Észak-Magyarország, 2004. szeptember (60. évfolyam, 204-229. szám)

2004-09-21 / 221. szám

2004. szeptember 21., kedd ÉSMK-MAGYARORSIÁG ’é MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE /5 Miskolc és környéke kiadás hírcsokor 0 Tüskevár-túra. A Tüskevár Óvoda és Általános Iskola gyógypedagógiai nevelé­si-oktatási intézmény. Immár hatodik al­kalommal szervezik meg a Tüskevár-tú­rát a Vadasparkba, melyet az idén októ­ber 1-jén (pénteken) délelőtt fél 10-től tartanak. 0 Jótékonysági hangverseny. A Fazekas Utcai Általános Iskola és Zeneiskola szeptember 24-én (pénteken) délután fél 5 órától jótékonysági hangversenyt tart a Mindszenti templomban. A bevételt a Felsődobszai Általános Iskola gyerekei­nek szeretnék eljuttatni. FOGADÓÓRA 0 Orosz Lajos, Miskolc alpolgármeste­re szeptember 22-én (szerdán) délután 2-től fogadóórát tart a városházán. Sor­számosztás szerdán 13 órától a por­tán lesz. paa a naz eiou. Tucatnyi padot állítottak fel a napokban a Győri kapui lakótelep Thököly utca és Tokaj szolgál­tatóház közötti épületei előtt. A közterület­fejlesztés összköltsége közel négyszázezer forint volt. (Fotó: Bujdos Tibor) BEJÁRTUK A VÁROST: A Kerékvilág Egyesület elnökével A hivatalba való bejutást néhány lépcső, a járdáról lelépést a magas Járdaszegély teszi lehetetlenné(Fotó: V.Cs.) Az ajtónál tovább sehol sem jutottunk Az ajtó és a lépcső közti alig egy méteren várakozhat a tolókocsis mozgássérült Miskolc (ÉM - NSzR) - Sé­tálunk, gyalogátkelőhöz érve könnyedén lelépünk a magas járdáról, majd a zebra végén fellépünk rá. Ennyire egysze­rű az egész, s nem is gondol­nánk, hogy egy-egy maga­sabb járdaszegély a mozgás- sérülteknek 10-20 méteres kitérőt jelent. Braun Jánossal, a Kerékvilág Egyesület elnökével a Városház térről a Petőfi utca irányába in­dultunk el. Megdöbbentő volt lát­ni, hogy ami nekünk épeknek egyszerű sétát jelent, ahhoz egy tolószékkel közlekedőnek előre meg kell terveznie az útvonalat. W .............................. Sok manővert csak az autók között, balesetveszélyesen lehet megoldani a tolószékkel. Braun János elnök ..........................................................» Nem mindegy ugyanis, hogy ta­lál-e olyan járdaszegélyt, ahol könnyedén átkelhet a gyalogát­kelőn. A Petőfi utcai zebránál si­került lemennie, de a magasított járdaszegély több tíz méteres plusz útra kényszerítette Braun Jánost. Ezt a manővert azonban csak az autók között, balesetve­szélyesen lehetett megoldani a tolószékkel. Lejönnek ügyet intézni A Petőfi utcai hatósági osz­tályhoz érve már az ajtóban elakadtunk. Álltunk a bejárat­nál, és vártuk, hogy legalább a portás felfigyeljen ránk. Rövid várakozás után ki is jött, de el­sősorban arra volt kíváncsi, hogy miért fényképezünk és honnan jöttünk. Miután elmondtuk üti célun­kat, ő is megosztotta velünk, hogy egy mozgássérült hogyan intézheti ügyeit az épületben, íme: az ajtó és a lépcső közti alig egy méteren a mozgássérült vá­rakozik, majd egy ügyintéző le­jön hozzá. Gondolkozzunk: ügy­intézésnél elengedhetetlen a szá­SKBSail http: / /fórum, boon.hu ív \ Szóljon hozzá!_____________________ mítógép használata, így ha az ügyintéző le is jön, érdemi dol­got nem biztos (sőt), hogy tud tenni. Észrevétlenül A hatósági osztályról tovább sétáltunk a pár száz méterrel tá­volabbi adóosztályra. Itt már volt rámpa, de így is csak a be­járatig jutottunk, ahol öt lépcső állta utunkat. Itt a portás már ki sem jött, csak az ablak mögül leskelődött. Miután megkérdez­tem, hogy Braun János hogyan intézhetné el hivatalos ügyét, annyit mondott, hogy lehív egy ügyintézőt. Oda az utcára. Az idő kellemes volt, de mi a hely­zet télen? A szociális osztály épü­leténél már nehezedett a pálya, annak ellenére, hogy ez az egyik legfontosabb hivatali rész, ami­re a mozgássérültek rá vannak utalva. Itt több mint tíz lépcső állta utunkat. A lépcsőkön töb­ben várakoztak, de senki nem segített. Valószínűleg az ügyin­tézés itt is hasonló módon törté­nik, mint az előző két osztályon. Feltéve, ha észreveszi valaki a bejutni képtelen ügyfelet. Hiába vártuk, nem jött Pécsett évekkel ezelőtt a polgármester fölvállalta, hogy egy napon keresztül tolószék­ben intézi teendőit. Erre azért volt szükség, hogy legalább sejtése legyen arról, milyen a kerekes székesek élete. Mis­kolcon csak bejárásra hívtuk Orosz Lajos alpolgármestert. Többszöri egyeztetés után a hétfő délelőtt fél tizenkettőt beszéltük meg az alpolgármes­terrel, hogy találkozunk a Kerekesszékesek Egyesületé­nek épületében, hogy sorba járjuk azokat az önkormány­zati épületeket, ahol az ügyin­tézés gondot okoz a mozgás- sérülteknek. A találkozó azonban elma­radt. Lapunk és Braun János, a Kerékvilág Egyesület elnö­ke hiába várta a megbeszélt időpontra Orosz Lajost, ő nem jött el. Többször próbáltuk te­lefonon is elérni, de nem sike­rült. így a bejárást nélküle tartottuk meg. GYEREKSAROK Bordás Márk Miskolcon szület­tem súlyom: 4150 g 54 cm vagyok Szabó Dániel Miskolcon szület­tem súlyom: 3800 g 54 cm vagyok Agócs Kincső Laura Miskolcon szület­tem súlyom: 2900 g 48 cm vagyok Szántó Imre Erik Miskolcon szület­tem súlyom: 3010 g 50 cm vagyok Lovász Zalán Szilárd Miskolcon szület­tem súlyom: 3650 g 53 cm vagyok Körmöndi Boglárka Miskolcon szület­tem súlyom: 4700 g 55 cm vagyok Miskolcon szület­tem súlyom: 3400 g 52 cm vagyok Takács Máté Miskolcon szület­tem súlyom: 4100 g 50 cm vagyok Varga Dávid Miskolcon szület­tem súlyom: 3700 g 54 cm vagyok SZÍNE ÉS FONÁKJA Sztrapacskatúra Békés Dezső E-mail: eszak@eszak.boon.hu Ha megkíván az ember egy hamisítatlan brindzás haluskát, azaz juhtúrós sztrapacskát, akkor kapja - fogja magát és átrándul Kassára. így persze többe kerül, az ebéd, még akkor is, ha odaát tankolunk, de megéri... Mert nem csak a gyomor örömeiért látogatunk a szomszédba családostul, barátostul, hanem azért is, mert úgy hallani, hogy az utóbbi időben szépen kicsinosították váro­sukat a kassaiak. Akár még irigy­kedhetünk is rájuk - mondják a hírhozók - de mi előre megfontolt szándékkal óvjuk magunkat e rút emberi tulajdonságtól. Ugyanis árt az epének, az emésztésnek, mi pedig a könnyű ételnek egyáltalán nem mondható sztrapacskának egy kupica Becherovkával fogunk meg­ágyazni, a szlovák és cseh sörök kóstolgatásáról nem is beszélve. Volt idő, amikor gyakran meg­fordultunk itt, mivel a Prior Áruházban igen jó minőségű, olcsó sportcipőket, iskolaszereket, tré­ningruhákat lehetett vásárolni a gyereknek. A társas buszon aztán mindig több volt a „csempészáru" a megengedettnél. Amikor feltűnt a zord közeg a határon, kocogott a térdünk és a fogunk, nehogy tetten érjenek, elkapjanak bennünket a jóindulattal aligha vádolható „szervek". Most persze, nem kell rettegni. Az egyenruhás ember csupán unott pillantásra méltatja a személyi igazolványunkat (naná, hogy azzal utazunk, s nem útlevél­lel) a kocsi csomagtartójára meg egyáltalán nem kíváncsi. Miért is lenne, hisz „te is EU, én is EU" alapon mennek ma már a dolgok, és különben is: a jó öreg Prior helyén nyitott Tescóban jószerivel ugyanazt lehet vásárolni, mint a miénkben. / Es itt álljunk meg egy szóra! Azzal, hogy nem bontással, építés­sel teremtettek helyet az üzletóriás­nak, megóvták a belváros régi arculatát. Ugyebár ez nem min­denütt történt így!... A villamost is elterelték a Dóm térről, s így aztán bőven maradt hely a sétálgatókat kiszolgáló sok-sok kis szabadtéri sörözőnek. Úgy láttuk, hoRV a hagyományos boltok (cipő, ékszer stb.) is megmaradtak a falánk multi közelében. Mert láthatóan jól élnek, s virágoznak. Portáljuk, cégérük a város rangjához, a gon­dozott falfelületekhez illő. Bálás ruhát, távol-keleti bóvlit kínáló üzletet csak az udvarok mélyén találni. Ivóvízzel táplált kis patakot, jobban mondva csatornát vezettek végig a téren a kassaiak, amiben, kánikulában vígan tapicskolhatnak a gyerekek. Arra inti a miskolciakat ez a vízimádat, patakéhség, hogy jobban becsüljük meg a váro­sunkon átfolyó Szinvát. Lehet, hogy ebből is többet láthatunk, élvezhetünk a jövőben, mint eddig? No, de azért a kassai vendéglátásban sem minden fenékig tejfel. Rákóczi kriptáját például nem tudtuk megmutatni a dómban a gyerekeknek, mert szombaton és vasárnap zárva van. Ugyan miért? A tér, már említett nagy áruházában túl sok a portéka, és túl kevés az oxigén. Szinte menekül innen az alkalmi vásárló. És még valamit szóvá teszek, noha „kis dolog" . A tér föld alá süllyesztett, impozáns WC-komp- lexumában szigorúan elutasított bennünket egy ékes magyarsággal beszélő hölgy. Húszkoronásunk ugyanis a hajtásnál be volt szakad­va egy körülbelül félcentis darabon. Hiába érveltünk azzal, hogy a pénzt itt a téren kaptuk a pénzváltás alkalmával. Hajthatatlan maradt. Kis dolog? Szó szerint. De a turizmussal foglalkozó szakembereknek Kassától Miskolcig, érdemes meg­fontolni, hogy a vendéglátásban akár egy WC-s néni is lehet a gyenge láncszem.

Next

/
Thumbnails
Contents