Észak-Magyarország, 2005. február (61. évfolyam, 26-49. szám)
2005-02-24 / 46. szám
2005. február 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG ’é RÖVIDEN • Ének, vers, próza. A VII. Országos József Attila Énekelt Vers és Prózamondó Versenyének megyei döntőjét február 26-án délelőtt 10 órától tartják a Miskolci Galéria Kondor Termében. (Miskolc, Rákóczi utca 2.) Szezonbérlet- koncert lesz hétfőn Miskolc (ÉM) - A Sze- zonbérlet-sorozatban a Nemzeti Filharmonikus Zenekar lép fel Miskolcon, a színházban február 28-án, este fél 8-tól. Műsoron Glinka, Sztravinszkij és Dvorák művei. Vezényel: Berkes Kálmán, hegedűn közreműködik Patrícia Kopatchinskaja. A cukor-szindróma a drámaszemlén Miskolc (ÉM) - Folytatódik a miskolci színházban a Hársing Hilda dramaturg (képünkön) szerkeszette európai kortárs drámaszemle. Most szombaton este 8 órától Galambos Péter rendezésében, felolvasószínházi formában viszik színre Lucy Prebble: A cukor-szindróma című művét. Szirbik Bernadett, Máhr Ági, Hal- mágyi Sándor, Fandl Ferenc és Lukács Gábor adják elő a darabot, a szerep- osztás szerint. Vicai-kiállítás Tárlatra újabb tárlat Miskolc (ÉM) - Az Ifjúsági és Szabadidő Házban működő két kiállítóhely idén is több tárlatot tervez. Jelenleg a Fotógalériában Vicái Olivér szabadkai származású, szegedi illetőségű fotóművész képeiből látható válogatás, a hónap végéig. Ezt március 4-től a szintén Szegeden élő és alkotó Dobóczky Zsolt fényképeiből összeállított anyag követi. A konkrétumok között szerepel az Ifjúsági Galériában a március 7-től látható zászlókiállítás (Rásonyi István gyűjteményéből), majd áprilisban egy különleges népi iparművészeti műveket, sókerámiákat felvonultató kiállítás - tájékoztat- tott Kozma István, a ház munkatársa. Beszelgetes a brit íróval. Tibor Fischer brit íróval találkozhattak az érdeklődők szerdán délután Miskolcon a megyei könyvtárban. Az alkptó a beszélgetés részeként felolvasott művéből. (Fotó: Bujdos Tibor) SZÍNHÁZ Élvezték a gyerekek a könyvtári foglalkozásokat (Fotó: Végh Csaba) Ma megismerik, holnap visszajönnek Miklós Katalin (Fotó: B. T.) ■ Óvodások hete kezdődött a napokban a li. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. Miskolc (ÉM - KHE) - Nem lehet elég korán kezdeni - vallják a megyei könyvtár gyermekkönyvtárosai. Hétfőn játékos foglalkozással kezdődött a ma véget érő program. Máskor is ellátogattak már óvodások a könyvtárba, de csak a számukra szervezett programsorozat most várta őket először - tudtuk meg Miklós Katalintól, a gyermekkönyvtár vezetőjétől. Le is rajzolják- A könyvek szeretetére és az olvasóvá nevelést már kisgyermekkorban el kell kezdeni. A mai világban nincs a szülőknek idejük arra, hogy elmélyülten foglalkozzanak a kicsikkel - mondta indoklásként a könyvtárvezető. - Az első foglalkozás alkalmával A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárba beiratkozott olvasók ^Felnőttek ^Gyerekek | megismerkedtek a gyerekek a könyvtárral, megtudták, hogy itt kölcsönözni lehet, de nemcsak azt, hanem újságokat olvasni és játszani is. Megtudták azt is, hogy kell beiratkozni, mire való az olvasójegy. A gyermekkönyvtárosok kérték az óvoda- pedagógusok segítségét is: az óvodában rajzoltassák le a gyerekekkel a könyvtárlátogatást. Ebből derül majd ki, mi jelentette a legnagyobb élményt a gyerekek számára. Ez visszajelzés is a könyv- az elkészült raj- a faliújságot díszítik majd.- Beszélgettünk mesékről is, és szomorúan tapasztaltam, hogy az óvodásoknak a mese hallatán elsőként a videofilmek jutnak az eszükbe. De azért reménykedünk. Ha nagyobbak lesznek, hátha visszajönnek a könyvek kedvéért - fogalmazott a könyvtárvezető. http://hirek.boon.hu A régió és a világ hírei. FURCSA PÁR: Seres Ildikó és Müller Júlia a miskolci Játékszínben Neil Simon darabját Szervét Tibor rendezte. A vígjáték a miskolci Játékszín műsorán szerepel (Fotók: Bujdos Tibor) Iparos munka Bujdos Attila attila.bujdos@eszak.boon.hu A nagy nevettetők bölcs emberek és remek iparosok. Bölcsességük alapja nem pusztán a megfigyelés, hanem a megfigyelések tapasztalatait összegző' világlátás: pontosan tudják, hogy min és miért lehet és érdemes nevetni. Szaktudásuk pedig hozzásegíti őket, hogy közönségük ugyanazt - és lehetőleg ugyanazért - találhassa komikusnak, amit ők. Neil Simon az egyik legjobb színházi iparos. Furcsa pár címmel a különbözőségek elviselhe- tőségéről írt vígjátékot. Nemcsak kijelöli, de tágítja iSxaz elviselhe- tőség határait: a rendszeretet ellentéte nála nem egyszerűen a rendetlenség, hanem valami megélt szabadság, az'élet elviseléséhez szükséges tennivalók súlyozása. És bármennyire is furcsa: a rendszeretet sem puszta pedantéria - a szabadság az is, a nembeli kiteljesedés szabadsága. A döntés szabadsága, hogy mások által öncélúnak tartott cselekvések sorozata adhasson értelmet az életnek. Felvilágosult ember módjára gondolkodik tehát Neil Simon, akinél nem a különféle előjelű szabadságok ellentéte a nevetséges, hanem az ellentéteket megtestesítők viselkedése. A Furcsa párból férfi és női változat is született, vélhetően, mert egy tehetséges szerző számára a darabban vázolt különbözőségek nem a nemi azonosságból, hanem jellemből és reakcióból fakadók. Nem a szerző hibája, ha komikusabb a rendmániás és a rendetlen férfit összezárni ugyanabba a térbe - a színház társadalmasult művészet, szükségszerűen épít a néző saját életében szerzett tudására. A rendetlen férfi karakterének elfogadása így általánosabb, ahogy a rendszerető férfiszerep elutasítása is - a közéjük látott távolság tehát áthidalhatatlanabb, összeütközéseik végletesebben nevetségesek, pusztán azáltal, hogy a társadalom mit gondol a férfiszerepekről. A miskolci színház a női változatot tűzte műsorra, a sikerhez vezető rögösebb utat választva ezzel. A Furcsa párban szereplő alaphelyzetek sora itt és most ugyanis túlságosan kevéssé ismerős, általános, illetve elfogadott ahhoz, hogy eldönthetővé tegye, vígjátékot, vagy az együttélés és a megértés reménytelenségről szóló tragikomédiát látunk. A szingli életforma - ebben a társadalomban - alig is fogadtatta még el a létjogosultságát. Idegenkedve és hitetlenkedve figyeljük, hogy magányost?) nők rendszeres találkozójához a társasjáték szolgáltatja az ürügyet, hogy azon kellene kacagnunk, amint a válófélben lévő Florance elpakolja az őt befogadó Olive szétszórt holmiját, vacsorát főz és így tovább. Erre az előadásra fokozottan igaznak kellene lennie, hogy nem attól vígjáték, amit tesznek benne, hanem attól a túlzástól, ahogyan teszik. Ez a Furcsa pár nem harsány és nem is bölcselkedő. Nem mondható jellegtelennek, vagy pasztellnek, hiszen vannak emlékezetes pillanatai. A darabot a férfiak jelenléte, Molnár Sándor Tamás és Lukács Gábor komé- diázása hozza igazán mozgásba, példázva, hogy az ismerős eltúl- zása az igazán komikus, a nevet- tetés érdekében a valóságtól messze, akár az abszurdig is el kell rugaszkodni. Hogy a Furcsa párból nem született egységes előadás, biztosan baj, de nem hiba. Hiszen Seres Ildikó olyannak ismeri Flo- rance-t, mint Müller Júlia Olive- ot, így a viszonylag árnyalatlan szerepformálás tűnik a legiga- zabb megoldásnak. Ennek a Florance-nak a ragaszkodása önnön képzeteihez gyermeki egyszerűségű - a háborítható, de megingathatatlan világkép maga: a dolgoknak az a természetes rendje, ahogyan Florance gondolja, és ennek az igazságnak hosszú távon is igazolást kell nyernie. Az ő számára mindenképp. Olive a kétségeivel erős, .miközben a kétségei saját döntései ellentmondásaiból fakadnak: segít, és ezzel magát hozza olyan helyzetbe, amelyben nincs segítség. Kettőjük közül Seres Ildikó szerepformálása a játékosan nagyvonalúbb, Müller Júliáé viszont a tétován drámaibb, amelyben jó és a rossz elválaszthatatlanul összenő.
