Észak-Magyarország, 2004. november (60. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-30 / 279. szám

2004. november 30., kedd ÍS»iflifliiffSlÍS# JUBILEUM / II JEGYZET A figyelem perceiéit.. Kiss László e-mail: laszlo.kiss@eszak.boon.hu Egyszer a mai napon egy forint az Észak - persze csak annak, aki ügyes és elkapja valamelyik, a hatvan évvel ezelőt­ti kort idéző hacukába öltözött rikkan­csunkat. Higgyék el, kedves Olvasók, mi legszívesebben mindennap egy forintért adnánk az újságot, így biztosan telne mindenkinek rá. ✓ Óriásit változott a világ, mióta az Észak először az Önök asztalára került. Nemcsak abban az egy számban mérhető a változás, ami a lap árát jelzi, hanem a világ fordult nagyot. Ha most eltekintünk a történelmi elemzéstől és csak a médiu­mokra koncentrálunk, akkor is látványos, ami történt. Ma az Észak sokadmagával, mondhatni kemény és népes mezőnyben harcol, versenyez az Önök figyelméért. Mert tudomásul kell venni, ma már nin­csenek határok: a technika és a mai élet­mód azt hozta magával, hogy minden médium képes jelen lenni az otthonunk­ban. A műholdról tv- és rádiócsatornák ezreinek műsorát nézhetjük, hallgathat­juk, a kábelrendszeren is eljut hozzánk vagy ötven-hatvan csatorna, és akkor még nem is beszéltünk az internetről és az új­ságosbódék oldalát majd kinyomó renge­teg színes lapról. Jó lenne, ha egy forintért tudnánk adni a lapot, ám mégsem itt keresendő egy új­ság jövője. Hanem ott, hogy ebben a hang-, kép- és információkavargásban, ebben a mindenütt jelen lévő bábeli nyüzsgésben meg tudjuk-e ragadni az Önök figyelmét? Számíthatunk-e arra, hogy lecsípnek napjukból, az életükből • néhány percet ránk, és arra, amit mi kí­nálunk az Észak-Magyarország hasábjain. Mi ezekért a percekért küzdünk minden­nap abban a tudatban, hogy ez a legna­gyobb érték, amit kaphatunk munkánkért. Hatvan évet magunk mögött tudva opti­misták vagyunk, de tudjuk: a következő hatvan év sem lesz könnyebb sem ne­künk, sem Önöknek... Kértünk egy szombati Északot tW. ionuot 13. Mam­bói. M* bofimho o 8oo ur>4\ k>«W<<OvÓI :f>u»«nto:áo«l mtt#ientlei4U:i<' 80 peMánybon nyomta ki nr (nttk-Mo?yoro<« toyol fcmtk léé*. (♦!« c ; mint*5* lOOöft OüfOb, ÚftrWtrtrtt oius- (*k«*öK ai ujscf) örirtHB í'c*<t*krp. Amnj n/ai}»rlinn kiietenlhetjuk. (t<>9» o p>i' tZonnya’ topunk a <ntqfa hí* kafloűooul uiolin a fnot i«m »hvnk ci *ujr»vnk bill­iók obfeo-t, 89<jr « 10 000 t»«njj*WZ»ny égj U8*rtK*1< napon Inpunk- béí, WiBfcO HÓ* Ctt Ó tjctckotkottlliyií. noijy tát UUL i«n, Mt rnotjunk aií '.mktHiink, Ha r< a ftiit- több !•"««. flórt :» okítunk utunó na- kái'f, u«yM«<*ön totótoc' »a kmiíoMtoit hdien a fptt $VH«ljr©» i«l*$«iwl<>e, *-«»« ot n mtrnt r,i tiiok-Mcgyíner' 'stdjs, nfét kopf (foiywtói «* t- 4l>iab») IstAk-*áióitok a vótunyienáófi. ttobodtói. «tftw>íwnoi Hogy fogyott? Hány példányban fogy az újság? Állandó kérdése a kiadónak. Hiszen az újságkiadás is üzlet. Már szűk tizenöt évvel ezelőtt sem volt mindegy, olvasóink hozzájuthatnak-e napi lapjukhoz. •TIZENKÉTMILLIÓ forin­tot költöttek munka- és vé­dőruhára a VI. ötéves terv időszakában a Diósgyőri Gépgyárban. Ez az összeg több mint kétszerese annak, amit az V. ötéves terv fo­lyamán fordítottak erre a célra. nry TTf Ki r\ \ a r Észak-hirdetés: 1985. március 2. Hétköznapi kis dolgaink és világot rengető hírek, ki lopott és ki csinált forradalmat... Az Észak-Magyarországnál mindig szorgos munka folyt Miskolc (ÉM - BGO) - Hat­vanévnyi Észak-Magyarország tekint le ránk... Illetve nem hatvan, mert az első évfolya­mok nincsenek meg és nem le, hanem fel, mert a levéltári ol­vasóterem asztalain fekszenek a bekötött papírtömbök, de az Észak. Hatvan év. Mi minden­ről írtunk hatvan év során...? Azt szokták mondani: az újság­írás a történelem első piszkoza- ta. Valóban az... Az első teljes év­folyam 1949, a február 9-i szám vezető híre: Sztálin történelmi jelentőségű békenyilatkozata, ugyanitt Rákosi Mátyás beszél a Népfront alakuló gyűlésén és a hazai hírek közt egy napközi ott­hon avatásán elhangzik, hogy eb­ben az országban minden a ma­gyar dolgozókért történik. Példá­ul ez is: Miskolcra nagyobb meny- nyiségű disznózsír érkezett, fejen­ként fél kiló kapható. Ennyit sza­bad enni, többet nem - kis hír: fe­ketén mért sertéshúsért 3 hónap fogházat kapott a hentes. Az ’50-es években a nálunk ko­rán feltalált virtuális valóság: a dolgozók elégedettek, a gyerekek pufókak, a boltokban halomban áll a sok... Piramida, '56 Jelentős dátum: 1956. október 23. Hirtelen megzavar a címlap­hírben egy mondat: „A vita alap­ját a párt féltése, a párt iránti szeretet határozta meg”. Aztán kapcsolok - ez a lapszám októ­ber 22-én került nyomdába. Miről írtunk egy nappal a min­dent megváltoztató napok előtt? Például „piramida” játék szerve­zőit keresi a rendőrség és az 5. oldalon megüti a szemet egy szó „Vihar”, de kiderül: lakásügyről van szó. Másnap ingyenes rend­kívüli kiadás, címlapján forra­dalmi felirat: Munkások! Elvtár­sak! Dolgozók! Az Észak a for­radalom miskolci naplója, októ­ber végén ma már sokatmondó cím „Furcsa, hogy a Szovjetunió nem érti meg: a csapatoknak azonnal el kell hagynia hazán­kat”... és még milyen sokáig nem értették meg... Kádár és tovább A '60-as években újra a béké­sebb hétköznapokról tudósít, pö­rögnek az évfolyamok, 1968-ban címlapkép a diósgyőri nagyol­vasztó izzó érce mellett pezsgőző kohász. Miskolci hír a készülő Juno Hotel makettjének bemuta­tása. Az Észak később írt Kádár János miskolci látogatásáról (1981 - fotó a párttagok közt, a gyárak­ban és az utcán), a város élete ele­venedik meg egy-egy lapozás köz­ben. Végül a '90-es évek, Ózdon megtanulják Pekó nevét, nagy- nagy áremelésről ír az Észak (be is következik) és 1990. január 24- én a lap és a párt(ok!) vezetői megállapodnak a választás nyil­vánosságáról. Az újságba írt tör­ténelem májusban címlapon hoz­za az első, szabadon választott kormány tagjainak fotóit. Fél évszázad együtt az Északkal Szegő András számára szertartás az olvasás A kassai színház előtt. Képünkön (balról) Hajdú Béla, Kovács Miklós, Kiss Károly és Bogár Károly (Fotó: Magánarchívum) „A szellemi igénytelenség ellen írt” Egykori kulturális újságírónkra emlékezünk Miskolc (ÉM) - Szegő And­rás miskolci olvasónk több mint fél évszázada hűséges előfizetője - és mint mondja - bírálója is az Észak-Magya- rországnak. „Amikor 1947-ben hazatértem az orosz hadifogságból, akkor is­merkedtem meg az Észak-Magya- rországgal - írja levelében Szegő András. - Szüleim már ekkor előfizetői voltak a lapnak, én pe­dig egy évvel később - családala­pításom után - váltam azzá. Az­óta nincs olyan nap, hogy ne ol­vasnám el...” Az első betűtől... Hűséges olvasónk ma már a nyolcvanas éveit tapossa, és éj­szakai álmatlan óráit is az Észak-Magyarország olvasásá­val tölti, sőt ennek már bizonyos szertartása is van: „szinte ün­nepélyes, ahogy hason fekve, az asztali lámpát ráirányítva szétnyitom a lapot, és az első füzetet a címlaptól kezdve az utolsó betűig elolvasom.” Szegő úr a második füzetnél már vá­logat - mint mondja - a címek és a fotók alapján dönti el, mit olvas el. „Aprólékosan elolvasom az időjárással foglalkozó cikkeket, kedvesek a fotós családi megem­lékezések, és szeretem az olvasói leveleket is. Beleolvasok az ap­róhirdetésekbe is, és nagyon tet­szik a hátsó oldal színes hírei­vel, kedves, állatos fényképeivel és a mosolyt fakasztó napi vic­cel. Az igazi napi csemege pedig a keresztrejtvény.” Nem múló hűség Olvasónk annak idején írt egy visszaemlékezést a hadifogság­ban töltött éviről. Ez - terjedel­mi okok miatt - nem jelenhetett meg egy napilapban, ám Sára Sándor a helyszínen filmet for­gatott belőle. Szegő András a mai - jócskán megváltozott - világban is hű­séges olvasója maradt lapunk­nak, és ez igazi értéket jelent mindannyiunk számára. Szegő András és kedvenc lapja Miskolc (ÉM) - Lapunk hűséges előfizetője, dr. Bo­gár Károly az Észak-Magyar­ország egykori vezető mun­katársával, Hajdú Bélával kapcsolatos emlékeit osztotta meg velünk. Hajdú Béla a kezdetektől az Észak-Magyarországnál, illetve annak elődjénél újságlróskodott. Dr. Bogár Károllyal való isme- rettsége az ötvenes évekre nyú­lik vissza. Mint olvasónk írja, egészen 1970-ig szomszédok is voltak, de munkájuk is többször egymás mellé sorolta őket. Kritika és biztatás Hajdú Béla már a húszas évektől kezdve aktív résztvevő­je volt a miskolci sajtóéletnek, elsősorban a művelődés, a kultú­ra területén. 1944 decemberétől a Szabad Szó és az Észak-Ma­gyarország munkatársa lett. A kulturális rovat vezetőjeként 1959-ben ment nyugdíjba. „Kiváló képességekkel és ní­vós irodalmi kultúrával ren­delkező újságíró volt - emléke­zik vissza dr. Bogár Károly. - So­kat beszélgettünk és politizál­tunk is, mivel én az MDP váro­si bizottságának kultúrfelelőse- ként tevékenykedtem abban az időben.” „Béla bácsi sokat fáradozott Miskolc kulturális fejlődésének előmozdításán. Az eseményeket bemutató és elemző írásai kriti­kát is tartalmaztak. írásain ke­resztül évtizedeken át folytatta harcát a nyárspolgári ízlés a „borosüveg”-hagyomány, a szel­lemi igénytelenség ellen.” Ki, mit ad-vesz? - évtizedek és apróhirdetések Nyakkendőt kijavítanak, férjet keresnek, szívességet köszönnek Miskolc (ÉM - BGO) - Hir­detés - korrajz, hiszen jel­lemző, mikor milyen szolgál­tatás virágzik és ki mit sze­retne pénzzé tenni vagy épp beszerezni egy adott helyen és időben. A hirdetés sokat árul el rólunk - lássuk, mit hirdettünk az Északban az el­múlt évtizedekben. Bár én még soha nem voltam olyan helyzetben, hogy sürgetően el kellett volna adnom, vagy meg kellett volna vennem egy zongo­rát, a jelek szerint ezzel a törpe minoritáshoz tartozom, mert a levéltárban őrzött északos évfo­lyamokat böngészve úgy tűnik, a '40-es évek óta szinte minden hó­napban akar valaki eladni vagy venni zongorát. Úgyszólván fix elem a hirdetések közt, szinte változatlan szöveggel. Más - először nem is nagyon értem, miről szól ez a hirdetés: .„Eladó a Dankó Pista úton 244 négyszögöl házhely”. Aztán per­sze világos - akkor még volt ház­hely a mostani panelsorok he­lyén. Ugyanebben az évben szep- lőket „örökre eltüntető” krémet kínálnak és hirdeti magát a Pan­nóniával szembeni nyakkendő­üzem is: „használt nyakkendőit azonnal kijavítjuk”. Megmoso­lyogtató a követező hirdetés az ’50-es évekből: Nagy Bélát felesé­ge keresi... Az illető férj kevés dologgal tűnhetett ki a tömegből, mert a feleség egyetlen megjegy­zéssel szűkíti a kört: „nevezett szemüveget visel”. Meglepő és mulatságos A szocialista reklám egyik gyöngyszeme: „A városi autóbusz a dolgozók olcsó közlekedési esz­köze” és egy másik aranyos da­rab: „Magnetofon igényesnek a Csabai kapuban eladó”. A ’80-as évek ma már meglepő fizetett hir­detése: „Az az ügyes és jó lelkű férfi, aki január 31-én a megindí­tott villamos lépcsőjéről felsegí­tett, fogadja köszönetemet” - más miatt meglepő: „istállótrágya és üszőborjú a belvárosban megte­kinthető.” A ’60-as,'70-es években alig van autóhirdetés, de oldal­kocsis motorból zavarba ejtően gazdag a kínálat. A '90-es évek ele­jén valaki még telefonügyeletet vállal, bár a kis színes rovatban már láthatunk egy brit hölgyet, aki „zsebkészüléket” mutat fel. Amit pedig a kilencvenes évek óta hirdetünk, az talán 20 év múl­va lesz újra érdekes - de zongo­rát, még egyszer szólnék, tessék csak bátran. Mindig hirdették és remélhetőleg mindig megvették...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents