Észak-Magyarország, 2003. március (59. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-10 / 58. szám
2003. március 10., hétfő ÉSIAKMA6YAR0RSZÁG# EM-EXTRA (HELYI IRODALOM) / 7 JEGYZET Ha az egyszerűség kedvéért elfogadjuk azt az állítást, hogy „a magyar irodalom egy és oszthatatlan", nem sok értelme van föltenni azt a kérdést, hogy beszélhetünk-e a helyi irodalom fogalmáról. Hacsak azért nem, mert mint azt egy irodalomtörténész megfogalmazta: a magyar irodalmon „belül léteznek műhelyek, fórumok, alkotókörök, amiknek szellemi állapotuk, művészi-esztétikai kondíciójuk függvényében alkalmasint komoly funkciójuk lehet..." Lehet? És ha igen, micsoda? E kérdésre keresték volna a választ tavaly novemberben A Napjainktól az Új Holnapig címen megrendezett beszélgetés résztvevői, amikor Miskolc irodalmi életéről váltottak szót a Miskolci Galériában. És ehhez kapcsolódva nyilvánultak meg tizenhármán a „helyiségről" az Észak-Magyarország hasábjain az elmúlt négy hónapban: az író, aki átgondolná az irodalmi élet hivatalos támogatási formáit; az írócsoport titkára, aki évek óta hiába pályázik városi támogatásért; a mecénás, aki a személyes kapcsolatok fontosságáról szól; a folyóiratszerkesztő, aki az itt születő értékek elsőbbségét hirdeti; az irodalomtörténész, aki az irodalom szűkös személyi és intézményi feltételeiben látja a literátus közvélemény hiányát; a költő, aki szerint nincsenek irodalmi közéletet teremtő helyi mesterek; a könyvkiadó, aki nem talál piacképes szerzőre... Mindez csupán néhány, önkényesen kiemelt vélemény, válasz a kérdezőnek, jelen esetben nekem. Vannak azonban kérdések, amiket legalább most, hogy a helyi literatúra megítélését körüljáró interjúsorozat lezárultával illenék föltennem Önnek, Kedves Olvasó: Mi jut eszébe, ha meghallja azt a fogalmat, hogy helyi irodalom? Ön szerint mit nevezhetünk annak? Említene néhány, szőkébb pátriánkban élő-dolgozó írót, költőt? Ismeri munkáikat? Szereti őket? Büszke rájuk? Részese volt már valamilyen irodalmi eseménynek? Eljár fölolvasásokra? Hogy érezte magát? És egyáltalán: érdekli a helyi irodalmi közélet? Ön szerint működik...? Könyvkeieskedők mondják g/i ......J’ ..____ 3/- ....... ÍVCWÍCTJCT A helyi történelemmel kapcsolatos könyvek, Így Dobrossy István kiadványai kelendőek, de akadnak helyi írók, költők is, akiknek keresik a műveit. Fecske Csaba verseskötetéből egyet-egyet el tudunk adni. Mi annyit tehetünk, hogy egy helyre pakoljuk őket, hátha így figyelemfelkel- tőbbek, jobban megnézegetik a betérők. Kondás Vilmosné, tulajdonos Géniusz Könyváruház A helyi irodalmi művek kelendőségéhez nem elegendő, hogy jelen legyenek a könyvesboltok polcain. De ha egy kötet kellő publicitást kap, az nyomban érezhető a keresleten. Jó példa erre Fecske Csaba legutóbbi verseskötete, vagy a Serfőző Simon kisregényei. A helyi szerzőknek van egy társaságuk, ami meghatározott vevőkört jelent. Kázsmér Vera, üzletvezető Fókusz Könyváruház S zeretjük népszerűsíteni a helyi szerzők műveit. Könyvbemutatókat szervezünk, ahol valaki ajánlja az alkotást, lehet kérdezni az alkotótól, aki dedikál is. Az utóbbi időkből: Üveges Tamás többedik verseskötetéből aznap 15-öt is megvettek, Dobos Marianne karácsonyi interjúkötetéből - jól időzített - karácsony előtt bemutatóján 50 is elkelt. Szabó Lajosné, üzletvezető Magyar Könyvklub Kazinczy Könyvesbolt A zseni, a dilettáns és a hosszú táv Keresztury Tibor, a litera.hu főszerkesztője az irodalmi nyilvánosság regi és új formáiról Méhes László Miskolc (ÉM) - Keresztury Tibor irodalomtörténésszel, a debreceni Alföld szerkesztőjével, a litera.hu internetes irodalmi portál főszerkesztőjével - akinek szépírói munkásságában számos Miskolc- hoz kötődő történet bukkan fel - az irodalmi élet régi és új megjelenési formáiról beszélgettünk. Észak: Lehetséges helyi, regionális irodalomról, irodalmi műhelyről beszélni, van szerepe egyáltalán a „helyiségnek” az irodalom közegében? Keresztury Tibor: Lehetséges, de egyre kevésbé van értelme, azt gondolom. Az internet korában, s a mai magyar irodalom érvényes törekvéseinek fényében számomra erősen úgy tűnik, hogy a legkevésbé sem játszik szerepet az, hogy mi szerepel az író személyi igazolványának „állandó lakcím” rovatában. A regionalitásnak az élményvilág szempontjából lehet - akár domináns - szerepe: a mindennapos létközeg tapasztalati világa tematikai értelemben karak- terizálhat akár teljes életműveket is. Azt gondolom, a magyar irodalom egy és oszthatatlan, ezen belül viszont léteznek műhelyek, fórumok, alkotókörök. Ezeknek - szellemi állapotuk, művészi-esztétikai kondíciójuk függvényében - alkalmasint komoly funkciójuk lehet. Észak: Lehet-e szerepet találni Miskolc irodalmi életének az országos irodalmi közéletben? Keresztury: Egy jó folyóirat nagyon kellene. Erősen drukkolok az Új Holnapnak, hogy hosz- szú hányattatásai, időszakos mélyrepülései után előbb-utóbb az legyen. A vidéken megjelenő » .................... A publikációs lehetőségek soha nem voltak ilyen szabadok és korlátlanok. Keresztury Tibor SZERKESZTŐ .................................................» folyóiratoknak ugyanis az én felfogásom szerint az a szerepe, hogy az adott városokba, tájegységre vonzzon, fókuszáljon országos értékeket, hogy megnyerje munkatársként az élvonalat - s csak kisebb részben az, hogy felkarolja a helyi szerzőket, amatőr törekvéseket. Ha ugyanis ez utóbbi az elsődleges szerkesztői szempont, akkor megyei közlöny lesz belőle, s joggal bánkódik azon, hogy egyáltalán nem jegyzi a kulturális élet. Másrészt számos pályát láttam már, amelyet ez a szemlélet tett tönkre: helyi „sztárszerzők” sora égett ki, fulladt alkoholba, nem értvén, hogy miközben hevesen ünnepli a tájhaza, miközben itt a legrosszabb négysorosa is azonnal megjelenik, miért nem ismeri a nevét az égvilágon senki a megyehatárokon túl. Észak: Újdonságként ható irodalmi törekvések hogyan kerülhetnének be a köztudatba, ha a vidéken megjelenő irodalmi lapok visszatérően ugyanazokat a szerzőket közölnék, mint akiket a mértékadó, országos irodalmi lapok hoznak? Megengedhető ez akkor, amikor a publikációs lehetőségek meglehetősen korlátozottnak tűnnek? Keresztury: A publikációs lehetőségek sosem voltak ilyen szabadok és korlátlanok, mint napjainkban: ha valaki két rímet összecsenget, verse előbb-utóbb megjelenik valahol. Csak itt jön be a képbe az, hogy nagyon nem mindegy: hol. A pályakezdők, az „ismeretlenek” esetében a fórumok, szerkesztők szerepe nagyon nagy: hosszú névsorral tudnám prezentálni, az elmúlt években-hó- napokban kiket indított, fedezett, vállalt fel az Alföld, a litera, vagy akár a könyvhetekre megjelenő, általam szerkesztett Szép versek című antológia. Nehezen tudom azt ma elképzelni, hogy valódi, kiugró tehetség észrevétlenül a Internet-irodalom Az internet mint kommunikációs-információs tér is helyet kér magának a szépírói nyilvánosságban. A szinte kizárólag irodalmi, irodalmi élettel kapcsolatos írásokat, fotókat közlő litera.hu első három hónapjának látogatottsági adatai is minden előzetes várakozást felülmúltak, amiből arra lehet következtetni, hogy a világháló komoly szerepet tölthet be az irodalom jövőjébe is - fogalmaz Keresztury Tibor. A portál főszerkesztője ugyanakkor hozzáteszi: az internet sosem fogja a könyvet, a hagyományos olvasást „kiváltani”, és ez a litera.hu- nak természetesen nem is célja. Az érdeklődés ugyanakkor, ami naponta megmutatkozik, azt sugallja, hogy az olvasók, s főként a számítógépek előtt szocializálódott fiatalok tömegesen igénylik az irodalmi nyilvánosság új típusú kommunikációs fórumait, ahol - teszem azt - a szerzőkkel chatel- ni, „beszélgetni” lehet, és ahol nyomdai átfutási idő nélkül naprakész információt kaphatnak arról, hogy mi történik a kortárs magyar irodalom alkotói műhelyeiben, s nyilvános színterein. Keresztury reméli, hogy a literá- nak komoly szerepe lesz abban, hogy a szerző és az olvasó közt zajló irodalmi kommunikáció zökkenőmentesebb, közvetlenebb legyen, hiszen a www.lit- era.hu cím alatt az ügyfélfogadás folyamatos. A helyi irodalom legfontosabb megjelenési he- A lapunkban a helyi irodalomról és az Új Holnapról is folyó polémiában megszólalt Kishonthy Zsolt művészettörténész és Dobrik István, az Új Holnap főszerkesztője is. Utóbbi mondta azt: „itt kell felfedezni a tehetségeket, és biztos vagyok abban, hogy megfontolt, nyugodt munkával olyan embereket lehet a lap köré szervezni, akikre egyszer oda fognak figyelni”. Az Új Holnap következő számát most szerkesztik. Az már biztos, hogy a lapszám bemutatója április 10-én, délután 5 órától lesz a Miskolci Galéria Kondor Termében. Fotó: Ádám János A vita tárgya. lye az Új Holnap. Kiragadott mondatok Borkúti László, könyvkiadó: Ahhoz, hogy egy ismeretlen szerzőből ismert legyen, hosszú idő és rengeteg munka kell. Fecske Csaba, költő: De én nagyon fontosnak tartom, hogy legyen egy nívós irodalmi lap, amiben a hely szelleme megmutatkozik. FUrmann Imre, költő: Egy vidéken élő alkotó ember is írhat remekműveket, mert ennek lényegében semmi köze nincs ahhoz, hol él. Jenel László, író, szerkesztő: Hogy ma kiemelkedő két képviselő irodai mi életünk, azért csak igen kis részben vonható felelősségre az ön- kormányzat. Káli Sándor, költő: Nyilvánvalóan fontos lenne, hogy az Új Holnap legalább havi rendszerességgel jelenjék meg, mert az nyomon követhetővé tenné a kulturális élet rendszerét. Papp Lajos, költő: Kiváló alkotók, szakemberek élNÉVJEGY Keresztury Tibor Irodalomtörténész, kritikus Foglalkozás: az Alföld című folyóirat szerkesztője, a litera.hu internetes portál főszerkesztője Eddig megjelent könyvel: Félterpeszben (1991), Szövegkijáratok (1992), Petri György (1998), Reményfutam (2000), Kételyek kora (2002) Legutóbb megjelent könyve: A vaddisznó rokona (2002) vidék porába fúl - akkor is, ha számos zsenitudattal megáldott, súlyos önértékelési zavarokkal bíró szerző ezt így is éli meg. Észak: Amikor az internet nyilvánossága mindent elbírhat és elviselhet; elválasztható-e a dilettantizmus a zsenialitástól? Keresztury: Szerintem elválasztható, ha az irodalom története az átjárásra számos példát is mutat. A határok érzékenyek, esetenként egy nagyszabású dilettáns is zseninek tűnhet per pillanat, de hosszú távon minden kiderül. Jól át kell gondolni a szerkesztői döntéseket. Egy internetes irodalmi portál szerkesztését jó esetben ugyanazok az elvek és értékszempontok vezérlik, mint a nyomtatott folyóiratét - a literánál legalábbis erre teszünk kísérletet. A szerkesztői munka gyakorlata, a pörgési sebesség viszont teljesen más; nincs lapzárta, és nincsenek terjedelmi keretek. Mindez komoly igénybevételt jelent - főként így, hogy a magyar irodalomban ez az első ilyen típusú, nagyszabású vállalkozás. Nincs összehasonlítási alap: nekünk kellett kitalálni, hogy egy ilyen on-line fórum tartalmilag s vizuális megjelenésében milyen legyen. íkshr www.boon.hu http://forum.boon.hu Mondja el véleményét! nek, dolgoznak itt, sokszor egymásról sem tudva, s többnyire az értő visszhangot, befogadást hiányolva. Porkoláb Tibor, Irodalomtörténész: A helyi irodalomnak akkor is lehet a város szellemi életét meghatározó jelentősége, ha a szövegek esetleg csupán ebben a közegben hatnak, népszerűek, tehát ha itt találják meg olvasóikat. Serfőző Simon, költő: Fölvetném elsősorban azoknak a felelősségét, akik azt gondolták, hogy abból a 2,5-3 millió forintból, amit egy miskolci irodalmi la^.a azt a lapot fenn is lehet tartani. Vass Tibor, költő, szerkesztő: Igaz, nem túl régóta, de már benne nem csak a helyi irodalmi köztudatban, hogy az Új Holnapban érdemes publikálni. Zemlényl Attila, költő: Úgy tartom, az irodalom nem közös akol, ahol muszáj együtt melegedni. Forrás: A helyi irodalomról szóló interjúsorozat, Észak-Magyarország
