Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-27 / 22. szám

\ 2003. január 27., hétfő ÉSZAK-MA6YARQRSZÁ6# KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR Elvárások kötik a szabad kezet Fedor Vilmos a majdani színházigazgató szerepéről, az intézmény helyéről Miskolc életében 0 Jövőkép. Dr. Petneki Áron művelődéstörténész nyitja meg a Jövőkép című kiállítást január 28-án, kedden 18 óra­kor a Miskolci Galériában (Rákóczi u. 2.). A kiállítás anyaga feb­ruár 15-ig tekinthető meg. 0 Elmarad. Kerek Gábor január 28-ra tervezett szerzői estje a miskolci Bartók Teremben technikai okok miatt elmarad. Az űj időpont: február 18. 0 Verseny. Január 30-ig lehet jelentkezni a Petőfi Sándor vers- és prózamondó versenyre, amelyet 9-13 és 14-18 éves gyermekek számára rendeznek február 22-én a Vasutasok Vörösmarty Művelődési Házában (Miskolc, Lenke u. 14/a.). Kassai báb A kassai Árgyélus Színház előadásában mutatták be Az élet és a halál vize című bábjátékot a kisgyőri faluházban pénteken délután. Fotó: Grúz Attila TELEVÍZIÓ st rí ifi Ül Majka. És holnap? Bánhegyi Gábor banhegyi@inform.hu Melegszik és büszkeségtől dagad a bor­sodi kebel. Az oly1 gyakran és méltányta­lanul lesajnált Ózd kitermelte a maga büszkeségét, Majkát. Ő az a bizonyos legkisebb királyfi, aki végignézi, hogy az előtte utat taposókból mi az, amit érdemes hasznosítani, mi az, amire vágyni lehet, majd fejébe húzza sapkáját és dizájnt alkotva nekifeszül a médiadzsungelnek, bízva abban, nála van a Laár Andrások által valaha megénekelt dzsungelfelszerelés. Ami biztosnak tűnik, birtokában van egy képesség, amely talán genetikailag kódolódott nála. Az pedig nem más, minthogy nagyot ugorva kicsit kilát a rengetegből és látja ám, ott a végeken, ahol eldőlnek az igazán fontos dolgok, ott egy kicsit másként működik, mint ahogy azt a fullajtárok idebent a nagy rengetegben megpróbálják elhitetni. A csütörtöki kész átverés és a belevalózás bizonyítékkal szolgált, Majka testvérünk tisztában van azzal, nem ő tojja a média­tojást, hanem terméke ő a sóbiznisznek. Annak a nagy „botnak", amelyből most kell profitálni, amíg még lehet. Ezért Majka bedob mindent, amit ebben a régióban a felszínen maradáshoz képességként birtokolni kell. Tesó a sap­kája alatt kőkeményen lemászik a tömegréteghez, mert talán ismeri cfHobo nagy sikerű refrénjét, miszerint: „Le kell menni kutyába, légy a kutyák királya, ne királyok kutyája." Ülünk a tévé előtt, csak azért, hogy szorítsunk a tesónkért, aki a maga mód­ján - „Csupa szex ez a mai műsor, te Szekszárdról való vagy, éh meg ***- megyéből (öncenzúra), váháháááá..." - kőkeményen lobbizik ezért a régióért, csinálja a direktmarketinget. Azért nem könnyű kenyér az övé. Látszik rajta, tisztában van vele, a dumájáért fizetik, kétségbeesetten küzd azért, pauza ne legyen. A rutin odáig már elsegítette, ha üresjárat van a teker- vényekben, akkor be kell dobni az átvezetőszöveget: „ Ki ölte meg Billy Millit? Nem tudom, miért kérdezem ezt folyton, váháhá, hátha egyszer kiderül. Vagy ez, vagy az, ki ölte meg. Tényleg, megölte valaki? Váháhá..." és látszik a megkönnyebbülés, eszébe jutott, kinek, a tetkójára kéne rákérdezni. Mert Majkának ma pörögnie kell. És holnap? Méhes László Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház művészeti kérdéseibe a város vezetése a jövőben sem kíván beleszól­ni, ellenben a direktortól el­várja, hogy segítsen a város kulturális intézményei közöt­ti összhang megteremtésében- fogalmazta meg Fedor Vil­mos kulturális ügyekért fele­lős alpolgármestere.- A Miskolci Nemzeti Színház nem csupán a magyar színházak egyike, hanem az a színház, amelynek szakmai körökben is meghatározónak kell lennie - egyértelműsítette Fedor Vilmos.- A művészi elképzeléseknek ugyanakkor együtt kell járniuk egy olyan műsorpolitikával - tet­te hozzá -, amely a színházat a város kulturális életének szerves részévé teszi. Ez azt jelenti, hogy a színház direktorának már a pá­lyázatában is vázolnia szükséges, miként képzeli el az intézmény együttműködését olyan társmű­vészeti intézményekkel, mint pél­dául az operafesztivál, a város ze­nei életében kulcsszerepet játszó Miskolci Szimfonikus Zenekar, vagy a képzőművészeti életet szervező Miskolci Galéria. Szabad kéz A színházszakmai tevékeny­ségbe a helyhatóság továbbra sem kíván beleszólni - hangsú­lyozta az alpolgármester -, vi­szont elvárja, hogy olyan művé­Részlet a Kakukkfészek című előadásbólFotó: Dobos Klára szeti munkát végezzenek az in­tézmény falai között, ami orszá­gos szinten is felhívja a figyel­met a Miskolci Nemzeti Színház­ra. Hogy ez miként érhető el, ab­ban szabad kezet kap a direktor, mint ahogy abban is, hogy ma­ga alakíthatja ki az általa leg­hatékonyabbnak tartott színház­vezetői struktúrát. n.......................... Miskolc nem csupán egy a magyar színházak között. Fedor Vilmos Alpolgármester A társulatépítésnek egyetlen korlátját a színház pénzügyi le­hetőségei jelentik. Fedor Vilmos vázolta ugyanis, hogy a város gazdasági lehetőségei nem enge­dik meg, hogy a színház a jelen­leginél magasabb önkormányza­ti támogatást kapjon. A lehető­ségeket ezért a mecénási kör megerősítésével az új vezetésnek magának kell majd bővítenie. Egy hét késés A márciusi döntési időpont a Miskolci Nemzeti Színházban szokásos, a szervezeti és műkö­dési szabályzatban rögzített szerződtetési rend szerint egy­hetes késést jelent - ismerte el Fedor Vilmos. (A színház igaz­gatójának ugyanis minden év A PÁLYÁZATRÓL A Miskolci Nemzeti Színház igazga­tói posztjára kiírt pályázat beadási határideje január 27-én jár le. Noha ez időpont előtt egy héttel még egyet­len pályázat sem érkezett be a Vá­rosházára, ez nem jelenti azt, hogy érdektelenség kísérné a kiírást: az elmúlt hetekben kilenc lehetséges jelentkező kért személyes találkozót Miskolc kulturális ügyekért felelős al­polgármesterétől. Fedor Vilmos a pályázókkal szemben megfogalmazott elvárásokról szólva kifejtette: olyan jelentkezőt várnak, aki tisztában van azzal, hogy Közép- Európa egyik legjelentősebb színhá­zi intézményét bízzák rá. A pályázat mai lezárását követően várhatóan két héttel később, február 10-re eldőlhet, kiket támogat a je­lentkezők közül a pályázatok elbírá­lására felkért szakmai bizottság, va­lamint a színházi érdekképviselet, míg a direktor személyéről várhatóan a márciusi közgyűlésen döntenek. február utolsó napjáig értesíte­nie kell a társulat azon tagjait, akivel nem kíván szerződést kötni a következő évadra, ennek elmulasztása esetén a korábbi szerződés marad érvényben - a szerk.). Az alpolgármester azon­ban úgy fogalmazott: arra kér­heti a jelenlegi és a majdani igazgatót, hogy működjenek együtt a színház zökkenőmentes átállása érdekében. A 2002/2003-as évadot az igaz­gatóválasztás nem érinti, ugyanakkor a következő műsor­terv megvalósításának előkészí­tésére elegendő idő marad - amennyiben március első napjai­ban döntés születik a színházve­zető személyéről. „Az egész családunk a zene szeretetében él” Szepes András csembalóművész ma már nem akar visszatérni a zongorához Észak: Melyek az alapvető kü­lönbségek a megszólaltatást il­letően a csembaló és a zongo­ra között? Miskolc (EM - BG) - Téte­lezzük fel, hogy valaki csak úgy, kikapcsolódásképpen akar hallgatni zenét. Tíz „ze- neterapeutából” alighanem tíz ajánlaná nyugtatóként a barokk zenét. A barokk ze­nének pedig kedvelt hangsze­re a zongora előtanulmánya­ként is emlegetett pengetős hangszer, a csembaló. A hangszer egyik kiváló meg- szólaltatója, Szepes András a minap Miskolcon járt. Észak: Volt-e hagyománya csa­ládjukban a zenének? Szepes András: Noha szüleim nem zenészek, a tágabb rokonság­ban azonban több zenész is akad. Természetesen az egész családunk a zene szeretetében élr szinte va­lamennyi családtagom játszott va­lamilyen hangszeren. Nagybátyám Svájcban él, a luzerni zenekar kon­certmestere, unokatestvéreim is ze­nészek. Sok gondolkodási időm nem is volt, a család határozott biz­tatására hatéves koromban kezd­tem zongorázni. A nagymamám - aki zongoraművész volt - kezdett el tanítani. A támogatást és a biz­tatást családi részről azóta is élve­zem. Mivel sosem voltam fanati­kus, a gyakorlást nem élveztem, de a fellépés lehetősége idővel ösztön­zőleg hatott. Ebben sokat segített az a bölcs és nagyvonalú útmuta­tás, amelyet a konzervatóriumban Benkő Zoltán tanár úrtól, az aka­démiai évek alatt pedig Sebestyén János professzor úrtól kaptam. » Észak: Hogy talált a csembaló­ra a zongora mellett? Szepes András: Mindig is kedveltem a barokk muzsikát, kedveltem a hangszer hangzását s komoly inspirációt jelentettek számomra Wanda Landowska felvételei. Szepes András: Mivel pengető szólaltatja meg a húrt, a csembaló mechanikája eltér a zongoráétól, a billentése is más, valamint a billen­tyűméretekben is lehet különbség. Észak: A napokban látott nap­világot legújabb lemeze. Ez már a harmadik a hanghordo­zók sorában. Szepes András: A múlt év őszén egymás után két lemezt is rögzítettem. Az egyik egy vegyes műsorú hanglemez volt, aztán Georg Anton Benda cseh mester hat szonátáját vettük fel. A katalógus szerint ezeket a műveket eddig még nem ját­szották lemezre sehol, így ez első felvétel. NÉVJEGY Szepes András Születési év, hely: 1973. Budapest Iskola: Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépis­kola - zongora (1987-1991), Liszt Ferenc Zene- művészeti Főiskola - zongora, csembaló (1991-1997), Kölni Zeneakadéma (1997-1998) Versenyek: Prágai Nemzetközi Csembalőverseny (1999 május, 1. hely), Budapesti Nemzetközi Csembalóverseny (2000. szeptember, 3. hely) 1200 LEÜTÉS: PARA-KOVÁCS IMRE ÉN-TERIŐR CÍMŰ KÖNYVÉRŐL Végül: ez is valami. Egy kis szemelyesseg. Bujdos Attila Gátlástalan és tétova évtized. Onnan nézve talán a lehetőségek kora, aranykor, innen: többnyi­re földszint, tetszik-nem tetszik. Ránk marad a sok szomorú arc. A tükör nem hazudik. Aki örül­hetne, annak is kemények a vo­násai. Gyanakvó a tekintete. Ha­mis a mosolya. A magányra tanítottak a ki­lencvenes évek - belevetve a tör­ténelembe az ember magára fi­gyelni kénytelen. Apró jelekre, hogy tényleg él-e még. Nő a fu­tóbab (vagy hajnalka?), ázik a fokhagymás tejben a pulykamell szelet. Ülepszik a másnap, jó len­ne nem itt lenni. Mindennel el­bánik az idő, szinte észrevétlen - vigyázni kellene. Tudnánk-e beszélni róla, az életünkről, a semminél alig va­lamivel többről. Úgy értem, nem arról, amit ál­talában elmondanánk, valami hézagos és zavaros történetként, de arról is, amivel nem szokás dicsekedni. Hogy belegonoszodunk. Sodró­dunk valamivel valahová. Tisz­tára elveszünk. Rossz emlékeket hagyunk, keserű szájízt. Felhő­ket a homlokon. Végül: ez is valami. Egy kis személyesség. Műgond. Ettől még hiheti bárki, hogy ez téve­dés, ilyen nincs. Figyeljük a nevetést: lesz-e benne hitetlenkedés. A Para-Kovács Imre Magyar Na­rancsban megjelent írásaiból összeállított En-terlőr című kö­tetet az Alexandra kiadó gondozta Para-Kovács Imre (jobbra) könyvének bemutatóján Fotó: ÉM

Next

/
Thumbnails
Contents