Észak-Magyarország, 2004. december (60. évfolyam, 280-305. szám)
2004-12-31 / 305. szám
2004. december 31., péntek isai»iii¥lliisift8# ÉM-SZILVESZTER / 6 MIN NEVETETT AZ ÓÉVBEN? Félkor indul a vonata, hamar a versekért járó pénzt...- Sorozatot indítottunk a rádióban: Vasárnapi vers. Jeles költők írásait adja elő Kulcsár Imre színművész, és Gyarmati Béla, aki magyarázó szöveget fűz melléjük. Sűrűn előfordulnak helyi szerzők, régiek is, maiak is. Ám egy nap beállít egy ember: hozott verseket, a sajátjait. Próbálom neki mondani, én nem tudom ezt megítélni, majd odaadom Gyarmati Bélának, meg hogy mi ilyet így nem szoktunk. De ő csak erősködött, hát átvettem a hatalmas csomagot. Abban a pillanatban kiderült, hogy csapdába estem. Hogyan lesz a honorárium? - kérdezte ugyanis. Mire én: Nézze, ha lehozunk is egy-egy verset, akkor átutalással fizetünk, mi a bankszámlája száma? Az nem lesz jó - vág közbe. Miért? Mert hát félkor indul a vonata, és most kéne gyorsan a pénz... Hajnal József, a Magyar Rádió MISKOLCI SZERKESZTŐSÉGVEZETŐJE Ha fontos emberek vagyunk, miért nincs nekünk ügyvédünk?- Az a helyzet, hogy ez az egész év egy nagy nevetés volt, a 8 éves fiammal annyit ökörköd- tünk, hogy szinte kár kiragadni bármelyik poént. Ami a humort illeti, mi a családban nagyon jó évet zártunk. Ha mégis el kellene mondanom egyet a fiam sok poénja közül (ami a környezetéből kiragadva azért nem üt akkorát), azt mesélném el, amit a napokban mondott. Egy újságíró barátunkhoz mentünk vendégségbe, amikor a fiam megkérdezte: Apa, mi fontosak vagyunk? Kicsit hümmögtem, aztán mondtam, hogy biztosan... igen, valószínűleg fontosak vagyunk. Mire a fiam megkérdezte: Akkor miért nincs ügyvédünk...? Vass Tibor, költő Nekem viccesek a gyerekekről készült videofelvételek- Nehéz most erre a kérdésre válaszolni a napokban történt ázsiai események után. De megpróbálok gondolkodni.... Alapvetően jókedvű ember vagyok, sok mindenen szoktam nevetni. A legfelszabadultab- ban, legjókedvűbben mégiscsak családi körben nevettem az idén. Mégpedig akkor, amikor a gyerekekről készült videókat néztük. A filmkockákon adódó furcsa helyzeteken igazán őszintén tudtam nevetni. S hogy mi volt, amin a legjobban? Úgy gondolom, hiába osztanám meg az olvasókkal. Nem titkosak, csak épp nekem viccesek, másoknak biztos, hogy nem... Urbán Tibor, képzőművész A szellemtelenség és kegyetlenség katasztrófája- Egy regény anyagával birkózva egész évben befelé kellett figyelnem, így megtanulhattam: az ember legtöbbet és legegészségesebben mindig önmagán nevet. Azaz pusztán csípősen mosolyog, mert azt látja, hogy'évről évre védtelenebb a szellemtelenség és kegyetlenség globális katasztrófájával szemben. Klasszikus értelemben nevetni, hogy ne mondjam, kacagni^ már talán csak a tiszta helyzetkomikumon tudok. Van még persze a „kollegiális nevetés”, amitől a többiek szociális lénynek tarthatnának, de ez szóra sem érdemes. Jenei László, író A lángra lobbant színész esete a darabtemetéssel Előadás, amikor a kollégáknak nem mindig sikerül vosszafoit.^niuk a nevetésüket Miskolc (ÉM - SZG) - Darabtemetés. Azzal, aki baljós hangulatot vél kiérezni a szóösszetételből, megnyugtatásként közöljük: semmi ok az aggodalomra, ellenkezőleg, kifejezetten vidám történést jelöl a kifejezés. Amikor felugrott a hordóra, - hogy Jefferson titkárként elmondja köszöntőjét a Leányvásárban, még nem tudta, hogy megcsinálja-e, vagy nem. Megcsinálta. Rögtönzött első díj A megírt szöveget későbbre hagyva hatalmas angol halandzsába kezdett Molnár Sándor Tamás, nemcsak színpadi társai elismerését (mosoly, nevetés, elfordulós, vállrángós bruhaha), hanem a közönség kacagását, tapsát is kivívva. Sőt: elnyerte (Ábrahám Istvánnal, aki kopasz Homonal István Kertész Marcellával a Marica grófnőben (Fotó: Bujdos Tibor) ff ..................... A megírt szöveget későbbre hagyva angol halandzsába kezdtem... Molnár Sándor Tamás, színész ............................................ff parókát talált ki magának) a darabtemetésre kiírt direktori, egyben rendezői (Hegyi Árpád Jutocsa) felhívás díját, sok-sok üveg pezsgőt. A darabtemetés színházi „szakszó”. Három segítőm, Somló István, Homonai István és Molnár Sándor Tamás - a Miskolci Nemzeti Színház színészei - történeteket elevenít fel a közelmúltból, olyanokat, amelyek darabtemetéseken estek meg. Hogy az idén nem volt ilyen, annak legfőbb oka, hogy még nem búcsúztak színdarabtól (előadástól). Meg azért az se mindegy, milyen műfajról van szó. Mert mondjuk a tragédia ilyen szempontból kemény dió. Hogy tudniillik a búcsúelőadásba olyan saját poénokat csempésszenek be, amelyekkel megnevettetik kollégáikat - meg a többi színházit -, ám a közönséget nem zavarják meg az élvezetben. Sátáni kacaj Homonai István is a Leányvásárt idézi fel, benne az ő ötletét. Blackfield revürendezőt játszotta, és akárcsak Molnár Sándor Tamás, ő se készült előre poénnal. Előadás közben született az ötlet(ük). Homonai az első felvonásban felment a hangosítókhoz, ahol szépen elmondta, a szöveghttp://szllveszter.boon.hu ” > Óévbúcsúztató írásaink könyvükbe bejelölte kéréseit. Meg kért egy mikroportot. Majd amikor visszatért, a zenekartól is kért: egy tremolót a megfelelő helyre. És jött az alkalmi díszítésű jelenet(sor) kezdete: „Gyerünk Blackfield-girl-ök, próbálni!” - utasította szerepe szerint a lányokat, akik nehezen, vagy sehogyan se fojtották magukba a nevetést. Ugyanis teljesen eltorzított, sátáni hang jött ki Homonaiból, azaz a hangszórókból, köszönhetően a technikának. Ő maga kék fényben, félelmetesen, kacagtatóan. Hogy azután a megfelelő helyen viszakapja saját hangját, ami egy következő fázisban egércincogásba ment át. Rémtörténet öngyújtóval Somló István rémtörténettel szolgál. Bál a Savoyban, ő öngyújtóját fényképezőgépként, va- kuvillanást imitálva fogja rá a táncoslányokra. így tervezte. El is mondta a kelléktárban, ám ezt rosszul tette. Az öngyújtó lángra lobban a színpadon, de nemcsak az, hanem Somlónak az alkalomra szétfésült, szerteszét álló, lakkal rögzített haja is. Három-négy táncos vetette rá magát, hogy eloltsa az égni kezdő művészt. Akinek semmi baja ff .................... Az öngyújtó lángra lobbant, de nem csak az: vele együtt a hajam is... Somló István színész .................................................ff nem lett, csak a haja vége pör- kölődött meg, és az arca lett csupa korom. Ugyanis a kellékesek viccből maximumra állították a lángot, nem tudva, hogy az öngyújtó gazdája lobbanékony hajához közel sül el. A politikai vicc ma önszórakoztató vagy sértő Korszakunk humora röhögés - távolodik az anekdotás mosolygástól Miskolc (ÉM - BGO) - Ami a vicceket, a humort illeti, 2004 nem különbözött markánsan 2003-tól, illetve valószínűleg nem fog 2005-től sem. De van egy „humortendencia”, amibe beleillik - mólóban a cigányviccek, feljövőben az obszcén, altesti poénok. A magyar valóban világviszonylatban is viccszerető nép, olyan konflikusokat is képes feldolgozni a humor eszközeivel, amilyeneket másképp talán nem is lehet - például a Rákosi-érá- ban a Rákosi-éráról született viccekkel. A politikai viccek természete azonban alapjaiban alakult át - hallhattuk R. Nagy József kulturális antropológustól, a Miskolci Egyetem munkatársától. A cinkos összemosolygás helyett vagy különálló csoportok önszórakoztatása, vagy egy másik csoport durva megsértése. ff ....................... A magyar valóban világviszonylatban is viccszerető nép... R. Nagy József kult. antropológus .............................................ff Politikai viccet ma úgy mond az ember, hogy nagyon körülnéz, hogy kik között mondja. Behódoltak Amerikából jött át hozzánk a politically correct, a politikai korrektség divatja, amelynek lényege, hogy ha valamit valaki sértőnek találhat, azt nem mondjuk ki. R. Nagy József hangsúlyozta: a nyilvánosságból (tévé és rádióműsorokból) kezdenek eltűnni a zsidó-, cigány-, vagy bolondviccek. Helyettük azonban ezen a kategórián kívül minden "ebből nem csinálunk viccet” határ eltűnt. Műsorokban, filmekben tűnik fel az altesti humor, az obszcén beszéd, ami nem nevetést gerjeszt, hanem őszinte, brutális, gyermeki röhögést. A "régi” humoristák, humoros műveket alkotó műhelyek is behódoltak ennek - például a Gál- völgyi Show, vagy a Maksa Híradó is. Nem megpelő, ilyen a világ, az emberek ingerküszöbe magasabb, az anekdotás, sejtető vicc egyre ritkábban gerjeszt mosolyt. Ez igen durva volt... Miskolc (ÉM) - A rendőrségi ügyeletén telefonon kért segítséget a miskolci férfi, mondván: valaki felgyújtotta magát az egyik belvárosi ház alagsorában. A mentők, a rendőrök és a tűzoltók a helyszínre vonultak, de az „égett ember” kámforrá vált. Hosszabb ideig keresték is az égési sérült személyt, de nem találtak rá. Meglett azonban a bejelentő. Mint kiderült, csupán személyes bosszúból keltett pánikot, és „viccelte meg” a hatóságot, mert korábban valamiféle sérelem értő a hatóságok részéről. Az ügy a rendőrségen ért véget, mert a „vicc” alaposan túllőtt a célon. MEGKÉRDEZTÜK: Mennyire vette komolyan 2004-et? A természet sajnos nem engedi, hogy komolytalanul vegyük, elég az idei borsodi árvizekre, vagy a jégverésre gondolni. Ebből a szempontból tehát az év minden napját komolyan kellett venni, ám a kollégákkal együtt a szabadidőnket igyekeztünk lazábban eltölteni. Szabó Péter, szóvivő, MEGYEI KATASZTRÓFAVÉDELEM T alán egy kicsit a kelleténél is komolyabban vettem, mivel rengeteg feladat állt előttem. Voltak persze örömtelibb, felhőtlenebb periódusok is, elég csak az esküvőmet megemlíteni, és az sem volt egy szomorú pillanat, amikor végre befejeztük a lakásfelújítást. Rózsa Edit, programig., Vendégségben Miskolcon N em adott okot a diósgyőri futball körül kialakult helyzet a viccelődésre, hiszen sokáig az sem volt biztos, hogy egyáltalán elindulhatunk a bajnokságban. Emellett a szakmai munkára is figyelni kellett, így igazán örömteli az az eredmény, amit az év végére elért a csapat. Veréb György, a DVTK EGYKORI VÁLOGATOTT KAPUSA A z idei évünket szerencsére örömteli események jellemezték, hiszen korszerűsödött az osztály, átadhattuk a McDonald's-házat. A súlyos megpróbáltatáson áteső gyerekeknek fontos, hogy szüleik mellettük lehessenek, így a hangulat is némileg oldottabb. • Dr. Nagy Kálmán, OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOS A z idei színházi munkáim komoly felkészülést és nagy odaadást követeltek tőlem, ebben egyáltalán nem engedhettem meg a lazítást. A munka mellett szerencsére volt lehetőségem kikapcsolódni, ami számomra az irodalommal való foglalkozást, az olvasást jelenti. Szegedi Dezső, színművész
