Észak-Magyarország, 2003. december (59. évfolyam, 279-303. szám)

2003-12-20 / 296. szám

2003. december 20., szombat ÉSZAK-MA6YAR0RSZÁG $ KULTÚRA /7 HÍRCSOKOR 0 Koncert a kápolnában. A Miskolcta­polcai Sziklakápolnában ad koncertet va­sárnap délelőtt 10 órától a Hassler kórus. 0 Állíttatott anno. Szakrális emlékek Szepesben és Abaújban címmel nyílt kiállítás a Hermán Ottó Múzeum Papsze­ren lévő épületében. KIADÓI AJÁNLAT Jíri Kratochvil: Szomorú Isten Miskolc (ÉM - BA) - A cseh szerzők sem hiányoznak az Európa Könyvkiadó ka­rácsonyi könyvkínálatából. Jíri Kratochvil Szomorú Isten című regényének hőse élhe­tetlen könyvmoly, aki a könyvtárosságnál többre nem is akarja vinni. Nem csoda, hogy ő a családja feke­te báránya: a többiek - akiknek volt mit a tejbe aprítaniuk - másféle szemlélettel élnek. A könyvtárost hajmeresztő helyzetekbe hajszolja a csalá­di maffia... ÉAÍ'S'Sií Könyvrecenzióink az alábbi helyen olvashatók: I Iz IÜJ l i k www.boon.hu/extra/konyv DVD-AJANLO Patriot Balogh Attila Vannak filmek, amik méltán kerülnek fel a szánalmas.hu-ra. Vannak filmek, amik sosem kerülnek oda, pedig eleget tesznek a szánalmasság követelményének; ilyen a Patriot is. Nehéz sza­vakba önteni, amit a Steven Seagal nevével fémjelzett alkotás láttán érzünk. Patriot: szabad [r_TJ fordításban hazafi vagy légvédelmi rakéta. Utób­bival kellett volna for­gatni a filmet, nem kamerával. Nem mint­ha a történet nem volna önmagában gyil­kos. Már ha feltételezzük, hogy van törté­net. De már előtte meglepetés ér: ez egy olyan DVD, aminek van is menüje, meg nincs is. Egyvalamit lehet ugyanis beállí­tani: a hangot - nyelv vagy felirat szerint. Steven Seagalban. mint egy régi bará­tom egykor felhívta a figyelmem, az a ki­rály, hogy őt sose vágják pofán. Minden más akcióhősnél kötelező kellék a pislogó szem: azt veszi elő, amikor a rosszfiúval találkozva hamar a földre kerül. A néhai Nicónál az ilyesmi ismeretlen: ő elsőre kiüti minden ellenfelét. Sosem kerekednek fölé. Társul még hozzá, ebben a sztoriban is, a keleti filozófia csendes mesterének au­rája (vagy mije), a fűben-fában rejtező gyó­gyító szerek ismerete, meg pár ilyesmi. Úgyhogy amikor jönnek a véramerikai jen­kik, hogy megvédjék földjüket - ahogy kell, halálos vírus rájuk szabadításával Seagalnak arcizma sem rezdül, odavág. Maradt volna otthon. (Extrák: magyar szinkron, csehszlovák szinkron) DVD-kiadás: Intersonic, 1999 Akit költővé varázsolt a diákpoézis... Kupcsik Lidi: Életem első novellája amolyan piszkozatféle lehetett, sok áthuzigálással Simon Orsolya Bernadett Miskolc (ÉM) - Kupcsik Li­di lett az 1998-as Diákpoézis különdíjasa, akkor még mint földesista, ma a Miskolci Egyetem harmadéves böl­csészhallgatója és nem utol­sósorban költő. ÉM: Mióta ír? Kupcsik Lidi: Egészen kislány­korom óta. írtam a Mikulásnak, anyukámnak, de ezeket biztos nem tenném be a kötetbe. ÉM: Készül? Kupcsik Lidi: Muszáj. Van egy titkos, ráadásul határidős cél, ami hajt, és szeretném addigra összeállítani. Csak nagyon ke­vés időm van rá. Suli, család, barátok, plusz a Miskolci Galé­riában a havonta megrendezett felolvasóestet is én tartom kéz­ben, ami kemény munkával jár. Ezt támogatja a József Attila Kör - aminek már én is tagja vagyok -, valamint az egyetem Bölcsész Kara. Van, amikor töb­bet készülök rá, mint egy szigor­latra. A versek azért természe­tesen megvannak a kötethez, de rengeteget kell még rajtuk for­málni. ÉM: Volt, aki segített, hogy is­mertté váljanak a szövegei? Kupcsik Lidi: Először is, ami­kor komolyabban kezdtem fog­lalkozni az írás gondolatával, a verseimet magyartanáromnak. Kádas Mihálynak mutattam meg. Mivel nem tartott teljesen elveszettnek, azt tanácsolta, hogy mutassam meg Zemlényi Attilának, Zömének, aki szintén költő. Ismeretlenül kopogtattam be a Teleki Kollégiumban dol­gozó felügyelő tanárhoz, aki azóta rengeteget foglalkozik ve­lem. Majd 1998-ban beküldtem néhány versemet a Diákpoézis­Diákpoézis - 2004 A miskolci Teleki Te­hetséggondozó Kollégium országos verspályázatot hirdet Diákpoézis - 2004 címmel középiskolások ré­szére. Egy szerző három, még meg nem jelent művé­vel, és bemutatkozó írásá­val jelentkezhet a pályázat­ra. Tematikai megkötés nincs. A szövegeket kérik három példányban elkülde­ni a kollégium címéi'e (Te­leki Tehetséggondozó Kol­légium, 3527 Miskolc, Se­lyemrét üt 1.) 2004. január 21-ig. A pályázatokat szak­mai zsűri értékeli. Első díj 20 ezer, a második 15 ezer, a harmadik 10 ezer forint. Ezenkívül számos különdíj és publikálási lehetőség várja a versenyre jelentke­zőket. Ünnepélyes eredményhir­detés: 2004. április 11. ra - középiskolásoknak szóló pályázat -, és különdíjat kap­tam. ÉM: Csak lírai műfajokban alkot? Kupcsik Lidi: Próbálkozom a novellával is. Életem első novel­láját odaadtam Zömének, olvas­ná el. Amolyan piszkozatféle le­hetett. Végtelen sok áthuzigálás a papírfecnin, persze arra jó volt, hogy ki lehessen olvasni. Ezután jött a „merénylet”. A Diákpoézishoz hasonló pályáza­egy titkos, határidős cél, ami hajt... Kupcsik Lidi költő .................................................M tót hű'dettek 1999-ben annyi kü­lönbséggel, hogy novellát kellett írni. Zemlényi Attila az én mű­vemet - abban a formában - be­küldte. Mikor elérkezett a díj­kiosztó, mondta, nézzem meg. Azzal a novellával megnyertem a pályázatot. De ettől még nem lettem novellaíró. Közelebb áll­nak hozzám a versek. www.boon.hu ............. ...... JA' ’ - J http://eszak.boon.hu írásaink a kultúra világából NÉVJEGY Kupcsik Lidi költő, egyetemista A Diákpoézis versenyében tűnt fel, az újabb Diákpoézis pályázat apropóján beszélgettünk vele Született: 1981 Iskolái: 1996-2000: Földes Ferenc Gimnázium, 2000-2001: ELTE (Budapest), 2001-től: Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar Hobbija: egyebek között az irodalom, a zene, a fe­kete, bakelittárcsás telefonok gyűjtése Támogatni kell az élő irodalmat...! A Tokaji írótábor a magyar irodalmi lapok jövőjéért indít vitát Miskolc (ÉM - HM) - Az idei Tokaji írótábor kurató­riumának nyilatkozatát hoz­ták nyilvánosságra a kurató­rium tagjai. A tábor az idén a mai magyar irodalmi lapok helyzetével fog­lalkozott. Mind az itthoni, mind a határon kívül megjelenő lapok szerkesztőit, s a külföldi magyar kulturális intézetek vezetőit meghívták az augusztusi ese­ményre. Hetvenöt hogy irodalom és olvasó talál­kozhasson. A vendégek legtöbbje lap­fenntartási és infrastrukturális gondokkal küzd, derült ki. A je­ff -............ Nem hiszem, hogy az elektronikus irodalom feleslegessé teszi a folyóiratokat. Antall István IRODALMI SZERKESZTŐ a folyóirat-támogatás új rendsze­re igazodjon a reális költségigé­nyekhez. A támogatás kövesse az általános európai gyakorlatot, azaz a támogatás és önerő ará­nya 70-30 százalék legyen. Antall István irodalmi szer­kesztő a magyar irodalom köz­lési lehetőségeiről szólva kifej­tette: nem hiszi, hogy az elekt­ronikus irodalom feleslegessé te­szi majd a folyóiratokat. A folyó­irat utat mutat, esszéírókat, ta­nulmányírókat ad az élő iroda­lomnak.- Világszerte 75 magyar iro­dalmi lap működik, ebből 50 képviselte magát a rendezvé­nyünkön - mondta Székelyhídi Ágoston, a Tokaji írótábor kura­tóriumának elnöke. - Célunk az volt, hogy mivel rövidesen az ff ..................... Célunk az volt, hogy számadásra kérjük az irodalommal foglalkozókat. Székelyhídi Ágoston, Író .............................................ff unió része leszünk, számadásra kérjük az irodalommal foglalko­zókat, megtudjuk, mi a teendő, ............................................ff lenlévők elmondták azt is, hogy miben remélnek és kérnek támo­gatást. Biztonsággal tervezni Az lenne a lényeg, hogy biz­tonságosan tervezhessenek. Fon­tos lenne, hogy meglegyenek azok a fórumok, amelyek támo­gatják az élő irodalmat, s hogy a külföldön élő magyar irodal­mat is minél többen megismer­hessék. Az írótáborban közös össze­foglaló nyilatkozat született, melyben - többek között - meg­fogalmazták, hogy az állami költ­ségvetés biztosítson külön támo­gatási forrást a folyóiratoknak, mint kiemelt nemzeti értékek­nek. Szeretnék azt is elérni, hogy Új fejezet: magyar irodalom Európában A Tokaji írótábor a Ma­gyar irodalom Európában címmel meg is hirdette programját a következő év­re. Székelyhídi Ágoston sze­rint ez nem lesz más, mint az idei év munkájának foly­tatása, továbbgondolása. Tervezik, hogy a műfordí­tás, a terjesztés, a befogadás kérdésével is foglalkoznak. j77Tjwww.boon.hu A felhívás szövegével mm FP vJ Rákócziról. Két doku­mentumkötet sajtóbemuta­tóját tartották Miskolcon, a megyeházán. Tóth Péter A Lengyel Királyi Kancellária magyar vonatkozású iratait (1526-1541) teszi közé, Bár­kúti Imre forrásgyűjtemé­nye a Rákóczi-szabadság- harc dokumentumait mu­tatja be. NAPLÓ Amikor ünnepel a lélek. Serfőző Simon ■■ Leggyakrabban a költészetről szólván szokták megkérdezni: ugyan mi szükség a versre? S ilyen­kor, ha megengedjük magunknak a visszakérdezést: miért, a zenére mi szükség? - vághatunk vissza. S mi szükség az énekre, táncra? Azokra az alkalmakra, amikor ünnepel a lélek? Nem tudnánk meglenni nélkü­le? Mind e haszontalanságok nél­kül - ahogy ezt a haszonelvű gon­dolkodás megítéli - nem tudnánk élni? S miért ne tudnánk! A szél nem fújna másképpen, mint ahogy szokott. Semmi nem történne. Vagy mégis? Hamarosan észrevennénk, mennyire elszürkülne az élet, ha mondjuk a rádióban, a tévében el­hallgatna a zene. Mégha az „Laj- csi-zene" is! Szánkból se szólna ének. Bár az már egyre kevesebbet szól. Jórészt elfelejtettük, mert el akarták felejtetni velünk népdalain­kat, azokat az énekeket, amelyek egy nép lelkületét a legtisztábban mutatják fel, s lélektől lélekig tud­tunk egymáshoz szólni. : Wí * Wíj~y} Csaknem sikerült megvalósítani a célt: hallgatag, némaságba szorított nép legyünk. Nem sok hiányzott. M ilyen élet lenne az, ahol nincs tánc, díszítőművészet? Ahol, mint az esti szürkület, a sivárság önt el mindent? A lakótelepek be­tonsivataga tovább terjeszkedne, végképp elkockásodnának váro­saink, amire volt akarat, a nyomai máig meglátszanak. Elfogadható élet lenne az, ha a színházak becsuknának? Hiszen csak a pénz megy rájuk, nem is kevés, hasznot nem hajtanak. A szegényeknek nem lesz jobb sor­suk azért, mert esténként felmegy a függöny. Sőt - mondják -, azzal ők csak a rövidebbet húzzák. Külön­ben se járnak színházba, az nem nekik van: nem tudják megfizetni, hogy bejussanak. Jó lenne úgy élni, anélkül a va­rázslat nélkül, amire a véső, az ecset, a ceruza képes? Ha szoba­falakra nem tudnánk mit feltenni, a semmit tudnánk csak nézni? Ha tereink is konganának az ürességtől? Milyen lenne az élet nekünk, helybelieknek, mennyivel kietle­nebb, ha annak idején Miskolc nem köt szövetséget az itt, s nem itt élő, de a várossal kapcsolatot kiépítő rajzos művészekkel? Ha nem nyit kaput: lehetőséget szá­mukra, hogy itt dolgozhassanak? Aminek ára volt, amit ki-ki megfi­zetett: ilyen-olyan engedmények­kel, mások a sorsukkal, életükkel. Elémbe tűnik Lenkey Zoltán, Kunt Ernő, Kondor Béla, Csohány Kálmán, s persze Szalay Lajos alak­ja, hogy csak azokról tegyek emlí­tést, akik már nincsenek az élők sorában. Nélkülük - a gondolat is elborzaszt - mennyivel lélektele­nebb lenne a város. Mi adna nevet, rangot Miskolcnak, ha ők nem kötődtek volna ide? Egy-egy kiemelkedő színházi előadáson, irodalmi, zenei eseményen, nyári fesztiválon túl miről emlegetnék Miskolcot? Düledék gyártelepeiről, amerre lassan a Nap se jár? A nyomordúl­ta Szondi-telepéről? Böhöm plazáiról, amelyek megfekszik a várost? Noha velük pusztaságnyi szégyenfoltok tűntek el. Mi adna jó hírt rólunk? Büszkék mire lennénk? Tartást, önbecsülést mi adna? Mitől lennénk azok, akik vagyunk, ha a művészet kiiktatód­na életünkből? Ha nem költenénk rá? Ha semmibe vennénk? Felesle­ges kacatnak csak?!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents