Észak-Magyarország, 2004. március (60. évfolyam, 51-76. szám)

2004-03-10 / 59. szám

2004. március 10., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ KULTÚRA /5 HÍRCSOKOR 0 Fesztiválismertető. A Bartók+Csaj- kovszkij 2004 Miskolci Nemzetközi Ope­rafesztiválról tájékoztatják a sajtót a fesz­tivál vezetői március 11-én, csütörtökön délelőtt 11 órától a fővárosi Operaház­ban. A fesztivált idén június 11-e és 26- a között szervezik. 0 Micsoda négyes! Ezzel a mottóval lép fel a hó végén a Rónai Művelődési Köz­pontban a televízióból ismert Bagi Iván - Nacsa Olivér parodistapáros, valamint Korda György és Balázs Klári táncdaléne- kesek. Az előadás március 24-én este 7 órától kezdődik. KIADÓI AJÁNLAT Bódis Kriszta: Kemény vaj Miskolc (ÉM) - A Magvető adta közre Bódis Kriszta Kemény vaj című regényét. Különös írás ez, irodalmi jelentés az élet azon környékéről, amelyet a társada­lomtudomány, a saj­tó sem tárt még fel teljesen, s amelyre csak mostanában kezd rányílni az úgy­nevezett többségi tár­sadalom szeme. A ba­rakkok, a nevelőott­honok, a kiszolgálta­tottság világába ka­lauzol az elbeszélő, egy lány, akinek naplószerű feljegyzései­ből a mérhetetlen szegénység, az elesettség tárul az olvasók elé. Hihetetlen, de keser­vesen mégis élhető sorsokat mesél el a könyv. A túlélést és a belepusztulást. ÉCTAIf ^ recenziónk az alábbi kötetekről: Gerlóczy Márton: fctlJJln Igazolt hiányzás, Karinthy Márton: Ördöggörcs, Keresztury Tibor: Bejárat a semmibe, Nick McDonell: Láncreak­ció, Jíri Kratochvill: Szomorú isten http://konyv.boon.hM FOLYÓIRAT A sokszínű értelmezés jogos Miskolc (ÉM) - Ritkán nyilatkozó írót, a Kossuth- és Magyar Irodalmi-díjas Bo­dor Ádámot sikerült megszólaltatnia a Könyvhét munkatár­sának, Csokonai At­tilának. A hazai könyvpiac újdonsá­gaival foglalkozó, kéthetente megjelenő lap legújabb számá­ban Bodor Ádám egyebek között arról beszél, hogy a művek fogadtatása felmérhe­tő. Az alkotó köny- nyen szembesül a kritikával, a példány­szám pedig kellőkép­pen mutatja a nagyközönség érzékenysé­gét. „A sokszínű értelmezés jogos” - mond­ja a saját műveiről születő írásokról. Majd így magyarázza: prózája szikár, tömény ér­zelmi töltéssel, ezért már eleve terhes egy ellentmondástól. Bodor Ádám úgy látja: mivel a vélekedéseket a méltatás jellemzi, nincs más dolga, mint egyetérteni velük. htto: / konw.boon.hu írásunk A börtön szaga című Bodor-kötetről KÖNYVBARÁT A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Legutóbbi kérdésünk: Melyik városban született Kertész Imre? A helyes válasz: Kassa. A helyes választ beküldők közül Kertész Imre: Felszámolás című kötetét Ve­ress Zsuzsa (Sajószöged) a Géniusz Könyv­áruházban (Miskolc, Széchenyi u. 107., tel.: 46/412-932) veheti át. Mai kérdésünk: Mi­kor született Habsburg Ottó? A helyes vá­laszt beküldők között Nyíró József: A sibói bölény című könyvét sorsoljuk ki. A megfejtéseket jövő hétfőn délig várjuk szerkesztőségünkbe (Miskolc 3501 Pf.: 351). Válasz: ____________________________ Név:______________________________ Cím: ____________________ „Rémes játszani, ha nem nevet a közönség” Szirtes Gábor visszatért Miskolcra Hajdú Mariann E-mail: mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház idei évadbe­li utolsó bemutatója március 26-án, pénteken Feydeau Bol­ha a fülbe című vígjátéka. A darab főszerepében Szirtes Gábort láthatjuk újra. Most visszatért - vendégként. ÉM: Goldoni: Két úr szolgája. Ebben a darabban játszott Miskolcon többek között em­lékezetes főszerepet. Felismer­te-e valaki, visszatérvén a vá­rosba? Szirtes Gábor: Nem. Hosszú idő telt el azóta. Emellett nemi­gen láthattak a tévében, hogy rá­döbbenjenek, ez itt a Szirtes. Ta­lán majd a bemutató után. A színházban azonban jó volt régi ismerősökkel találkozni. Nem so­kan vannak már: néhány öreg színész, ügyelő. ÉM: 1980 és '87 között játszott Miskolcon, amikor Csiszár Imre volt a művészeti vezető. Olyan színészek voltak a part­nerei mint Igó Éva, Körtvé- lyessy Zsolt, Mihályi Győző. A színház meghatározó idősza­ka volt. Az ön pályájának is? Szirtes Gábor: Mindenképp. Ak­kor kerültem ki a főiskoláról, több osztálytársammal szerződ­tünk ide. Hét gyönyörű év volt, majd hat feledhető következett Pesten a Nemzetiben. Azóta sza­badúszó vagyok, játszottam drá­mában és vígjátékokban, mosta­nában főleg az utóbbiban. Mis­kolcra Halasi Imre igazgató hí­vott. Elolvasta a darabot, és én ju­tottam eszébe. Méhes Lacival, a rendezővel pedig már régóta fél­szavakból is megértjük egymást. ÉM: Még közel két hét a be­mutatóig. Szirtes Gábor: A finomítások idő­szaka ez. Pici szünet, picit visszavenni a gesztusból. Ez a legnehezebb időszak. Talán az ad némi aggodalomra okot: majd­nem kész, de még tele vagyunk idővel. ÉM: Közel áll önhöz a meg­formálandó figura? Szirtes Gábor: Nagyonis. Egy francia nagypolgárt játszom, ő a biztosítótársaság elnöke. Olyan dolgokról szól a darab, amit mind megéltünk. Főleg a félté­kenységről: semmi nem annak látszik, mint ami valójában. Feydenau darabjai ugyanolyan drámaiak mint egy Shakespeare- dráma, csak a helyzetek mulat­ságossá teszik. ÉM: Mit nehezebb játszani drámát vagy vígjátékot? Szirtes Gábor: Mindenképp vígjátékot. Mert hiába helyezzük el az „aknákat” a próbák során, ha azok az előadáson nem rob­bannak. Egy drámát végigülhet a közönség csendben, pisszenés nélkül. Egy vígjátékot nem. Ha nem nevet a közönség, akkor ré­mes játszani. Izgulunk, mert ez az évad utolsó bemutatója, csak jó lehet, közepes nem. ÉM: Ön szerint milyen lesz? Szirtes Gábor: Siker. Bár mondják, mostanában a miskol­ci bemutatón kicsit visszafogot­tabbak a nézők, mint az ország más nézőterein. A későbbi elő­adásokon azonban annál hálá- sabbak. http://szlnhaz.boon.hu írásaink színházról! Szirtes Gábor a próbán(Fotó: Bujdos Tibor) Koncertek háza. A Zenepalota Bartók Termében lépett fel a közelmúltban a Miskolci Szimfonikus Zenekarral a zon­gorista Su-Young Kim. A zenekart Dávid Curtis vezényelte (ké­pünkön). Ma ugyanitt láthatja és hallhatja majd a zeneszere­tő közönség este 7 órától a Mesterbérlet sorozatban Csalog Zsolt zongoraművészt. (Fotó: Kőhalmi Péter) Fesztivált záró rockveteránok Színpadon a BMV, a Helios, a Reflex... Miskolc (ÉM - HSz) - A miskolci Téli Fesztivál zá- róprogramjaként veterán rockzenekarok állnak újra színpadra. A koncertet március 19-én, pénteken este 6 órától rende­zik meg a Rónai Művelődési Központban, és a fellépők kö­zött lesz a BMV, a Flamingó, a Helios, a Reflex együttes, de meglepetésnek szánják a szer­vezők Bécó és barátainak fel­lépését. Ezek a zenekarok - habár munkásságuk egészen a hatvanas évekig nyúlik vissza - így, együtt még soha nem adtak koncertet, ezért a régi és új rajongóknak mindenkép­pen különleges lesz ez az ese­mény. Előadás élőben Valamennyi együttes élőben játszik majd, a látvány, a fény- és hangtechnika pedig a ta­valy őszi sportcsarnokbeli fesztiválénak egy szerényebb változata lesz. A szervezők ezen a koncerten méltóképpen szeretnék megünnepelni a miskolci rockélet elmúlt 30-40 évét, ezért kérték fel az egykor leghíresebb helyi zenekarokat egy újabb örömzenére. HANGVERSENYTEREM Három a koncert ‘ " ' ' j ......... Bánhegyi GAbor E-mail: gabor.banhegyi@eszak.boon.hu Egy szezonban ugyanaz a vi­déki zenekar ha háromszor is koncertet ad a Zeneakadémián, akkor az jelez valamit. Akkor különösen, ha a harmadik alka­lommal is telt házat vonzanak a miskolci szimfonikusok. A Zeneakadémia közönségé­nek zöme mentes a sznobiz­mustól. Anyagi áldozatot vállal, amelyért cserébe valódi kiszol­gálást vár el. A Miskolci Szimfo­nikus Zenekar pedig - ha már ezt a nem minden évben előfor- duló lehetőséget megkapta - eleget tesz a várakozásoknak. Legutóbb, harmadik fellépés­ként Verdi Requiemje hangzott el az akadémia nagytermében a miskolci zenekar tolmácsolásá­ban. Ahogy mondani szokták volt, ez a mű nem annyira zene­kart, mint inkább énekeseket kí­ván. Kellenek azért oda markán­san a fúvósok, de ezen a téren meglehetősen izmos mostanság a miskolci társulat. A vonós szekcióból ezúttal a gordonká­sak voltak a legegységesebbek, ugyanazt produkálták, amelyet a Magyar Rádió Kórusa: egy szó­lam, sok ember, egy hangszín. Nincsenek csúszások, hajladozá­sok, ingadozások, ünnepet ül a profizmus. Kovács Lászlónak könnyű dolga vagyon, csak az énekesekre és a kórusra kell koncentrálnia. Utóbbira sem annyira, hiszen a karénekesek csüngenek a dirigens minden mozdulatán, szemükben olykor meg-megcsillan az elismerés. A karnagy pedig rajzol lágyan és határozottan, kedvesen és megalkuvást nem tűrően. t\Aár csak az énekesek kel­lettek a tökéletes koncertél­ményhez. Cserna Ildikó szop­ránja csodaszép. Csillogó, hajlít­ható, altközeli állapotban meleg színekkel teli. Nem nagy kocká­zat kijelenteni, ez a koncert az ő nagy napja, viszi vállán az előadást. Ulbrich Andrea altja időnként kásásodik, maszatoska, magasabb regiszterekben vi­szont kiteljesedik és magával ra­gad. Bándi János tenorként iszo­nyú terhet vállal magára. Nemcsak szólistaként tölti be a termet harsány hangjával, de szólistatársai és a kórus szóla­mait is magában énekli, sokszo­ros terhet róva ezzel hangszálai­ra, hiszen a passzív éneklés is kemény munka. Kicsit el is fárad, de szemmel láthatólag boldog. Osztozunk érzésében. Berczelly István basszistaként nem kíván húzó­ember lenni. Biztosan énekel, de semmiféleképpen nem kíván pluszt adni. Jó volt miskolcinak lenni a Zeneakadémia nagytermében március 4-én, csütörtökön este fél nyolc és kilenc óra között. A vastaps hazai pályán meg­szokott, de ahogy hallatszott, nincs ez már másként a fővá­rosban sem.

Next

/
Thumbnails
Contents