jólesik, hogy ezúton is tudatja velünk, jól érzi magát a színpadon, ahol védőburokként öleli körül a zene, ahol elmondhatja, mi az, ami őt igazán foglalkoztatja. Romantika ez a javából, híján a szenti- mentalizmusnak, Érdi Tamás nagy pillanatokkal ajándékoz meg minket, amelyeket illően meg is köszönünk. Beethoven VII. szimfóniája rég nem látott vendége volt a miskolci színpadnak. Kocsár Balázs a vidámabbik, bohémabb oldalát mutatta be Beethovennek, még a tragikus értelmezésre csábító második tételnél sem fogta vissza a tempót, így mentesültünk a pátosztól, kaptunk helyette egy olyan komponistát, aki igyekszik felülemelkedni alapvetően depresszív alkatán.
