Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-27 / 22. szám
\ 2003. január 27., hétfő ÉSZAK-MA6YARQRSZÁ6# KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR Elvárások kötik a szabad kezet Fedor Vilmos a majdani színházigazgató szerepéről, az intézmény helyéről Miskolc életében 0 Jövőkép. Dr. Petneki Áron művelődéstörténész nyitja meg a Jövőkép című kiállítást január 28-án, kedden 18 órakor a Miskolci Galériában (Rákóczi u. 2.). A kiállítás anyaga február 15-ig tekinthető meg. 0 Elmarad. Kerek Gábor január 28-ra tervezett szerzői estje a miskolci Bartók Teremben technikai okok miatt elmarad. Az űj időpont: február 18. 0 Verseny. Január 30-ig lehet jelentkezni a Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyre, amelyet 9-13 és 14-18 éves gyermekek számára rendeznek február 22-én a Vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában (Miskolc, Lenke u. 14/a.). Kassai báb A kassai Árgyélus Színház előadásában mutatták be Az élet és a halál vize című bábjátékot a kisgyőri faluházban pénteken délután. Fotó: Grúz Attila TELEVÍZIÓ st rí ifi Ül Majka. És holnap? Bánhegyi Gábor banhegyi@inform.hu Melegszik és büszkeségtől dagad a borsodi kebel. Az oly1 gyakran és méltánytalanul lesajnált Ózd kitermelte a maga büszkeségét, Majkát. Ő az a bizonyos legkisebb királyfi, aki végignézi, hogy az előtte utat taposókból mi az, amit érdemes hasznosítani, mi az, amire vágyni lehet, majd fejébe húzza sapkáját és dizájnt alkotva nekifeszül a médiadzsungelnek, bízva abban, nála van a Laár Andrások által valaha megénekelt dzsungelfelszerelés. Ami biztosnak tűnik, birtokában van egy képesség, amely talán genetikailag kódolódott nála. Az pedig nem más, minthogy nagyot ugorva kicsit kilát a rengetegből és látja ám, ott a végeken, ahol eldőlnek az igazán fontos dolgok, ott egy kicsit másként működik, mint ahogy azt a fullajtárok idebent a nagy rengetegben megpróbálják elhitetni. A csütörtöki kész átverés és a belevalózás bizonyítékkal szolgált, Majka testvérünk tisztában van azzal, nem ő tojja a médiatojást, hanem terméke ő a sóbiznisznek. Annak a nagy „botnak", amelyből most kell profitálni, amíg még lehet. Ezért Majka bedob mindent, amit ebben a régióban a felszínen maradáshoz képességként birtokolni kell. Tesó a sapkája alatt kőkeményen lemászik a tömegréteghez, mert talán ismeri cfHobo nagy sikerű refrénjét, miszerint: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája." Ülünk a tévé előtt, csak azért, hogy szorítsunk a tesónkért, aki a maga módján - „Csupa szex ez a mai műsor, te Szekszárdról való vagy, éh meg ***- megyéből (öncenzúra), váháháááá..." - kőkeményen lobbizik ezért a régióért, csinálja a direktmarketinget. Azért nem könnyű kenyér az övé. Látszik rajta, tisztában van vele, a dumájáért fizetik, kétségbeesetten küzd azért, pauza ne legyen. A rutin odáig már elsegítette, ha üresjárat van a teker- vényekben, akkor be kell dobni az átvezetőszöveget: „ Ki ölte meg Billy Millit? Nem tudom, miért kérdezem ezt folyton, váháhá, hátha egyszer kiderül. Vagy ez, vagy az, ki ölte meg. Tényleg, megölte valaki? Váháhá..." és látszik a megkönnyebbülés, eszébe jutott, kinek, a tetkójára kéne rákérdezni. Mert Majkának ma pörögnie kell. És holnap? Méhes László Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház művészeti kérdéseibe a város vezetése a jövőben sem kíván beleszólni, ellenben a direktortól elvárja, hogy segítsen a város kulturális intézményei közötti összhang megteremtésében- fogalmazta meg Fedor Vilmos kulturális ügyekért felelős alpolgármestere.- A Miskolci Nemzeti Színház nem csupán a magyar színházak egyike, hanem az a színház, amelynek szakmai körökben is meghatározónak kell lennie - egyértelműsítette Fedor Vilmos.- A művészi elképzeléseknek ugyanakkor együtt kell járniuk egy olyan műsorpolitikával - tette hozzá -, amely a színházat a város kulturális életének szerves részévé teszi. Ez azt jelenti, hogy a színház direktorának már a pályázatában is vázolnia szükséges, miként képzeli el az intézmény együttműködését olyan társművészeti intézményekkel, mint például az operafesztivál, a város zenei életében kulcsszerepet játszó Miskolci Szimfonikus Zenekar, vagy a képzőművészeti életet szervező Miskolci Galéria. Szabad kéz A színházszakmai tevékenységbe a helyhatóság továbbra sem kíván beleszólni - hangsúlyozta az alpolgármester -, viszont elvárja, hogy olyan művéRészlet a Kakukkfészek című előadásbólFotó: Dobos Klára szeti munkát végezzenek az intézmény falai között, ami országos szinten is felhívja a figyelmet a Miskolci Nemzeti Színházra. Hogy ez miként érhető el, abban szabad kezet kap a direktor, mint ahogy abban is, hogy maga alakíthatja ki az általa leghatékonyabbnak tartott színházvezetői struktúrát. n.......................... Miskolc nem csupán egy a magyar színházak között. Fedor Vilmos Alpolgármester A társulatépítésnek egyetlen korlátját a színház pénzügyi lehetőségei jelentik. Fedor Vilmos vázolta ugyanis, hogy a város gazdasági lehetőségei nem engedik meg, hogy a színház a jelenleginél magasabb önkormányzati támogatást kapjon. A lehetőségeket ezért a mecénási kör megerősítésével az új vezetésnek magának kell majd bővítenie. Egy hét késés A márciusi döntési időpont a Miskolci Nemzeti Színházban szokásos, a szervezeti és működési szabályzatban rögzített szerződtetési rend szerint egyhetes késést jelent - ismerte el Fedor Vilmos. (A színház igazgatójának ugyanis minden év A PÁLYÁZATRÓL A Miskolci Nemzeti Színház igazgatói posztjára kiírt pályázat beadási határideje január 27-én jár le. Noha ez időpont előtt egy héttel még egyetlen pályázat sem érkezett be a Városházára, ez nem jelenti azt, hogy érdektelenség kísérné a kiírást: az elmúlt hetekben kilenc lehetséges jelentkező kért személyes találkozót Miskolc kulturális ügyekért felelős alpolgármesterétől. Fedor Vilmos a pályázókkal szemben megfogalmazott elvárásokról szólva kifejtette: olyan jelentkezőt várnak, aki tisztában van azzal, hogy Közép- Európa egyik legjelentősebb színházi intézményét bízzák rá. A pályázat mai lezárását követően várhatóan két héttel később, február 10-re eldőlhet, kiket támogat a jelentkezők közül a pályázatok elbírálására felkért szakmai bizottság, valamint a színházi érdekképviselet, míg a direktor személyéről várhatóan a márciusi közgyűlésen döntenek. február utolsó napjáig értesítenie kell a társulat azon tagjait, akivel nem kíván szerződést kötni a következő évadra, ennek elmulasztása esetén a korábbi szerződés marad érvényben - a szerk.). Az alpolgármester azonban úgy fogalmazott: arra kérheti a jelenlegi és a majdani igazgatót, hogy működjenek együtt a színház zökkenőmentes átállása érdekében. A 2002/2003-as évadot az igazgatóválasztás nem érinti, ugyanakkor a következő műsorterv megvalósításának előkészítésére elegendő idő marad - amennyiben március első napjaiban döntés születik a színházvezető személyéről. „Az egész családunk a zene szeretetében él” Szepes András csembalóművész ma már nem akar visszatérni a zongorához Észak: Melyek az alapvető különbségek a megszólaltatást illetően a csembaló és a zongora között? Miskolc (EM - BG) - Tételezzük fel, hogy valaki csak úgy, kikapcsolódásképpen akar hallgatni zenét. Tíz „ze- neterapeutából” alighanem tíz ajánlaná nyugtatóként a barokk zenét. A barokk zenének pedig kedvelt hangszere a zongora előtanulmányaként is emlegetett pengetős hangszer, a csembaló. A hangszer egyik kiváló meg- szólaltatója, Szepes András a minap Miskolcon járt. Észak: Volt-e hagyománya családjukban a zenének? Szepes András: Noha szüleim nem zenészek, a tágabb rokonságban azonban több zenész is akad. Természetesen az egész családunk a zene szeretetében élr szinte valamennyi családtagom játszott valamilyen hangszeren. Nagybátyám Svájcban él, a luzerni zenekar koncertmestere, unokatestvéreim is zenészek. Sok gondolkodási időm nem is volt, a család határozott biztatására hatéves koromban kezdtem zongorázni. A nagymamám - aki zongoraművész volt - kezdett el tanítani. A támogatást és a biztatást családi részről azóta is élvezem. Mivel sosem voltam fanatikus, a gyakorlást nem élveztem, de a fellépés lehetősége idővel ösztönzőleg hatott. Ebben sokat segített az a bölcs és nagyvonalú útmutatás, amelyet a konzervatóriumban Benkő Zoltán tanár úrtól, az akadémiai évek alatt pedig Sebestyén János professzor úrtól kaptam. » Észak: Hogy talált a csembalóra a zongora mellett? Szepes András: Mindig is kedveltem a barokk muzsikát, kedveltem a hangszer hangzását s komoly inspirációt jelentettek számomra Wanda Landowska felvételei. Szepes András: Mivel pengető szólaltatja meg a húrt, a csembaló mechanikája eltér a zongoráétól, a billentése is más, valamint a billentyűméretekben is lehet különbség. Észak: A napokban látott napvilágot legújabb lemeze. Ez már a harmadik a hanghordozók sorában. Szepes András: A múlt év őszén egymás után két lemezt is rögzítettem. Az egyik egy vegyes műsorú hanglemez volt, aztán Georg Anton Benda cseh mester hat szonátáját vettük fel. A katalógus szerint ezeket a műveket eddig még nem játszották lemezre sehol, így ez első felvétel. NÉVJEGY Szepes András Születési év, hely: 1973. Budapest Iskola: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola - zongora (1987-1991), Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola - zongora, csembaló (1991-1997), Kölni Zeneakadéma (1997-1998) Versenyek: Prágai Nemzetközi Csembalőverseny (1999 május, 1. hely), Budapesti Nemzetközi Csembalóverseny (2000. szeptember, 3. hely) 1200 LEÜTÉS: PARA-KOVÁCS IMRE ÉN-TERIŐR CÍMŰ KÖNYVÉRŐL Végül: ez is valami. Egy kis szemelyesseg. Bujdos Attila Gátlástalan és tétova évtized. Onnan nézve talán a lehetőségek kora, aranykor, innen: többnyire földszint, tetszik-nem tetszik. Ránk marad a sok szomorú arc. A tükör nem hazudik. Aki örülhetne, annak is kemények a vonásai. Gyanakvó a tekintete. Hamis a mosolya. A magányra tanítottak a kilencvenes évek - belevetve a történelembe az ember magára figyelni kénytelen. Apró jelekre, hogy tényleg él-e még. Nő a futóbab (vagy hajnalka?), ázik a fokhagymás tejben a pulykamell szelet. Ülepszik a másnap, jó lenne nem itt lenni. Mindennel elbánik az idő, szinte észrevétlen - vigyázni kellene. Tudnánk-e beszélni róla, az életünkről, a semminél alig valamivel többről. Úgy értem, nem arról, amit általában elmondanánk, valami hézagos és zavaros történetként, de arról is, amivel nem szokás dicsekedni. Hogy belegonoszodunk. Sodródunk valamivel valahová. Tisztára elveszünk. Rossz emlékeket hagyunk, keserű szájízt. Felhőket a homlokon. Végül: ez is valami. Egy kis személyesség. Műgond. Ettől még hiheti bárki, hogy ez tévedés, ilyen nincs. Figyeljük a nevetést: lesz-e benne hitetlenkedés. A Para-Kovács Imre Magyar Narancsban megjelent írásaiból összeállított En-terlőr című kötetet az Alexandra kiadó gondozta Para-Kovács Imre (jobbra) könyvének bemutatóján Fotó: ÉM
