Észak-Magyarország, 2004. október (60. évfolyam, 230-254. szám)

2004-10-16 / 243. szám

2004. október 16., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# 0 Színházjegyet nyertek. Lapunk és a Miskolci Nemzeti Színház játékának utol­só fordulójában Seres Miklősnénak (Mis­kolc) és Flach Viviennek (Miskolc) kedve­zett a szerencse. Nyereményüket - a Por­tugál c. előadásra szóló kétszer két jegyet - a színház jegyirodájában vehetik át 0 Összekötők. Ezzel a címmel nyílik Hor­váth Kinga grafikusművész alkotásaiból kiállítás október 21-én, csütörtökön dél­után 5 órától a Miskolci Galéria Rákó- czi-házában. 0 Vita a helyi irodalomról. Dr. Kárpáti Béla irodalomtörténész A Lévay-kultusz és a lokális irodalmi hagyomány - polé­mia a tanulmány kapcsán címmel tart előadást október 26-án délután 4 órakor a Miskolci Galéria Kondor-termében. Fotótárlat. Szathmáry Király Ádám fotóművész anyagából nyílott kiállítás a fel- sőzsolcai Bárczay-kastélyban (Szent István u. 2.); a tárlat jövő év januárja végéig lesz látható, a hét minden napján. (Fotó: Á. j.) OLVASNI VALÓ Andy Warhol filozófiája Miskolc (ÉM) - A napokban jelent meg Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája cí­mű könyve. Az angolul 1977-ben megjelent Warhol-könyv igazi kü­lönlegesség. Nem csak azért, mert magyarul most jelenik meg elő­ször. Nem csak azért, mert a fordító, Halász Péter a híres-hírhedt szerző - akit Magyaror­szágon eddig csak festő­ként ismertek - szemé­lyes ismerőse volt. Nem csak azért, mert a könyv a hetvenes évek hiteles kordokumentuma. Nem csak azért, mert Warhol és a könyv már a hatvanas­hetvenes években kialakította a mai divat­beszédet. Hanem azért is, mert a könyvet olvasva akaratlanul is rádöbbenünk, hogy mindannyian warholul beszélünk. E sza­vakkal ajánlja a kötetet az olvasók figyel­mébe a kiadó, a Konkrét Könyvek. a kötet kiadója megtalálható az interneten az alábbi címen: www.konkretk0nwek.hu A nyelvvel együtt bennünket is átszerkeszt Esterházy Péter szerint a díjak nem segítik munkájában a szerzőt Debrecen (HBN - F. Gy., Cs. E.) - Visszautasítom azt a metaforát, hogy apja lennék a Termelési-regénynek - rea­gált Esterházy Péter a felol­vasását bevezető konferansz- ra vagyok én apja elég gyereknek. Az egyetem aulájában (nem meglepően) telt házzal zajlott könyvbemutató közönsége ter­mészetes derültséggel nyugtázta az író első szavait, melyeknek folytatásából kiderült: a mester örömmel fogadta a Debreceni Könyvszemle meghívását, s, mi­vel elég gyakran jár tekintélyes helyeken, így most a Ha én fő­nök lennék című részt olvasná fel a műből. Nagyon kevés és sok Ekkor Esterházy - a szituációt megragadva - találó (és szintén derültséget keltő) mozzanattal vont ívet a Termelési-regény el­ső megjelenése óta eltelt negyed­század fölött: Akkor még nem voltam szemüveges. Most pedig le kell vennem a szemüveget, hogy tudjak olvasni. Viszont úgy csak a szöveget látom, önöket nem. Tehát vagy a szöveget, vagy önöket. A felolvasást megelőzően Im­re László irodalomtörténész, pro- rektor arra is kereste a választ: Mi köti össze Esterházyt Debre­cennel, ami miatt az itteni könyvszemle díszvendége lett? Nagyon kevés és nagyon sok ­Díszvendég volt Könyvszemlét tartottak a héten Debrecenben. A ren­dezvény díszvendége volt Esterházy Péter író, akinek az is okot adott az ünnep­lésre, hogy huszonöt évvel ezelőtt jelent meg Termelé­si regény című kötete. utalt arra, hogy az író a kálvi­nista Róma konzervativitása el­lenére mégis az itteni Alföld fo­lyóiratban kapott publicitást elő­ször, három évtizeddel ezelőtt. Ugyanakkor, mint rámutatott, azóta kiderült: írásmüvészete, meghökkentő gesztusai és vir­gonckodásai mögött igenis kon­zervatív ember rejtőzik, s már a Termelési-regény megjelenése­kor látni lehetett, hogy a magyar próza értékelvű megújulása tőle várható. Imre László említette azt is: az Esterházy-szövegek sze­mantikai terheltsége nem a megértés nehezítését célozza, ha­nem a kamaszos szembeszegü­lést a valósággal. Könnyített magunkon A regényt Szirák Péter iroda­lomtörténész méltatta, bemutat­va azt is: könyvében Esterházy (az akkori hatalom diktálta nyel­vezettel is szembefordulva) egy másik nyelvet szerkesztett ne­künk, s bennünket is átszerkesz­KULTÚRA / 7 Esterházy Péter (Fotó: Horváth Katalin) tett. Amitől nem lett ugyan köny- nyebb az akkori élet - mégis könnyebb lett, hiszen a mű olva­sása megkönnyítette. http: //konw.boon.hu \^J írásaink könyvekről! Egyszerűen csak: egy „zseni” A hegedűvirtuóz Lajkó Félix Miskolcon Miskolc (ÉM) - Hegedűvir­tuózt hallhat hamarosan a közönség a Rónai Művelődé­si Központban. , a Vajdaságban, ezelőtt született csodagyerekként tartották szá­mon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy zenei ta­nulmányait re­kordidő alatt végezte el, majd a középiskola második osztá­lyát otthagyva Budapestre in­dult egy kölcsönhegedűvel, ahol az akkor már elismert Dresch Quartett tagja lett. Sok neves együttessel és egyéniséggel dol­gozott együtt, s több színházi előadáshoz is írt zenét. Hegedű­játékával elbűvölte Tokió, Ams­terdam, Berlin, Pozsony és Eu­rópa majd minden nagyvárosá­nak közönségét. Nevezték bács­kai Paganininek, délvidéki Vejnemöjnennek, vagy egysze­rűen „csak” zseninek. írták már azt is róla: „inkább hasonlít egy fitt teniszjátékosra, mint zenészre, aki úgy támadja a hegedűjét, hogy minden szám­ban szakadt szőrök repkednek a vonója körül.” Stílusa egyedi, nem helyezhe­tő egyetlen kategóriába sem, a főik, a klezmer egyaránt közel áll hozzá. Jelenleg ingázik Lajkó Félix jelenleg Budapest és szülőföldje között ingázik, s koncertezik. November 6-án (szombaton) este 7 órától Miskol­con vendégszerepei. Lajkó Félixet harminc évvel hegedűművészt Lajkó Félix Szerzők (is) kerestetnek: ez kudarc volt, de nem adja fel Miskolc (ÉM - HM) - Csalódott, de reményke­dik. E szavakkal fejezte ki érzéseit az Új Holnap új kezdeményezésével kapcso­latban Fecske Csaba költő, a folyóirat rovatvezetője. Az irodalmi lap stúdiót hir­detett meg magukat tehetsé­gesnek tartó, irodalom iránt érdeklődő fiatalok számára. Az első összejövetel (Fotó: Á.j) Az első rendezvényen kevés érdeklődő jelent meg, ők is in­kább korosabbak.- Kudarc volt, de nem adom föl - mondta Fecske Csaba. Tervezik, hogy a város összes középiskolájába elküldik felhí­vásukat. Hogy mi történik majd ezeken az esteken, még nem körvonalazódott, nagy­ban függ a jelentkezők elkép­zeléseitől is. S hogy az Új Holnap hogyan kapcsolódik a képbe? Nem ti­tok, valamiféle szűrőként is működhetne a stúdió, árulja el a költő. A folyóirathoz beérke­ző rengeteg mű közül ekképp is kiválogathatók lennének a legjobbak, bár ez nem jelenti az automatikus közlést. KÉPTÁR: A miskolci színházban mutatták be Madách Imre Mózes című színdarabját Ezzel az előadással kezdődött az évad a nagyszínházban. A darabot Csiszár Imre rendezésében vitték színre (Fotók: Bujdos Tibor) SZÍNHÁZ Mózessel, Csiszárral az időgépben Szabados Gábor e-mail: szabados@eszak.boon.hu Természetesen prekoncepciók­kal megyek színházba. Előre gyár­tott ítéleteim egy része beigazoló­dott, más része nem. Gyorsan le­szögezem, hogy ne fokozzam to­vább az izgalmakat: rosszhiszemű feltételezéseim nem jöttek be, ami­nek természetesen örülök, bízva ab­ban, hogy így lesznek (vannak, vol­tak) vele a nézők is. Hogy például nem kellene elővenni a Mózest Madáchtól. Nem véletlenül van az ott, ahol. Papíron, nem olvasva. Jó, játszotta a Nemzeti Színház, nem is keveset, de Sinkovitscsal, ami azért önmagában minőség. Avagy: Gáspár Tibor Mózesként? Nem tudom. Miért pont ő? (Amúgy semmi bajom vele, miskolci évei alatt baráti-kártyabaráti szálak fűz­tek hozzá, a tehetségét sohse von­tam kétségbe, csak éppen úgy gon­doltam, ha már Mózes, akkor az legyen Sinkovits. Kaliberű.) Egyvalamiben azért igazolva lá­tom huhogósjós önmagamat: nem sikerült kihámoznom a nekem szóló „üzenetet" a darabból-előadásból. Amit elsőtől az utolsó percig élvez­tem. Állításomat alátámasztandó ki­jelentem, bármikor hajlandó vagyok újra (és újra) megnézni, amit, higy- gyék el nekem, nem sűrűn teszek se színi előadással, se filmmel. Szóval, hogy mit mond a Mózes, a bibliai történet? Hátha csak az én hibám: nekem semmit. Nem azért, mert akármennyire is szeretném, nem találok benne olyat, ami bólo- gatásra késztetne - ahá, ez a mi (volt) kormányfőnk, ezek vagyunk mi, az ott Európa (az Unió) -, ha­nem, mert nem is találhatok analó­giát. A zsidók kivezetése Egyiptom­ból isteni feladat Mózes számára, ő pedig ezt jól teljesíti. Emberként - amit hangsúlyoz is Csiszár Imre ren­dező az előadásban. Népe többsége újra és újra visszamenekülne a rab­ságba, hiába zúdítja rájuk a csodá­kat vezérük, ők csak lázadnak és lá­zadnak, kivéve a legkiválóbbakat. Nos, nekünk nincs ilyen kapcso­latunk vezetőnkkel, vezetőinkkel. Szeretjük a vezért, mert úgy va­gyunk megalkotva (ha nem a mos­tanit, akkor a korábbit, a majdanit, mindegy, de kell a jó király, itt is, meg mindenütt a világban), de semmi több. Az előadás pedig kiváló. Nagy, hatalmas, élő képeskönyv. Igazi amerikai film. Óriásira nagyított színpaddal, rengeteg statisztával, gyönyörű színekkel, sokféle szceni­kai megoldás bevetésével. Szerin­tem egy nyolc-tízéves gyerek épp úgy élvezheti, mint bárki, aki kor­ban fölötte áll. Ami a kiválóságon ront: a sze­replők nem mindig győzik hanggal (hangerővel), ami nem az ő bűnük. És olykor hiába harsognak, nem értjük őket. Gáspár Tibor pedig elsőrangú Mózes. Nagyon sokféle arccal (en­nek megfelelően sokféle paróká­val), amelyek közül négyet-ötöt bármikor kapásból képes vagyok felidézni. És amelyek hitelesek, örömöt szerzők a nézőnek. Egyként kiváló a csürhévé züllő népét az isteni erő birtokosaként talpra állító lánglelkű hősként, és megfáradt­megszelídült öregemberként, aki talán tudja: bár teljesítette küldeté­sét, valójában semmit nem oldott meg, mert az ember menthetetlen Kánaánon belül és kívül. És akkor még nem beszéltem arról a fordu­latról, amelyet szintén szépen ábrá­zol: a fáraó első számú emberévé előlépett zsidógyűlölő egyiptomiból kell igazi népe vezetőjévé válnia. Igaz, ennek a fordulatnak a meg­tételéhez kell Máhr Ági (Mózes anyja), aki nagyjából zseniális. (Úgy gondolom, nemcsak azért, mert hálás a szerepe, hanem mert azt ő játssza.) Akik még mindenképpen emlí­tést érdemelnek: Mihályfi Balázs, Szegedi Dezső, és előttük is Bodor Németi Gyöngyi. Továbbá játéktértervezőként is a rendező, még továbbá állandó alkotótársa, Szakács Györgyi jel­meztervező, és a Miskolcra újra „visszatért" Selmeczi György, akié a zeneérdem. Befejezésül pedig a tény: a mis­kolci színház aranykorába röpít vissza az időgép, benne az akkori évek több hősével - itt van egy ki­csiny szerepben Körtvélyessy Zsolt is -, meg mivelünk.

Next

/
Thumbnails
Contents