Észak-Magyarország, 2004. augusztus (60. évfolyam, 179-203. szám)

2004-08-30 / 202. szám

2004. augusztus 30., hétfő ÉS2AK-MAGYAR0RSZÁGÍ KULTÚRA / 5 A magyar fotográfia napja Miskolc (ÉM) - Augusztus 29-e a ma­gyar fotográfia napja. Lapunk a maga módján emlékezik meg a jeles dátumról: az Észak-Magyarország fotóriportei’eit kér­deztük munkájukról, a sajtófotózásról. Ga­lériánkban pedig ugyancsak ők mutatják be egy-egy kedves felvételüket. Galéria Nézd (Fotó: Ádám János) Száraz gyors(Fotó: Végh Csaba) Fiam, Matyi (Fotó: Bujdos Tibor) (Fotó: Kőhalmi Péter) A nagykövet Retek Fesztivál címmel rendeztek kon­certet szombaton a Kisavasi Amfiteátrum­ban. A retek szó rövidítés: annyit jelent, Rettentő Tehetségek Kiállítása. A fellépők között helybeli és más településekről érke­zett zenekarok is voltak. (Fotó: Végh Csaba) ÉM-interjú: A magyar fotó napján a sajtófotóról mondják az Észak fotóriporterei A fotó a sajtóbanA jó sajtófotó Könnyű a fotósnak? Emlékezetes kép Napjainkban fénykorát éli a vizuális kultúra, ebben helye van a sajtó­fotónak is. Elsődleges hírközlővé vált, egy új­ságban sokan előbb a képet nézik meg és csak azután olvasnak - ez egyértelműen a felérté­kelődés jele. Kellő információt nyújt­son az adott eseményről, történésről - ha lehet, a megszokottól eltérő kompozícióban. Három éve dolgozom itt, de ez alatt is érezhe­tő, ahogy egyre zárkó- zottabbak az emberek, egyre inkább kerülik a nyilvánosságot. Egyre nehezebben állnak kötél­nek, bármilyen képről van szó. Volt egy tömeges karam­bol, ahol tizenvalahány autó rohant egymásnak - nagyon megrázó volt ezeket az összetört ko­csikat fényképezni. Határozottan felértékelő­dött. Egy jó kép több in­formációt hordoz, mint ugyanakkora szöveg. Ezt felismerték a szerkesztő­ségek is, míg régen in­kább azért tettek be egy- egy fotót, hogy megtör­jék a betűtengert, ma már tudatosan akarnak hatást elérni a képekkel. A szöveg elolvasása nél­kül is megállja a helyét. Az adott pillanatban a téma jó megfogása a jól látható környezetben. Bár ez a klasszikus sajtófotós-elmélet egyre inkább lazul és elme­gyünk az illusztrációs képek felé. Szerintem nem gyana­kodnak többen a fotósra, mint régen, régen is megvoltak a nehéz em­berek. Inkább kezdik érezni a demokráciát, és nem tűrik szó nélkül, hogy fotózzák őket. Töb­bet kell könyörögnünk egy-egy jó képért. Nekem minden kép ked­ves, ha látom az értel­mét. Ebben a szakmá­ban az tart még életben, ha olyan helyre megyek, ahol tudok beszélgetni azokkal, akiket fényké­pezek - ilyenkor tudok jó képeket csinálni. Pete jpPIS fotóripjRer ■ '• ' A bulvársajtó egyre népszerűbb, a bulvársaj­tó pedig rengeteg képet használ, tehát a fotók is népszerűbbek. A kép ma már az írásokkal egyenértékű informá­cióhordozó. Legyen tényszerű és váltson ki érzelmeket - de ne gusztustalanul. Lehet egy fotó akár bor­zongató is, de abban sem szabad gusztusta­lannak lennie. A jó saj­tófotó elgondolkodtatja a nézőt. Az emberek zárkózottab- bak lettek, olyan helye­ken engedélyt kérnek a fotózáshoz, ahol eddig soha. A fotóst egyre több helyen fogadják ag­resszíven, az egyik kol­légát a múltkor azért fe­nyegették meg, mert le­fotózott egy kerítést. Egyet nem tudnék kiaragadni, voltak munkák és emberek, akik adták magukat a jó fotóhoz. Végh fotóríMer Felértékelődött, minden­kinek kép kell, minden­ki képes újságot csinál. Ha visszanézünk egy tíz évvel ezelőtti, vagy egy tíz évvel még az előtti újságot, a mostanihoz képest alig találunk ben­ne képet. Ha történést, cselekvést ábrázol, nem pusztán il­lusztrációja egy írásnak. Az illusztratív képnek csak akkor van helye, ha valami megfoghatat- lant kell vele ábrázolni, valamit, amit egyébként önmagában nem lehet lefotózni. Egyre gyanúsabb az em­bereknek a fotó, a sok bulvárlap etikátlan bul­várfotója megriasztja őket. Miskolcon és a me­gyében egyre jobban el­bújnak a fotó elől, de úgy általában a nyilvánosság elől is. Az ostor ilyenkor rajtunk csattan, mert mi vagyunk a helyszínen. A Sajón volt egy extrém sportverseny, vadvízi ro­deó - ez volt az a látvá­nyos, szokásostól eltérő esemény, amit fényké­pezhettem. Csak akkor, ha szállítják, vagy ha kiállításra viszik Amikor a kiállított tárgyat biztosítják Miskolc (ÉM - SzK) - Va­jon a megyénkbeli műtár­gyakra köt-e biztosítást a megyei múzeum, illetve a Miskolci Galéria? - tudakol­tuk a világhíres Munch-fest- mények elrablása kapcsán.- Képtelenség volna biztosítást kötni valamennyi (több mint két­millió) műtárgyunkra, hiszen ak­kora értéket képviselnek - vála­szolta Veres László, a Hermán Ottó Múzeum igazgatója. - Biz­tosítás csak akkor köttetik rá­juk, ha szállítjuk őket, illetve ha kiállításra viszik. Ezekben az esetekben azonban alapfeltétel a biztosítás kötése, ami a kiállítót terheli. A biztosítás kiterjed mindenféle káreseményre, így a lopásra is. A nagy sikerű Honfoglalás kiállítás esetében is feltétel volt a biztosítás kötése, amely nagy­ságrendben több 100 millió fo­rintról szólt, hiszen egyedül a karosi tarsolylemez értéke 50 millió forint. Sérült a türelem A megye múzeumához tartozó valamennyi, szám szerint 17 in­tézményben van viszont szemé­lyi őrzés, egy részükben kame­rás is, és ahol megoldható volt, ott a riasztót a rendőrségre kö­tötték be. Hogy ez milyen költ­séget jelent az intézmény számá­ra, azt még nem számolta ki az igazgató. Arra viszont jól emlék­szik, hogy biztosítási kárigényt utoljára vagy húsz éve érvénye­sítettek, amikor is az általuk köl­csönkért kiállítási anyagot szál­lító autót érte karambol, s a vi­szonylag nem túl nagy anyagi ér­tékű úgynevezett türelemüvegek egy része megsérült. A Miskolci Galériánál csak rit­kán fordul elő, hogy biztosítást kötnének a műtárgyakra, amit leginkább a szűkös költségvetés magyaráz. A kölcsönadott anya­goknál sem kötik ki a biztosítást, minthogy nekik sem igen futja rá, ha ők kérnek kölcsön - tud­tuk meg Kákóczki András igaz­gatóhelyettestől. Terrortámadásra nem- Viszont épp nemrégiben for­dult elő, hogy a Réber-anyag tu­lajdonosa feltételül szabta a biz­tosítást, a szállításra és a kiállí­tásra egyaránt. Meglepő volt, hogy a nagynevű biztosítók kö­zül csupán egy vállalta a szerző­dést, a többiek kijelentették, nem foglalkoznak műtárgybiztosítás­sal - avatott be az igazgatóhelyet­tes. - Az értékmeghatározásnál elfogadták a tulajdonos által sza­bott mértéket, így a 20 millió fo­rintot képviselő festmények után 30 ezer forintot kellett fizetnünk. ff ........................ Képtelenség bizto­sítást kötni min­den műtárgyunk­ra, akkora értéket képviselnek... Veres László MÚZEUMIG AZGATÓ .................................................ff Ez kiterjedt a Budapest-Miskolc közötti kétszeri szállításra és a kiállítás teljes időtartamára, bi­zonyos kitételekkel. Például nem fizettek volna, ha a műalkotások terrortámadás áldozatául esnek. Kérdez a biztosító A Réber László-kiállítás anyagának biztosításakor a biztosító kérdései között szerepelt a szállítás pontos útvonala, á szállító autó le­írása, a kiállítási helyiség­re vonatkozó mindenféle adat, megközelíthető-e az utcafrontról, magában vij­jog-e a riasztó stb. Próba ■ A miskolci Kamaraszínházban Kováts Kriszta rende­zésében készülnek az Alice Csodaországban című zenés darab szeptember 17-én esedékes bemutatójára (Fotó: Bujdos Tibor) Olyan, akár az egyiptomi falfestészet? Nem a léleklopástól félnek, bizalmatlanok Miskolc (ÉM - BGO) - Vál­tozott-e, és ha igen, hogyan a sajtófotó szerepe? Erről kér­deztük a Miskolci Egyetemen oktató R. Nagy Józsefet. A demokratizálódás folyama­ta során az „utca embere” öntu- datosabb lett, jobban ismeri a jo­gait - véli a szakértő. Mellesleg- jegyezte meg -, a sajtó maga is tanácsokkal szolgál, hogy mit tehetnek a képek lehetséges sze­replői, sokszor mutatják, ahogy valaki azt mondja: nem nyilatko­zom, kérem ne fényképezzenek. Bár már kiveszett az az archai­kus félelem, hogy ha valakit le­fotóznak, azzal ellopják a lelkét- egy olyan félelem azért maradt, hogy ha az arcképe idegenek kö­zé kerül, azzal már bármit csi­nálhatnak, az ellenőrizhetetlen, ezért félelmetes. Kényszeresen igazítva A sajtófotó eszközei egyébként alig-alig változtak az elmúlt évti­zedek alatt, a kipróbált sémák folytatását kőkemény kapitalista szempontok alakították - az újsá­got el kell adni, nem kísérletez­ni kell, hanem azt nyújtani, amit az olvasó igényel. A sémáktól va­ló teljes eltérés zavart okoz. Ilyen például a kézfogó politikusok fo­tója: nem a formaisága miatt kell, hanem a tartalma, a kemény ada­tok miatt: ő és ő ekkor és ekkor itt volt. A kötött formaiság miatt a sajtófotó kicsit olyan, mint az egyiptomi falfestészet - általános­ságban a képek mindig laposak, a szereplők a kamera felé fordul­nak. Igazából akkor látszik ez a kötöttség, amikor amatőrök ké­ff ................ A sajtófotó eszközei alig-alig változtak az elmúlt évtizedek alatt. R. Nagy József EGYETEMI OKTATÓ ..................................ff pei örökítenek meg valami jelen­tős eseményt - például a Con­corde lezuhanását. Ilyenkor kény­szeresen igyekeznek sajtófotós „fazonra” igazítani a képeket. o« www.boon.hu http:/ forum.boon.hu Szóljon hozzá!

Next

/
Thumbnails
Contents