Észak-Magyarország, 2004. február (60. évfolyam, 27-50. szám)
2004-02-03 / 28. szám
2004. február 3., kedd ÉSZAK-MAGfUtORSZÁG # SEGÍTÜNK / HIRDETÉS / 6 Sfecjítünk JEGYZET Elesettek Szalóczi Katalin e-mail: szaloczi@eszak.boon.hu Platinaszőke haj, elegáns, drapp bunda. Ő maga a jól karbantartott érett nők kortalanságában tündöklő. Minden elismerésem az övé, amint tűsarkú csizmájában hegyesen-peckesén átkel az Ady-híd- nál a frissen hullott hóban a villamossíneken, no meg az el nem takarított latyakon, miközben én, miként mások, tojóstyúkként próbálom megelőzni a blamát, a köztéri elterülést. De hopp! A tú'sarok fémet ér, az elegáns nő hanyatt a hóban. Keze-lába égnek mered. Közel a villanylámpa zöldjére váró tömeg. Többen tanúi a jelenetnek. A tapintatosak elfordulva röhögnek. Egyetlen ember tűnik ki közülük csupán, a legszürkébb figura. Borostával fedett közönyös álarcát nem töri meg az érzelem, de a test megmozdul. Megteszi a pár lépést az „elesett" felé. Kinyújtja vörösre fagyott kezét a kopott kabátujj alól a segítségért esdő felé. SEGÍTÜNK! Elsősorban élelmiszereket, de pénzt is szívesen fogadnak Miskolc (ÉM - SzK) - Ezúttal a Szegény Családok (kiemelkedően) Közhasznú Egyesületen keresztül szeretnénk Olvasóink közreműködésével segíteni. Elsősorban tartós élelmiszereket várnak, de az esetleges pénzadomány is jó helyre kerül. Hiába a takaró... Az egyesület fő tevékenysége a szegény és bajba jutott családok támogatása. Az egyesület vezetőit kérdezve kiderült: a legnagyobb és legáltalánosabb hiány élelmiszerekben mutatkozik. Több helyen próbálkoztak - eddig hiába - azzal, hogy az üzletekből megkaphassák az éppen lejárt, tehát forgalomba már nem hozható élelmet. „Megsemmisítik, még csak kikukázni sem lehet. Márpedig hiába adunk takarót vagy ruhát annak, aki éhes, aki a gyermekének enni szeretne adni.” Tavaly jegyezték be Arra kérjük Önöket, aki tud, segítsen! Az egyesület irodájában a mellékelt címen és időben várják az adományokat. Ugyanott a bankszámlaszámot is közük. (Esetleg - telefonon keresztül - szerkesztőségünk is közvetít.) A tavaly novemberben bejegyzett egyesület kiemelten közhasznú, így egyszeri vagy tartós adományozás esetén az első évben az adomány összegének 150 százaléka, tartós adományozás esetén a második évtől az adomány 170 százaléka (de legfeljebb az adózás előtti eredmény 20 százaléka) leírható az adóból. AZ EGYESÜLET Név: Szegény Családok Közhasznú Egyesülete _______________ Elnök: Lukovics Géza________________ Alelnök: Pém Miháíyné Mocsári Gabriella Cím: 3530 Miskolc, Széchenyi u. 38.__ .Rendszeresen támogatott családok száma: 210________________ Fogadóóra: kedd és csütörtök, délelőtt 9-től délután 4 óráig Erika mást szánt volna a gyerekeinek Az „intézettől kapott” otthonban a munkanélküliség nyomán felütötte fejét az éhség Erika Az utolsó hónapot pedig már egyáltalán nem fizették ki.- Azóta, hogy befejezték a bel(Fotő: Bujdos Tibor) városi építkezést, a főnök se nem jelentkezett, sem pedig őt nem lehet elérni. |ÖNtiii www.boon.hu \vu l http://segltunk.boon.hu * mi Az akcióval kapcsolatos cikkeink! Miskolc (ÉM - SzK) - Hitetlenkedem, amikor a törékeny fiatal lányról, Erikáról - Gabriella egyik pártfogolt- járól - megtudom, nem egy, de két óvodáskorú kislány édesanyja. A párja is, ő is ugyancsak fiatal: huszonhárom esztendős.- Én intézetben nevelkedtem, ő családban. A szakmunkásképzőben ismerkedtünk meg. Amikor megtudta, hogy gyerekünk lesz, azonnal felhagyott a tanulással, mondván, a családfőnek a dolga eltartania a családját. Az utolsó pillanatig nem árultam el, hogy engem az intézetből nem egy szál ruhában engednek el, biztos akartam lenni benne: nem a pénzemért dönt mellettem. Addig könyörögtek Az ifjú férj szülei addig könyörögtek Erikának, hogy az intézeti évek alatt összegyűlt csaknem Ebből nem engedek: tanulnom kell, ha kezdeni akarok magammal valamit. Erika, az édesanya ...........................................» kétmillió forintból a közös portán lévő kis házat vegye meg, nehogy idegen költözzön oda, míg a lány beleegyezett. De nem bánta meg, jól kijöttek. Akkor senki sem gondolta volna, hogy az anyósa hirtelen meghal. Az após azóta maga neveli három kiskorú gyermekét, munka mellett. Díszes munka A kis család szépen éldegélt. A férj jó állásra lelt egy díszítőkovács műhelyében. Nem volt szakmája, de egyre szebb munkák kerültek ki a keze alól. Hanem amikor leépítésre kényszerült a tulajdonos, mégis ő került lapátra. Úgy érezte, a bőre színe miatt. Az építőcég, ahol legközelebb munkát kapott, úgy tűnt, szerződést köt vele. Elkérték az adatokat, még a számlaszámot is. De az aláírás elmaradt. Maradt a kézből fizetés - egyre kevesebb. Az asszonyka tenyerébe temeti a fejét:- Ha mást nem, de a kényelmet megkaptam az intézetben. Azt terveztem, az én lányaimnak többet is tudok adni. De most már néha annak is örülök, ha naponta jut egy kiló kenyér az asztalra. A vizet kikötötték, mert az udvarban közös a vízóra, és nem mindenki fizetett. Azóta a kútról hordom. Kínjában kötözködik A hiábavaló munkakeresésben megkeseredett férj otthon ül. Kínjában kötözködik. Erikát legszívesebben ki sem engedné a négy fal közül.- De ebből nem engedek: tanulnom kell, ha kezdeni akarok magammal valamit. Most elvégzem a számítógép-kezelői tanfolyamot, aztán el akarom végezni a kereskedelmit. Akkor csak könnyebben találok állást. És hátha a férjem is munkára lel. Amitől ez a történet más, mint a többi Erika élete egy, az övénél is tragikusabb életből nőtt ki. Az anyja egy tehenészetben dolgozott, mondhatni hat ember munkáját végezve. Látástól vakulásig, szinte rabszolgasorban. Nem egyedül. A határon túlról jött idénymunkásokkal együtt. Férfiakkal, közös barakkban... Erikára is ez a sors várt volna. így került intézetbe. Utána még néhá- nyan. A féltestvérei. Amikor Erikának saját otthona lett, magához vette az anyját, de nem sokkal később maradt a férje munka nélkül. így az asszony, nem akarván növelni a fiatalok terhét, odébbállt... Az első egy rokkantnyugdíjas volt A felhívás utáni első nap krónikája Miskolc (ÉM - SzK) - Nem hagyta hidegen olvasóinkat a Szegény Családok Egyesülete számára indított segélyakciónk felhívása. Már az első cikkek megjelenésének napján többen hívták szerkesztőségünket, illetve keresték fel személyesen vagy telefonon az egyesületet. Az egyesület alelnöke, Pém Miháíyné Mocsári Gabriella levélben összegezte az első nap eredményét: Az első telefonáló W.................... A gyerekek rávetették magukat az ennivalóra. Pém Mihályné Mocsári Gabriella alelnök ..........................................» reggel egy rokkantnyugdíjas idős hölgy volt, nagyon megható volt, mert sírva mondta, hogy befizeti a „szegény családok” számlájára az ötezer forint illetéket. Lekvárt is ígért Az irodában is összegyűlt körülbelül ötezer forint, egy idős hölgy, hozott pénzt, mondta, hogy hívő református, Péter Andráshoz járnak a diósgyőri református templomba, ő új lelkész ott, és mindenki nagyon dicséri. Mondta, hogy a baptista szeretetszolgálatot és a gyermekétkeztetési alapítványt is támogatja, pedig ők is kisnyugdíjasok, csak éppen meg tudják termelni a kertben az élelmet, még ígért egy csomó lekvárt, aminek nagyon örülünk. Egy pedagógus hozott még sok száraz élelmiszert, mondta, hogy sokan csöngetnek be hozzá ennivalót kérni, és mindig szokott adni. Egy szatyor ide, egy oda A villanyrendőri villamosmegállóban kéregető kisgyereknek (nem tudom, túdják-e, hogy már minden megállónak megvan a maga koldusa, de az autóval közlekedők ezt nem tudják) adtunk egy szatyor élelmiszert, a másik szatyrot este elvittem egy kétgyermekes, éhező családnak, ahol az apa elvesztette a munkáját. A gyerekek rávetették magukat az ennivalóra. Lelkigondozói csoportunk is volt még tegnap, oda is jutott ennivaló. K. P., aki tegnap kilenckor jött ki a kórházból (hajléktalan), szomorú volt, mert nem tudott hova menni, és elindult lépcsőházat keresni. A régi „helyére”, sajnos, már nem mehetett vissza. Még hárman telefonáltak, egy ismerősöm önkéntes munkát ajánlott, a másik kettő jelentkező telefonszámát, sajnos, a fiam nem írta fel. Mindent köszönök! Örömmel vettem tudomásul, de... Postán érkezett egy falusi asszony kérése Miskolc (ÉM) - Örömmel vettem tudomásul, hogy ismét van egy szervezet, ahová lehet fordulni a szegényeknek segítségért. Csak az a probléma, hogy saját bőrömön tapasztalva tudom, hogy a vidéken élő, rászoruló családok nem kapnak ebből a segítségből - írja egy 27 éves édesanya. Egy észak-borsodi faluban lakom, 8 éves fiam tartósan beteg, és a 2 éves lányommal vagyok gyesen. Az élettársam nem kap semmilyen jövedelmet. Négyen élünk 45 000 forintból. Éhezni nem éhezünk, de sajnos a rezsire már nem futja. Volt idő, mikor a száraz kenyeret is megettük, hogy ne legyünk éhesek. Próbáltam itthon munkát vállalni, de néhány ezer forintom bánta. A munka elmaradt. Nem kérek sehonnan és senkitől pénzt. Munkát szeretnék Én csak azt szeretném, ha tényleg kapnék egy valóságos, otthon végezhető munkát. (Név és cím a szerkesztőségben) Videó ésuávíelügyeleti rendszerek FELÜHV 3530 Miskolc, Szemere u. 20. Telefon: 46/4 13-'466, 20/95-28-120
