Észak-Magyarország, 2004. június (60. évfolyam, 126-151. szám)

2004-06-05 / 130. szám

2004. június 5., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG# KULTÚRA /7 HÍRCSOKOR 0 Lapbemutató. Bemutatták a Miskolci Galériában a héten az Új Holnap című, Miskolcon szerkesztett folyóirat nyári szá­mát. A szám ismertetésére későbbi szá­mainkban visszatérünk. 0 Fonó-gála. Ma és holnap tartják a Diósgyőri várban a Borsodi Fonó gálá­ját. A kínálatból kiemelkedik az Experi- Dance társulatának ma este 9, és a Sebő zenekarnak a vasárnap este 8 órá­tól esedékes fellépése. KIADÓI AJÁNLAT Rendszerváltó szerelmek Miskolc (ÉM) - „FITYISZ” jeligéjű kéz­irat elolvasása után Keserű dr. lektor va­riálni kezdett: - Ismeretlen szerző, talán egy félresikerült első­könyves? Vagy vala­melyik Félistennek támadt játszódni ked­ve? És még álnevet is nekem kell kitalálni!? Fityisz Fütyi, ez adná magát. Vagy lehet, hogy nő az illető? - Lili, mint Csokonai. Zsazsa, mint Gábor. Jana, mint Janus-ar- cú, a római isten, Kétarcú. Janus-János. A keresztnév megvan. De mi legyen a ve­zetéknévvel? így ajánlja a titokzatos szer­ző könyvét a Fekete Sas. A kiadó vezeték­nevet is talált az írónak: Halloway János Rendszerváltó szerelmek című kötete a könyvhétre jelent meg. A rendszerváltás kori, helyét kereső értelmiség furcsa, ka­vargó világát eleveníti meg ebben az iro­nikus, szatirikus családtörténetben a titok­zatos szerző meglepően izgalmas prózája. M|i| A Fekete Sas Kiadó az interneten: www.feketesas.hu Fesztivá|játék a jegyekért Miskolc (ÉM) - Véget ért Fesztiváljá­ték a jegyekért című játékunk, melynek keretében három fordulón keresztül a kér- 1 déseinkre helyesen válaszolók közül be­lépőket nyerhettek a június 11-e és 26-a között zajló Bartók+Csajkovszkij Nemzetközi Opera- fesztiválra. Az utolsó fordulóban azt kér­deztük: Hány szimfóniát írt Csajkovszkij? A helyes válasz: 6 + Manfréd szimfónia. A 2 darab jegyet a június 19-én 18 órakor kezdődő Népszerű zenekari estre, melyet Bartók és Csajkovszkij műveiből adnak elő a Pannon Filharmonikusok Hamar Zsolt dirigálásával, dr. Erdei Sándor (Ka­zincbarcika) nyerte. Nyereményét a szín­házi jegyirodában veheti át. www.baan.hu ppsu http://operafesztlval.boon.hu írásaink a fesztiválról "01 PÁRHUZAMOS INTERJÚ A SZÍNHÁZIGAZGATÓ ELSŐ ÉVI TELJESÍTMÉNYÉRŐL J J *J J J J J J\j'j J JvjJ J j j J j J J J J J j J j'j J j j j J J J J J J J J -/ j j ■>j -I j -j -j j J J -J J J J V J J J J J J J' J j) J'v J J J J J J J J J J J -> J J Jj j j -j -j j j -j j j v ■* j -j j j j -j •> •> j j j -j j j j -J •* J J J j J -J 'S -J J J J S -J J J . „Vitathatatlan: megnőtt a közönség érdeklődése” Véget ért egy újabb színházi évad, ma délután tartják a Miskolci Nemzeti Színház évadzáró társulati ülését a Déryné parkban. Ez az évad más volt mint a többi: most debütált Miskolcon színházigazgatóként Halasi Imre. Vajon hogyan értékelik a színházi év történéseit a szakemberek? Filip Gabriella újságírót, az Új Holnap szerkesztőjét és Borkúti Lászlót, az önkormányzat kulturális bizottsága alelnökét kérdeztük. FILIP GABRIELLA: Az évad során csak telt há­zas előadást láttam. Egy-egy előadásra hetekkel korábban elfogytak a belépők. Sorban álltak az emberek a jegyiroda előtt. Vitathatatlan: meg­nőtt a közönség érdeklődése. Bár önmagában a „nézettség” nem a minőség fokmérője. Hozott-e érdemi vál­tozást a színház és a közönség kapcso­latában a vezetőváltás? BORKÚTI LÁSZLÓ: Igen. A magam és a baráti köröm véleménye az: jobb a hangulata a kö­zönségnek, mint az előző években volt. Isme­rem a színház-látogatási adatokat is, megnőtt a látogatási kedv. Maga Halasi Imre is elismerte, hogy szándé­kos volt a „bebiztosítás”. Ez a törekvés egyéb­ként joggal elvárható minden intézményvezető­től. Viszont számomra úgy tűnik, a színház- igazgató túlbiztosította a szezont. A máshol már többször játszott, ugyanazzal a rendezővel színpadra állított, a főbb szereplők, esetleg népszerű művészek meghívásával bebiztosított darabok esetében valóban kiszámítható a si­ker. Természetesen nem a bukást hiányolom, hanem a színház lényegéhez tartozó eredetiség, megismételhetetlenség varázsát. Sokan bírálták Halasi Imrét amiatt, hogy „biztonsági” volt az Idei évad. Azaz nem vállalt kockázatot, az Idei repertoárral nem lehetett megbukni. Jogos-e a bírálat? Inkább úgy gondolom, tiszteletreméltóan döntött az első évad színházi programját illetően. Az igazgató gyakorlott színházvezető, tudta, a stafétabot átvétele után mi a teendő, mert ahol kellett, ott a korábbi színházvezetés hibáit korrigálta. így jónak tartom, hogy csak színháza és a közönsége tökéletes megismeré­se után lett koncepciózusabb. Az is dicséretre méltó, ahogy a színház menedzser igazgatójá­val egy év alatt megvalósították a szinkron- stúdiót. Ez a fejlesztés hozzájárulhat ahhoz, hogy a jó színészek itt maradjanak. Nagyon helyes, hogy a színház igazgató­főrendezője a színházra koncentrál. Ehhez a poszthoz szükség is van az alázatra, hiszen a közönség nem az igazgatóra, hanem a színház­ra, az előadásokra, a színészekre kíváncsi. Egyébként nem túl szerencsés ez az összevetés az előző igazgatóval, hiszen Halasi Imre sem zárkózik el a nyilvánosságtól. Előbb-utóbb az ő nevét is megtanulják a miskolciak. A korábbi színházigaz­gató sokkal jobban beleépült a városi köz­tudatba: Igyekezett minél több helyen szerepelni. Halasi Imre Inkább a színházra koncentrál. Melyik a helyesebb magatartás? Milyen fórumon kellene többet szerepelni? Az igazgató urat inkább bölcsnek és mérték­tartónak mondanám. Úgy gondolom, ez is po­zitív változás. Nem kell egy színházigazgató­nak minden klubrendezvényen ott lennie, hosszú sálját lobogtatva „szélsőséges helyze­tekbe” hozni magát. A színházban legyen megtalálható, de ott mindig, amikor mint vezetőre szükség van. Nagyon jó, hogy elhozzák Miskolcra a más­hol már sikerrel játszott, kísérleti jellegű - a Ráadás-sorozatban bemutatott - előadásokat, de ezek mellett szívesen látnék több eredeti, itt születő produkciót. A befogadó színházak is lehetnek sikeresek, kielégíthetik a legkülön­bözőbb közönségigényt, de biztos vagyok ben­ne, hogy az itteni művészek - színészek, ren­dezők, színházvezetők - is arra törekednek, hogy megmutassák önmagukat, megteremtsék a saját, róluk és nekünk szóló előadásokat. Mit vár a következő évadtól, évadoktól? » A konkrét műsortervet még nem láttam. Mint gyakran színházba járó, szeretem a meg­lepetéseket, állok elébe. Van bizalmam. Ebben a színházi térben minden közösségi igényt ki lehet elégíteni. Örülök, s remélem ez a későb­biekben is megmarad, hogy vissza tudták édesgetni a neves a kritikusokat. Ez az utóbbi •években nem volt tapasztalható. Tudomásom van a társulat tagjainak újabb japán turnéjá­ról, olasz rendezőkkel való munkakapcsolat megteremtéséről. Profizmust vélek felfedezni. Katedrálisban koncerteztek Zeneiskolások sikere Franciaországban Belfort, Miskolc (ÉM) - Története egyik legnagyobb sikerét érte el franciaországi szereplésével az Egressy Bé­ni zeneiskola szimfonikus ze­nekara. A 13-18 év közötti diákokból (zömmel mai egressysekből, va­lamint az iskola korábbi diákjai­ból, akik ma már a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola tanulói) álló együttes Gergely Péter Pál karmester vezetésével utazott Belfortba, az ottani há­romnapos egyetemi zenei feszti­válra, hogy május 29-én és 30-án egy-egy koncertet adjon. A kar­nagy elmondása szerint fellépé­seiket zajos siker övezte, annyi­ra, hogy a 18 éve megtartott je­les rendezvényre jövőre is meg­hívást kaptak.- A londoni Royal Albert Hali­hoz - ahol 2000-ben szerepelhet­tünk - hasonló akusztikájú Szent Kristóf-katedrális volt az egyik, egyébként csodálatos helyszín. A programunkat a szervezők kéré­sének megfelelően állítottuk össze, Bartókot és Weinert, Bi- zet-t, Berliozt játszottunk. A fesz­tivál maga egyébként - kétszáz rendezvényével, tucatnyi helyszí­nével, 2300 résztvevőjével a ze­nei élet minden szegmensét és műfaját felölelte - számolt be la­punknak élményeiről Gergely Péter Pál, akinek tanítványai a legfiatalabbaknak számítottak a nemzetközi mezőnyben, ám a he­lyi kritikák szerint „felnőtt hangzást” voltak képesek produ­kálni. Gyökér. Csörgő Gyula, Szlovákiában élő gyökér­szobrász alkotásaiból nyílt tárlat a Diósgyőri várban. NAPLÓ Ilii/ Nagymama Furmann Imre e-mail: eszak@eszak.boon.hu Nehezen adja meg magát a tél, de úgyis leigáztatik. Nézem a ker­tet, szívom a fák, virágok illatát, az este még csípős levegő átjárja tü­dőmet, én is, ha apránként is, de élek, feléledek. Nem nagy ez az egész, alig van százötven négy­szögöl, de tele mindenféle nö­vénnyel, virággal, fákkal. Folyton nyílik, virít valami, így hát örökké virul minden. Az idő nem kedvez nekik most, darabokban hevernek a pipacs szélvágta szirmai és hulla­nak szét időnként a pünkösdi rózsák bokrai, pontosabban annyi van belőlük az idén, hogy egymás­ba kapaszkodnak, így tartják önma­gukat is. A pünkösdi rózsákat (is) még nagymama ültette. Olyan nehéz ember volt ő, de azt hiszem ez minden alkotóval így van. Amíg csak lábra bírt állni, vagy pár lépést is tudott tenni, dolgozott. Lehajolt, felvett egy elhullott papírdarabot, letörölt egy tenyérnyi port. Alkotó ember volt, aki tudta, csak saját magára, a maga erejére számíthat. Nehezen viselte el a segítséget, ha ásóztam, gereblyéztem, kivette ke­zemből az ásót, gereblyét, ő jobban tudja ezt csinálni! Tudta is. Ahová és amit ültetett, az ott megfogant. Termést adott, szárba szökkent, vi­rágzott. Nem rendelkezik mindenki ilyen képességekkel. Sokan megta­pasztalták ezt, hiszen jó szívvel adott ő virágtöveket mindenkinek, mégis panaszkodtak, hogy nekik nem nőtt, nem szökkent szárba, nem virágzott úgy.- -V. . . - ­A képesség mellett megvolt azért nagymamában még más is. A szí­vósság, a munkabírás és adott eset­ben a lemondás, a lemondani tu­dás ereje is. Sőt, ha teljesen őszin­te akarok lenni, egész élete lemon­dások sorozata volt, hogy az általa kitűzött célokat elérje. Nem voltak ezek olyan egetrengető célok, csak olyanok, mint a víz, a gáz beveze­tése, előtte még egy nyárikonyha felépítése, még előtte a cserépkály­ha átrakatása és persze a kert meg­művelése, rendbentartása. De mindent egyedül, saját erejé­ből. (Nagyapa korán meghalt, 1944- ben terményt hozott volna be lovas­kocsival Miskolcra, de leszakadt alattuk a Sajó hídja, ott lelte halálát, nagymama pedig egyedül maradt serdülő leányával) Hajnalban felkelt, leszedett pár szál virágot, kivitte a piacra, eladta őket. Erről a „szórako­zásáról" sose tudott leszokni, pedig ezerszer kérleltük, hagyja már a fe­nébe azt a piacot, nincs senki rászo­rulva arra a pár forintra, de hiába, amíg bírt „kiszökött" a Búza térre. (Egy kicsit restelltük is ezt a maga­tartását, megvallom) A temetésén fullasztó meleg volt. Feküdt nyolcvannégy évesen a ra­vatalon, száját összehúzva. Nem, nem a halál húzta össze, hanem ő, saját maga, dacosan. Amikor kijöt­tünk a szertartásról és elindultunk a koporsó után a sír felé, megsimo­gatott bennünket egy hűvös fuval­lat. Ha nem velem történik ez, köl­tői túlzásnak, fantazmagóriának gondolnám én is a szeretet, a gon­doskodás ilyetén megnyilvánulását. Tavasszal minden kert szép, de ilyen pünkösdi rózsája, mint ne­künk, keveseknek van, talán nem sértődik meg senki sem ezért. A bimbók már pattanásig feszültek, a szélvédett, napsütötte részen ki is nyílt némelyik, de a kerítés utcai frontján lévők még várnak, bár olyan törékenyek és annyira szeret­nék már magukat megmutatni, hogy némelyik már ki-kibújik a ke­rítés vasoszlopai között és mustrál- gatja a járókelőket, akik (most még) illedelmesen kikerülgetik őket. Azért mondom, hogy most még, mert mihelyt kinyílnak ezek a gyönyörű virágok, sokan szednek belőlük. Elnézem az embereket a függöny mögül. Szétnéznek (jobb- ra-balra) aztán benyúlnak a kerítés résein és letépnek néhány szálat. Nem messze lakunk a kórháztól, hagy vigyenek egy kis melegséget, szépséget beteg hozzátartozójuknak, barátjuknak, ismerősüknek. Volt eset, hogy kimentem és még én biz­tattam a „tolvajokat", hogy vegye­nek csak nyugodtan, nem kell, hogy bűntudatuk legyen emiatt. így lesz ez az idén is. Elkezdtem a rózsaszálakat meg­számolni, de úgy ötszáz(l) szálnál elfáradtam. Miért sajnálnánk azt a pár szálat, ami másnak örömet és vigaszt nyújt? Nagymama se sajnál­ná, sőt ő maga szedné le és adná oda. Mert az alkotó ember mind olyan, sohasem csinál semmit csak úgy önmagáért. És pontosan ezek a folyton megújuló kertek a bizony­ságai annak, hogy bár elmegyünk, ha alkottunk valamit, ha jeleket hagytunk, nincsen elmúlás.

Next

/
Thumbnails
Contents