Észak-Magyarország, 2003. július (59. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-19 / 167. szám

Fotó: B. T. i 2003. július 19., szombat ÉSZAK-MAGYAR0RSZÁ6 é KULTÚRA / 6 hírcsokor ■ M 0 Barlangi hangverseny. A Sentimen- tal Vocal ad koncertet július 22-én, ked­den este 6 órától a lillafüredi Szent Ist- ván-barlangban. Közreműködnek a Frá­ter György Katolikus Gimnázium diákjai. 0 Musicalest. Détár Enikő' és Csengery Attila musicalestjét tekinthetik meg az érdeklődők július 24-én, délután fél 6- tól a miskolci városháza udvarán. KONYHAKULTÚRA „Sajtból lesz a völgy” Kapolcs (ÉM) - Rövidesen kezdődik a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál. A programsorozatot idén július 25-e és au­gusztus 3-a között lesz. Borral kínálják A rendezvényen immár második alka­lommal vesz részt a Magyar Sajtklub, mégpedig azért, mert jó helyszínnek tart­ja a völgyet a sajt történelmének, kultú­rájának, művészetének bemutatására. Tali- ándörögd településen, a „Francia Udvar­ban” várja majd a látogatókat a Sajtud­var. A sajtklub a régió legjobb borászai­nak boraival karöltve kínálja majd a ha­zai sajtok színe-javát. A Magyar Sajtklubot két nagy hazai sajtgyártó cég, a Pannontej Rt. és a Veszprémtej Rt. hozta létre három év­vel ezelőtt. Fotó, tánc. Fotó a táncművészeiben cím­mel rendeztek kiállítást az Ifjúsági és Szabadidő Házban. A mozgás szépségét megörökítő képek július 20-ig láthatók. TELEVÍZIÓ Őskor, ókor, jókor, a tévében Balogh Attila Hétvége, kezünkben a jövő heti tévéúj­ság, és már azt lessük, mit nézünk a következő napokban. Lessük együtt! És kezdjük a végén, már abban az ér­telemben is, hogy a rovatunkban oly sok­szor ajánlott Sherlock Holmes-sorozat vé­get ért (már csak az ismétlés megy ked­denként a Dunán), helyette más hétvégi műsort kell hát keresnünk. Nos, az előt­tünk álló hét, tévés szempontból, a végén lesz a legerősebb, és ezt részben a téved­hetetlen d^gktív „atyjának”, Conan Doyle- nak köszönhetjük. Az ő más műfajú műveinek (a Challenger professzor-széria) egyikéből készült az Elveszett világ című kalandfilm, a főszerepekben Bob Hoskins- szal, Peter Fáikkal, James Foxszal - nem először láthatjuk televízióban, de mindig érdemes, és még elolvasni is. (Jövő va­sárnap, tv2 20.00) Eltüsszentik Ügynevezett nagy filmmel találkozha­tunk már előző nap is: Stanley Kubrick témaválasztásában, kiállításában, vala­mint a szereposztás terén is monumentá­lis alkotásával, a Spartacusszal. Elég a névsor kedvcsinálónak: Kirk Douglas, Laurence Olivier, Jean Simmons, Tony Curtis. Legfeljebb az ne válassza szombat este a történelmi mozit, aki hetek óta kö­veti a . Napóleonról szóló dokumentumso­rozatot a Spektrumon, mert számára itt az ötödik rész. (Szombat, MTV1 21.10) Vegyük észre, hogy a Hallmarkon is történelmi - sőt, ókori - a téma: szombat­vasárnap a Cleopatra megy, két részben. És mit említsünk még a hétköznapok­ból? Terence Hill és Búd Spencert (pén­tek, RTL) talán nem is kell. Akkor az Eltüsszentett birodalmat, csütörtökről (Duna Tv). Kiállítás „síppal, dobbal, nádi hegedűvel” A Birinyi testvérek népihangszer-gyűjteményéből nyílt tárlat a miskolci Papszeren Miskolc (ÉM - DK) - Hál’ Istennek nem kell utánajárni, mert mindig hoznak idős hangszereket felújításra, s ilyenkor mi felajánljuk, hogy adunk érte egy teljesen újat. A legtöbben elfogadják... Ezzel avat be gyűjtési „módsze­rükbe” Birinyi András, a Hermán Ottó Múzeum papszeri épületében látható népi hangszer kiállítás kapcsán.- Ha egyszer befutott hozzánk egy ilyen öreg hangszer, azt so­» ........................ Ha egyszer befu­tott hozzánk egy öreg hangszer, azt soha többé el nem adjuk... Birinyi András népi IPARMŰVÉSZ .................................................W ha többé el nem adjuk. Be van­nak ládázva, csomagolva, de mos­tanában egyre gyakrabban kerül­Hétvégi dixie és blues Sárospatak (ÉM) - Dixie­land-fesztivált tartanak, im­már nyolcadik alkalommal, a zempléni városban a jövő hét végén. A július 26-27-én ese­dékes VIII. Sárospataki Dixie­land és Blues Fesztiválra a különösen igényesnek tartott könnyűzenei műfajok ked­velőit várják, mindkét napon a Bodrog-parti Vízikapuhoz, este 7 órától. A fellépők lis­tájáról csak néhány nevet említünk e helyt: Hot Jazz Bánd, Ferenczy György és a Herfli Davidson, Benkó Di­xieland BandMuddy Shoes - a fellépő előadók között ott lesznek a hazai zenei élet je­les képviselői, valamint Kár­pátaljáról, Németországból, a Felvidékről és Amerikából érkező muzsikusok. Ferenczy György Fotó: Bujdos t. Birinyi József egy lopótökből készült hangszerrel Fotó: Bujdos Tibor nek elő, mert sorozatban kémek fel kiállítás rendezésére művelő­dési házak és múzeumok... Kiállítás „Kalákában” Most például a Kaláka folkfesz- tiválhoz kötődően a Hermán Ot­tó Múzeum.- Ez a kiállítás zömében a tör­téneti népi hangszerekről szól. Színesítésként néhány balkáni vagy afrikai ország hangszerei közül is kiállítottunk egyet-ket­tőt, de a fő cél a magyar népi hangszerek, köztük a penge­tésük, ütősök, különböző fúvós hangszerek, sípok, tilinkók be­mutatása. Van miből válogatni, hiszen például az ország külön­böző területein a citerának is rengeteg változata van a vályuciterától a galambdúco- sig... - mondja a népi iparmű­vész Birinyi András.- Édesapám szerettette meg ve­lünk a hangszerkészítést, ő cite- rát készített, mi aztán az öcsém­mel szélesítettük a skálát: készí­tünk tekerőlantot, ütőgardont, ci- terákat, bőrdudát. Javíthatatlan érték... A kiállításon a gyűjtött anyag mellett a saját munkáik is látha­tóak. És vannak másolatok: töb­bek között látni egy az 1900-as évekből, Túrkeve környékéről származó citerát, amit megjavíta­ni már nem szabad, mert elveszí­tené az értékét.- Ennek készítettük el a műkö­dő változatát... A népi hangsze­rekkel való foglalkozás a magyar hagyományoknak csak egy na­gyon kis szelete, mi ennek ápolá­sával szeretnénk hozzájárulni kultúránk minél jobb megismeré­séhez. Különösen a fiatalokat sze­retnénk „visszafordítani” hagyo­mányainkhoz, nekik szervezett táborokkal... jPfMjin A birinyi testvérek gyűjteményéből nyílt tWbflUI kiállítás a Hermán Ottó Múzeum papsze­ri épületében augusztus 1-jéig látható „Eszenyi Enikő úszik a boldogságban” Az Ég és nő között című előadást láthatják a tapolcai Akropoliszban Miskolc (ÉM - SzG) - Sokan vannak, akik tavasszal nem jutottak be az Ég és nő között című, Eszenyi Enikő nevével fémjelzett előadásra a Miskol­ci Nemzeti Színházban. Most talán nem maradnak le: Ta­polcán, az Akropoliszban két eszenyis-mikulcikos est lesz. Eszenyi Enikőnek és társá­nak, Milán Mikulciknak, illetve rájuk írta az Ég és nő között című darabot Dodo Gombár. Tizenkét kép A produkció méltán aratott és arat óriási közönség- és szakmai sikert. A megkurtult Nyári Szín­házi Fesztivál középső program­ja - az Akt hegedűvel és a Né­gyen a kanapén között - ez az előadás lesz, két estén át. A tapolcai Akropolisz Szabad­téri Színpadon július 27-én és 28­IEGYEK Már (még) kaphatók jegyek - 2 ezer forintért - az Ég és nő közöt- tre, mégpedig a következő helye­ken: a színházzal szemközti Dzsungel Játékboltban, az Ady- hi'd melletti Kígyó Divatban, a Ta­polcai Strandon és az Akropolisz Szabadtéri Színpadon. Jelenet az előadásból Fotó: Bujdos Tibor án este 9 órakor - tehát nem fél 9-kor, mint a másik két produk­ció - kezdődik az előadás, amely­ben a két főszereplőn kívül Sán­dor Dávid és Horváth Attila ját­szik. A rendező maga a szerző. Tizenkét kép, tizenkét hónap, ugyanannyi helyzet. Férfi és nő kapcsolatáról, új és új találko­zásáról szól a fűzér, szólnak a je­lenetek. Néhány elragadtatott mondat a kritikákból: „Eszenyi Enikő pedig brillírozik, úszik a boldog­ságban... Játéka, a nő kiszámít­hatatlan kiszámíthatósága a ka­rakteralakítás és a paródiaját­szás magasiskolája... Társa, Milán - aki a valóságban is az - ugyancsak várakozáson felü­li...” „Dévaj humor, könnyed derű lengi át a legfeszültebb szi­tuációkat, s Eszenyi és Mikulcik együtt lélegző párosa ezekben a jelenetekben a legbravúrosabb, amikor és ahogy megmutatják a dolgok színét és visszáját...” www.boon.hu http://eszak.boon.hu írásaink a kultúra világából NAPLÓ: HOGY S MINT Hat kiállás Vass Tibor llogy soroljam fel a hat leg­fontosabb kiállításomat, arra kér egy képzőművészeti intézmény. Katalógust készít, a terjedelmi korlátok megkötik a kezét, meg­szabják a lehetőséget, a színes fény- és fényképeim mellé a „hátságom" fér csupán. Én az ebet kötöm a karóhoz, rám férne egy alapos megruházás: folyton azt motyogom, nekem nincs hat legfontosabb kiállításom. Hat, perpillanat „képzőművészetileg" legfontosabb helyen előfordulni számomra annyi, mint a többi legfontosabbal ugyanakkor bará- tilag, őszintén elbánni. Miköz­ben felsorolás-szinten „le kéne tudni legfontosabbozni" néhány kiállást, dokumentum-kifejezése­ket, évszám-jelzőket, cím­nevezőket találni rájuk, én ma­gamra nem találok szavakat. Pedig van hat legfontosabb szavam, perpillanat, kiállók mellettük, talán azt tudom. Vasstibim, feleségem, fiam, ku­tyáim: Tibor, Leonóra, Leven­te, Whisky, jazzy, Sára. A sor­rend nem értékképző. A név­sor három utóbbi tagja felc­serél hető-behelyettesíthető macskáim nevével: Stoki, Leonsio, Isaura. Anyáméval, apáméval, testvéremével: Juli­anna, Sándor, Sándor. Anyó­som, apósom, a hely, ahol la­kom: Stefi, Laci, Miskolc. A te­rek, amelyekkel együtt élek: Útközben, Budapest, Hernád- kak. Ezekkel a katalógus szerkesztője nem megy semmi­re - én annál inkább. A millennium óta nem ve­zetek jegyzéket arról, hol állítok ki, hol jelennek meg írásaim. Ráébredtem, hogy listáim nem arra jók, hogy híven kövessem a saját tevékenységem, „vissza­lássam az ún. munkásságom", hanem arra, hogy mások tehes­sék azt, ezért abbahagytam a feljegyzéseket. Azelőtt szép sor­ban külön polcra helyeztem azokat a kiadványokat, melyek­ben írásaim, képeim megjelen­tek - ma földobálom őket ide- oda; azelőtt minden újabb fel­jegyzésnél ujjongtam, hogy nő a sikerlista: a gyarapodással is minta voltam a magam számá­ra. Beleszerettem a lajstromba, s talán már abban hittem, hogy a felsorolással is mérhető va­gyok. Persze a leltárkészítésről való leszokás nem ment egy­könnyen: eleinte volt lelkiisme- ret-furdalásom, hogy csak lusta­ságból, hanyagságból nem ve­zetem. Az elvonási tünetek az idő múlásával enyhültek: Előzuhany kötelező című ver­seskötetemben a dicsőséglistát kifigurázva egy táblán odabigy- gyesztettem az életrajzom alá: „Nagy költő". Nem mondom, hogy „más­nak" mentem vele valamire is, de azt sem, hogy magamban nem jutottam vele sehová. Per­pillanat bizton kimondom, hogy egy valamire való életrajzban a nevek fontosak, a társadé, a tőle való gyerekedé, a'szüléidé, a szüleid gyerekeié. A tiéd, a sajátod, amivel viheted, akár valamire is. Juss odáig, mon­dom magamnak, hogy szeresd, becsüld akiktől vagy, akiktől az lehetsz, ami. Szeresd, akik tőled vannak, mert tőled lehetnek azok, amik: tájaid, városaid, embereid, állataid, növényeid. Fém-jeleid. Sorold őket fel, mi­ként fölsorolnak ők is téged: rá­ébredsz, hogy hat rád a legfon­tosabb. Ha jó vagy náluk, itt-ott sorra vesznek, bejegyeznek minimum hat legfontosabb helyre. Hogy az élők közt nyomom marad­jon, nekem azt kívánták, hama­rabb írjon föl a rendőr, mint a sírköves. Egyszer a lista abba­marad. Hogy valaki hanyagsá­gából-e, vagy annak belátásá­ból, hogy az évek úgyis kiválo­gatják belőled, ami számukra perpillanat fontos, az már szinte mindegy. De addig írj, gyakran írj, így szerezz egy kis örömet, nekem...

Next

/
Thumbnails
Contents