Észak-Magyarország, 2004. október (60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-30 / 254. szám

2004. október 30., szombat CSZOK-MAGYANORSZÁG » RÖVIDEN 0 Don Juan: újra műsoron. Újra műsorra tűzi a miskolci színház Moliére Don Juan című, Csiszár Imre rendezésében bemu­tatott színművét. Az érdeklődők november 2-3-4-én este 8 órától tekinthetik meg az előadást a Csarnokban, címszerepben: Nemcsák Károly. OLVASNI VALÓ Útikönyv Kárpátaljáról Miskolc (ÉM) - A Jel-Kép Kiadó őszi új­donsága a gyakorlatiasság szempontjait fi­gyelembe vevő, friss információkra alapo­zott Kárpátalja, Lem- berg és Csernovic úti­könyv. A kötet a kiadó szándékai szerint hiány­pótló olvasmány, rész­ben azért, mert a kör­nyék a hazai turisták számára még nem annyira ismert, másfelől sokféle félelem él Kárpátaljával kapcsolat­ban azokban, akik szeretnék felfedezni ma­guknak ezt a látnivalókban, történelmi em­lékekben bővelkedő tájat. Akik vállalkoznak erre e könyv alapján, meggyőződhetnek az ott élők vendégszeretetéről, Kárpátalja (Lem- berg és Csernovic) nemzeti és vallási sok­színűségéről is - mindehhez rengeteg prak­tikus tudnivalóval szolgál a kiadvány. A kö­tetet 23 részletes térkép, 73 színes felvétel és rövid ukrán-magyar szótár teszi teljessé. Még él a vers, a versmondás Miskolc (ÉM - HSz) - Megváltozott a versmondás, manapság nemcsak elmondják, hanem gyakran elő is adják a költeménye­ket. Erről győződhettek meg azok, akik kiláto­gattak a Kaleidoszkóp VersFesztivál miskolci elődöntőire.- Összesen több, mint 300 résztvevőt mozgatott meg az idén már negyedik alkalom­mal megrendezett Nem­zetközi Kaleidoszkóp VersFesztivál - tudtuk meg Lutter Imre fesztivál igazgatótól, aki egyébként a Magyar Versmondók Egyesü­letének kreatív alelnöke is. Ez a magas szám is jelzi, hogy nemcsak a vers, ha­nem a versmondás is él, sőt „virul". A fesz­tivál Közép-Európában egyedülálló rendez­vény, ahol a versmondás régi és új stílu­sait egyaránt megjelenítik a résztvevők. Új elvárások Lutter Imre szerint különösen örvende­tes, hogy minden korosztály képviselteti magát, hiszen a versmondók életkora 12 és 88 között szóródott. Jól megfigyelhető az a tendencia, hogy a szereplők igazodnak a XXI. század új elvárásaihoz, és gyakran kü­lönleges performanszokat, előadásokat ál­lítanak színpadra. A VersFesztivál egyedi vonása volt, hogy a nézők és a résztvevők a bemutatók után meg is beszélhették a lá­tottakat. A döntőt a hétvégén rendezik meg a budapesti Merlin Színházban. Erotikus ex libris a múzeumban Miskolc (ÉM - BGO) - A miskolci Her­mán Ottó Múzeumban először látható ero­tikus tartalmú kiállítás. A Kelet-szlovákiai Múzeum anyagából válogatott ex libriseken (apró, a könyv tulajdonosát jelző grafiká­kon) láthatók erotikus motívumok. A kiál­lítással nem titkoltan a Fiatalabb korosztályt szerettek volna becsábítani a múzeumba - hallhattuk Kurta Mihálytól, a Hermán Ot­tó Múzeum munkatársától. A meztelen női testeket bemutató miniatűr grafikák egy múzeum számára abszolút vállalhatók - hangsúlyozta -, hiszen a könyvek egy ré­sze 16-17. századi nemesi, kolostori, püspö­ki könyvtárakból, az alkotások legtöbbje 20. századi gyűjteményekből, ismert és kevésbé ismert művészek kezétől származik. Nem tehet úgy A tévécsatornák adásaiban, a filmekben már olyan mennyiségben kerül elénk nap mint nap az erotika, hogy hiábavaló lenne egy múzeumnak úgy tenni, mintha ez nem is létezne - hallhattuk Kurta Mihálytól. A kiállítás a múzeum Papszer utcai épületé­ben látható november 26-ig. „Minden zene ötvöződik, amit szeretek” Lajkó Félix Miskolcon mutatja meg, milyen a hegedűvirtuóz Hajdú Mariann e-mail: mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A bácskai Paganiniként, délvidéki Vejnemöjnenként, vagy egy­szerűen „csak” zseniként em­legetik az újságok. Lajkó Félijc hamarosan Miskolcon is fellép. ÉM: Már a pályakezdése is rendkívülinek tűnik. Otthagy­ta az iskolát (zeneművészeti szakközépiskolás volt), s egy szál kölcsönhegedűvel elin­dult Szabadkáról Budapest­Városházi vonósok Lajkó Félixet Szabadkán értük el, lemezfelvétel köz­ben. A zenész és zenekara (ez alkalommal más hang­szer nem is játszik, csak vo­nós) új hangfelvételen dol­gozik, de kivételesen nem stúdióban. A városháza nagy, faburkolatú termében folyik a munka - a külön­leges hangzás kedvéért. A miskolci koncerten (egyéb­ként korábban csak egyszer, a Dresch kvartettel járt a hegedűvirtuóz a városban) főleg az új anyagból hallhat­nak majd ízelítőt az érdek­lődők november 6-án (szom­baton) este 7 órától a Rónai Művelődési Központban. re, ahol azonnal a Dresch quartett tagja lett... Lajkó Félbe Azt mondták, irat­kozzam ki, vagy kidobnak. Elmé­leti szakra jártam, valahogy nem feküdt nekem, de nem lehetett még egy szakot felvenni. Gondol­tam, megpróbálok felvételizni a pesti zeneakadémiára. Egyetlen címet ismertem Pesten: Dresch Mihályét. Épp szakított a hege­dűsével, meghallgatott ott, a la­kásán, és már a következő kon­certen játszhattam is. 1992-ben történt mindez. ÉM: Gyerekként jó pár ver­senyt nyert - citerásként. Mégis a hegedűt választotta. Miért? Utfkó Félix: Sok népzenét hall­gattam, és a klasszikusokat is nagyon szerettem: mindenhol a hegedűélmény dominált. Ez a hangszer mindenre alkalmas, s az erdélyi népzenében (amely számomra nagyon fontos) is meghatározó. ÉM: Sokan Paganinihez hasonlítják. Példaképe a XVIII. században élt olasz mester? Léjkó Félix: Amióta Paganini élt, mindenki hozzá hasonlít mindenkit, aki jól kezeli a he­gedűjét. Nem, nem áll hozzám közel a zenéje. Inkább Bartók, Mozart vagy Beethoven. Össze lehet persze hasonlítani minket, hiszen a jelenség ugyanaz, csak a zenei divat változott. ÉM: Mondják, nincs koncert, ahol ne szakadna a vonó. Hány hegedűt használt el? UÍJké Félix: Csak a szőr sza­kad, azt hamar ki lehet cserélni. Egyébként is használati cikk. De mostanában már nem „vadulok” annyira. Ez is egy hullám, most a klasszikus zene áll hozzám iga­zán közel. ÉM: Apropó: zenei stílusok. De­finiálhatjuk-e valamiképpen, hogy milyen muzsikát játszik? NÉVJEGY Lajkó Félix hegedűművész A bácskai Paganiniként emlegetett előadó november 6-án lép fel Miskolcon, a Rónai Művelődési Központban. Született: 1974. december 17-én (büszke rá, hogy ugyanazon a napon, mint Beethoven) Iskolái: első hangszere a citera volt, majd 12 évesen került kezébe a hegedű. A második osztályt otthagyta a középiskolában Pályafutása: Sok neves zenésszel játszott együtt. Tagja volt a Dresch quartettnek. írt filmzenét, több színházi előadás zenéjét is ő komponálta. Kp^ÚRA / 7 Belefeledkezve (Fotó: magánarchfvum) Lajkó Félix: Minden zene öt­vöződik, amit szeretek. Sok nép­zenét játszottam gyerekkorom­ban is, vannak témák, amik vé­gigkísérnek. Ha zenekarban ját­szom, akkor is gyakran, ha egye­dül, mindig improvizálok. ÉM: Miskolcon mit hallunk majd? Lajkó Félix: Zenekarosdit. Ta­lán ketten vagy hárman me­gyünk, Gasnyó Antal brácsás a biztos, a többit még nem tudom. http://hlrek.boon.hu írásaink a kultúra világából Díszlettárlat Wegenast Róbert díszlettervező kiállí­tása nyílt a miskol­ci Színészmüzeum- ban. Az Újra Mis­kolcon című tárla­tot Mikita Gábor színháztörténész ajánlotta az érdek­lődők Figyelmébe. A megnyitón közre­működött Varga Zsuzsa (zongora), és előadóként Szaba­dos Ambrus, vala­mint Seres Ildikó (ő látható felvételün­kön). A Déryné ut­cai Színháztörténeti és Színészmúzeum­ban a tárlat decem­ber 31-ig látható. (Fotó: Kőhalmi Péter) Népzene rockba oltva Miskolc (ÉM) - „Világok vilá­ga, Magyarország”, ez lesz a címe a Kormorán együttes miskolci koncertjének. A népzenét és a rockot egyedülállóan ötvöző zene­kar közel harminc éve alakult. Szinte már minden európai or­szágban turnéztak, a tengerentúl­ra is eljutottak. Zenéjük összeté­veszthetetlen: tradicionális népi hangszereket használnak, mind­ezek együtt szólalnak meg a nemzetközi rockzene instrumen­tumaival. Több rockoperát, orató­riumot készítettek, valamint nép­szerű filmzenék (a Honfoglalás, Szerelemből szerelembe, Titkos szeretők) is fűződnek nevükhöz. Érdekes vállalkozásuk, hogy Amare Khangera címmel megje­lent albumukon katolikus és re­formátus énekeket adnak elő, lovári nyelven. A jelenleg kilenc­fős csapat november 17-én este 7 órától lép fel a Rónai Művelődé­si Központban. NAPLÓ Kifordult idő Furmann Imre e-mail: eszak@eszak.boon.hu M inden, de minden bizony­talan. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A kimondott sza­vak kiüresednek, mint jégeső apró szilánkjai, koppanva sem­mivé válnak. Nem tudom, hogy az a gyógyszer, amit szedek, va­lóban szükségszerű-e, vagy csak egy gazdasági manipuláció te­hetetlen alakja vagyok és nem tudom, milyen tudományosan alátámasztott tények alapján kényszerítik rám, hogy nappal is világítson az autóm lámpája. Nem vagyok biztos abban sem', hogy a biztonsági öv valóban megvéd, hasznos társ, vagy csak valakinek a bőre alá is pénzt hozó marketingfogás. (Mi van, ha ütközöm, kigyullad az autó és még arra sincs erőm, eszmé­letem, hogy kioldjam magam? Nem beszélve arról, hogy a kis­gyerekkel mi történik ilyen eset­ben, akit a hátsó üléshez ra­gasztott már az ésszerűség vagy a profit.) Nem lehet tudni, hogy a szabályosan feladott levél ésszerű határidőn bélül megér­kezik-e a címzetthez és nem le­het senki biztos abban, hogyha reggel kinyitja a postaládát, megtalálja benne az előfizetett újságot, folyóiratot. Elég sokat utazom, sokszor kell tankolnom és minden egyes alkalommal ott bujkál bennem a kétely, nem csapnak-e be (biztos, hogy vala­mennyire megvágnak) és, hogy jó minőségű benzint tankolok. Néha vendéglőben eszem, de a legjobban ízlő ételnél is sok­szor kell arra gondolnom, hogy a hús nem jó minőségű, valaki előttem már ugyanabba a húsba beleharapott. Ha egy pszichiáter elolvassa ezt az írást, nyilván úgy gondolja, egy neureszténiás, dep­ressziós ember osztja meg szo­rongásait, félelmeit. így is gondol­hatja, hacsak ő is nem tapasztalt már saját magában ilyen kételye­ket, hacsak nem érzi ő is, hogy kifordult időben élünk. Mintha mindent a pénzhajhászás, a biznisz (magyarosan: biznic) irá­nyítana, még a legtisztább, legne­mesebb dolgokat is. Ekkora bi­zonytalanságban nehéz az élet, a kételyek hullámai eláraszthatják az embert és megfojtják. Nem élek én sem tudatos gyanakvás­sal, mert az valóban nem élet. A halál az, ami biztos. A halál parancsa pedig az, hogy élni kell és nem csak úgy tengeni-lengeni, hanem élni, tö­ményen, kiélvezve annak min­den pillanatát. Az életbe sok minden belefér. Kételyek, csalá­sok és megcsalatások, örömök, gyászok és szárnyalások, lebe­gések és még mi minden. Aki az élhető életet gátolja, aljas su­nyiságaival megnehezíti a másik ember életét, az nem tűrhető. A világ most nagyon rossz fe­lé megy. Meg kell állítani és nem kiszállni belőle (biztosan sokan emlékeznek még arra a szállóigé­re - hippi korszak -, Állítsátok meg a Földet, ki akarok szállni!), hanem beszállni. Ki-ki a maga módján, maga tudása, képességei alapján éli meg életét, bár a ma­gyar történelmet nézve, ponto­sabb lenne az a megfogalmazás, miszerint mi nem megéljük, ha­nem csak leéljük az életet. Gon­dolkodásunkba ugyanis nem ivó­dott be természetességével, hogy meg fogunk halni. Nem azt mon­dom, hogy halál-tudattal éljünk, csak azt, hogy érjen bennünket bármikor, bármilyen időben, az utolsó előtti pillanatokban ne érezzük, ne érezhessük azt, hogy mennyi mindent elmulasztottunk, mennyi adósság terheli lelkünket. Nem hiszek a halál utáni élet­ben (ha tévednék, majd vissza- jelzek), de hiszek a halál előtti életben. Aki meghal, az sem múlik el, hiszen velünk marad örökre, egészen az idők végeze­téig. Velünk marad egy mozdu­lata, egy tárgya, egy hajszála, al­kotása és amikor mi is elme­gyünk, belőlünk is megmarad­nak ezek. És nemcsak családta­gokban, hanem idegenekben, is­meretlenekben, a száz év múlva születettekben is. Ez legalább annyira biztos, mint a halál.

Next

/
Thumbnails
Contents