Észak-Magyarország, 2004. március (60. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-03 / 53. szám

2004. március 3., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ SEGÍTÜNK / 5 JEGYZET Tamara aggodalma Szalóczi Katalin E-MAiL:szaloczi@eszak.boon.hu Tamara nem ír, Tamara telefonál. Én visszahívom. Vagy a faluja egyik nyilvános fülkéjében, vagy az egyik szomszédnál. N/iár bemutatkozás nélkül is felismer­ném Tamara hangját. S bár segíteni eddig nem tudtunk rajta, minthogy senki nem ajánlott fel számára segítséget, Tamara azért nem csügged: rendszeresen felhív, hogy elmondja, mi történt velük: vele, a két beteg gyermekkel (az egyik igen sú­lyos állapotú) és a gyermekek apjával, akivel ugyan nem házasodtak össze, de tizenhét éve együtt élnek. A minap nem ígértem visszahívást, in­dulnom kellett egy kórházbeli eseményre, hogy tudósíthassak róla. Tamarának nem magyarázkodtam, csak annyit mondtam:' Most nem hívom vissza, rohannom kell a kórházba. Pár nap múlva Tamara ismét hív. Visszahívom, így megtudom, nagyon csú­nyán beszélt vele egy ügyintéző' a hiva­talban, ahová segítségért fordult. Többek között „lecigányozták". Zokogva ment ha­za, a villany nélkül maradt házba. Kikö­tötték az áramot, míg odavolt, pedig úgy tudja, nem érte el a tízezret a tartozás. Most mosni az anyja házába jár át, pedig ott is laknak elegen. Az egyik gyereket barlangkúrára viszik a kórházba, muszáj volt kölcsönkérni, mert hálózsákot, pizsamát, papucsot, tisztasági felszerelést vinni J<ell. Drága Katika, mondja. Nekem olyan jó, hogy van kinek elmondanom a bajo­mat, hogy valaki meghallgat. Maga csak ne izguljon, drága Katika, valahogy elin­tézem, hogy visszakössék az áramot, majdcsak visszafizetem részletben. A páromat is ráveszem, hogy szedje össze magát, próbáljon újra munkát találni. De drága Katika, csak azon jár az eszem azóta is, hogy nincs tán nagy baja Katikának, hogy a múltkor kórházba kel­lett rohanni... Jótékonysági hangverseny, segi tünk akciónk nyomán jótékonysági hang­versenyt tartanak a szegénycsaládok meg­segítésére március 7-én, vasárnap a sajó- petri görög katolikus templomban délután 3 órától. Fellép Szabó Bernadett, Szegediné Szabó Krisztina, Mocsári Gabriella (ének), Hajzsó Péter (gitár), Varga Zsuzsanna (or­gona), valamint a templom énekkara. A rendezvényre mindenkit szeretettel invi­tál a Szalay-grafikával díszített felhívás. Grand András tervező Laci portáján (Fotó: Bujdos Tibor) „Illendő volna már megköszönnöm?” Sós Laci életében máris fordulatot hozott az Észak-Magyarország segélykérő felhívása Miskolc (ÉM - SzK) - Tes­sék mondani, nem volna már illendő megköszönnöm a se­gíteni akarást? - toppant be a szerkesztőségbe Sós László, az éppenhogy nagykorúvá vált, máris teljesen magára utalt fiatalember. Nem volt könnyű Lacival idő­pontot egyeztetnünk, hiszen, ahogy kell, komolyan veszi egye­temi tanulmányait, egyetlen órá­ról sem szeretne mulasztani. így estére maradt a találkozó. Féltem, ujjal mutogatnak majd rám. Hál' istennek, nem így történt. SÓS LÁSZLÓ EGYETEMISTA .................................................M Mikor elújságolom, hogy felhí­vásunk nyomán már 120 ezer fo­rint érkezett a Vöröskereszt számlájára, házának felújítására, httt>;//segitunk.boon.hu Az akcióval kapcsolatos cikkeink! a szeme felragyog, kerek arcán elomlik a mosoly. Aztán arról kérdem, érzékelt-e valamiféle változást a környezetében, amió­ta története megjelent a lapban.- A legfontosabb, hogy amitől féltem, nem következett be. At­tól tartottam ugyanis, hogy ha rám ismer valaki, főleg á lakó- környezetemben, valamiféle ne­gatív visszajelzést kapok. Ezért is tartózkodtam attól, hogy a fényképemet közöljék. Féltem, ujjal mutogatnak majd rám. Hál' istennek, nem így történt. Azzal ugyan megállítottak néhányan, hogy láttak az újságban, de több­nyire hozzátették, örülnek, hogy segítséget kaphatok. Kellemes meglepetés Nem hogy kellemetlenségek nem érték Lacit, de mint elme­séli, határozottan kellemes meg­lepetésekben volt része.- Jelentkeztek a volt, kandós osztálytársaim, sőt az egykori osztályfőnököm társaságában hárman meg is látogattak. Fel­mérték a terepet; és azzal biz­tattak, nem reménytelen a hely­zet. Fel is ajánlották: ha kijavul az idő, együtt eltakarítjuk a törmeléket. Egyikük megígér­te, szerez teherautót az elszál­lításhoz. Feltűnt rokonok Laci két levelet is kapott.- Az egyiket a nagymamám testvérétől, a másikat az egyik unokanővéremtől. Mindketten tudták, hogy létezem, de sosem találkoztunk. A leírásból rám is­mertek. Kérték, vegyük fel a kapcsolatot. Megfogalmazták: örülnek, hogy sikerült megka­paszkodnom, és tanulok. Ha anyagilag nem is tudnak segíte­ni, lelkiekben biztosan. Ez na­gyon fontos számomra. Azóta Laci meglátogatta idős nénikéjét és férjét, akiknél közép- iskolás évei alatt nevelkedhetett.- Régi előfizetőjük az Észak­nak, a lapból értesültek a Segí­tünk akcióról. Felismertek. Meg­könnyebbültek, hogy nem ma­radtam magamra, és sínre kerül­het az életem. Segítsen, hogy segíthessünk! Miskolc (ÉM) - Várjuk a lapunkban bemutatott egye­temista fiatalember, Sós László házának felújítását segíteni kívánó olvasóink felajánlásait. Pénzadományaikat elküldhe­tik a Vöröskereszt Észak-Ma­gyarország számára elkülönített számlaszámára: 10201006-50186323, amelyre tegnapig 120 ezer forint érkezett. Az épületfelújításhoz szükséges építőanyag-adomá­nyokra vonatkozó felajánlásaikat szerkesztőségünkbe várjuk (3530 Miskolc, Zsolcai kapu 3. szám. Jelige: „Segítünk!”). Licitálni is lehet Sós László házának felújítását segíteni kívánó olvasóink áraján­latát is várjuk. Az árverésre bo­csátott tárgy egy északos póló, Se­bestyén Júlia Európa-bajnok mű- korcsolyázó dedikálásával. A ki­kiáltási ái-: 15 ezer forint. Licitál­ni lehet levélben, az Észak-Ma­gyarország levélcímén, vagy a sza- loczi@eszak.boon.hu e-maüen. Elkészült a szakvélemény Miskolc (ÉM - SzK) - Grand András tervező la­punk kérésére elkészítette Sós László Erenyővölgy ut­cai házának felújítására vonatkozó szakvéleményét és javaslatát. Ebben többek között leírta a főbb munkanemeket, a hoz­zájuk tartozó méretszámítás­sal és költségbecsléssel. Mint szóban megerősítette: a legfon­tosabb a 23 négyzetméternyi támfal átépítése volna, ennek költségét 1 millió 380 ezer fo­rintra becsülte. A teljes előirányzott részleges felújítás költségét 3 millió 731 ezer fo­rintra tette. A pénzbeli költ­ség természetesen lefaragható, amennyiben olvasóink termé­szetbeni, munkaerőbeli adako­zásra szánják el magukat. Amennyiben ilyenre tesznek javaslatot, a szükséges továb­bi számításokhoz a szakvéle­mény szerkesztőségünkben megtekinthető, illetve további segítséget ígért a tervező. Postán érkezett „Mostanra elfogyott minden tartalékunk” Megszűnt az állás, gyűlik a tartozás, veszélyben a ház és a lét Miskolc (ÉM - SzK) - Szer­kesztőségünkbe sorra érkez­nek a levelek. íróik abban reménykednek: „hátha len­nének segítőkész emberek”. Hátha... Másodszor fordult lapunkhoz egy elkeseredett, leszázalékolt asszony. Eddig, mint írja, nem érkezett segítség, pedig családjá­nak sorsa, legutóbbi jelentkezé­se óta csak rosszabbodott. Nem kell kételkedni Azóta a férjem kórházba ke­rült, mert nagy fájdalmai van­nak. Pesti kórházba, de megláto­gatjuk, mert neki is szüksége van biztatásra. Még dolgozni akar, hogy a legkisebb fiát felne­velje. A fiunk szellemileg kissé fogyatékos. Nagyon aranyos ta­nár nénije van, sokat segít ne­künk. Ezt azért írom le, hogy nem kell kételkedni bennünk, csak a férjem nehezen tudja el­viselni, hogy legyőzte a betegség. Sosem kért segítséget senkitől, míg fel tudta emelni a két ke­zét. Otthon végezhető munkát én is tudnék vállalni - de minden­nemű segítség jól jönne a hegy­aljai családnak. Beteg gyermekek mellett Három beteg gyermeket neve­lünk. Januárban megszűnt a munkahelyem, így csak a fér­jem fizetése és a családi pótlék a jövedelmünk. Kölcsönt vet­tünk fel a gázbevezetésre, arra számítva, hogy mindketten dol­gozni fogunk. A kocsinkat sem tudjuk megjavíttatni, pedig a 13 éves lányunknak ízületi gyulla­dása van, az orvoshoz szállítás­hoz nagy szükség lenne rá. Min­den segítséget szívesen fogad­nánk, de a legjobb valamilyen munkalehetőség lenne, Golop környékén. A férjem a Pest me­gyei kórházban dolgozik, így csak hétvégén jár haza, ezért tá­voli munkát nem tudok végez­ni. Egészségügyi szakközépben végeztem, tavaly családsegítő­ként dolgoztam. Számítógépes munka is jó volna, van egy elég jó gépünk, tanfolyamot is végez­tem hozzá. Sürgős volna Miskolctól 10 kilométerre, egy kisközségben élünk. Biztonsági őrként dolgoztam, de elvesztet­tem az állásomat, igazságtalanul. A szakmámban (autófényező) nem sok időt töltöttem el, ezért ebben is nehéz elhelyezkedni. Je­lentkeztem egy kft.-nél, de még nem biztos, hogy felvesznek. Elfogyott minden tartalékunk. A házon hitel van, de a számlák­ra és ennivalóra se jut. Az össze­gyűlt tartozásunk 260 ezer forint, amiből 110 ezer lenne sürgős. Ke­mény munkánk van a házban, és most ez is veszélybe került, ez­zel a gyermekünk jövője is. Sür­gős lenne a segítség - írja a nős, 32 éves János, egy 22 hónapos kislány édesapja. írjon, közreadjuk és közvetítünk! Az e rovatunkban közölt le­velekben foglaltaknak nem jártunk utána, újságunk a kapcsolatfelvétel lehetőségé­nek megteremtésével igyek­szik segítséget nyújtani. Felhívjuk a figyelmet arra is: más számára csak abban az esetben kérjenek segítséget, ha ahhoz az érintett hozzájá­rulását adja. A segíteni szándékozók le­vélben (3530 Miskolc, Zsolcai kapu 3. „SEGÍTÜNK”), e-mail- ben (szaloczi@eszak.boon.hu) és munkaidőben telefonon (46/502-900/32-35) is jelentkez­hetnek. Segítsenek! Ha valaki - az Észak-Ma- gyarországon keresztül - se­gítséget kap, kérjük, ossza meg az élményt velünk egy újabb levélben, hogy közread­hassuk, reményt nyújtva azoknak, akik úgy érzik, ma­gukra maradtak bajukban.

Next

/
Thumbnails
Contents