Észak-Magyarország, 2004. június (60. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-07 / 131. szám

2004. június 7., hétfő ÉM-VITA / 4 AZ ÉM-VITA VENDÉGEI VOLTAK Idő: 2004. június 1., 14 óra _____ Helyszín: Miskoic, ITC-székház Résztvevők: • Kovács János, a DAM Steel Rt. F. a. felszámolőbiztosa • Marjasné Endrédi Zsuzsa, a Borsodi Nemesacél Acélgyártó Kft. vezér- igazgatója • Ágotái József, a Vasas Szakszervezet helyi elnöke • Káli Sándor, Miskolc Megyei Jogú Város polgármestere • Gúr Nándor, országgyűlési képviselő (MSZP) • Lenártek András, országgyűlési képviselő (Fidesz) • Takács János, a DAM Energy Kft. ügyvezetője • Stán Györgyné, a Borsodi Metall Öntöde Kft. ügyvezetője • Luterán László, a D &D Drótáru és Drótkötél Rt. igazgatósá­gának elnöke • Az érdeklődő kohászok és szimpatizánsok Vitavezető: Úri Mariann JEGYZET Az idő szorításában Úri Mariann e-mail: mariann.uri@eszak.boon.hu Sokan eljöttek, de nem elegen - álla­pította meg a fórumon az egyik felszóla­ló, aki szerint ez is azt bizonyítja, hogy a diósgyőri kohászok belefáradtak már ab­ba, hogy egyik felszámolástól a másikig dolgozzanak egy kicsit. Aztán menetrend­szerűen jön a kötelező állásidő, majd a fizetések akadozása, és végül az elkesere­dett küzdelem, hogy sikerüljön egy új vevőt találni, aki ideig-óráig tudja finan­szírozni a termelést. Majd pedig kezdődik minden élőről... Szóval a kohászok unják már a régi forgatókönyvet, és ahhoz, hogy a mara­dék kis bizodalmuk ne hagyja őket cser­ben, újat szeretnének látni. Ehhez viszont olyan tulajdonost kellene találni, aki akar­ja és tudja (pontosabban fogalmazva pénzzel is bírja) működtetni az ugyancsak pénzigényes vállalkozást. S mivel a vételi áron túl szintén tetemes összeget kellene fordítani a fejlesztésekre is, no és persze nem ártana egy saját „energiaforrás" és hulladékos cég sem, így hazai befektető nem nagyon jöhet számításba. Jól tudja ezt persze a felszámoló is, csak hát e'ddig nem igazán tolongtak a külföldi vevőjelöltek. Érdeklődő persze több is volt, a világ majd minden részéről, de konkrét és komoly árajánlatig egyik sem jutott el. Most azonban némileg vál­tozott a helyzet, hiszen a harmadjára kiírt pályázatra három, pontosabban négy ajánlat is érkezett, s bár közülük csak egy a külföldi, de az előzetes zsűrizés alapján valamelyik igen biztatónak, minden eddi­ginél jobbnak ítéltetett. Csak hát az idő nagyon szorít, s kérdés, hogy a dolgozók meddig bírják még cérnával?! A kohászok többsége először halkan zúgolódott, végül arra a „megállapodásra” jutottak, utoljára még bizalmat szavaznak... (Fotók: végh Csaba) DAM: tenderbontás után, döntés előtt.. Sok pénzt kapott ugyan a kohászat, de mindig csak annyit, hogy a víz fölött maradjon Miskolc (ÉM) - Ma már ta­lán picit okosabbak leszünk DAM-ügyben, hiszen az idő nagyon szorítja a felszámo­lót, s el kell döntenie, kivel kezdi meg a tárgyalásokat, amelynek tétje a diósgyőri kohászat jövője. A pályázatok beadásának nap­ján, a tenderbontást követően kezdődött lapunk vitafóruma a diósgyőri kohászat sorsáról, jö­vőjéről. Akkor még csak rész- eredményeket tudott közölni a felszámoló, miszerint 3 pályázó­tól (két belföldi és egy külföldi társaságtól) 4 ajánlat érkezett. Azt is elmondta, hogy egy kivé­telével teljes körű foglalkoztatást vállaltak a pályázók, s van olyan ajánlat, amely a korábbiakhoz képest minden tekintetben jobb, de érdemi információt a tegna­pi lapzártánkig sem tudott mon­dani Kovács János. Mindenkivel tárgyaltak Arra a kérdésre, hogy mit tud segíteni a város, elmondta: az önkormányzat és kormányzat is megtette, amit lehetett.- Az önkormányzat vezetése minden pályázóval kész volt leülni tárgyalni, az anyagi segít­ségnyújtás lehetőségei azonban korlátozottak - jelezte Kovács János. Mint mondta, három fontos kérdés merült fel a pályázók ré­széről. A fejlesztés, a környezet- védelmi és a telekproblémák.- Úgy gondolom, részleges technológiaváltásnál van lehető­ség támogatásra, emellett olyan pénzintézeti (piaci alapon nyúj­tott) hitel, ami a Dunaferr eseté­ben lehetséges volt, talán itt sem kizárt a fejlesztéshez. Legalább ilyen fontos probléma a környe­zetvédelem kérdése, aminek ren­dezéséhez pályázaton nyerhető el forrás. Ugyanakkor rendezni kel­lene a tulajdonviszonyokat is, hi­szen a mai napig osztatlan közös tulajdonban van az iparterület, egyre több a tulajdonos, s ez számtalan kérdést vet fel. Sokkal előrébb lennénk- Koncepciókat mázsaszámra lehet gyártani, de ki adja hozzá a pénzt? Erre a célra sem a fel­számoló, sem az önkormányzat, s valószínűleg a szakszervezet sem alkalmas - szögezte le. Ha annak idején nem indítjuk el a termelésit, már sokkal előrébb lennénk, ülnénk egy hatalmas te­rület közepén és várnánk a ve­vőt. Ezzel szemben pénzügyi ga­ranciákat, kockázatot vállalva nyakig benne vagyunk. S ha va­laki azt gondolja, hogy tisztes­ségtelen dolgok történtek itt, megvan a módja a vizsgálatnak, állunk elébe. Egy felvetésre reagálva megje­gyezte: egy 1985-ig visszanyúló vizsgálat nem lenne haszontalan, talán kimutatná, sok pénz kapott ugyan a borsodi acélipar, de mindig csak annyit, hogy éppen a víz fölött maradjon. „Hiszek a kohászkodás jövőjében” Csak nehogy kóklerek kezére jusson a gyár Miskolc (ÉM) - Hiszek a kohászkodás jövőjében, s az, hogy Diósgyőrben továbbra is működjön és jól működjön a kohászat, nemcsak a tér­ség, hanem az ország érdeke is - jelentette ki Káli Sándor polgármester a fórumon.- Sokan leírták már a DAM-ot, és még többen úgy vélik, itt az ideje, hogy véget érjen ez a tör­ténet, de a piac bizonyítja, hogy szükség van rá - tette hozzá. Mint mondta, Miskolcnak ere­dendő érdeke, hogy a gyárnak biztonságos jövőképe legyen, munkahelyeket biztosítson, bére­ket fizessen. Arra a kérdésre, hogy a város vezetői mit tettek a gyár megmentésének érdeké­ben, elmondta: nemrég kieszkö­zölte, hogy Marjasné Endrédi Zsuzsa, a Borsodi Nemesacél Acélgyártó Kft. vezérigazgatója a miniszterelnökkel egyeztethetett a lehetőségekről. No és az sem titok, hogy ugyan a városháza nem tud pénzt adni a DAM-nak, de türelmes és nem kis tételű hi­telezője az adóbefizetések terén... A történet vége- Boros Árpád könyvbemuta­tójáról jövök, akinek könyve a diósgyőri kohászat történetét dol­gozza fel, s ami szomorú, 2003 az utolsó dátum benne, itt zárta le a történetet - jegyezte meg a pol­gármester. - De a remény adott, hiszen a mostani pályázatra töb­ben jelentkeztek, ám óriási a fe­lelősség, meg kell akadályozni, hogy kóklerek kezébe kerüljön a gyár, mert abból már túl sok volt itt az elmúlt években. A polgármester külön felhívta a felszámoló figyelmét arra, hogy a kohászat újra működőké­pessé tétele helyett nehogy egy telekspekulációs folyamat követ­kezzen, hiszen a terület a rajta lévő sokmilliárdos fémtömeggel nagy üzlet lehet. Ezt a verziót pedig az önkormányzat ötlet szinten is elutasítja. A kohászat könyve. Boros Árpád Események és tények a diósgyőri kohászat életéből című könyvét fórumunk előtt mu­tatták be a miskolci városháza dísztermében. Az eseményen a szerző (képünkön) mellett ott volt Káli Sándor polgármester, dr. Dobrossy István, a megyei levéltár igazgatója, és Joósz Gábor, aki az utószót írta. (Fotó: Kőhalmi Péter) v....................;..................................................—______________„_,_________________J Magunk közt szólva. Az asztalnál ülők többször is megosztották egymással a véleményüket. Képünkön Kovács János (balra) és Luterán László. KIRAGADOTT MONDATOK Nem csak azért vagyunk itt, és fog­lalkozunk a DAM-mal, mert ezt a vá­rost a kohászat tette naggyá... Fontosabb annál ez az ügy, mint hogy pártpolitikai huncutkodások történje­nek... Ebből a cégből sokan meggazdagod­tak már... Káli Sándor ★ ★★ A D & D soha nem volt vevőjelöltje a DAM-nak, mert üzletileg nem tartjuk jő befektetésnek. Nagy hiba volt régen 50-60 cégre szétdarabolni a diósgyőri kohászatot, és lebontani a kohót. Luterán László ★ ★★ A három pályáztatás során ukrán, orosz, német, amerikai, izraeli érdek­lődők sok problémát felvetettek. Min­denki azt mondta, nem érti, hogy miért nem működik a gyár, mert bár karbantartást igényel, de európai szín­vonalú gyárról van sző. A felszámoló feladatánál fogva nem alkalmas arra, hogy jövőképet ad­jon... Kovács János ★ ★★ 1990-91 megpecsételte a diósgyőri kohászat sorsát. Nem azt kell mondani, hogy nincs ko­hászat, hanem mindent meg kell ten­ni, hogy működőképes legyen. Gúr Nándor ★ ★★ Az Európai Unió más országában is előfordult az elmúlt években, hogy tá­mogatták a kohászatot, aztán a vizs­gálat után vagy kaptak büntetést vagy nem, de kipróbálták a szabály szakí­tószilárdságát. Lenártek András ★ ★★ Az 1994-98. évi kormányzati ciklus­ban politikai kérdések születtek ak­kor, amikor gazdasági döntéseket kel­lett volna hozni. Milliárdok jöttek ide egy konzervált ál­lapot fenntartására, de soha nem volt stratégia. Ágotái József ★ ★★ 2002-ben megpróbáltuk elnyerni az ipari park címet, de formai hiba miatt elutasították a pályázatunkat. Pedig az ipari parknak támogatás jár, s ko­moly fejlesztési pénzek nyerhetők el. Takács János Nem volt erős szakszervezet a me­gyében, amelyik az asztalra csapjon, s hittek a politikusoknak, így volt ez a bányászoknál is... Takács Tibor ★ ★★ Olyanokon akarjuk elverni a port, akik 1,5-2 évtizedes iparpolitikai hiányt hordanak a nyakukon, s a nem meg­felelő politikai döntéseket nem ez a városvezetés követte el, hanem a mindenkori kormányok. dr. Grlbovszki László ★ ★★ Hallottuk, hogy van pályázat, és utá­na azt is hallottuk, hogy az emberek többsége azt mondja: nem kér belő­le. De akkor hogyan lesz foglalkozta­tás? Bodnár József j

Next

/
Thumbnails
Contents