Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-30 / 25. szám

2003. január 30., csütörtök ÉSZJUt-MAGYARQRSZÁG $ AKTUÁLIS / 3 Meddig él a szándék? Miskolc (ÉM) - A Kohászati Krízis Mun­kacsoport tegnap délutáni ülésén Eugenio Marzovati, az olasz tulajdonos képviselője túlzónak tartotta a területükön kialakult környezeti kár mértékét, aminek rendezé­se szakértői becslés szerint 4 milliárd fo­rintot tesz ki. Székhelyük Budapestre tör­ténő áthelyezéséhez csupán annyit fűzött hozzá, ez a lépés a tárgyalások megkönnyí­tését szolgálja. A termelést illetően annyit tudatott Marzovati: akkor tudnak pozitív választ adni, ha az önkormányzat, kor­mányzat támogatásról biztosítja a céget. Káli Sándor a további lépést akkor tart­ja időszerűnek, ha tisztán látják a helyze­tét, ezért a társaság átvilágítására tett javas­latot, amit az olasz fél elfogadott. Minden­nek a hátterében továbbra is ott a kérdés: mennyi időre szól a DAM vezetésének a ter­melés újraindítására való szándéka? JEGYZET Jön az igazság pillanata Kiss László kiss.uszlo@inform.hu M iközben folyik az olaszokkal a huzavona a diósgyőri kohászat sorsáról, Ózdról is fekete fel legeket hajt a szél: ott is elkezdődött az áramár-vita, ami sejt­hetően csak az első felvonás. Tegnap reggel az MTA szakértője azt mondta a rádióban: azon csodálkozik, hogy az érintettek csodálkoznak. Azaz, szerinte jó előre látható volt, hogy a világgazdaság­ban túltermelési válság bontakozik ki - különösen az olyan alapanyag- és ener­giaigényes ágazatokban mint a kohászat, acélgyártás. Hát igen. Ha visszagondolok arra, amit nem hivatalosan, utólag letagadva, „csak neked" mondogattak Miskolcon a kohászathoz értő, gyakorló szakemberek hosszú évek óta - az állt a valósághoz közelebb, az pedig, amit hivatalosan hal­lottunk, leközöltünk rizsa, púder, mellédu­ma. Az összes eddig Diósgyőrben felso­rakozó tulajdonos esetében beváltak jós­lataik, néha még túl is tett a valóság azon. Az MTA szakértője azt mondja, hogy struktúraváltás előtt állunk. Lefordítom: most már valóban annyi az észak-ma­gyarországi kohászati iparágnak, helyette másnak kell jönnie. Ha ránézünk a térképre, világos is a képlet, hiszen hova kellene ennyi kapacitás Kelet-Európábán, amikor nyugaton is túl sok van belőle. S afelől kétségünk ne legyen, hogy először mi húzzuk a rövidebbet, nem a US Steel. Talán nem tévedek, ha azt állítom: országrészünk legnehezebb évei jönnek most, hiszen innen nem lehet eljárni dol­gozni, mint Székesfehérvárról. Nem lesz nagy megrázkódtatás - mondják az EU- optimisták. Úgy általában nem. De hogy itt északon megint ránk jár a rúd, az nem jós­lat, hanem tény - nézzünk körül. Kohászat­ügyben jön az igazság pillanata... Kobold Tamás: Púp volt a hátukon Az expolgármester szerint az olaszok szakmai befektetők, értenek hozzá, s megoldható a gond Miskolc (ÉM - BAL) - Első­sorban az államot (a min­denkori kormányzatot) vá­dolja Kobold Tamás, a ki­lencvenes évek nagyobb ré­szében polgármesterként te­vékenykedő keresztényde­mokrata politikus a diósgyő­ri kohászati válság kialaku­lásáért.- Alapvető ballépést ott köve­tett el a magyar állam, amikor a kohászatot nem minősítette stratégiai ágazatnak. Emiatt egyes üzemek hatékonyabban tudtak lobbizni, mint mások - Miskolchoz hasonlóan Ózd vagy Salgótarján. Nem valamely stra­tégia mentén ment a dolog, ha­nem azon múlt, ki milyen erős. Nem a településen múlott, ha­nem hogy hol milyen a képvise­let, az országgyiilésben, a kor­mányban - véli a két ciklus után tavaly újra nem választott város­vezető. Úgy látja, a válság legalább 1985 óta permanensen tart. A rendszerváltáskor majd' 10 ez­ren, négy év múlva hatezren, '98- ban 2300-an dolgoztak Diósgyőr­ben, tavalyra a szám 1400-ra csökkent - sorolja az adatokat. M ................................................. Ez egy folyamat és ne felejtsük el: jr' " t\ azért jöttek ide \ J komoly pénzek. \' *k>. Kobold Tamás TCMfl EXPOLGÁRMESTER , ' .................................................M- Látható, hogy ez egy folya­mat, ami nem az Antall-érában kezdődött. És ne felejtsük: azért jöttek ide komoly pénzek. Eset­leg nem helyes koncepció alap­ján. Emlékszem, milyen komoly szakmai viták folytak. Az An- tall-kormány idején mi megtet­tük a lépéseket: sikerült elfogad­tatnom azt az 1994 februári kor­mányhatározatot, hogy nincs el­bocsátás, míg a munkavállalók helyzetét nem rendezik. Aztán jött a kormányváltás, és az újabb határozatból ez a pont ki­maradt... Kobold Tamás, mint mondja, érzékelte, hogy az á kormány nem akarja felvállalni az ügyet - „púp a hátára”.- Próbáltam tárgyalni, tár­gyaltam is. De arra is emlék­szem, hogy a nevezetes diósgyő­ri demonstráción Tompa Sándor a tüntetők élére állt, ott mene­telt elöl, ígérte, hogy mindent megoldanak, nem kell elbocsáta­ni. Hát nem oldották meg. Sőt, nyűgnek tekintették. A politikus szerint a mostani tulajdonosok, az „olaszok” szak­mai befektetők, értenek hozzá, akikkel együttműködve, az ál­lam megfelelő támogatásával meg lehetne oldani a problémá­kat. - Nem lenne szabad engedni, hogy eltűnjön ez az iparág, ame­ly magas tudást igényel, komoly szellemi tőkét, fejlesztési bázist je­lent. Ezt kiengedni a kezünkből... ...nem volna célszerű. És ne felejt­sük el, a kohászat a miskolci ön- kormányzat legnagyobb helyi iparűzési adó fizetője. A város nem felelős A miskolci közgyűlés ülésén napirend előtti felszólalásában Tompa Sándor (MSZP) az iránt érdeklődött, a két nagy miskol­ci gyárban dolgozók munkahe­lyének megmentése érdekében az önkormányzat tervez-e ha­sonló fellépést, mint amit a győ­ri helyhatóság tett a kekszgyár ügyében. Válaszában a polgár- mester kiemelte: a két ügy nem vethető össze, mindazonáltal az önkormányzat folytonosan szorgalmazza a megoldást; más kérdés, hogy kevés ered­ménnyel, de hát - tette hozzá Kobold Tamás - e téren az ön- kormányzat csak apró eredmé­nyeket érhet el. A város nem te­hető felelőssé a kohászat és a Digép tartós válságáért: Ne pró­bálják ránk verni a vasat - fo­galmazott a polgármester. Észak-Magyarország, 2001. május 4. „Nem ilyen tragikus a helyzet” A Digépet is érinti Miskolc (ÉM) - Számos más céggel együtt a Digép Hungary termélését is érzékenyen érinti a DAM-válság. Ács András cégve­zető kérdésünkre elmondta: az acél alapanyagot a DAM-tól sze­rezték be, s a kialakult helyzet miatt a decemberi gyártás ja­nuárra tolódott. További költsé­get jelent, hogy Csehországból kénytelenek behozni a szükséges alapanyagot. Ez hosszabb átfutási időt, nagyobb készletezést jelent. Nem tudni Miskolc (ÉM) - Lapunk ér­tesülése szerint a DAM Steel Rt. ellen felszámolási eljárás is indult. Ezzel kapcsolatban megkerestük a B.-A.-Z. Megyei Bíróság gazdasági kamaráját, de értesülésünket nem erősí­tették meg, mondván: a bíró­ság nem adhat ki folyamatban lévő ügyekkel kapcsolatos in­formációkat. Miskolc (ÉM - UM) - Az EU- csatlakozás ellenzőinek legna­gyobb örömére egyesek újabb indokot találtak arra, miért vonulnak ki tőlünk és szom­szédainktól a multik: úgy vé­lik, a belépést követően már nem űzhetők kisded játékok, pénzügyi huncutságok és ez többek között a DAM olasz tu­lajdonosait is elrettenti. Van ebben igazság? - kérdez­tük Szentpéteri Istvántól, az Észak-magyarországi Gyáriparos­ok Szövetségének ügyvezetőjétől.- Mivel nem tagvállalatunk, nem tudom pontosan, mi volt a gond a DAM esetében. Talán ha­marabb kellett volna elkezdeni a probléma kezelését, amivel igen­is foglalkozni kell, mert Miskolc- nak nagy szüksége van a mun­kahelyekre. Egyébként nem lá­tom ilyen tragikusnak a helyze­tet, hiszen megyénkben eddig nem volt példa nagy kivonulás­ra. Sőt, tavaly betelepedett hoz­zánk a Bosch. Mint mondta, vitathatatlan, hogy vannak, akik azt keresik, hol készíthetnék el termékeiket a legkisebb költséggel, s ők azok, akik odébb állnak - mind kele­tebbre húzódva. Ezt azonban szemlélhetjük úgy is, számukra hazánk túl fejlett, mert jól kép­zettek a szakemberek, akiknek egyre magasabb a bérigénye, s mi­vel nekik nincs szükségük ilyen képzett munkaerőre, kivonulnak például Kínába.- Ne búslakodjunk emiatt, mert nekünk nem is rájuk, ha­nem a magasabb technológiát és tudást igénylő iparágakra és az azokban tevékenykedő befekte­tőkre van szükségünk, akik nem­csak összeszerelő üzemet akar­nak itt létrehozni, hanem sokkal komolyabb projektekben gondol­koznak. Ők kellenek ahhoz, hogy előrébb jussunk. W........................ Van még megoldásra váró probléma, s ahelyett, hogy megoldanánk, sopánkodunk. Szentpéteri István ügyvezető .................................................M Arra a kérdésre, hogy kihasz­nálásnak tekinthető-e a kivonulók lépése és lelépése, azt a választ kaptuk: - Nem hiszem, hogy ezt így7 kellene értékelni. Természetes ugyanis, hogy egy vezető igyek­szik a lehető legkedvezőbb helyze­tet megteremteni a vállalkozása számára, s ha ezt még támogatják is, szívesebben telepedik le. Mintahogy lépni kényszerülünk mi is, be az unióba. Ez jelenti ugyanis az egyetlen kilábalást a jelenlegi helyzetből. Ha kialakul egy közös Európa, mindenki „egyformán” részesül annak elő­nyeiből és értékeiből. Ebből ki­maradni pedig... forum.boon.hu Új áramszolgáltatóval tárgyalnak Ózd (ÉM - ÓKI) - Hétfőn délelőtt az ÉMÁSZ Rt. ­fennálló tartozásra hivatkozva - korlátozta az Ózdi Acélmű­vek Kft.-nek szállított villa­mos energia mennyiségét. Az acélmű vezetése vitatja az adósság tényét, a dolgozók egy részét szabadságra küldték. Siegfrid Wochnik ügyvezető tegnap még nem tudott újabb fej­leményekről beszámolni. A tulaj­donosok egy németországi szol­gáltatóval folytatnak tárgyaláso­kat az áramvásárlásról, mert az ÉMÁSZ által támasztott feltétele­A termékek kiszállítása és a karbantartás zavartalan. Hernádi János SZAKSZERVEZETI TITKÁR ...........................................» két a maguk szemszögéből nem találják megfelelőnek. A vitatott, úgynevezett teljesítménydíjat a németeknél nem érvényesítik, ami jelentős összeget takar. Hernádi János, az ÓAM szak- szervezeti titkára kérdésünkre el­mondta, hogy a termékek kiszál­lítása és a karbantartás zavarta­lanul folyik az üzemben, és az al­kalmazottak egyharmada dolgo­zik. Az érdekképviselet elérte, hogy a dolgozók csak a januári és februári szabadságukat vegyék ki, így nem sérülnek az érdekeik. Rendezettnek tűnik az ózdi kohá­szok sorsa, jövő hétre pedig egy nagyobb létszámú tulajdonosi de­legációt várnak Németországból, ami újabb bizakodásra ad okot. Nem bíznak a Jó végben Előző kérdésünk: Talpra áll-e a borsodi kohászat? Mai kérdésünk: Összeomolhat-e a megye nehézipara? ÉSUK-NUGYMORSZáB * Szavazatát leadhatja: www.boon.hu EMLÉKEZTETŐ műm ti Uvíi ti i itti Mint olyan miskolci politikust, aki az elmúlt évtized során országgyű­lési képviselőként számos alka­lommal emelte fel a hangját a mis­kolci nehézipar ügyében, Tompa Sándort Is szerettük volna megszó­laltatni az új válság kapcsán. Ő azonban személyes eszmecserére nem ért rá tegnap, telefonos be­szélgetésre pedig nem vállalkozott, ígérete szerint ma ellátogat szer­kesztőségünkbe. „Előzetesként" az utóbbi években kohászatügyben tett megnyilvánulásaiból idézünk - az Észak-Magyarország híradásai nyomán. 2000. Január 19.: Tompa Sándor MSZP-s képviselő közleményben ja­vasolja, hogy Miskolc országgyűlé­si képviselői Ismerkedjenek meg a kohászati vállalat tulajdonosának és vezetésének elképzeléseivel. En­nek birtokában a képviselő vélemé­nye szerint kezdeményezhetnék a kormányzat és a DAM közötti meg­beszélést, amelyen tisztázható le­hetne az állam lehetséges szerep- vállalása a DAM helyzetének meg­szilárdításában. 2000. április 8.: Az önkormányzat felelősségét hangoztatta a két nagy miskolci gyár sorsát illetően tegnapi sajtótájékoztatóján Tom­pa Sándor képviselő, aki előad­ta: tevékenysége homlokterében mostanában a DAM, illetve a Digép ügye állt. Az, hogy március 14. óta, immár harmadszor, fel­számolás alá került a kohászat, a képviselő szerint azt mutatja: el­szakadtak a remélt állami mentő­övhöz vezető szálak. Nem jelent­heti viszont azt - Jelentette ki -, hogy az állam számára közömbös maradhat a cég sorsa. 2000. május 17.: „Mint Ön előtt is Ismert, a Diósgyőri Acélművek Rt. 2000. március 14-e óta ismét felszámolás alatt áll. Ezt megelő­zően, az 1998-as prvatizáciőt kö­vetően a kassai acélművek volt a meghatározó tulajdonosa, azonban a Magyar Állam egy aranyrészvé­nye révén nem szakította el a köl­dökzsinórt. A felszámolás kimon­dása előtt, de azóta is sokan te­szik fel a kérdést: vajon helyesen járt-e el a Magyar Állam akkor, ami­kor az utolsó kapcsot is elszakí­totta?" Részlet a gazdasági miniszterhez címzett parlamenti kérdésből 2000. Június 17.: „Nem túl régen, a kohászat, a gépipar, a térség iparáért aggódó civil fórum szer­vezett konferenciát: ott elhangzott, térségünkben a kohászkodás olyan természeti adottság , mint példá­ul a lillafüredi vízesés, vagy a ta­polcai barlangfürdő. Olyan adott­ság ez a kohászkodás, amit nem kihasználni vétek. Nagyon sok múlik az Itt élő kohász­társadalmon! Kérdés, képesek-e félretenni belső (vélt vagy valós) ellentéteiket? Képesek-e egy erős lobbit kialakítani és azt működtet­ni? Képesek-e olyan szakmai és gazdasági programot kidolgozni és végrehajtani, amely kiállja a piaci megmérettetést azon a piacon, ahol szigorú minőségbiztosítást, versenyképes árakat, korszerű és megbízható vevőkiszolgálást vár­nak el. Én azt gondolom: mára a természe­ti adottság maga a kohásztársada­lom és ahogy én őket ismerem, le­het rájuk építeni!" Olvasói levél részlete 2001. december 27.: Szópárbaj kezdődött az önkormányzat ülésén, amit az év hátralévő része során többször megvívott az üléseken Tompa Sándor és Kobold Tamás. Az MSZP-s politikus ezúttal a mis­kolci nagyipar (kohászat és Digép) megmentése tárgyában kóstolgat­ta a polgármestert, aki, mint ké­sőbb többször, hárította a táma­dást. 2002. április 19.: Tompa Sándor szocialista képviselőjelölt-társa­ival sajtótájékoztatón beszéltek arról, miket tartanak a legfonto­sabb kormányzati feladatoknak, amennyiben pártjuk nyeri a vá­lasztást. Autópálya-építés, a Miskolc-Kassa gyorsforgalmi út négysávosítása, (...) a DAM terü­letén újabb ipari park kialakítá­sa, helyi vállalkozókat támogató tőkealap (...) - íme a miskolci szocialisták vállalásai a követke­ző négy évre, illetve annak első időszakára.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents