Észak-Magyarország, 2003. július (59. évfolyam, 151-177. szám)

2003-07-12 / 161. szám

2003. július 12., szombat ÉSIffi-MIGfllORSÚGi KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 A zene és a fény fesztiválja. Idén is megrendezik a zene és a fény fesztivál­ját a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház szervezésében. A helyszín a tapolcai bar­langfürdő előtti tér - itt kezdődnek a ren­dezvények július 26-án, délután 4 órától. 0 Kiállításmegnyitó. Csizmadia István festőművész kiállítása július 16-án (szer­dán), 15 órakor nyílik meg Miskolcon a Mini Galériában. A tárlat augusztus 8-ig tekinthető meg. Straub Dezső és Sztankay István a darabban Vasárnapi Akt hegedűvel Miskolc (ÉM - SzG) - Csütörtökön nem voltak kegyesek az égiek a tapolcai Nyári Színházi Fesztivál közönségéhez, szereplői­hez. A hosszú hetek óta várt esőből érke­zett meg valamennyi, sajnos, nem túl sok, de ahhoz éppen elég, hogy az Akt hegedű­vel című előadást ne lehessen megtartani. Akik akarták, elcserélték a jegyüket a tegnapi vagy mai előadásra szólóra, akik nem, azoknak vasárnap, az „esőnapon” játssza el a társulat a darabot. Ez egyben azt is jelenti, hogy akik eddig lemaradtak róla, még válthatnak jegyet a vígjátékra. Nemcsak mára, hanem holnapra is. Jön Eszenyi Enikő Megírtuk, hogy az eddig minden évben elnyert központi támogatás helyett erre a nyárra elutasítás jutott a Kecskés és Tár­sai Műsorirodának - pályázatuk eredmény­telen volt. Emiatt nagyon megkurtul az ak- ropoliszi nyár, a színházi fesztivál. Mostarira vált bizonyossá, hogy az Eszenyi-músor mellett még egyet sikerül megrendezni. Eszenyi Enikő és társulata július 27-én és 28-án mutatja be az Ég és nő között című estet, majd augusztus 1-e és 5-e között Straub Dezső, Mikó István, Benkő Péter, Nyertes Zsuzsa és Rátonyi Hajni játssza el a tapolcai közönségnek Marc Camoletti Négyen a kanapén című vígjátékát. Hegyalja Fesztivál Tokajban, avagy „Ahol a part szabad!” Miskolc (ÉM - PTA) - Idén negyedik alkalommal rendezik meg a Hegyalja Fesz­tivált a világörökség részének nyilvánított Tokaj tőszomszédságában, a rakamazi kempingben, július 9-13-áig. A fesztiválon a hazai pop, rock, under- ground és hip-hop legjelesebb személyisé­gei lépnek fel, illetve a legismertebb dj-k forgatják a lemezeket. A fesztivál helyszí­ne az előző évekhez képest jelentősen bővült, egyebek mellett két új színpad is a fellépők rendelkezésére áll. A fellépő zene­karok: Kispál és a Borz, Anima Sound Sys­tem, Irigy Hónaljmirigy, Tankcsapda, Zan- zibár, EmilRulez, Jamkie Winchester, Yon- derboi, Naga és még sokan mások. Újdon­ság, hogy az idén filmvetítések is lesznek. Több zuhany A korábbinál jóval több kommunális szolgáltatás áll a fesztiválozók rendelkezé­sére: több vezetékes zuhany és mobil fürdőalkalmatosság található a rendezvény helyszínén. Közel 100 fát ültettek el a hely­színen az elmúlt hónapokban. A fő profil, a koncertek és szórakozta­tó programok mellett ismét nagy hang­súlyt fektetnek a környezetvédelem fon­tosságának propagálására. A Zöld Sátor­ban ezúttal is a legaktuálisabb témák lesz­nek terítéken, különös tekintettel az állat- védelemre, az EU-csatlakozásra, és a pak­si atomerőműben történtekre. Kerekasz- tal-beszélgetéseken részt vesznek a hazai környezetvédő szervezetek színe-java és a hazai kulturális élet reprezentánsai. ÉCíf fii# ^ fesztivál honlapja, a programmal: íp . vy« w SmJsil képek az Interneten: Tizedszer is szabad a képzőművész-iskola A Miskolci Galéria két hétig táboroztatja és képzéshez segíti a tehetséges fiatalokat Miskolc (ÉM - BAL) - Ti­zedik esztendeje szervezi meg idén a Nyári Képzőművészeti Szabad­iskolát a galéria. Mint az intézmény vezetése deklarálta, a városi művészeti múzeum szerepe (a gyűjtemény gondozása, feldolgozása, bemu­tatása) mellett a Miskolci Ga­léria a helyi közművelődési életben is feladatot vállal, így mindenekelőtt a tehetséggondo­zásban. Minden nyáron- A s'zabadiskolát 1994 óta tartjuk minden nyáron. A tábor egyre népszerűbb, a városból és a régió más településeiről érdeklődnek iránta. Elsősorban középiskolásokat fogadunk, de már korábban itt járt egyete­misták, főiskolások is gyakran és szívesen visszatérnek a sza­badiskolába - ismertette la­punkkal Szoboszlai Lilla, az in­tézmény vezetőhelyettese. A két hét során a résztvevők a hagyományos rajzolás és fes­tés mellett a műhelyekben taná­ri segítséggel megismerhetik a sokszorosított grafikai techni­kák egész folyamatsorát. Segítséggel Megtanulják a magasnyomás, mélynyomás, síknyomás műfaj- beli sajátosságait, e technikák kínálta lehetőségeket. A nagy szakmai tapasztalattal rendelkező művész tanárok irá­nyításával, egyben önképzésük­höz vagy továbbtanulásukhoz fel­használható elméleti és gyakor­lati ismeretekhez is juthatnak. A tehetséggondozó programban ré­szét képezik a művészetelméleti előadások és beszélgetések, ame­lyek alkalmat teremtenek arra, hogy a növendékek jobban meg­ismerjék egymást. A Csabai ka­Vezetö tanárok Az elmúlt évtized folyamán a következő művészek foglalkoz­tak a táborban a szabadiskolásokkal: 1994 - Kocsis Imre képzőművész, tanszékvezető egyetemi tanár (Ma­gyar Képzőművészeti Egyetem), Kőnig Frigyes képzőművész, tan­székvezető egyetemi docens (MKE), Eszik Alajos grafikusművész, egye­temi adjunktus (MKE) 1995-1996 - Kőnig Frigyes, Eszik Alajos 1997-1998 - Somorjai Kiss Tibor grafikusművész, egyetemi docens (MKE), Eszik Alajos 1999-2003 - Csordás Zoltán képzőművész, a Postás rajziskoia (Bu­dapest) vezetője és a pannonhalmi Bencés Gimnázium tanára, Szarvas Ildikó képzőművész, a Gyermek és Ifjúsági Képzőművészeti Műhely ta­nára, a Magyar Nemzeti Galéria és a Lauder Javne Iskola tanára púi Alkotóház romantikus kör­nyezete mellett a Miskolci Galé­ria kiállítóhelyei és az itt zajló társrendezvények is fontos szeÜe­>! ...................... A szabadiskolát 1994 óta tartjuk, minden nyáron. Elsősorban közép­iskolásoknak. Szoboszlai Lilla VEZETŐMELYETTES ....................................................M mi-művészeti hátteret biztosíta­nak szabadiskolának. A szabadiskolából kikerülő tehetséges fiatalok jelentős ré­sze művészeti egyetemeken és főiskolákon tanul tovább, pálya­futásukat a Miskolci Galéria to­vábbra is figyelemmel kíséri. írásaink a kultúra világából V—» Képtől képig: a megfestett, kiállított zene Az operafesztivál véget ért, a Bartók+képzőművészet tárlat nem Dobos KiAra Miskolc (ÉM) - Bartók szi­gorú tekintete követ minket: hol egy montázs részeként is­merjük fel, hol egy művészi fotóportré vagy egy grafika előtt megállva nézhetünk a szemébe... A Miskolci Galériában képtől képig visszhangzó lépteink nyo­mán zene születik. Illetve a már megszületett zene idéződhet, s ad­hat találkozót múzsává erősödve a képzőművészetnek. Mert most a tyúk vagy a tojás elsődlegessége nem kérdés, itt a zene volt előbb, no meg a zeneszerző, a fül hallott, hogy most láthassunk... A Mis­kolci Galéria már tavaly is gaz­dagította az operafesztivál prog­ramját: kamarakiállítást rendez­tek Bartók+Puccini címmel, idén pedig a Missionart Galériával kö­zösen rendezték meg a Bartók+ festészet című tárlatot. Ihlető zene Bartók Béla nemcsak a XX. századi zeneművészetet forradal­masította - zenei életműve, mű­vészetfilozófiája megihlette nem­csak a kortárs képzőművészeket, de napjaink alkotóit is. A tárlat rendezői olyan - a XX. században készült - alkotásokat válogattak egymás mellé, amelyek közvetve vagy közvetlenül kapcsolódnak Bartók személyéhez, zeneművei­hez. Kitalálható, hogy a legtöbb alkotót Kékszakállú világa ihlet­te meg: Lenkey Zoltántól, Almás- sy Aladáron keresztül Horváth Kingáig sokan igyekeztek újabb ajtókat nyitni Bartók hercegének világára. De a Csodálatos man­darin vagy A fából faragott ki­rályfi alakját is sokan próbálták a zene nyelve helyett a látvány eszközeivel kifejezni. Akiket pe­dig nem konkrét mű késztetett ábrázolásra, azokat például a nép- zenekutató Bartók alakja fogta meg, illetve az a népi világ, ame­lyet éppen az ő kutatásai alapján fedezett fel a XX. század. De a ki­állított művek közt találunk olya­nokat is, amelyek Bartók korá­ra, kapcsolataira utalnak, meg­tudhatjuk, mely alkotók és képzőművészeti törekvések von­zották. Ezért kerültek a falakra többek között Rippl-Rónai, Gulá- csy, Kassák, Derkovits művei. A tárlókban kották... A tárlókban pedig kották, ké­peslapok, apró írásos dokumentu­mok villantanak fel egy-egy jelleg­zetes pillanatot a zeneszerző élet- útjából. S hogy még teljesebb le­gyen a kép, az irodalom is jelen van: Weöres Sándor, Juhász Fe­renc, Somlyó György, Illyés Gyu­la fogalmazza meg a költészet nyelvén, hogy mi mindent jelent­het Bartók művészete. Érdemes tenni egy nagy sétát a tiszta for­rás vidékén... Kondor Béla színpadképe egy Bartók-előadáshoz Fotó: Bujdos Tibor ÉSZAK A Miskolci Galéria honlapja: Népi hangszerek mtha tők - válogatásként a Birinyi testvérek gyűjtemé­nyéből - e héttől a miskol­ci Hermán Ottó Múzeum­ban. A papszeri kiállítóte­remben bemutatott kollek­ció két népművész és nép- zenekutató anyagából szár­mazik; ők maguk nyitották meg egyébként a kiállítást, stílszerűen nemcsak szó­val, de zenével. A kiállítás kapcsolódik az e hétvégén zajló Kaláka nemzetközi folkfesztiválhoz. Fotó: B.T. NAPLÓ Leigázás a szavak által Serfőző Simon Folyik a leigázásunk az ide­gen szavak, nyelvi kifejezések ál­tal. Az angol nyelv vagy annak eltorzult mása veszi birtokba, hó- doltatja meg hazánkat: terjeszke­dik, nyomul előre utcasaroktól utcasarokig, kapualjtól kapualjig. zak bejárata fölé, s nevezzük el elsősorban angolul vagy valami ahhoz hasonló nyelven vállalko­zásainkat, az üzletkötő munkát, bizonyos foglalkozásokat. Hátha úgy előkelőbb lenne. S az is - már akiknek! N4indez nem világdúló hábo­rús csatazajban történik, hanem békésen, észrevétlenül szinte. Minden erőszak nélkül, önként, mi magunk mondunk le, taga­dunk ki szavakat anya­nyelvűnkből, mint amelyekre nincs szükség, s adjuk át a helyet az idegen kifejezéseknek, adunk nem magyar megnevezést bétéknek, káeftéknek. írunk ide­gen nevet butikok, boltok, áruhá­A lényeg: csak ne magyar legyen. Mert az mucsai, alávaló, szégyenkezni lehet csak miatta. A magyar megnevezések, annak változatos formái a kocsmákig, talponállókig szorulnak vissza. Mintha a magyar szavak ezen „intézmények" elnevezésére lennének csak alkalmasak. Arra már nem, hogy fényesebb, ki- glancoltabb helyek cégtáblái is ezen a nyelven szólítsanak meg. Pedig példát vehetnének ezeknek a lebujoknak, sarki betérőknek, pincemélyeknek, út menti vendéglátóhelyeknek a feliratairól. S itt nem az ezek között bőséggel található „em­bersüllyesztőket" szándékozom felmagasztalni. Csak arra rámu­tatni, hogy szinte máshol sem találkozni hasonló - a magyar nyelv szellemességét, kifejező erejét felvillantó - feliratokkal. n ogy példát is mondjak: Sarki koccintó, Betérő csárda, Bor-is, Borharapó... Ismétlem: nem akarom reklá­mozni ezen vendéglátóhelyeket, de az elnevezésüket igen. Pon­tosabban azt az igényt, hajlan­dóságot, hogy magyarul nevez­zék meg magukat. Ugyanis - ta­pasztalhatjuk - a cél nem ez. Csakhogy kinek a céljáról, aka­ratáról van szó? A magunkéról. Másra nem foghatjuk rá. Mint Kádárék annak idején a szovjet csapatokat, az idegen kifejezé­seket, neveket mi hívjuk be az országba. Mi kereszteljük fran­cia, angol, német nevúekre gyermekeinket. Mi kiabáltatjuk tele rádión, televízión keresztül nyugati pop-rock dalokkal az országot, mi okézunk, menedzs- mentezünk, ítéljük felejtésre anyanyelvűnk változatos kifeje­zéseit, mint amelyeket röstellni és szégyellni kell. Holott büszkének kellene len­nünk nyelvünkre, hiszen ragok­kal való alakíthatósága egyedül­álló, dallamossága az olasszal, göröggel vetekszik, egyik nép nyelvénél sem alávalóbb. Igazán azonban nem is ezért - ezért is! - érdemelne nagyobb megbecsülést, tiszteletet, hanem azért, mert a miénk. Ezen a nyelven tudunk azok lenni, akik vagyunk: magyarok, idevalósiak, hazánkfiai.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents