Észak-Magyarország, 2003. december (59. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-04 / 282. szám

2003. december 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ KULTÚRA / 6 hírcsokor 0 Tovább vetítik. A közönség érdeklődé­sére hivatkozva tovább vetíti a miskolci Kossuth mozi a Kontroll című magyar filmet. A rendkívüli előadások dec 4-10- ig este 22.30 órai kezdettel és szomba­ton 6-án délután 14.30-kor lesznek. 0 Fúvóskoncert. A MÁV Fúvószenekar ad hangversenyt december 8-án a mis­kolci Zenepalotában, délután fél 6-tól. Latinovits Zoltánról, az egykor Mis­kolcon is játszott, tragikus sorsú művész­ről szól Dömötör Adrienné könyve: a Tin­ta kiadó által megjelentetett, A művészet antisors című. - eredetileg 1988-ban íródott, ám akkor napvilágra nem került - kötetet a napokban mutatták be a Miskolci Nem­zeti Színházban. (Fotó: Ádám János) KIADÓI AJÁNLAT Dögcédula és kereszt Miskolc (ÉM) - Tihanyi Tamás riport­kötetének címe alighanem szándékkal mor- bid párosítás, erre utal az alcím is: Halá­los küldetések az éle­tért. A szerző a Ma­gyar Baptista Szeretet­szolgálat, egzotikus és veszélyes társadalmi konfliktusoktól sújtott országokban teljesített misszióiról számol be. Nemcsak a küldetés nehézségeiről rajzol érzékletes képet, de a megsegített nemzetek­ről is. Egyebek között Csecsenföldre, Pa­kisztánba, Afganisztánba, Észak-Koreába, Kambodzsába, Irakba „kísérhetjük el” az élet írta történetek szereplőit. A könyvet a Harmat kiadó adta közre. ÉSZAK *ráSa'nk tónyvekr°l: www.lioon.hu/8stra/konvv Bábszínház: Mesélő hópelyhek Miskolc (ÉM) - Idén is új Mikulás­műsorral kedveskedik a gyerekeknek a Csodamalom Bábszínház. Ivánkó István Mesélő hópelyhek című vidám játékában két virgonc gyerek várja a nagyszakállút, s közben a gyerekszoba játékaival, tár­gyaival varázsolják magukat különböző mesés helyzetekbe. Az előadást vasárnap délelőtt is láthatják az érdeklődők. Jelenet az előadásból (Fotó. Dobos Kiára) Ha ló nincs, akkor jó a... valahogy így Fandl Ferenc örül a Balogh Attila Miskolc (ÉM) - Idén még „csak” harmincéves, mialatt rendre negyven év körüli fi­gurákat visz színpadra. Jobbnál jobb alakításokban láthatjuk, ő magáról mégis azt mondja: lehettem volna jobb... Fandl Ferenccel be­szélgettünk. ÉM: Kimondom kerek perec: azért készül ez az interjú, mert úgy érezzük, Fandl Fe­renc válik lassan a színház úgynevezett vezető színészévé. Az alapkérdés pedig az vol­na: hol tart most? Fandl Ferenc: Hol tartok? Nehéz erre válaszolni. Amit az ember gondol magáról, más, mint amit a munkahely... Általában a szín­házvezetés határozza meg, ki hol tart, különösen hogy kit lehet ve­zető színésznek nevezni. Ha olyan helyzetben volnék, hogy azt vállalnék el, bárhol az országban, amit akarok, éhen halnék. Hol tartok... Egy többeknek tulajdo­nított színészvilágbeli mondás jut NÉVJEGY Fandl Ferenc színész Az elmúlt két-három évben fontos szerepek megformálőja a Miskolci Nemzeti Színházban Született: 1973-ban Esztergomban Iskolái: sporttagozatos általános iskola, gépészeti szak- középiskola, gépésztechnikusi végzettség, diákszínjátszó kör, felvétel az ELTE szociológia szakára („De nem érde­kelt"), majd sikertelen felvételi próbálkozás a színművé­szeti főiskolára, amit további öt hasonló követ. Köz­ben Halasi Imre a zalaegerszegi színházhoz hívta. Miskolcra 1998-ban szerződött. szerepeinek, elégedetlen önmagával és mesejátékot rendezne eszembe: én minden egyes szere­pemmel újratanulom a szakmát. ÉM: Több elismerést is kapott az elmúlt években: évad szí­nésze, közönségdíjak. Fandl Ferenc: Az pusztán nézői rokonszenv kérdése. Ki milyen szimpatikus. ÉM: De fontos szerepeket, fő­szerepeket játszik sorra; ame­lyik névleg nem főszerep, azokban is meghatározó ala­kításokkal szolgál, gondolok a Tizenkét dühös emberre, vagy most a Portugálra. Fandl Ferenc: Az utóbbiban, Csi­pesz alakjával azért van könnyű dolgom, mert én ezt a közeget is­merem, ezeket az embereket lát­tam. Apósomnak kocsmája van Zalkodon. Egy kritikus azt írta, a színészeknek le kéne menniük megnézni ezt a világot - hát üze­nem, neki kéne elmenni, én lát­tam. A színdarab kiváló; erős vá­zat ad, amin belül óriás palettát lehet bejárni. Nagyon jó. Többet csak azért nem mondok, mert nem akarom Egressy Zoltánt Shakespeare-hez hasonlítani... ÉM: Én viszont csak arra akartam kilyukadni, hogy ezért elég jó évei ezek, vagy nem? Fandl Ferenc: Öt éve vagyok Miskolcon. Belülről úgy érez­tem, volt egy-két holt év, ami­kor nem éreztem, hogy jobb let­tem, mint tavaly. És volt, hogy elgondolkoztam, hogyan tovább. Persze, ha valaki elégedetté vá­lik önmagával, nem is tud to­vábblépni. A főszerep, amit em­lített, a Kakukkfészek: nagyon szerettem. Ezúton is köszönöm a lehetőséget. De kellett volna egy-két év még, hogy találkoz­zam vele. Felületes alakítás volt a magam megítélése szerint. Ma már látom - akkor nem. Hogy mennyi lehetőség lett volna ben­ne! Hideg zuhanyként kaptam a szerepet, többszörös visszauta­sítás után. Ha ló nincs, jó a... valahogy így. ÉM: Lassan meg lehet kérdez­ni: és a rendezés? Fandl Forenc: Gondolkodom, hogy felvételizzek rendező szak­ra, de akkor nem tudom eltarta­ni a családomat. Igaz, most se én tartom el... Mit rendeznék elő­ször? Mi az életem vágya? A Jé­zus Krisztus Szupersztár. Szere­tem, láttam többször - Kecske­méten szerepeltem is benne -, egyik adaptáció sem találkozott az elképzelésemmel. És imádnék mesejátékot csinálni. Fandl Ferenc egy rögtönzésben „Ez estéről estére eldől a színpadon” „Nincs diplomám, nem jár­tam a főiskolára; kellett vol­na. Az embernek nagyon ne­héz aztán létezni. Szokták mondani, hogy Latinovitsnak se volt. Na, de Darvas Iván­nak meg van! (...) Nem érzem szükségét, hogy más eldöntse, színész vagyok-e. Nagyképű­ségnek hangzik, de nem tu­dom másképp mondani. Ez olyasmi, ami estéről estére el­dől, a színpadon.” „Azzal kell mérni egy ala­kítást, mennyire tud az adott szerep igazságának megfelel­ni. Mennyire marad emléke­zetes. Persze, nem mondom, hogy ha valaki III. Richárd, feltétlen meg kell ölnie negy­ven embert... Ha el kell játsza­nom egy villanyszerelőt, aki­nek elgázolta a kedvenc macs­káját a villamos, akkor nem az a kérdés, hogy játsszam el a fájdalmat, hanem előbb a villanyszerelőt.” „Két dolgot szeretnék elér­ni a pályán. Érettségi tétel lenni, és keresztrejtvény-felad­vány. És, persze, mint minden színész: bérlet.” Trikolidis vezényelt. Kardos Trikolidis vezényel­te a héten a Miskolci Szim­fonikus Zenekart a Mester- bérlet-hangversenyen. (Fotó: Ádám János) Táguló Téli Tárlat - meghívott művészek is... Idén nem jelölik majd meg a kiállított munkák árát a galériában Miskolc (ÉM - BGO) - Idén először nem csak jelentkező, hanem meghívott - elismert és Miskolchoz kötődő - mű­vészek munkáit is bemutat­ják a Miskolci Téli Tárlaton. Az esemény kuratóriumi tag­jától és egyik szervezőjétől, Kákóczky Andrástól megtudtuk, az esemény „tágul”, szlovák és román művészek is bemutatják alkotásaikat. Olajképek A Miskolci Galéria művészeti tanácsa döntött arról, kiket hív­nak meg - a jelentkezőkével együtt összességében mintegy 230-250 alkotó munkáit bírálták el, közülük 133 művész körülbe­lül 300 alkotását láthatja a kö­zönség a december 13-án nyíló eseményen. A kurátor elmondta: idén zömében képzőművészeti al­........................ Az iparművészeti munkák kissé a háttérbe szorultak. Kákóczky András, szervező *.........................................» kotásokkal jelentkeztek, az ipár- művészeti munkák kissé háttér­be szorultak. A fiatal alkotókra jellemzőek a nagyméretű olajké­pek és s?ép számmal találhatók majd a tárlaton hagyományos grafikai megoldásokkal készült munkák. Ár nélkül Az idei tárlaton az idősebb mesterek mellett szép számmal jelennek meg a fiatal és a kö­zépnemzedék művészei is - hangsúlyozta Kákóczky András, a díjzsűri december 10-11-én íté­li oda a tárlat elismeréseit. Az elmúlt két év gyakorlatá­tól eltérően idén nem jelölik meg a kiállított munkák árát - hallhattuk. Amennyiben valaki vásárolni szeretne, a galéria a közvetítői szerepet csak annyi­ban vállalja, hogy a művész elérhetőségéről ad felvilágosí­tást - hallhattuk. A HANGVERSENYTEREMBŐL Eltelt jó pár év rl ­.'V *" f \ , Vütm' Bánhegyi Gábor A, hetvenes évek végén Karolos Trikolidis megtöltötte Miskolcon a sportcsarnokot. A rajongók szétszedték egymást, hogy jegyhez jussanak. A rossznyelvek szerint ez inkább volt köszönhető' a dirigens charme-jának mint dirigensi ké­pességeinek. Azóta eltelt jó pár év. Ides­tova három évtized. Ennyi idő alatt muszáj eldőlnie az örök kérdésnek, a charme a fonto­sabb vagy a szakmai felkészült­ség. A Mesterbérlet második hangversenyén december else­jén a Miskolci Nemzeti Szín­házban Mendelssohn Skót szim­fóniáját hallgatva a kétkedés pi­cinykét befurakodhatott a gon­dolatok közé. Szépen rajzol Trikolidis, a mozdulatok még mindig kifinomultak, mívesek, a lépések a megfelelő helyen tör­ténnek, az előadás, a megszóla­lás mégis kicsit tompa. Amolyán magyarázós. Precízen kiemelve minden téma a környezetből, nehogy elkerülje a figyelmünket. Ettől el is lankadunk. Minek bármit is felfedezni, valamit ki­hallani, amikor elénk rakják ezüsttálcán, fogyasszunk. Nem válogathatunk, az ínyenceknek el is megy az étvágya a nasso­lástól. A szünet azért van, hogy ér­tékeljünk, adott esetben átérték keljünk. Nem tudni, Trikolidisszel mindez megtör­tént-e, de Csajkovszkij Patetikus szimfóniája a Miskolci Szimfoni­kus Zenekar tolmácsolásában ezen az estén briliáns. Itt egy emberi sors vázolódik fel, sem­mit hozzá nem téve, de semmit el sem hallgatva abból. Borzon- gunk, szorongunk, mosolygunk és csodáljuk a zenészeket, mi­lyen szépen tudnak egymás mellé simulni hangzásban. Tob­zódunk a hangcsodákban, ráeszmélünk sokszor hallott mo­tívumok között az apró titkokra. A legjobban Trikolidist csodál­juk. Fantasztikus energiákat mozgat meg magában, talán fűti a bizonyítás vágya, nem enged­heti meg magának, még egyszer olyan hamar leengedjék a szín­padról, mint a szünet előtt. Egy kicsit ő is elmúlik Csajkovszkij­jal együtt, most rajta keresztül látjuk az orosz zeneszerző­óriást, és úgy, ahogy Trikolidis akarja. Márpedig ő szenzáció­san akarja és véghez is viszi, amit eltervezett. Megtörténik az a nagy csoda, hogy ennek az előadásnak a szó szoros értel­mében vége van. Olyan vége, amely után néma csendnek kell következnie, hosszú és beszédes csendnek, hogy a mindent el­söprő tapsorkán csak lassú, této­va tenyérösszeütések után ala­kuljon ki. Eltelt jó pár év. Trikolidis nagy művész lett.

Next

/
Thumbnails
Contents