Észak-Magyarország, 2004. november (60. évfolyam, 255-279. szám)

2004-11-20 / 271. szám

2004. november 20., szombat ÍSMi-MGYAIORSIÁG# KULTÚRA / 7 0 Boni a moziban. Országos premieren látható A miskolci boniésklájd című játékfilm. Az emlékezetes, Miskolcon elfogott rablópáros történetét feldolgo­zó alkotás Novák Tünde börtönben írt visszaemlékezései alapján készült. Az érdeklődó'k a filmet december 15-én 19.30-tól láthatják a Kossuth moziban. OLVASNI VALÓ Irvine Welsh: Pornó Miskolc (ÉM) - Tíz évvel a Trainspot- ting után a Pornóban Renton helyett a Be­teg Fiú főszerepei, ki búcsút int strici-szél­hámos karrierjének, és meglátja az igazi nagy pénzt egy ala­csony költségvetésű pornófilm forgatásá­ban. Rentet is Amsz­terdamba hívja mi- hasznáskodni, míg Spud szert tesz egy barátnőre és egy gye­rekre, közben Leith történetének megírá­sán munkálkodik. A Beteg Lány személyé­ben Welsh új szereplőt ad a fiúk mellé. Nicola Fuller-Smith-ben a Beteg Fiú ráta­lál a lázas nemi vágyának csillapítójára és egyben a lélek-gyalázó boldogsághoz veze­tő útra, keserves pofáraeséssel. Mindezek alatt nem egyszerű Begbie személyiségfej­lődése sem - pszichésen veszélyesebb, mint az előző könyvben... Tíz évvel ezelőtt a drog volt a nyugati tömeg-szenvedély, mostanra a pornográfia vált az ifjonti hév tárgyává. Tíz év telt el a Trainspotting óta... - így ajánlja a kiadó, a Konkrét Könyvek az ol­vasók figyelmébe Irvine Welsh Pornó című regényét. ÉfMfut A könyv kiadója az interneten: yvffiw.ksitaíkonyvekjiu ALBUM A legnépszerűbb mondókákat gyűjtötték össze egy lemezre Miskolc (ÉM) - Nagy mondókásalbum címmel jelent meg a legnépszerűbb mon­dókákat tartalmazó kiadvány. A Fortuna Records albumát óvo­dásoknak és kisiskolá­soknak szánják. A kia­dónak nem kisebb személyiséget sike­rült közreműködőként megnyernie, mint a népmesék avatott tol- mácsolóját, a Kossuth-díjas Szabó Gyula színművészt. A Nagy mondókásalbumon a szöveget 12 dal egészíti ki. RÍM A kiadó honlapja az alábbi címen érhető el: $ * WWW .fortu nareq ord s, h u A drámaíró ma is ellenzékinek érzi magát, rendszerektől, hatalmaktól függetlenül „Kommandósok” az egyetemen Szabados Gábor E-MAIL: gabor.szabados@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - Spiró- bemutató volt pénteken Mis­kolcon. A Kvartett című ko­média játékszíni premierje alkalmából beszélgettünk a sokműfajú szerzővel, akiről talán nem mindenki tudja, hogy egyetemi oktató is. ÉM: Olvastam a Színházi es­tékben a darab születésének, majd további sorsának törté­netét. Úgy tűnik, nagyon rossz véleménnyel van a bírálókról, akik nem ismerték fel a mű értékeit. Haragszik rájuk? So­kakra haragszik? Vagy in­kább sértődött? Splró György: Nem haragszom senkire, ezt a történetet csak azért írtam le, mert az olyan bo­nyolult világban, mint a színhá­zi, ilyenek szoktak történni. Bár­melyik drámaíró mesélhetne ha­sonlókat. Végül is az én Kvartett­történetem hepienddel végződött, immár sokadszor. Biztatás ez vol­taképpen a kezdő drámaírók szá­mára: sose kell feladni. ÉM: Hogy érzi magát öt, tíz, ti­zenöt évvel ezelőtti önmagához képest? Ha van változás, ak­kor abból mennyi az, amit az ország (a világ) sorsának, helyzetének alakulása idézett elő, és mennyi a „magánembe­ri”? Persze, nyilván nem lehet teljesen elválasztani a kettőt. Splró György: Hát, minde­nekelőtt öregebb lettem. Ez nem nagyon kellemes. De tapasztala­tokban - szakmai téren is - gaz­dagabb, és ennek néha tudok örülni. Nemrég fejeztem be egy regényt, amelyet öt vagy tíz éve még nem tudtam volna megcsi­nálni, niert nem voltam elég fel­készült hozzá. Az ország ott van, Ez az Individuális Tapasztalati Metódus Miskolc (ÉM) - A tavaly in­dult és három alkalmat megért kulturális kezdemé­nyezés folytatásaként veszi birtokba ismét az egyetemi díszaulát a Színházi Komman­dó Est csapata jövő kedden. Az immár negyedik fellépés mögött továbbra is a Miskolci Egyetem és Miskolci Nemzeti Színház „közösködése” áll. A no­vember 23-án, kedden este 8-kor kezdődő program első elemeként az Esszencia Gitár Trió ad kon­certet (műsoron: örökzöld sláge­rek), míg egy órával később a színház művészeiből álló társu­lat lép színpadra - a közönség be­vonásával zajló, improvizatív ele­mekkel tűzdelt, formabontó „ze­nés-táncos performansszal”. A Novák Péter vezette műsor az „Individuális Tapasztalati Metó­dus” címet viseli. ' Jegyek a színházi jegyirodá­ban és az egyetemi Diákközpont­ban válthatók. ahol volt, Európa hátsó udvará­ban, féllépésnyire a Balkántól. Néha tartok tőle, hogy mi is a Balkánba'süppedünk, néha pedig abban bízom, hogy mégsem. ÉM: A Kvartettben a két fősze­replő párhuzamosan szapulja a kapitalizmust. Az egyik egy elhülyült kommunista, a má­sik az Amerikából hazatért Vendég, aki félt minket attól, hogy olyanná legyünk, mint ők, odaát. Ön is félti az orszá­got, a népét, de vajon van-e el­képzelése arról, hogy mi lenne nekünk a jó, milyen úton kel­lene haladnunk, mennyire va­gyunk kiszolgáltatva a körül­ményeknek? Splró György: Politikailag nem szoktam megnyilvánulni, mert nem értek hozzá. Az én szempon­tom mindig kulturális, ami a po­litikával szembenáll, ilyen érte­lemben ma is ellenzékinek érzem magam, bármilyen rendszer vagy kormány van is hatalmon. Kultu­rálisan muszáj lenne felemelni a népet - biztosítani a művelődés­hez való jogát, és ehhez az eszkö­zöket is megadni -, és ez egyre kevésbé történik meg. Egyetemen tanító emberként azt tapasztalom, hogy évről évre egyre butább, egyre felkészületlenebb gyerekek jönnek a középiskolákból, ami nem az ő bűnük. Nem részesül­nek a kulturális javakból, ame­lyek éppenséggel az életben való helytállásra készíthetnék elő őket. Közvetlen haszna is van az olva­sottságnak, műveltségnek: felvér­tezi az embert azzal a képesség­gel, hogy önmagára, a saját ko­rára és közegére kívülről, némi iróniával tekintsen, a korábbi em­beri tapasztalatok birtokában job­ban tudja megítélni a helyzetét. Akit ettől megfosztanak, az csak szolga lehet. ÉM: A színészek című 2001-es írásában jól megadja színész­nek és közönségnek - mond­ván, hogy mindketten elját­szották a becsületüket, szinte kivétel nélkül behódolva a smoncának. Olyannyira, hogy nem is ír többé nekik. Igaz, célzást tesz rá, hogy megszegi majd fogadalmát. Hol tart? Splró György: Azóta is írtam né­hány drámát, el is játszották őket, de a helyzet nem lett jobb. Ez szakmai kérdés elsősorban, mint annyi minden. Nem tehetség kér­dése - tehetséges ember műiden nemzedékben bőven akad. A kér­dés az, vajon szellemi embernek érezhetik-e magukat a művészek, így tekint-e rájuk a közönség, vagy csak pojácát lát bennük. A világon mindenütt a pojácaság NÉVJEGY Spiró György író, drámaíró, egyetemi docens A Miskolcon most bemutatott Kvartett című színdarab szerzője, az előadás a Játékszínben látható Születési idő: 1946. április 4-e Születési hely: Budapest Diplomái: magyar-orosz-szerbhorvát szakos tanári, új­ságíró főiskolai, szociológusi. Pályájából: Volt a Magyar Rádió újságíró-gyakornoka, a Corvina Kiadó szerkesztője, az MTA Kelet-európai Kuta­tó Intézet munkatársa. 1978 óta az ELTE tanára. Drama turg volt a Nemzeti Színházban, majd a kaposvári szín­házban. Jelenet az előadásból (Fotó: k.p.) van terjedőben, és nem tudom, ez a folyamat mikor fordul meg. Né­ha meg szokott fordulni, az el­múlt kétezer évben is láthattunk már ilyet, de soha nem lehetett előre jelezni. ÉM: Min dolgozik? Splró György: Nemrég fejeztem be egy hosszú regényt, tizenkét évig tusakodtam vele, és még mindig kilóg a nyelvem. Egyelő­re nem érzek késztetést voltakép­pen semmire. Ki kell fújnom ma­gam, és aztán, ha lehet, friss szemmel körülnézni. írásaink a színházról! Csemetéink csemegéi címmel szakácskönyv bemutatóját tartották Miskolcon televíziós szappanoperákból ismert szerzők, Juga Veronika és Farkasházi Réka közreműködésével. (Fotó: K.P.) NAPLÓ Az utóirat utóirata Furmann Imre e-mail: eszak@eszak.boon.hu Sokszor nem tudni, mivel teszünk jót, vagy mivel rosszat. Nem tudjuk, kit örvendeztetünk meg, tesszük szebbé, vagy elviselhetőbbé az életét, vagy kit sebzünk meg úgy, hogy az élete végéig megmarad. A legtöbb­ször cselekedeteinket nem a szándé­kos jót tevés, vagy a rosszindulat ve­zérli, nem a tudatosság, és legtöbb­ször csak később jövünk rá, hogy jót, vagy rosszat cselekedtünk. Persze van úgy, hogy jót akarunk és rossz sül ki belőle, vagy rosszat teszünk, elmu­lasztunk valamit és jó hatása lesz. (Ezt különösen a gyereknevelés terén érzem igaznak) Talán ezért is gondo­lok hálával azokra a tanítókra, taná­rokra, akik az útegyengetésben gye­rekkoromban, de még most, felnőtt­koromban is kapaszkodót tudtak és tudnak a jelenben is nyújtani. Mint forró, izzadó melegben egy- egy korty hűsítő pohár víz. A bódító időben segít összeszedni magam, „kijózanodni". Egy korty emberség, szelíd segítség: Székely Árpádné, Margó néni. Kerek kontya volt és kontya rezdüléséből következtetni tudtam, jót tettem, vagy rosszat cse­lekedtem. De a rosszat is úgy tudta kezelni, úgy tudott egy-két mondat­tal irányítani, hogy hosszú ideig (ez nálam kb. két hétig tartott) semmi rosszat nem mertem, nem tudtam elkövetni. Ritka emberi erény az arányosság megtartása és Ő birtoká­ban volt ennek a képességnek. Kor- holása is szelíd volt, mint a csönde­sen folyó patak vize. Sokáig tanított, jóval a nyugdíjon túl, felnőttként is találkoztam Vele buszon, utcán. Nem mertem megölelni, megpuszil­ni, mindig a tanítóm maradt. N/lásik korty, másfajta világ, másfajta módszerek, de hatásában ugyanaz: Kövér Árpi. így Árpi, mint ahogy mindenki hívta, még az is, aki nem ismerte, csak hallott róla, szállóigévé vált magatartásáról, ki­jelentéseiről. A 2. Sz. Szakközépis­kolában tanított a hatvanas-hetve­nes években magyart és oroszt. Ke­gyetlen kín volt nekem az iskola, úgy jártam ki a négy évet, hogy műszaki érzékem a nullával egyen­lő volt már induláskor is. Az érett­ségi eredményére várva kijött a fo­lyosóra Árpi és kérdő arcomba mondta: ha nem vállalsz Magyaror­szágon villanyszerelést, átenged­nek. És nevetett, ahogy csak ő tu­dott, úgy, hogy a jókedve minden­kire átragadt. A műszaki tárgyaknál sokkal jobban érdekelt, sokkal job­ban izgatott az irodalom és a törté­nelem. Ezekből jeles voltam. Árpád magnót hozott és arról hallgattuk kitűnő színészek tolmácsolásában a verseket. Irodalmi estekre vitt, így hallgathattam meg egyszer Pándi Pál előadását, Déry Tiborral az ő ösztönzésére beszélgettem. És per­sze minden gondolatát és cseleke­detét a humora tette könnyeddé és mai kifejezéssel élve, fogyasztható­vá. Egyszer órán valamit a marxiz­musról kérdeztem, hogy vajon úgy van-e, ahogy Marx leírta. Árpi megtorpant a katedránál és mint • színész válaszolt: úgy van, mondta Sztálin az ashabadi lóversenytéren a mellette ülő Malenkovnak, ami­kor a pofájukba köptek: mi már mehetünk. Röhögött az egész osz­tály, 1967-et írtunk. Lényegében a pályaválasztá­somról is ő döntött. Na nem úgy, hogy parancsba adta, csak humo­rosan, az arányosság megtartásával, két sör között a Drink bárban. Egyszer bemutatott egy fiatalem­bernek, és arra kért, hogy megír- nék-e egy tanulmányt József Attilá­ról úgy 15-20 oldalban. Neki kelle­ne, bökött fejével a fiatalember fe­lé, aki tanítványa volt és most a Lomonoszovon tanult mérnöknek. Nyári szünet előtt volt a felkérés, fél nyaram elment a munkával. Ti­zenhét évesen tanulmányt írni a Lomonoszov Egyetemre József Atti­láról! Ültem kertünkben a meggy­fák alatt (fonott asztal, fonott fote­lek) és csak írtam és írtam. Sikerült Életem egyik legszebb nyara volt. Később otthagyta az iskolát. Grósz Károly (aki akkortájt az MSZMP megyei bizottságának ve­zetője volt) vette magához és vitte magával később Pestre is. Hogy miért ment bele ebbe a cserébe, azt mondta: meguntam a buta embe­rekkel, igazgatókkal való hadako­zást. Aztán sokáig nem találkoz­tunk, de három évvel ezelőtt egy közös ismerős esküvője révén vi­szontláthattam. Úgy nézel ki, mint régen, semmit sem változtál, mond­tam. Nevetett, nevetve mondta, hogy túl van három infarktuson. Tényleg nem változott vonásaiban. Az erős, nagy egyéniségek vonásai nem változnak meg öreg korukra sem. Ismerős mondta a hírt telefo­non, hogy meghalt. Séta közben összeesett. Talán egy újabb helytör­téneti könyv megírásán, összeállítá­sán gondolkodott, töprengett, vagy fiai jövőjén, talán szintén tanár és szintén olyan habitusú felesége sor­sán (mindnyájan egyenesben van­nak ahogy tudom) és abszolút nem gondolt arra, hány és hány embert mentett meg életében, hány és hány embert segített élni embersé­gével, humorával, jópofa szállóigéi­vel, mint ahogy e sorok íróját is. Az Isten áldjon meg minden olyan embert, akik az arányosság érzékenységével rendelkeznek, mert az ilyen emberek már puszta létükkel is, azzal, hogy voltak, lesznek is, hogy az emberséget el ne rohassza a felszínesség mocska.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents