Észak-Magyarország, 2004. október (60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-21 / 247. szám

2004. október 21., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG* HÍRCSOKOR 0 Megemlékezés. A Magyarok Világszö­vetsége, a Keresztény Értelmiségi Szövet­ség, a Lévay József, a Mandorla Egyesü­let és a Páneurópai Unió Miskolci Szerve­zete a Fráter György Katolikus Gimnázium dísztermében október 24-én (vasárnap) dél­után 4 órától emlékezik meg az 1956-os forradalomról és szabadságharcról. Ünne­pi beszédet Partubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke tart. 0 A magyarság múltja, jelene és Jövője. Ezzel a címmel tart előadást a Szent An­na Kolping Család szervezésében a Kolping Akadémia című sorozat részeként dr. Czirják Árpád érsek helynök, a kolozs­vári Szent Mihály-templom plébánosa ok­tóber 29-én (péntek) este fél 7-től a Szent Anna Kolping-házban (Szent Anna tér 1.). Az Észak mozis fórumáról beszámol az Európa Rádió is Miskolc (ÉM) - Bizonytalanná vált a miskolci Kossuth filmszínház sorsa, mivel az önkormányzat eladta az épületet. Az Észak-Magyarország vitafórumot rendez a témában. Vajon vissza kell-e fizetni a felújításra szánt támogatást? Hová költö­zik a filmszínház? Kérdések, amelyekre a fórum vendégei­től - egyebek között Fedor Vilmos alpol­gármestertől, Simon Gábortól, a Béke mo­zi átalakításának lebonyolítójától és Bíró Tibortól, a Cine-Mis Kht. ügyvezető igaz­gatójától - várjuk a választ. A fórum a Hevesy filmklubban lesz, most pénteken délután fél 3-kor. A beszél­getést Szabados Gábor újságíró vezeti. A rendezvényről az Európa Rádió Mis­kolc összeállítást készít. Ezt az összeál­lítást szombaton 12 és 12.30, valamint 22.30 és 23.00 óra között hallgathatják meg az érdeklődők. ÉS KÖRNYÉKE /5 A kéményseprők nehéz Időszaka az ősz (Fotó: Ádám János) Miskolcon is több ezer kéményt kellene javítani A társasházak többségének itt sincs pénze erre a több millió forintos felújításra Miskolc (ÉM - NSzR) - Több tízezer kémény olyan rossz állapotban van Buda­pesten, hogy két éven belül életveszélyessé válhat. Mis­kolcon is hasonló a helyzet, s a társasházak többségének itt sincs pénze a több millió forintos felújításra. A probléma - csakúgy, mint a fővárosban - Miskolcon is fő­leg a belvárosi bérházakra jel­lemző - mondta Hudák Viktor, a kéményseprő ágazat vezetője. Veszélyes vagy romos A szakemberek évente ellenőr­zik a város kéményeit, de termé­szetesen rendkívüli bejelentésre is házhoz - illetve kéményhez - mennek. Kéményseprők, karban­tartók nehéz időszaka az ősz, hi­szen a fűtési szezon beindulása miatt ilyenkor hívják őket a leg­többen. Az országban az életveszélyes kémények száma több tízezerre, a szerkezeti hibásoké pedig több százezerre tehető. Miskolcon 54 ezer működő kémény van, ebből W ........................... A 37 százalékból 1600 kémény esetében írtak elő határidőt... Hudák Viktor ÁGAZATVEZETŐ ....................................................» 37 százalék esetében tettek a szakemberek megjegyzést, azaz találtak valamilyen problémát. Ez azonban szeptember 30-ai adat, ezért Hudák Viktor elkép­zelhetőnek tartja, hogy ma már - alig egy hónap alatt - ez a szám magasabb lenne. A 37 szá­zalékból 1600 kémény esetében írtak elő határidőt, azaz, hogy egy éven belül rendbe kell hoz­ni azokat. A leggyakoribb hibák: romosság, szerelvények hiánya, belső omlások, valamint a ké­ményseprő munkáját nehezítő körülmények. A béleletlen gáz­kémények pedig kimondottan ve­szélyesek. Kizárt kémények Budapesten 1500 kéményt nyilvánítottak életveszélyessé, ezért lezárták azokat. Arányokat tekintve Miskolcon is hasonló a www.boon.hu ........ «- • y http://forum.boon.hu Mondja el a véleményét! helyzet, itt 160 kéményt zártak ki az idén a fűtésből. Erre akkor kerülhet sor, ha a kéményseprők füstgáz visszaáramlását észlelik, ez ugyanis szén-monoxid mérge­zést okozhat - tudtuk meg Hu­dák Viktortól. Az életveszélyessé vált kémé­nyek kijavítására azonban Mis­kolcon sincs pénze a lakóközös­ségeknek. Hudák Viktor hozzá­tette: városunkban a Miskolci In­gatlankezelő Rt., sokat költ a tu­lajdonában lévő lakásokhoz tar­tozó, és veszélyessé vált kémé­nyek kijavítására. A kémények felújítását pályá­zati pénzből is megoldhatják a lakóközösségek, de ezek elbírálá­sa sokáig tart. Pályázati pénzt azonban csak gyűjtőkémények esetében lehet igényelni, egyedi kémények esetében nincs mód támogatásra. LOSS SÁNDORRA EMLÉKEZÜNK Találkozott a Halállal... Élt negyvenhárom évet. Nagyon rossz mondat, árad belőle a kripták minden hidege. Emberi léptékkel: igazságtalan mondat. Álságos, hogy így kel­lene, ennyire tárgyilagosan. Nem lehet, ha közben kiszakadni készül a szív. Egyszer betelik minden pohár. Egyszer van, most aztán igazán egyszer: táncolnak a poharak az asztalra csapó kéz körül. A volt-nincs nekünk innentől nem törvény. Elő a jó mondatokkal, a dacosakkal, az igazságérzetünknek megfelelőkkel. Amikor találkoztak, Loss Sándor földhöz teremtette a Halált, hogy csak úgy nyek­kent. Nem, így nem jó. Loss Sándor jó em­ber, de nem hős. Vagy nem így, mert per­sze lesznek emlékszel-mesék. Loss Sándor találkozott a Halállal. Be­szédbe elegyednek, Sándor kérdez félrehaj­tott fejjel, tekintetében igazi érdeklődés. Ahogyan szokott (nemcsak a szakmája ez, de a sorsa is. A boldogság: tudni mindent és használni a tudást). A Halál elsőre meg­szereti, hát mindenki így van ezzel. (Érthető öröm: ebben a korban már nehezen szület­nek barátságok, szétpereg minden. Nem is értjük mitől, miért.) Sándor azóta is mesél azokról, akikkel valaha találkozott, akik szépséges álmaikról nevezik el a pálinkát, örömmel esznek, erősek kimondani az igazságot, ne legyen harag a hallgatásból. Nincs miért sietnie: rólunk mesél. Az élet­ről. Mi lenne ennél érdekesebb. Ezt csinálja mindig, örökké megy és örökké ráér. Hogyan férhetne el ennyi kér­dés és ennyi válasz, ennyi távolság és ennyi közelség negyvenhárom évben. Ho­gyan is lehetne az élet véges. Ez teljes kép­telenség. Mondja tovább! Várjuk begombolkozva, addig is hazudo- zunk ilyeneket a sírhatnék ellen, meg hogy könnyebben teljen az idő, míg ránk nyitja megint az ajtót. Adós egy régi álma befeje­zésével. A halála után, így mondta, Szent Péter előtt mindenki eljátssza az életét, és a közönség szavaz: menny vagy pokol. Tud­juk a végét, csak tőle akarjuk hallani. Nem baj, nem tiszteletlenség, hogy megfeledke­zett egy kissé az időről. Elég, ha mi emlék­szünk rá. És dédelgetjük a gondolatot: biz­tosan jól tartják, került az asztalra hamutar­tó és egy pohár száraz vörösbor. Bujdos Attila „...a legszeretetreméltóbbak egyike” „Élete legfőbb elvének azt tartotta, ne okozzon fájdalmat másnak” Miskolc (ÉM - BGO) - A tragikus körülmények között elhunyt dr. Loss Sándor ba­rátai, ismerősei idézik alak­ját és búcsúznak tőle összeállításunkban. Pankucsi Márta, szociológus, a Miskolci Egyetem Szociológia Tanszékének vezetője:- Jogász volt és szociológus. Az emberek cse­lekedeteinek megítélése he­lyett az emberek megértését vá­lasztotta hivatá­sául. A bajok feltárása mellett azok orvoslását is személyes feladatának tekin­tette. Élete legfőbb elvének azt tartotta, hogy ne okozzon fájdal­mat másnak. Tanított, kutatott, jogvédőként tevékenykedett, pá­lyázatokat bírált, díjnyertes film ötletadója és szakértője volt. Szervezeteket, lapokat, civil kö­röket alapított és működtetett. Lehetett volna sikeres politikus, híres tudós, jól menő ügyvéd. Őt a hatalomnál, hírnévnél, pénznél jobban érdekelte a világ sokszí­nűsége, fontosabbak voltak szá­mára az emberi kapcsolatok. Szeretettel fordult a világ, az em­berek felé. Nem reménytelen... Furmann Imre, a Nemzeti Et­nikai Kisebbségi Jogvédő Iroda vezetője:- Azon ritka emberek közé tartozott, akik úgy adnak, hogy soha nem kérnek cserébe semmit. Loss Sándor magából és magától adott sokat anélkül, hogy ellen­szolgáltatást kért volna. Nem tudott egyetlen segítségkérésre sem nemet mondani. Lényege volt ez és talán ez az életforma tette azt, hogy hajszolttá vált. Mint sokan mások a mai világ­ban. Halála el kellene gondol­kodtasson sokakat, hogy időn­ként meg kell állni, időnként nemet kell tudni mondani. Az is igaz persze, hogy aki így adott sokat magából, az sokak­ban él tovább. És amíg ilyen Loss Sándor 1961-2004 Loss Sándor 1961-ben született Kállósemjénben (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye); néhány hete ünne­pelhette 43. születésnapját. Jogász (1986, Miskolci Egye­tem), amihez három évvel később szerezte meg a szo­ciológusdiplomát (ELTE). A Miskolci Egyetemen 1987-től oktatott, az utóbbi időben itteni munkája mel­lett a Debreceni Egyetem tanszékvezetője volt. Elsősorban a kisebbségi jog kérdései foglalkoztatták. Segítette a NEKI (a Nem­zeti Etnikai Kisebbségi Jog­védő Iroda) munkáját, szak­értőként közreműködött Bódis Kriszta Romani Kris című filmjének elkészítésé­ben is. Miskolc közéletének is­mert szereplője, haladó kez­deményezések elindítója és részese. A Miskolci Egyetem és a Debreceni Egyetem sa­ját halottjának tekinti. Ismerősei, tisztelői, ba­rátai, tanítványai 2004. ok­tóber 22-én, délután 2 óra­kor vehetnek végső búcsút tőle a Szentpéteri kapui te­metőben. emberek voltak, vannak, létez­nek, addig talán nem reményte­len az élet sem, tartson bár rö­vid ideig, mert akkor mindig van utolsó szalmaszál. Emlékszavak Zemlényi Attila, költő:- Emléksza­vak, fosztókép­zők. A hiányt jelentik. A nem­lét artikulátlan. Egy közeg feljaj- dul, kitágul, majd elpattan. A lét dadog. Egy negyvenhárom éves férfit látok, borostás, hosszú hajú, a legszeretetreméltóbbak egyike, akivel a sors összesodort. Ül ná­lunk, a konyhában egy széken, a három és fél éves lányom kis­sé oldalra hajtott fejjel néz fel rá. Stimmt - mondja, hozzáha­jol, a haja az arcába hullik, az­tán nagyon gyengéden a gyerek homlokához érinti a sajátját. „...magából és magától adott sokat” „Nem tudok még rólad beszélni, csak neked” Bódis Kriszta, költő, író, filmrendező: Szíveseb­ben menekül­nék az irodal­mi nyelvbe, ami nem a megértés nyelve, ha­nem a terem­tésé. Akkor mondjuk, írnék egy regényt, írok egy regényt, amiben ott vagy. Most viszont emlékezni kell, arra, ami volt, és ez egy való­ságos, nem nyelvi múlt idő. Még hallom a hangodat, az intonációt. Az Arnari kris sorsáról be­szélgetünk vagy a következő közös munkáról, vagy arról, hogy vagy, hogy vagyok. Pipáséktől, Gomboséktól, Majoméktól jövet, amikor elő­ször mutattál be a békési ro­máknak, az autópályán kifo­gyott a benzinünk. Gyalogol­tunk. Annyi mindent kellett min­dig megbeszélni, tervezni és kitalálni. Pedig fáradt voltál. Mindig fáradt voltál, de foly­ton jöttél, mentél. Szakadatlan úton. Számíthattam rád. Minden felolvasásomon és vetítésen is. Aztán éjszaka indultál vissza, másnap tanítani. Jó ember vagy. Nem tudom, meddig lehet ragaszkodni a je­len időhöz.

Next

/
Thumbnails
Contents