Észak-Magyarország, 2004. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

2004-02-21 / 44. szám

2004. február 21., szombat ÉSZAK-MAGYARQRSZÁG# KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Új zenekarával. A többször az év éne­kesnőjének megválasztott, a Venus ze­nekarból megismert, szólópályára lépett Varga Zsuzsa lépett fel tegnap lapzártánk után a miskolci Vian klubban, új kísérő zenekarával. 0 Japán karmester. Csajkovszkij és Rimszkij-Korszakov legismertebb művei­vel várja közönségét a Mesterbérlet-so- rozat következő állomásán a Miskolci Szimfonikus Zenekar: a következő kon­cert időpontja február 23, hétfő este fél 8, a helyszín a Miskolci Nemzeti Színház. A karmesteri pálcát ezúttal Matsunuma Toshihiko tartja a kezében. Seress Rezső-rockslágerek kocsonya mellett Miskolc (ÉM - SZG) - Gyere, Bodri ku­tyám..., Szeressük egymást, gyerekek, Fi­zetek, főúr..., Csak átutazó vagyok itt a Földön. Ami közös bennük: szerzőjük ugyanaz. A Szomorú vasárnap alkotója: Seress Rezső. Müller Péter Sziámi együt­tese Seress Rezső-rockslágereket ad elő ma délután 3 órától a Szabadtéri Színpadon. Hogy kerül a csizma az asztalra? Nem hangszerelt a zseni- Minden idők legsikeresebb dalszerző­je Seress Rezső - kezdi a történetet az együttes vezetője-névadója. - Pár év alatt 135 előadó énekelte lemezre az 1929-ben megírt Szomorú vasárnapot, amely a mai napon repertoáron van, és amely ráadá­sul egyáltalán nem a legjobb szerzeménye, van legalább húsz jobb. A Gyere, Bodri kutyámat, a Szeressük egymást gyereke­ket, a Fizetek, főúrt, a Csak átutazó va­gyok itt a Földönt rengetegen ismerik, da­lolják, ám a legtöbb ember nem tudja, hogy Seress Rezső írta őket. Azt is elmondta Müller Péter Sziámi - aki megrendezte a Seressről szóló színda­rabot Miskolcon, de még Amerikába is eljutott az előadás -, hogy együttese tag­ja, a zeneszerző-gitáros Gasner János hangszerelte a dalokat, azokat, amelyeket maga Seress sohasem, mert zseniségébe ez nem fért bele. Seress-műsorukkal nyílt meg két éve a Budapesti Őszi Fesztivál, tavaly pedig a Zsidó Fesztivál. Magyar és angol nyelvű lemez készül a műsorból, amelyet most a kocsonyaünnepi közön­ség is megismerhet. www.boon.hu http:/ emtippek.boon.hu A program letölthető! 23 kB Berlinale magyar filmekkel - a „futottak még”-nél több ez Bíró Tibor E-mail: eszak@eszak.boon.hu Berlin (ÉM) - Díjkiosztóval zárult a Ber­lini Nemzetközi Filmfesztivál. A Berlinale fődíját német film nyerte, mely a második generációs török bevándorlók németorszá­gi életét mutatja be. A további fődíjakat spanyol, kolumbiai, svéd, olasz filmek kap­ták. A magyar filmek, melyek a Panorá­ma szekcióban indultak, díjat ez évben nem kaptak, azonban ez mégsem értékelendő a „futottak még kategória”-ként. Európában a berlini fesztiválon a versenyprogramba történő bejutás is jelentős eredmény, mi­vel több száz szakember, kritikus és néző ismeri meg a filmeket. A DÍIAZOTTAK ARANY Medve Gégén die Wand (rendezte: Fatih Akin) Ezüst Medve Nagydíj: El ábrázó partido (spanyol, rendezte: Dániel Burmán) Ezüst Medve a legjobb rendezőnek: Kim Ki- Duk (A Samaria c. koreai filmért) Ezüst Medve a legjobb színésznek: Catalina Sandino Moreno a Maria, llena eres de grá­cia című filmben nyújtott alakításáért Ezüst Medve Charllze Theron-nak a Monster (Szörnyeteg) című filmben nyújtott alakítá­sáért Ezüst Medve a legjobb művészi összhatásért az Om jag Vander míg om (Hajnali szürkület) című film alkotó gárdájának Ezüst Medve a legjobb filmzenéért a Banda Osiris együttesnek (a Primo Ámoré című film zenéjéért) „Tánc tagozatot létrehozni nagy kihívás’’ Az új bemutató a színházban, A dzsungel könyve: felnőttnek, gyereknek élményt nyújt Hajdú Mariann E-mail: mariann.hajdu@eszak.boon.hu Miskolc (ÉM) - A jövő hé­ten lesz A dzsungel könyve című musical bemutatója. Rendezője, Krámer György nemrégiben a Bolero táncjá­tékot rendezte-koreografálta, sőt táncolt is benne. Az ő ne­véhez fűződik néhány éve a Jézus Krisztus Szupersztár miskolci színpadra vitele is. ÉM: Koreográfusnak, táncos­nak vagy rendezőnek tartja-e magát leginkább? Krámer György: Olyan koreog­ráfus vagyok, aki néha még tán­col. Folyamatosan dolgozom tán­cosként, januárban két bemuta­tóm is volt: a Közép-Európa Táncszínházban és a Pannon Várszínházban. A rendezés pe­dig: nem voltak ilyen ambícióim, csak épp kedvem volt hozzá, ezért kipróbáltam. Szerencsére nem sültem fel vele. ÉM: Remek iskolákat járt vé­gig, ott volt Győrben, Veszp­rémben, ahol igazi táncműhe­lyek működnek. Krámer György: Sokat köszön­hetek azoknak az időknek. Győr­ben együtt dolgozhattam Markó Ivánnal, megtapasztalhattam a fanatikus munka jó és rossz ízét, s ott kóstolhattuk meg a hihetet­len siker ízét. Veszprémben is igazi közösség fogadott. A ki­egyensúlyozott emberi viszonyok mindig fontosak voltak számom­ra. S Miskolc? Itt is megvan a le­hetősége, hogy jó közösség ala­kuljon ki. ÉM: Miért épp Miskolcra szer­Krámer György arcai ződött? Krámer György: Hívtak. Előbb a volt direktor, Hegyi Árpád Jutocsa, most Halasi Imre. Emel­lett Miskolc mindig is vonzott, hiszen gyerekként itt éltem. Az pedig, hogy tánc tagozatot hoz­zunk létre a színházban, nagy ki­hívás. ÉM: Hol tart most a dolog? Krámer György: Folytatjuk az előkészítő munkát, életben tart­juk a műfajt, de hogy mikor jön létre a tánc tagozat, még nem tudni. A következő évad elején még biztosan nem. Pénz nincs, a szerződtetett táncosok száma még a zenés színházhoz is kevés. Ha megszületik? Műhelymunkát végző művészek csapatát fogja látni a közönség, akik itt élnek, itt vernek gyökeret, kialakítják az arculatukat, stílusukat. Ha­sonlóan Pécshez, Győrhöz, Sze­gedhez. ÉM: Azt mondja, továbbra is életben tartják a műfajt. Ho­gyan? Krámer Gyöigy: Az Operafeszti­válra készülünk hamarosan, egy sajátos Hattyúk tava-verzióval. ÉM: A dzsungel könyvét ko­rábban már megrendezte Veszprémben is. Miért áll kö­zel önhöz a darab? Krámer György: Mindig kassza­siker reményében veszik elő a színházak, de valami pluszt is várhatunk tőle, hiszen a darab NÉVJEGY Krámer György, táncos, koreográfus, rendező A miskolci színház új bemutatóját, A dzsungel könyvét az ő rendezé­sében mutatja be a teátrum Született: Budapest, 4956. Életút: 1979-84 a Győri Balett táncosa, Sírvers c. balettjét az együttes 1981 mutatja be. Készít három tv-balettfilmet és koreografál a Rockszínháznál. 1989-től a Szegedi Balett vezetője. 1992-ben megalakítja a Rockszínház táncműhe­lyét, a Veszprémi Táncműheljí. 1993-ban Harangozó Gyula-díjat kap. Főbb művel: Ellopott legyező, Három játszma (1986), Támad a szél (1988), Jézus Krisztus szupersztár (1991), Idők (1991), Rock Odüsszeia (1994), Dekameron (1998). (Fotók: Bujdos Tibor) szövetébe életfilozófiai gondola­tok ágyazódnak. Felnőttnek, gye­reknek egyaránt élményt nyúj­tó családi musical látható majd a színpadon. www.boon.hu http://szlnhaz.boon.hu írásaink a színházról A 180 ÍVES MISKOLCI NEMZETI SZÍNHÁZ tAhocatója AZ f»0 EVES TISZA! VEGYI KOMBINÁT NAPLÓ . ____, : ■: :: "A V .................................... Akkor most hová lettek... Serfőző Simon E-mail: eszak@eszak.boon.hu A vonatablakon túl hideg van, hó, zúzmara. Befagyva az árkok vize. A fákon szelek fész­kelnek, fütyörésznek. Kietlen, üres odakint a világ. Varjakat lá­tok csak kóvályogni, loboncos lelkeket elszórva a levegőben. Már belőlük is kevesebb lenne, mint régebben? Tíz-húsz kilométereket robog­hat velem a vonat, mire felfede­zek egy-egy vadnyulat ballagni a havas barázdákban. Társai ho­vá lettek az évtizedek során? Valamikor összeállva egy csapat vadász, a csörömpölő-kiabáló nyúlhajtókkal együtt, télen két- szer-háromszor is felriasztották a faluk határát, s kocsideréknyi nyulat lőttek egy-egy kerülő al­kalmával. Lőjenek ma annyit! Hét falu határát összejárhatják, akkor se bukkannak kettő-há­romnál többre. Hiába raknék már ki hurkokat a here-szénaka- zal tövébe, nem fognék vele csak macskát, kutyát. Nyúlpapri- kás azokból aligha lenne. Fo­golycsapatokat mióta nem lát­tam! Az ember közeledtére riad­tan rebbentek fel a havas szán­tásokról, s húztak el biztonságos távolságba. Voltak olyan telek, amikor fé­lénkségük ellenére a faluszéli házak kertjeibe merészkedtek. A szárkúpok, törekboglyák körül keresgéltek ennivalót maguknak. Ma már nem keresgélnek. Eltűn­tek, akárcsak a szárkúpok, tö­rekboglyák. Fácánból is mennyi volt! A kakas mint egy dísz­tárgy, mutatta magát színes tol­lazatával. A tojók igyekeztek beolvadni a környezetbe, észre­vétlenek legyenek. Fészküket véletlenül lehetett csak felfedez­ni. Szinte csak ha felbukott ben­nük az ember. Gyerekkoromban szerettem volna a kiscsibéiket megfogni. Kilestem, mikor kel­nek ki a tojásból. De amint ki­dugták a fejüket, már szaladtak is. Egyet se tudtam kezem közé kapni. Vadásztam kisvércsére is. Csakhogy a fészek fent volt a koronafa tetejében. A fa törzse, gallya tele hosszú tüskékkel. Feladtam. Félútról visszaeresz­kedtem a földre. Tőlem épen maradtak a kicsinyek. Akkor mostanra mégis hová lettek a vércsék? És hová a fürjek? Eggyel talán tavaly találkoztam a Búza téri templom mellett. Ott sétálgatott szegény. És hová let­tek a pacsirták, akiknek Zsuzsa- napkor meg kellene szólalni? Búbosbankát legutóbb a televí­zióban láttam, valamelyik közel- keleti ország homoksivatagában, egy kőrakáson huhokkolt. Pedig a mi valamikori ta­nyánk közelében több család is lakott. De hát nincs már tanya, se koronafa a vasút mellett: ki­vágták őket. Kinek volt útjában? A kútága- sokról, kertek kerítéseiről bag­lyok reppentek fel, ha valaki fe­léjük közeledett. Nem rebben­nek már! Szülőfalum alvége felől egy­nek a hangját hallottam még va­lamelyik évben. Éjszaka volt. Messzire elhallatszott a szél­csendes éjszakában. Az idén már csak a kutyák vonítják a te­let. Évek óta nem láttam szarkát, túzokot. Nem legyezik szár­nyukkal a levegőt. A vonatabla­kon túl hideg van, hó, zúzmara.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents