Észak-Magyarország, 2004. december (60. évfolyam, 280-305. szám)

2004-12-23 / 299. szám

2004. december 23., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA /7 RÖVIDEN 0 Karácsony a színházban. A Miskolci Nemzeti Színházban karácsonykor is van előadás. A Nagyszínházban szép karácso­nyi történet elevenedik meg, Csajkovszkij Diótörője. Az előadások december 25-én és 26-án lesznek. Az előadások szomba­ton délután 5-kor, vasárnap pedig délelőtt 11-kor kezdődnek. Miskolcon dedikált Sakálok Miskolc (ÉM) - Ma már inkább mé­diaszereplő, de egykor jobban ismerték ze­nészként Boros Lajost. Olyan énekesként, aki nem kizárólag dalszövegek írásával próbálkozott. Sakálok című kötetét írta új­ra most a szerző, s talált hozzá kiadót: az Alexandrát. A napokban Miskolcon is ta­lálkozhatott vele a közönség: Boros Lajos itt dedikálta a nemrégiben megjelent kö­tetet. Egy ismerős arc: Boros Lajos (Fotó: Adóm j.) A Géniusz Könyváruház és az Észak-Magyarország játéka Miskolc (ÉM) - Legutóbbi kérdésünk: mi a whiskys rabló igazi neve? A helyes válasz: Ambrus Attila. Fülöp Valter: A whiskys nyomában című könyvét Kovács Petra (Miskolc) a Géniusz Könyváruház­ban (Miskolc, Széchenyi u. 107.) veheti át. Mai kérdésünk: melyik'évben született Csoóri Sándor? A helyes választ beküldők közt Csoóri Sándor: Visszanéztem fél- utamról című kötetét sorsoljuk ki. A meg­fejtéseket jövő kedd délig várjuk az Észak szerkesztőségébe (Miskolc 3501 Pf. 351). Válasz: __________________________ Név:____________________________ ( Cím:____________________________ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ Többmilliós festmények, igényes gyűjtők Értékes alkotások tárlata: a művek és a műélvezők nyilvánossága Miskolc (ÉM - NSzR) - A Miskolci Galériában harma­dik alkalommal rendezték meg a Művészek, művek, műgyűjtők című kiállítást. A tárlaton XIX-XX. századi ma­gyar művészek alkotásait mutatták be, és lehetőség nyílt a műgyűjtők és művé­szek találkozására is. A művészek és a közönség vi­lága különbözik egymástól, ezért szükség van közvetítőkre, akik e két pólus között összekötő kap­csot jelenthetnek - mondta Kishonthy Zsolt művészettörté­nész (MissionArt Galéria). A kiállítás nem titkolt célja, hogy agitáljon és egyben lehetőséget teremtsen műtárgyak vásárlásá­ra, valamint az alkotók és a kö­zönség találkozására. Galéria, aukciós ház A képzőművészeti galériák kiállításai nem kapnak akkora nyilvánosságot, mint az aukciók. Ennek oka, hogy az aukciók lát­ványosabbak, nagyobb, többmil­liós rekordösszegekért kelnek el egyes műtárgyak. Ennek ellené­» ......................... A rendszerváltást követően létrejöt­tek a színvonalas magángyűjtemé­nyek. Einspach Gábor FŐSZERKESZTŐ ................................................?? re - talán nem is hinnénk - a műtárgyeladások többsége a ga­lériákban történik - mondta Kishonthy Zsolt. A Miskolci Galériában néhány napig nyitva tartott kiállításon Einspach Gábor, az Artmagazin főszerkesztője is részt vett, aki el­mondta: a rendszerváltást köve­Feledy Gyula Kossuth-díjas grafikusművész és Kishonthy Zsolt művészettörténész (Fotó: Végh Csaba) tőén létrejöttek Magyarországon színvonalas magángyűjtemények. Ez annak is köszönhető, hogy jól működő galériák, aukciós házak jöttek létre hazánkban. Gyűjtői ízlés A Miskolci Galériában a né­hány százezer forintos képek mellett többmilliós festményeket is láthatott a közönség. Az egyik legdrágább egy több mint nyolcmillió forintos festmény, amely az 1900-as évek elején ké­szült. A művészettörténész sze­rint most ennek van divatja, azaz a XX. század eleji képek a legkeresettebbek a műtárgypia­con. Közülük is a nagybányai is­kola és a szentendrei művészte­lep alkotásai közül válogatnak szívesen a vásárlók. A műgyűj­tők ízlése is sokat változott az el­múlt években, korábban a híres festők képeit keresték', azaz a ne­vek alapján vásárolták meg az alkotásokat. Ma már a műre, an­nak minőségére kíváncsi a vá­sárló. Szerencsére igényesebbek és válogatósabbak lettek a mű­gyűjtők - vélekedett Kishonty Zsolt. A miskolci tárlaton is gaz­dára talált néhány alkotás, de ezek, elsősorban néhány százez­res festmények - mondta a mű­vészettörténész. Hozzátette: na­gyobb értékű festmény eladásá­ban pedig folyamatban van a tár­gyalás. 132 http.:// forum.boon.hu Mondja el a véleményét! NAPLÓ-KONCERT Tankcsapda-buti - a Főnix Csarnokban Debrecen (ÉM) - Az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját a debreceni Tankcsapda együttes. A népszerű rocktrió hatalmas koncerttel zárja a jubileumi eseménysorozatot. A jubileumi eseménysor záróestje s a jól megszokott évbúcsúztató buli az idén egybeesik: a december 29-ei Főnix-csarnokbeli koncert az ünnepi év méltó megko­ronázása lesz a zenekar szá­mára - hiszen Lukácsék még sosem játszottak ekko­ra arénában. A publikum szintén örülhet, hiszen köz­tudott, hogy a hű Tankcsap­da-rajongók hada már egy ideje kinőtte az Oláh Gábor utcát. Most azonban irány mindenkinek a Főnix - ahol a 'Csapda vendégeként a Cadaveres de Tortugas, a Moby Dick és a Zanzibar együttes is hozzájárul majd a forró hangulathoz. Nagy érdeklődés Már hetek óta nagy ér­deklődés övezi a koncertet, épp ezért érdemes idejében gondoskodni a belépőkről - melyeknek ára az alkalom jelentőségéhez képest iga­zán szerénynek tűnik: az ál­lóhelyekre 2700, a lelátóra 3300 forint. Debrecenben a Rock-Ness hanglemezbolt­ban (Vár utca 10/c), a Pont (Egyetem tér 1.), a Mezon (Batthyány utca 2/b) irodá­ban, a Lovarda büféjében és a Corában, Hajdúböször­ményben a Tourinformban (Kálvin tér 6.) lehet szert tenni jegyekre. további tudnivalók KI Ml I www.tankcsapda.com Sajtótájékoztató keretében Jelentette be megalakulását az Erőmű Kortárs Művészeti Egyesület Miskolcon. A tájékoztatót művészeti eseménynek is szánva kitűzték a Miskolci Egyetem melletti fűtőműre zászlajukat, jelezve, hogy ezt az épületet szánnák működésük terepének. (Fotók: b.t.) OLVASÓNAPLÓ f*i Valahogyan nagyon normális Bujdos Attila e-mail: bujdos@eszak.boon.hu Túl azon, hogy szórakoztató-e, számos más megállapításra ösztö­nöz Az év novellái című kötet. Mindenekeló'tt a szerkesztőkkel kapcsolatban. Nagy Gábor és Bíró Gergely olyan antológiát állított össze, amely nem vesz tudomást az irodalmi élet megosztottságáról. A különféle szerzők munkáikkal szépen megférnek ebben a könyv­ben, és ez nem rossz. Ez valahogy nagyon normális. Normális, hogy jelentőségét ve­szíti minden egyéb meghatározott­ság: nem számít, ki hány éves, hol lakik, honnan és mikor jött, s mi­ben hisz. Csak az számít, amennyi a szerzői tapasztalatból, az ezen alapuló világlátásból beszüremlik a műbe. A művek a fontosak a szer­kesztőknek - ez derül ki a váloga­tásukból. A művek, külön-külön és így együtt, egy kötetben. Elsőre az a feltűnő, mennyire nin­csenek jelen az antológiában a ma­gyar irodalom meghatározó szerzői, azok, akikkel a hazai irodalmat itt­hon és külföldön is azonosítják. Eb­ből arra is következtethetnénk, hogy novellát írni ma nem passzió. Ezt a hitet erősíti, hogy számos, az antoló­giában közölt írásról érződik: valami nagyobb egész része, tehát mintha csak helykitöltőként került volna a kötetbe. A novella műfajként kevés elmondani valami igazán fontosat, vagy a becsvágy a sok, és novellával itt és most nem lehet maradandót al­kotni, esetleg kevés a hely a novel­lák számára, halódik a folyóirat-kul­túra - ezekre mind gondolhatnánk. Viszonylag soknak tűnik az öt­venes évekkel foglalkozó írás, ami­nek az egyik olvasata lehetne az ábrázolásra érdemesnek gondolt té­mák korlátozott volta. Vagyis, mint­ha a ma irodalmának nem lenne honnan merítenie. Ez a magyarázat persze leegyszerűsítő, hiszen nem számol az ötvenes évek társadalmi­történeti feldolgozatlanságával, s az­zal, hogy jó pár évnek kellett eltel­nie hozzá, míg az irodalom távlatot és lehetőséget nyer a kurzusszem­pontoktól független ábrázoláshoz. Hogy mennyire nem szükségsze­rű egyébként a korszakokra tekintő írói ábrázolás, erre jó példa a kötet egyik legemlékezetesebb - és itt az említett okból kiemelendő - írása, Cserna-Szabó András M.Á.V. című munkája. Magyar Ágnes Valériának a története ebben az összefüggésben az emberi szabadság hiányáról szól. Arról, hogy a haszonelvűség törté­nelmi időktől függetlenül óhatatlanul korlátozni kész az embert a leghét­köznapibb vágyaiban, és ez ellen nincs értelme a lázadásnak. A kö­zösség akaratával, az erre hivatkozó fellépés kényszerítő erejével szem­ben az egyén harcképtelen, alul ma­rad, elmondhatatlanul magányosan. Cserna-Szabó András novellája vég­telenül emberi, hiszen ehhez a sú­lyos állításhoz egyszerű történetet ta­lált: a vasút árvájának szürrealista históriáját. Végső soron: mesét, amely megadja a sokféle olvasás lehetősé­gét. Lehet mindenekelőtt viszonyíta­ni másféle sorsokhoz, lehet tagadni, létezőként elfogadni, lehet oksági összefüggések, törvényszerűségek keresésének alapja, amellett persze, hogy biztos kézzel dolgozó író alko­tását látjuk benne. Nemcsak ismeri hősét, de hallatlan mesélő kedvvel adja elő ezt a történetet, az egyszerű ember történetét, amelyből íme, ke­rekedhetett tanulságos mese. N/lég annyi történelmi időt sem kér Lázár Ervin az Utazás című no­vellájához, mint amennyit a M.Á.V. felölel. Elég egy futó ötlet, hogy az ember kikerüljön az ismerősség vi­lágából, hogy abban a nem túl nagy távolságban, amelyet a 47-es villamos kínál utasának, máris megaláztatások érjék. Lehetne Lázár Ervin írását rendszerkritikaként ol­vasni: hiszen a fogyasztói társada­lom bírálata, hogy a technikát több­re tartja, mint az embert, akit a technika szolgál, de a „szabálysze­rűség" embertelensége régről, más korokból is ismerős. Ráadásul en­nek a biztos arányérzékkel megírt néhány soros novellának érdeke­sebb az a síkja, amelyik az embe­rek megítélésének sokféleségéről, érdemességről és érdemtelenségről szól. Van egyfelől a Kossuth-díjas író, akinek meséi korosztályok kép­zeletét mozgatták meg, akinek kife­jezései, szófordulatai át- meg átszö­vik a közbeszédet, másfelől van ugyanez az író, aki vevőként - a gondolat nyilvánvaló képtelensége ellenére - simán nézhető cipőbolti tolvajnak. Mégsem az elismertség és az ismeretlenség terében tartható borzasztónak ez az eset, hanem a lehet ős a van terében. Hogy ez bárhol és bárkivel megeshet, hogy eleve a magyarázkodás érzésével kell közeledni minden új helyzet­hez. Attól, hogy átérezhető, még nem feltétlenül jó is egy novella. A Lázár Erviné viszont egyértelműen az, mindenképpen kiemelendő. Biz­tos, hogy van benne önirónia,‘de hiányzik belőle az önsajnálat. Nem túlozza el a saját érdefneit, de nem is tesz úgy, mint aki ezek ismerete nélkül gondol magára. Keserű, to­vább ragozni szükségtelen történet egy emberről, aki eleget látott már hozzá, hogy egyszerre legyen képes még csodálkozni és beletörődni. Az év novellái 2004 - antológia (Magyar Napló, Budapest, 2004)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents