Észak-Magyarország, 2004. január (60. évfolyam, 1-26. szám)
2004-01-31 / 26. szám
2004. január 31., szombat ÉSZAK-MA6YRRQRSZÁG # KULTÚRA / 6 A SZEZON BEMUTATÓI A 2003/2004-es évad bemutatói a Miskolci Nemzeti Színházban .-szeptember 26.: Nemes Nagy Ágnes-Novák János: Bors néni (rendező: Novák János) [-október 10.: Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (rendező: Tordy Géza)-október 22.: Egressy Zoltán: Portugál (rendező: Korogna! Károly) .-november 7.: Kálmán Imre: Marica grófnő (rendező: Halasi Imre) .-november 22.: Ravel-Krámer: Bolero (rendező: Krámer György) [-november 29-30 : Jubileumi gála (szerkesztette: Seres Ildikó) .-december 19.: Dickens-Tolcsvay-Müller: Isten pénze (rendező: Nagy Viktor) [-január 23: Moliére: Don Juan (rendező: Csiszár Imre)-február 6.: Mozart: Figaro házassága (rendező: Almási-Tóth András) február 27.: Kipling-Dés: A dzsungel könyve (rendező: Krámer György) március 26: Feydeau: Bolha a fülbe (rendező: Méhes László) Forrás: Miskolci Nemzeti Színház Cirkó filmek - Miskolcon Miskolc (ÉM) - Cirkó filmek címmel mutat be sorozatot Miskolcon a Kossuth Art-mozi a Kossuth és Hevesy Teremben. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Magyar Mozgókép támogatásával működő mozi ennek keretében spanyol, osztrák, román, francia, német, angol közreműködésével készült alkotásokat mutat be. Fausttól fenékig ______________________ Faust 5.0 február 5-6. 17.00, 19.00 Furcsa játék február 7-8. 17.00, 19.00 Ismeretlen kód február 9-én 17.00, 19.00; február 10-én 17.00 Második bőr február 11-12. 17.00, 19.00 Mell és a Hold február 13-14. 17.00, 19.00 Mortal Transfer - Végzetes hipnózis február 15-16. 17.00, 19.00 Nem fenékig tejfel február 17-én 17.00, 19.00; február 18-án 17.00 Napokon belül átadják a szinkronstúdiót Merészebb évad: a színház ars poeticája, hivatása minél teljesebben megmutatkozzék Szabados Gábor Miskolc (ÉM) - Javában tart még a színházi szezon, több, mint fél esztendő van hátra a következő évad kezdetéig, ám annak megtervezése szinte már befejeződött. ÉM: Hogy néz majd ki a 2004-2005-ös szezon? Mit fognak játszani? Kik jönnek, kik mennek? Halasi Imre: Előrehaladott állapotban van a szezon megtervezése. Tíz bemutatónk lesz, körülbelül hét-nyolcnak a címét tudom. De most még nem mondanám. Mint ahogy az se lenne tisztességes, ha olyanok nevét adnám ki, akikkel még nem született végső megállapodás. ÉM: Akkor rákérdezek: szerződtet-e sztárszínészt, olyat, mint például Hernádi Judit? Esetleg őt magát. Halasi Imra: Szerződtetek. Vele is tárgyalok. És visszahívom rendezni Tordy Gézát, Csiszár Imrét. Ha nem jövőre, akkor azután fog nálunk rendezni Szász János. A darabcímeket ugyan nem akarom elárulni, de arról szívesen beszélek, hogy a mostani, a bizalomteremtés, a kölcsönös megismerés éve után a következőben még sokszínűbbek, merészebbek leszünk. ÉM: Úgy gondolom, a közönségnek csak kis része szereti, ha kísérleteznek rajta, vele. Halasi Imre: Egyrészt nem rajtuk és velük fogunk kísérletezni, másrészt nem is nevezném kísérletezésnek azt, hogy szeretném: a színház ars poeticája, hivatása minél teljesebben megmutatkozzék Miskolcon. ÉM: Kérem, beszéljen a Játékszínről, Paolo Magelliröl, Alexander Balanescuról, a tervezett szinkronstúdióról, a fiatalok képzéséről. Emlékezetem szerint ezek, illetve ők mind szerepeltek annak idején meghirdetett színházigazgatói programjában. Halasi Imre: A Játékszín helyét keressük. Novák Péterrel közösen: ő lesz a vezetője, és csak kicsit megcáfolva magam, ez tényleg a kísérletezés műhelye lesz. Afféle kortárs művészeti találkahelynek képzeljük el. Jön a Németországban élő olasz rendező és a Londonban élő román hegedűművész-zeneszerző is, akik sokfelé dolgoznak a világban, és akikkel már én is dolgoztam. Magelli most májusban érkezik megismerni a társulatot, és jövő márciusban lesz bemutatója, szinte biztos, hogy egy Ödön von Horváth-darabot rendez. A szinkronstúdiót napokon belül beüzemeljük, az egyik legnagyobb szinkronizáló cégnek leszünk a partnere. ÉM: Van másutt is ilyen a magyar vidéken? Halasi Imre: Nincs egy sem. A fiatalok képzése: mihelyst beindul a művészeti fakultás a Miskolci Egyetemen, ott leszünk. És máris ott vagyunk a miskolci Euro-pay Iskolában, ahol színészképző működik, és ahol - illetve a színházban - a gyakorlati oktatás a mi színészeinkre hárul. ^masamBpi http://szlnhaz.boon.hu írásaink a színházról Reggeli tévéstúdió lesz a színházból Előrehaladott tárgyalások folynak arról, hogy egy most születő regionális tévé a Miskolci Nemzeti Színházban (is) otthon legyen. Halasi Imre megerősítette értesülésünket: az elképzelések szerint a színház egy arra alkalmas helyiségében lenne a reggelente jelentkező magazin stúdiója. KIÁLLÍTÁS: A miskolci MissionArt Galériában fiatal képzőművészek mutatkoznak be Dobrlk István művészettörténész, Klshonthy Zsolt és A tárlat a Fiatal Képzőművészek Stú- Jurecskó László galériatulajdonosok diója Egyesület archivumából válogat Már a megnyitón Is nagy volt az érdeklődés NAPLÓ ........ ív.. .í'jjh1:; Nélkülük is megettünk... Serfőző Simon Nincs szándékomban pánikkeltés, de a mezőgazdaságban valóban baj van. S minden ágazatában. Nem is kicsi. - Tudom, a vidék máskor is tele volt panaszkodással. Kedvező időjárás sose volt, se kedvező piaci körülmény. De ha az egyik ágazat veszteséget termelt, a másik kisegítette a gazdákat. Úgy-ahogy - a legrosszabb esztendőben is - a pénzüknél voltak. Most egy-két év óta nem tudja kisegíteni egyik a másikat. Mondjuk a búza-, kukoricatermelés bevétele - hiszen nincs olvan! - az állattenyésztésből adódó veszteségeket. Es fordítva. S most nem segít az állam sem. Nincs miből. Inkább megszorítani akar. ^legfordulva egy-egy faluban, kistelepülésen, nem is egyszer felmerül bennem a kérdés: miből élhetnek itt az emberek? Ipar nincs. A földeken az aszály, máskor a belvíz miatt sül fel a búza, furulyázik a kukorica, lógatja fejét a térdig alig érő napraforgó. Kár lenne odaereszteni a gépeket. Több lenne a kár. mint a haszon Akkor mégis honnan kerül pénz a házhoz? Valamiből élni kell! Nyugdíjból, alkalmi munkából, segélyből, gondolom én. S még valamiből. Abból, hogy nagyon sokan önellátásra rendezkednek be. Hizlalnak egy-két disznót, baromfit nevelnek. A kertet megművelik. Amit ott megtermelnek, azért se kell a piacra menni. Ha mennek is, inkább árusítani, mint vásárolni. Ismerek falvakat, ahol néhány háznál újabban tehenet, kecskét tartanak, s a tejet eladják a szomszédoknak, ismerősöknek. A falu sose volt annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint a város. Ma sincs. Legalábbis nem annyira, hogy ne tudna segíteni magán. Annak ellenére nem, hogy az infrastruktúra bevonulása következtében már ott is fizetni kell a vízért, csa........................................................... tornahasználatért, szemétszállításért, villanyért, gázért, telefonért. De a kert, ami tűzrevalót is ad, s a melléképületek állatállománya besegít a háztartásba, a konyhán ne legyen gond. Emlékszem, gyermekkoromban, az ötvenes-hatvanas években, ha ruhára, cipőre nem is telt, arra nem panaszkodhattam, hogy éheztem volna. Egy évben egyszer vágtunk disznót, kiscsirkéket keltettünk a kot- lóstyúkokkal, mikor nagyobbak lettek, levágtuk őket, kacsák pocsol- tak a vályúban (nem mindet adtuk el, maradt nekünk is), az istállóban tehén bőgött (ihattam a tejet, írót!), a galambos is mindig tele volt bu- rukkolós madarakkal (a húslevesben vasárnap a fiókáik főttek). A megdarált kukoricából is lehetett ételt készíteni. Zöldségféle pedig ................. mindig termett a kertben, gyümölcs is a fákon. Ha az szilva, meggy, alma, barack volt is, s nem banán, narancs, kivi. Nem is tudtam, hogy ezek is teremnek a világon. Nélkülük is megéltünk. Mint ahogy a vidéki Magyarország a mostaninál jóval nehezebb időket is megélt és átvészelt már. Át fogja a mostani időket is. Ami persze engem csöppet sem nyugtat meg. Ennek az országnak nem itt kellene tartani, hogy nagyon sok családot a megélhetés gondjai szorongassanak. Úgy éljenek emberek, mint az ötvenes, a harmincas években éltek. Újra hárommillió koldusunk legyen. Akkor mit csináltunk eddig? Annyi sok erőfeszítésünk hová lett? Ki élte fel? Mert ők biztosan nem.
