Észak-Magyarország, 2003. november (59. évfolyam, 255-278. szám)
2003-11-08 / 260. szám
2003. november 8., szombat KULTÚRA /6 HÍRCSOKOR 0 Orgonaest. Lehotka Gábor orgonaestjét élvezheti a közönség vasárnap délután 5 órától a miskolci Zenepalotában. 0 Művészek, gyűjtők. Művészek, művek, műgyűjtők címmel nyílik kiállítás november 14-én, pénteken este 6 órától a Miskolci Galériában. KÖNYV Orosz félpercesek Bujdos Attila Ha oroszok lennénk, biztosan kellemesen borzongva olvasnánk Mr. Parker Vladimír Vladimirovichról szóló írásait az interneten (www.- vladimir.vladimiro- vich.ru). Nem kezelnénk tényként ezeket a rövid történeteket. Meglehet, sokkal inkább a politikai, mint az írói szabadság részének gondolnánk, hogy létező személyek nyernek merőben új jellemvonásokat, s ez magyarázná kéjes érzésünket: a valóság vagy ilyen, vagy nem, de legalább beszélhetünk róla, ahogyan nekünk tetszik. Dupla abszurd Az orosz portálon megjelent szövegeket közlő Vladimír Vladimirovich című kötet magyar olvasóiként mentesíthetjük magunkat a politikai természetű gondolatok kényszerétől. A rövid abszurdok futólag Örkény István egyperceseit juttathatják az eszünkbe, s ha így van, azonnal megállapíthatjuk a különbözőségeket is. Mr. Parker írásai terjedelmileg legfeljebb félpercesek. Örkény történetei általában időtlenek, sokszereplősek, s bár Mr. Parker is képes szabadon kezelni az időt, az emberi, a történelmi tapasztalat mégis inkább a jelenhez köti elbeszéléseit, melyeknek ugyanaz a főhőse: Vladimír Vladimirovich (Putyin). Vladimír Vladimirovichot összetett jellemnek ismerjük meg. A nép egyik legkisebb fiának, aki elindult szerencsét próbálni, de olyan világban bolyong, ahol senki nem nagyon járhat szerencsével. Az ilyen világ nemcsak abszurd, de az is abszurd, hogy Vladimír Vladimirovich hős lehet benne. Pont egy fél percig. (Mr. Parker: Vladimír Vladimirovich - Bolt Informatikai Kft., 2003) é&VAIf Könyvrecenzióink teljes változatát az alábbi helyen ta£Rli olvashatják el a \ Molnár Anna (képünkön) áriaestjét tartották a a miskolci Kamaraszínházban. Aggodalmakkal teli levelet küldtek A Miskolci Nemzeti Színház költségvetésének 20 százalékát veszítheti el jövőre Miskolc (ÉM - KHE) - Levelet fogalmaztak meg a színházigazgatók, melyben az áfatörvény tervezett változtatása miatti aggodalmaikról írnak. A direktorok levelükben arra utalnak, hogy számításaik szerint 2,3 milliárd forintot vonnak el a színházaktól azzal, ha az eredeti elképzelések szerint módosítja a parlament az áfatörvényt. Hátrányosan érintve Az áfakiesés mellett hátrányosan érinti az színházakat az infláció és az állami, önkormányzati támogatás - feltételezett - csökkentése, illetve stagnálása is. A színházi szakma aggodalmait megfogalmazó levélben megemlítik, helyzetüket nehezíti például, hogy a színházjegyek áfája 12 százalékról 15 százalékra emelkedne, és a művészeti tá.................................................. Különösen a nagy színházakat érintené kedvezőtlenül a törvényváltozás. Halasi Imre IGAZGATÓ mogatás csökkenne. A direktorok levelüket eljuttatták az országgyűlés kulturális bizottsáAz e heti bemutató a Marlca grófnő - tegnapi lapzártánk után volt a premier (Fotó: Bujdos Tibor) gához, a frakcióvezetőkhöz, a pénzügyminiszterhez és a kulturális minisztériumba is. Természetesen Halasi Imrét, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját kérdeztük, aláírta-e fogalmazványt.- Természetesen - válaszolta a direktor. Elmondta: pontos számítások még nem készültek arról, hogy a tervezett változtatás milyen hatással lesz a színház életére, de az biztos, hogy a következmény szomorú lenne. Különösen a nagy színházakat érintené kedvezőtlenül a törvényváltozás - hangsúlyozta az igazgató. A miskolci színház bevételének 20 százalékát veszítené el, ami olyan jelentős összeg, hogy azt kigazdálkodni már nem lehet. Spórolni kellene- Elképzelhető, hogy a működésen kellene spórolni, aminek esetleg az lenne a következménye, hogy egy produkcióval kevesebbet tudnánk színre vinni. Gondolom, ez senkinek nem a szándéka, és azon vagyunk, ebből a vészhelyzetből kikerüljünk. Az áfatörvény tervezett változtatása bizonyára nem a színházak ellen irányult, de minket is eltalált - fogalmazott a direktor. KffllE http://www.boon.hu írásaink a kultűra világából Magyar rockfilmek a fesztiválon Illés, Metró, és még a Koppaszkutya is Miskolc (ÉM - SZG) - A miskolci rockgála keretében megrendezik a magyar rockfilmek hetét. Olyan alkotások is a közönség elé kerülnek, amelyekből csupán egyetlen kópia létezik. A 30 évvel ezelőtti diósgyőri popfesztivál számos szereplője részt vesz a miskolci rockgálán, amelynek „társasági” eseménye november 21-én lesz a színházban, szuperkoncertje pedig másnap a sportcsarnokban. A színházi gálán a pop, rock, beat legnagyobb egyéniségei kapnak szép díjakat, a szuperkoncerten régiek és maiak lépnek fel. Vetíti a Rónai A két napot megelőzi a magyar rockfilmek hete a Rónai Művelődési Központban. A program: 16-án (vasárnap) az Extázis 7-től 10-ig megy, 17-én az Ezek a fiatalok, 18-án az Omega, 19-én a Kopaszkutya, 20-án az István, a király. Egy-egy szó a szereplőkről: az Extázis...-bán az Illés, a Metró, az Omega, az Olympia és a Tolcsvay Trió játszik, az Ezek a Kortars irodaimarok a pinceben Beszélgetés és felolvasás a Galériában Miskolc (ÉM) - A kortárs lényi Attila költő. Kupcsik LiSchuster Lóránt (Fotó: Kőhalmi Péter) fiatalok szereplői között van Koncz Zsuzsa, az Illés, a Metró, a prózaiak sorában Kállai Ferenc, Berek Kati és Őze Lajos. Az Ómega-filmet Jancsó Miklós rendezte. A Kopaszkutya nevei között van Deák Bili Gyula, Hobo, Póka Egon, Schuster Lóránt. Az István, a király zenéjét a Szörényi testvérek szerezték. A főszereplők: Pelsőczy. László, Berek Kati, Sára Bernadett, Sebestyén Márta, Vikidál Gyula. A vetítések este 6 órakor kezdődnek, a jegyek 350 forintba kerülnek, az Adyban, az Ifjúsági Házban és a rendező intézményben, a Rónaiban kaphatók. irodalmárokat bemutató sorozat vendége volt a napokban a Budapesten élő Kukorelly Endre író és a miskolci Zemdi költő beszélgetett a Miskolci Galéria Dőry-pincéjében az alkotókkal, akik felolvastak műveikből. Képünkön balról Jobbra az est főszereplői: Kukorelly Endre, Kupcsik Lidi, Zemlényi Attila (Fotó: Végh Csaba) NAPLÓ Hová jutottunk? Serfőző Simon M iskolc valamikor az ország közepes nagyságú városai közé tartozott. Még 1945-ben is 50-55 ezer lakossal rendelkezett. 1950-ben csatolták a városhoz az akkor 21 000 lélekszámú Diósgyó'rt, s a környező kistelepüléseket. De ezzel az összevonással is csak 115 000-re nőtt Nagy-Miskolc népessége. Az 1970-es népszámlálás azonban már 200 000 főt regisztrált. Húsz év alatt tehát csaknem megduplázódott a város lakosainak Iélekszáma. Nyilván nem a természetes szaporodás következtében. Ha nem is ilyen arányban, de a népességgyarapodás az ország valamennyi városát érintette. Budapest után talán leginkább inkább Miskolcot. Dunapentele, Sztál inváros, tehát a későbbi Dunaújváros mellett a vas és acél városa itt épült, amihez munkások hada kellett - hogy az akkori idők szavait idézzem ide. Hamarosan megteltek albérlőkkel a kiadható üres szobák, melléképületek, pincék, sufnik. A nagy hirtelen felhúzott munkásszállók vakolata még meg sem száradt, már tele voltak. Ellepték a vonatokat, távolsági járatú autóbuszokat a húsz-harminc-negyven kilométeres távolságokból vagy még messzebbről bumlizó bejárók, s vetették be őket rohammunkára a nagyüzemek csarnokaiban, műhelytelepein. . A falvak pedig kezdtek kiürülni, elnéptelenedni. Igaz, jó ideig, akik reggelente elutaztak a munkahelyükre, sokan közülük estére otthon voltak. Hétvégére hazamentek a távolabbra eljárók is. Aztán a fiatalabbak közül egyre többen megragadtak a bérházkolóniák egy-, kétszobás lakásaiban, sikerült fészket rakniuk. Ritka hazalátogatókká váltak. Nagyon szomorú volt látni, tapasztalni, kistelepüléseink miként öregednek, kezdenek elnéptelenedni. Miként vénhedik meg az idő. Már-már sehol egy gyerek, idős bá- csikák, nénikék könyökölnek a kerítéseken, állnak a kapukban. A valamivel nagyobb településeken is évről évre visszatérő gond, a pedagógusok a beiskolázásnál hány első osztályos gyerekkel számolhatnak? Számolhatnak-e egyáltalán? Azok a szülők, akik annak idején útnak bocsátották, szinte elverték otthonról gyerekeiket, hogy menjenek csak, addig lépjenek meg, amíg lehet, hiszen nem látták biztonságosnak a jövőt - nem is volt az -, mára keserűen tapasztalják, magukra maradtak. Valamely családi esemény, ünnep alkalmával, temetéskor döbbenten látják: alig vannak már. Az egykék, ket- tecskék nem tudják pótolni az életből kiesőket. A születőknél jóval többen halnak meg. A népességfogyás gondjának mostanáig jobbára írók, szociográ- fusok adtak hangot, kiáltották országgá a bajt. Amit a hivatalos politika igyekezett bagatellizálni. S az ország közvéleménye a félretájékoztatás és félrevezetés következtében a politika megítélésével értett egyet: nem érezte a veszélyt. Az emberek inkább jól akartak élni, gazdagodni akartak. A maguknak élés divatai mostanáig. De hogy hová jutottunk ezzel a szemlélettel, ha lassan is, kezdünk rádöbbenni. Az önzésnek milyen ára van, most kezdjük már látni. Ráadásul a tehetősebb élet nemhogy boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá tett volna bennünket, ellenkezőleg, sokan egyre üresebbnek érzik a mindennapokat, s önmagukat egyre feleslegesebbnek. Ami elromlott az évek, évtizedek során, vajon helyre hozható-e? Falvainkban újra tud-e sarjadni az élet, hogy a városoknak is jusson belőle? Olyan kérdések ezek, amelyekre előbb-utóbb választ kell adni. S hogy ez milyen válasz lesz, a jövőnk függ tőle.
