Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)
2003-01-20 / 16. szám
2003. január 20., hétfő 1 ÜÜiJÍ-'AlJ ■ ü ÜiJi ÍJjj úíílíj # KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 Elmarad. A Miskolci Nemzeti Színház tájékoztatja a nézőket, hogy a Fekete zaj című előadás január 23-án betegség miatt elmarad. Ajegyek a jegypénztárban január 26-ig visszaválthatók. 0 Drámapedagógiai évfolyam. Az Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola kihelyezett drámapedagógiai tagozata harmadik évfolyamát indítja Miskolcon 2003 februárjában. A másoddiplomát adó, két éven át tartó képzésre január 25-ig jelentkezhetnek az érdeklődők a 46/328-825, illetve a 30/367-9653-as telefonszámon. 0 Világjárók társasága. Ládák - buddhizmus a magas hegyek országában címmel tart előadást Öllé Attila a Világjárók társasága rendezvénysorozat keretében január 30-án 18 órakor Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Flázban (Győri kapu 27.). Reményi-koncert. Kovács György trombitaművészt látja vendégül egy közös koncert erejéig a Reményi Ede Kamarazene- kar január 22-én 19 órakor Miskolcon, a Bartók-teremben. A barokk műsorban J. S. Bach, Torelli, Telemann és Hándel egy-e- gy műve hangzik el. Fotó: ÉM-archiv TELEVÍZIÓ Homálykarika Bánhegyi Gábor BANHEGYI@inform.hu Az ember csömörük. Ha nem tévénéző, akkor is, de ha igen, akkor még inkább. Kénytelen a néző csömörleni, mert nem ez már az, amire igazán vágytunk. Kéz a szívre, az átkosban, amikor azért szidolozottan adták képernyőn az erőszakot, csak úgy ácsingóztunk egy jó kis horrorra (mentünk is ám a videodiszkóba, ahol éjféltájt vetítettek ilyen filmet pihenésként, hogy azok is szórakozzanak kicsinyt, akiknek nem sikerült felcsípniük eladdig senkit), ahol trancsíroznak rendesen. Tudtuk ám, hogy mű ez kérem szépen, de azért mégiscsak adott volt a borzongás illúziója. Ma már egy kissé mintha átlendült volna a helyzet. Úgy vágynánk már egy kis tillárom-tiHáromra, de médiatitánok azt mondják, egy kereskedelmi csatornán már délután is minimum anyázni kell, hogy a híradónak rögvalóság gyanánt hullahegyeket kell produkálnia nézettségfokozóként, arról nem is beszélve, hogy a valóságsók szünetében bepakolnak egy nagy egységnyi eksönfilmet, nehogy már elvonási tüneteink legyenek vérhiány okán. Korát megelőzve azonban itt van a Hallmark csatorna, mint unikum. Kérem szépen ha tetszenek hinni, ha nem, ezen a csatornán napközben nyoma sincs erőszaknak, esténként is csak éppenhogycsak és hovatovább utalásszerűén. Az ember leül és felhőtlenül szórakozik, hovatovább elménckedik a világ folyásáról és olyan jó megint tévézni. A csatorna any- nyira figyel a napközbeni erőszakmentességre, hogy a minap hétvégén, amikor 12 óra 30 tájban Róbert Duvall bemutatott egyet Treat Williamsnek, akkor az ügyeletes cenzor olyan homálykört zavart jó Robertünk kinyújtott középső ujja köré, mint amilyet a valóságsóban szoktak volt Oki fedetlen ágyéka tájára. Aki nem hiszi, járjon utána, tessenek bízvást csatlakozni a nézőtáborhoz. Több mint színjátszás: drámapedagógia A miskolci oktatóhely nemrégiben bocsátotta ki az első végzős évfolyamot Jelenet a „Hagyomány” órából Fotó: magánarchívum Miskolc (ÉM - ML) - A drámapedagógia nem csak színház és nem csupán színjátszás. Sőt, ha a tanítási módszer végcélját nézzük, a legkevésbé az. Lényege ugyanis az önmagunk és mások megismerésére nevelés - fogalmaz Szabó Péterné. A drámapedagógus azok közé tartozik, akik az elsők között vették át másoddiplomájukat a miskolci drámapedagógiai műhelyben. Drámapedagógiai oktatóhelyként Miskolc két évvel ezelőtt iratkozott fel a felsőoktatási intézmények közé, ez év februárjában így már a harmadik évfolyamot indítják. Az Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző szakmai felügyeletével, az intézmény kihelyezett tagozataként a Központi Leánykollégium épületében működő iskolában nemrégiben végzett az első évfolyam. Szám szerint hu- szonketten. Közöttük a „kakukktojás” Szabó Péterné, aki - biológia-testnevelés szakos tanár lévén - végzettsége szerint, úgy tűnik, a legmesszebb áll azoktól, akik mindennapi munkájukban használni tudnák a dramatikus játék elemeit. Be is vallja: régi álma volt a színpadi rendezés, ezért jelentkezett a drámapedagógiai képzésre, amelynek oktatási programjában fellelhetők a rendezői alapismeretek. Ez azonban csupán egy a tantárgyak között, minthogy közel azonos hangsúly kerül emellett a beszéd- és mozgástechnikára, a táncra, a bábjátékos ismeretekre, a néphagyományokra. Azokra a témakörökre, amikből ötletek meríthetők az önálló, kreatív gondolkozás kialakításához. Mindennek egészét pedig - pedagógiai módszerként - a közösségépítésnek rendelik alá. Ezen a ponton válik el a színjáték a neveléstől.- Egy darab színpadra állítása adott esetben soha nem végcél. Sokkal fontosabb ennél az odáig elvezető folyamat, ami közben kiderül, hogy a gyerekek az egyes szereplők személyiségéről miként vélekednek - fogalmazza meg a frissen végzett drámapedagógus. Hozzáteszi azonban, hogy a dramatikus játéknak ez csupán egyik, noha legkézenfekvőbbnek tűnő gyakorlata. Mert a szituációs játék hasonlóképpen része lehet azoknak a tanítási óráknak is, ahol történetek feldolgozása és értelmezése a cél.- A dramatikus nevelés a színjáték sajátos eszközeivel, játékos tréningek során sajátíttatja el azokat a kifejezési formákat - teszi hozzá -, amelyek a mindennapi életben is megköny- nyítik a helyzetek felismerését és megoldását. Az nyilván nem lehet kérdés, hogy a jelenleg kollégiumi nevelőtanárként dolgozó Szabó Péterné a színházlátogatások előkészítésénél ugyancsak előveszi a drámajátékkal kapcsolatos ismereteit. Ilyenkor pedig nem csak az a történet kerül előtérbe, amit látni fognak, hanem az is, miként képzelik el annak színpadi megvalósítását, milyen eszközökkel érhető el a történetfűzésnek legjobban megfelelő hatás. A gesztusok, hanglejtések, arckifejezések és viselkedési formák megtapasztalása ekként más helyzetek és személyiségek könnyebb megismeréséhez is hozzájárulnak. A HANGVERSENYTEREMRŐL JELENTJÜK Hetven perc a felhőtlen kikapcsolódásból A dél-koreai Yoo-Jung Kim és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Nemes hagyományt ápol a Miskolci Szimfonikus Zenekar azzal, hogy impresszáriók javaslatára bemutatkozási lehetőséget ad időről időre távol-keleti művészek bemutatkozására is Miskolcon. Bár ez a mondat csak születési helyileg igaz a dél-koreai Yoo- Jung Kimre, hiszen a művésznő székhelyét több mint hét évvel ezelőtt áttette Európába. Prokof- jev III. D-dúr zongoravefsenyé- nek megszólalásakor érezni lehetett, aki arra számított, hogy szinte népes, ám mégis baráti, ismerősi társaságban kíván eltölteni mintegy hetven percet, az nem fog csalatkozni. A Bartók- terem akusztikai adottságai miatt az első tételben még picit hangolni kellett egymáshoz a zenekart és a szólistát. A dinamikai összecsiszolás nemes feladatát Kovács László kiválóan végezte el. Arról azonban a dirigens nem tehet, hogy a rézfúvósok nem tudnak olyan pianissi- mót fújni, ami ne forteként hangzana ebben a teremben. Yoo-Jung Kim igyekezett megfelelni a szerzői elvárásoknak, könnyedén, lendületesen, gördülékenyen játszott, bár néha igencsak fülelni kellett annak, aki a zenekar árnyékából kL akarta hallani a szólistát is. Az csak a második tétel hallgatása közben döntetett el véglegesen, a dél-koreai művész igazán akkor van „otthon” a zongora mellett, amikor a líráé a főszerep, még akkor is, ha Prokofjev művének esetében ez inkább a szürrealizmus felé hajlik. Yoo-Jung Kim azonban romantikusra formálta a szerző által megálmodottakat, ami jót tett a játékának és az előadás összképének egyaránt. Beethoven I. C-dúr szimfóniája viszonylag ritkán játszott darabja a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. Miskolcon utoljára több mint fél évtizeddel ezelőtt hangzott el, bár a zenekar néhány hónappal ezelőtt egy ausztriai fellépésén már játszotta a művet. Ez a szimfónia még nem a súlyos, a hallgatót lecö- vekelő Beethovent idézi, inkább a játékos, szertelen, csapongó, formailag azonban mégis egységes, rendkívül tudatos szerzőt mutatja be. A zenekar interpretálásában is ez volt leginkább tetten érhető, a fesztelen, szárnyaló fantázia töltötte be a termet, bár a könnyedség mögött tetten érhető volt a hihetetlen koncentráció, hiszen Beethoven a számos apró zenei poén mellett igencsak megdolgoztatta előadó-apparátusát. 1200 LEÜTÉS: MISKOLC RÉSZLETES KALAUZA Egyszer, mesélik, Szindbád Bujdos Attila Egyszer, mesélik, Szindbád rosszkedvűen ébredt. Megesett vele ez máskor is: háromszáz év búskomoly álomképei gyötörték. De most egy fakó kisasszonyra gondolt, kit egy elfeledettnek hitt mulatságban vitt a táncba. Emlékezete manapság gyakran hagyta cserben, inkább csak a benyomásait idézgette. Ábrándos szemeket, selyemszalagokat. Gömbölyű vállakat. Hol lehetett az a bál? Dr. Thirring és dr. Vigyázó Részletes helyi kalauzait lapozgatva merült el az annyira otthonos múltban. 16. szám. Böczögő József Korona Szállójának képét nézegette a régi metszeten: Miskolc, Széchenyi utca 1. (telefon: 79). Teraszéttermek, elsőrendű italok, legkitűnőbb magyar és francia konyha. Az már igaz, bólintott. Látta magát, ahogy az Avashegyen bolyong a bál utáni hajnalon, midőn szürke felhők bizonytalanul szűrik a fényt a tájra, s a Nap is óvatos: nem bán- taná-e a boldog kábulatból ébredőket, ha velük kelne. Kecsegeorrú cipője kopogott a kövön, Lavaliére-nyakkendője csokra megbomlott. Inge levendulaillatán fáradtság érződött. Lábainál éledt a város. Talán máskor, egyszer majd alámerül, a fakó kisasszony karján, gondolta ki elnézve a közömbös tetők fölött a várost ölelő lankákat. Valaki a vaserkélyén a Szinva fölé könyökölt. Erdey Gyula: Miskolc részletes kalauza, Lux Géza 11 rajzával, Szűcs Sándor és dr. Vigyázó János várostérképével, A Turistaság és Alplnlzmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó Rt. kiadása, 1932. A reprint fellelhető a miskolci antikváriumban, a Déryné utca 2-ben. rosszkedvűen ébredt Miskolc részletes kalauza Fotó: magánarchívum