Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-20 / 16. szám

2003. január 20., hétfő 1 ÜÜiJÍ-'AlJ ■ ü ÜiJi ÍJjj úíílíj # KULTÚRA / 5 HÍRCSOKOR 0 Elmarad. A Miskolci Nemzeti Színház tájékoz­tatja a nézőket, hogy a Fekete zaj című előadás január 23-án betegség miatt elmarad. Ajegyek a jegypénztárban január 26-ig vissza­válthatók. 0 Drámapedagógiai évfolyam. Az Apor Vilmos Katolikus Tanítóképző Főiskola kihelyezett drámapedagógiai tagozata harmadik évfolyamát indítja Miskolcon 2003 februárjában. A másoddiplomát adó, két éven át tartó képzésre január 25-ig jelentkezhetnek az érdeklődők a 46/328-825, illetve a 30/367-9653-as telefonszámon. 0 Világjárók társasága. Ládák - budd­hizmus a magas hegyek országában cím­mel tart előadást Öllé Attila a Világjárók társasága rendezvénysorozat keretében január 30-án 18 órakor Miskolcon, az Ifjúsági és Szabadidő Flázban (Győri kapu 27.). Reményi-koncert. Kovács György trom­bitaművészt látja vendégül egy közös kon­cert erejéig a Reményi Ede Kamarazene- kar január 22-én 19 órakor Miskolcon, a Bartók-teremben. A barokk műsorban J. S. Bach, Torelli, Telemann és Hándel egy-e- gy műve hangzik el. Fotó: ÉM-archiv TELEVÍZIÓ Homálykarika Bánhegyi Gábor BANHEGYI@inform.hu Az ember csömörük. Ha nem tévéné­ző, akkor is, de ha igen, akkor még in­kább. Kénytelen a néző csömörleni, mert nem ez már az, amire igazán vágytunk. Kéz a szívre, az átkosban, amikor azért szidolozottan adták képernyőn az erősza­kot, csak úgy ácsingóztunk egy jó kis horrorra (mentünk is ám a videodiszkóba, ahol éjféltájt vetítettek ilyen filmet pihe­nésként, hogy azok is szórakozzanak ki­csinyt, akiknek nem sikerült felcsípniük eladdig senkit), ahol trancsíroznak rende­sen. Tudtuk ám, hogy mű ez kérem szé­pen, de azért mégiscsak adott volt a bor­zongás illúziója. Ma már egy kissé mintha átlendült vol­na a helyzet. Úgy vágynánk már egy kis tillárom-tiHáromra, de médiatitánok azt mondják, egy kereskedelmi csatornán már délután is minimum anyázni kell, hogy a híradónak rögvalóság gyanánt hullahegye­ket kell produkálnia nézettségfokozóként, arról nem is beszélve, hogy a valóságsók szünetében bepakolnak egy nagy egység­nyi eksönfilmet, nehogy már elvonási tü­neteink legyenek vérhiány okán. Korát megelőzve azonban itt van a Hallmark csatorna, mint unikum. Kérem szépen ha tetszenek hinni, ha nem, ezen a csatornán napközben nyoma sincs erő­szaknak, esténként is csak éppenhogycsak és hovatovább utalásszerűén. Az ember leül és felhőtlenül szórakozik, hovato­vább elménckedik a világ folyásáról és olyan jó megint tévézni. A csatorna any- nyira figyel a napközbeni erőszakmentes­ségre, hogy a minap hétvégén, amikor 12 óra 30 tájban Róbert Duvall bemutatott egyet Treat Williamsnek, akkor az ügyele­tes cenzor olyan homálykört zavart jó Robertünk kinyújtott középső ujja köré, mint amilyet a valóságsóban szoktak volt Oki fedetlen ágyéka tájára. Aki nem hiszi, járjon utána, tessenek bízvást csatlakozni a nézőtáborhoz. Több mint színjátszás: drámapedagógia A miskolci oktatóhely nemrégiben bocsátotta ki az első végzős évfolyamot Jelenet a „Hagyomány” órából Fotó: magánarchívum Miskolc (ÉM - ML) - A drámapedagógia nem csak színház és nem csupán szín­játszás. Sőt, ha a tanítási módszer végcélját nézzük, a legkevésbé az. Lényege ugyanis az önmagunk és má­sok megismerésére nevelés - fogalmaz Szabó Péterné. A drámapedagógus azok közé tartozik, akik az elsők kö­zött vették át másoddiplomá­jukat a miskolci drámapeda­gógiai műhelyben. Drámapedagógiai oktatóhely­ként Miskolc két évvel ezelőtt iratkozott fel a felsőoktatási in­tézmények közé, ez év februárjá­ban így már a harmadik évfolya­mot indítják. Az Apor Vilmos Katolikus Ta­nítóképző szakmai felügyeleté­vel, az intézmény kihelyezett ta­gozataként a Központi Leánykol­légium épületében működő isko­lában nemrégiben végzett az el­ső évfolyam. Szám szerint hu- szonketten. Közöttük a „kakukk­tojás” Szabó Péterné, aki - bio­lógia-testnevelés szakos tanár lé­vén - végzettsége szerint, úgy tű­nik, a legmesszebb áll azoktól, akik mindennapi munkájukban használni tudnák a dramatikus játék elemeit. Be is vallja: régi álma volt a színpadi rendezés, ezért jelentkezett a drámapeda­gógiai képzésre, amelynek okta­tási programjában fellelhetők a rendezői alapismeretek. Ez azon­ban csupán egy a tantárgyak kö­zött, minthogy közel azonos hangsúly kerül emellett a be­széd- és mozgástechnikára, a táncra, a bábjátékos ismeretek­re, a néphagyományokra. Azok­ra a témakörökre, amikből ötle­tek meríthetők az önálló, krea­tív gondolkozás kialakításához. Mindennek egészét pedig - pe­dagógiai módszerként - a közös­ségépítésnek rendelik alá. Ezen a ponton válik el a színjáték a neveléstől.- Egy darab színpadra állítá­sa adott esetben soha nem vég­cél. Sokkal fontosabb ennél az odáig elvezető folyamat, ami köz­ben kiderül, hogy a gyerekek az egyes szereplők személyiségéről miként vélekednek - fogalmaz­za meg a frissen végzett dráma­pedagógus. Hozzáteszi azonban, hogy a dramatikus játéknak ez csupán egyik, noha legkézenfek­vőbbnek tűnő gyakorlata. Mert a szituációs játék hasonlóképpen része lehet azoknak a tanítási óráknak is, ahol történetek fel­dolgozása és értelmezése a cél.- A dramatikus nevelés a színjáték sajátos eszközeivel, já­tékos tréningek során sajátíttat­ja el azokat a kifejezési formá­kat - teszi hozzá -, amelyek a mindennapi életben is megköny- nyítik a helyzetek felismerését és megoldását. Az nyilván nem lehet kérdés, hogy a jelenleg kollégiumi ne­velőtanárként dolgozó Szabó Péterné a színházlátogatások elő­készítésénél ugyancsak előveszi a drámajátékkal kapcsolatos is­mereteit. Ilyenkor pedig nem csak az a történet kerül előtér­be, amit látni fognak, hanem az is, miként képzelik el annak színpadi megvalósítását, milyen eszközökkel érhető el a történet­fűzésnek legjobban megfelelő ha­tás. A gesztusok, hanglejtések, arckifejezések és viselkedési for­mák megtapasztalása ekként más helyzetek és személyiségek könnyebb megismeréséhez is hozzájárulnak. A HANGVERSENYTEREMRŐL JELENTJÜK Hetven perc a felhőtlen kikapcsolódásból A dél-koreai Yoo-Jung Kim és a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenye Bánhegyi Gábor Nemes hagyományt ápol a Miskolci Szimfonikus Zene­kar azzal, hogy impresszári­ók javaslatára bemutatkozási lehetőséget ad időről időre távol-keleti művészek bemu­tatkozására is Miskolcon. Bár ez a mondat csak születé­si helyileg igaz a dél-koreai Yoo- Jung Kimre, hiszen a művésznő székhelyét több mint hét évvel ezelőtt áttette Európába. Prokof- jev III. D-dúr zongoravefsenyé- nek megszólalásakor érezni lehe­tett, aki arra számított, hogy szinte népes, ám mégis baráti, is­merősi társaságban kíván eltöl­teni mintegy hetven percet, az nem fog csalatkozni. A Bartók- terem akusztikai adottságai mi­att az első tételben még picit hangolni kellett egymáshoz a ze­nekart és a szólistát. A dinami­kai összecsiszolás nemes felada­tát Kovács László kiválóan vé­gezte el. Arról azonban a diri­gens nem tehet, hogy a rézfúvó­sok nem tudnak olyan pianissi- mót fújni, ami ne forteként hangzana ebben a teremben. Yoo-Jung Kim igyekezett megfe­lelni a szerzői elvárásoknak, könnyedén, lendületesen, gördü­lékenyen játszott, bár néha igen­csak fülelni kellett annak, aki a zenekar árnyékából kL akarta hallani a szólistát is. Az csak a második tétel hallgatása közben döntetett el véglegesen, a dél-ko­reai művész igazán akkor van „otthon” a zongora mellett, ami­kor a líráé a főszerep, még ak­kor is, ha Prokofjev művének esetében ez inkább a szürrealiz­mus felé hajlik. Yoo-Jung Kim azonban romantikusra formálta a szerző által megálmodottakat, ami jót tett a játékának és az elő­adás összképének egyaránt. Beethoven I. C-dúr szimfóni­ája viszonylag ritkán játszott da­rabja a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. Miskolcon utoljá­ra több mint fél évtizeddel ez­előtt hangzott el, bár a zenekar néhány hónappal ezelőtt egy ausztriai fellépésén már játszot­ta a művet. Ez a szimfónia még nem a súlyos, a hallgatót lecö- vekelő Beethovent idézi, inkább a játékos, szertelen, csapongó, formailag azonban mégis egysé­ges, rendkívül tudatos szerzőt mutatja be. A zenekar interpre­tálásában is ez volt leginkább tetten érhető, a fesztelen, szár­nyaló fantázia töltötte be a ter­met, bár a könnyedség mögött tetten érhető volt a hihetetlen koncentráció, hiszen Beethoven a számos apró zenei poén mel­lett igencsak megdolgoztatta elő­adó-apparátusát. 1200 LEÜTÉS: MISKOLC RÉSZLETES KALAUZA Egyszer, mesélik, Szindbád Bujdos Attila Egyszer, mesélik, Szindbád rosszkedvűen ébredt. Megesett vele ez máskor is: háromszáz év búskomoly álomképei gyötörték. De most egy fakó kisasszonyra gondolt, kit egy elfeledettnek hitt mulatságban vitt a táncba. Emlékezete manapság gyakran hagyta cserben, inkább csak a benyomásait idézgette. Ábrán­dos szemeket, selyemszalagokat. Gömbölyű vállakat. Hol lehetett az a bál? Dr. Thirring és dr. Vigyázó Részletes helyi kalauzait la­pozgatva merült el az annyira otthonos múltban. 16. szám. Böczögő József Korona Szálló­jának képét nézegette a régi metszeten: Miskolc, Széchenyi utca 1. (telefon: 79). Teraszét­termek, elsőrendű italok, legki­tűnőbb magyar és francia konyha. Az már igaz, bólintott. Látta magát, ahogy az Avas­hegyen bolyong a bál utáni haj­nalon, midőn szürke felhők bi­zonytalanul szűrik a fényt a táj­ra, s a Nap is óvatos: nem bán- taná-e a boldog kábulatból éb­redőket, ha velük kelne. Kecsegeorrú cipője kopogott a kövön, Lavaliére-nyakkendője csokra megbomlott. Inge leven­dulaillatán fáradtság érződött. Lábainál éledt a város. Talán máskor, egyszer majd alámerül, a fakó kisasszony karján, gon­dolta ki elnézve a közömbös te­tők fölött a várost ölelő lankákat. Valaki a vaserkélyén a Szinva fölé könyökölt. Erdey Gyula: Miskolc részletes kalauza, Lux Géza 11 rajzával, Szűcs Sándor és dr. Vigyázó János várostérképével, A Turistaság és Alplnlzmus Lap-, Könyv- és Térképkiadó Rt. kiadása, 1932. A reprint fellelhető a miskolci antikváriumban, a Déryné utca 2-ben. rosszkedvűen ébredt Miskolc részletes kalauza Fotó: magánarchívum

Next

/
Thumbnails
Contents