Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-03 / 2. szám

2003. január 3., péntek MISKOLC ES KORNYÉKÉ / 7 Miskolc és környéke hírcsokor 0 Ünnepi muzsika. Karácsonyi hangver­senyt tartott a miskolci 10. számú Pe­tőfi Sándor Általános Iskola a közelmúlt­ban. A műsorban az intézmény diákjai mellett fellépett Rőczey Ferenc és Rőczey Ferencné művészházaspár is. 0 Útépítés. A miskolci kép­viselők közel 11 és fél mil­lió forintos saját erőt szavaz­tak meg a Vásárhelyi úti út­építéshez és csatornázás­hoz. A döntés a megyei területfejleszté­si tanács pályázatához kapcsolódott - az eredetileg 8 és fél millió forint saját erőt emelték 11 477-re. Fotó: Bujdos Tibor 0 Kész a tanulmány. Elkészült a Eloldj Rt. hejőcsabai gyárában tervezett alter­natív tüzelő- és alapanyag-hasznosítás be­vezetéséhez szükséges hatástanulmány. A tanulmány megtekinthető az Észak-ma­gyarországi Környezetvédelmi Felügyelő­ségen (Miskolc, Mindszent tér 4.), vagy a polgármesteri hivatal építési és környe­zetvédelmi osztályán ügyfélfogadási idő­ben. Észrevétel január 17-ig tehető. Korrekció és emelés Zsolcán Felsőzsolca (ÉM) - Egymilliárd fo­rintból gazdálkodott tavaly a zsolcai helyhatóság. A 2002-es büdzsé fő­összegeit az önkormányzati képvise­lő-testület december végi ülésén kor­rigálta a szükséges mértékben. A kö­vetkező esztendőre vonatkozólag első­sorban emelésekről döntöttek. Mintegy 960 millió forintban jelölte meg az utólagos számítások alapján az elfoga­dott rendeletmódosítás mind a költségve­tés bevételi, mind kiadási oldalát az ön- kormányzat, megjegyezve, hogy az utób­biba a hiteltörlesztéssel járó kiadásokat nem számolták bele. Ugyanitt döntés született a helyi adók­ról is: csak egy tételt kiragadva, a vállal­kozók kommunális adója például 2000 fo­rint lesz ebben az esztendőben. A gépjár­mű-súlyadónál a 100 kilónkénti 800 forin­tos értéket látták jónak a képviselők. Mo­torkerékpárra, lakópótkocsira, lakóautóra és sátras utánfutóra az 5000 forintos éves díj vonatkozik a továbbiakban. Szóba kerültek különböző szolgáltatási díjak is. A víznél a 264,60 forintot állapí­tottak meg köbméterre vetítve, ugyanez a szenny vízszolgáltatással együtt 450,50 fo­rintra adódik 2003-ban. Emelkedtek a ké­ményseprő szolgáltatás tételei is, kémény­típustól függően. Két példa: egyedi ké­mény, szilárd vagy olajtüzelés: bruttó 1015 forint; gáztüzelés: 931 forint. Ugyanez a két díj központi elhelyezésű kéménynél: 12 015 és 7516, illetve 9479 és 13 550 forint (az imént jelzett típusonként attól függően, hogy négyezer köbcenti alatti vagy felet­ti méretről van-e szó). Rendeletet alkotott továbbá az önkor­mányzat a helyi közművelődésről: ez első­sorban a zsolcai Általános Művelődési Központ működtetésének célját, eszközeit, a nyújtott szakmai szolgáltatások fejlesz­tésének mikéntjét határozza meg. Elismerés - segítség a gyerekeknek Jutalomból adomány Miskolc (ÉM) - Gábor Dénes-díjat ka­pott az Észak-magyarországi Gazdasági Kamara elnöke, a FUX Rt. vezérigazgató­ja, dr. Barkóczi István. A díjjal járó net­tó 250 ezer forintos pénzjutalmat hétfőn adta át a miskolci Gyermek-egészségügyi Központ alapítványának. A GYEK-ben az összeget dr. Kiss Ákos főorvos vette át. Húsz éve felújítatlan épület, rossz környéken ­Miskolc (ÉM - MM) - Hosszú, romos épület, sár, egy elhagyatott hintaágy. Pe­nészes falak, szűk folyosó, az ablakokból dől a hideg. A mosdók, ha tiszták is, hát rozsdásak, akár csak a vala­ha fehér radiátorok. Ez len­ne egy sportklub? Másnak kell lennie. Biztosan más... ha ők itt vannak. a vívókat a szüleik kísérik az edzésekre Sok tehetséges fiatal jár a Diósgyőri. Vívóegyesület romos épületébe sportolni. Sok tehet­séges, mármint létszámukhoz ké­pest, ugyanis kevesen vannak. Benyitok egy jókora szobányi he­lyiségbe. Két lány vív, azaz pár- bajtőrözik. Köszönés, bemutatko­zás, beszélgetés.- Tudom, hogy igen szép ered­ményeket értetek már el. Már­mint a csapat.- Csapatok - igazít ki Ferenczy Kinga. - Idén megnyer­tük a Tenkes-kupát, a nemzetkö­zi vívóverseny legeredményesebb csapatának járó díjat. Az Orszá­gos Gyerek-csapatbajnokságon a lányok elsők lettek, a fiúk meg másodikok. És van még az Újonc ,OB, mi, lányok azon is nyertünk.- Soroljuk tovább? - kérdez Molnár Dalma. Jobban érdekel, hogy miért ilyen mostohák a körülmények. Inkább erről kérdezem a két ti­zenéves lányt.- Meleg víz nincs. A falak om­ladoznak, lassan nem merünk bemenni. Nem lehet elférni. Ráadásul a Békeszállónál van, Vívódnak a vívók, itt már nem csak a penge veszélyes Fotó: Végh Csaba veszélyes környék, a szüléink mindig elkísérnek minket - so­rolják. És hozzáteszik: - Inkább a felnőtteket kellene...- Maga a terem elhelyezkedé­se és állapota igen szomorú. Ez egy átalakított munkásszálló, húsz éve nem volt felújítva. Az önkormányzattól kapunk támo­gatást, de ennek a negyedét vis­sza kell fizetni bérleti díjként - mondja a szakosztályelnök. Szi­lágyi Tamás.- Az épület kívül-belül egy romhalmaz.- Hát igen. Szerintem jól szim­bolizálja a miskolci sporthelyze­tet. Meg sok más települését. Meg­próbáljuk a szülőket is bevonni, de még ez a segítség sem fedezi a költségeket, a drága felszerelést. Szinte brooklyni a helyzet, a gye­rekekéi hozni és vinni kell, nem szabad őket egyedül elengedni. Molnár János és Ferenczy Jó­zsef szorgalmasan fuvarozza lá­nyait az edzésekre. Felváltva mondják:- Októberben tartottunk egy szülői értekezletet. Olyan volt a helyzet, hogy megszűnik az egye­sület. Alakult egy kis szülői csa­pat, és belefogtunk a DVE Fenn­maradásáért nevű alapítványi bál rendezésébe. A bál január 24- én lesz az Avasi Gimnáziumban.- Pályázatot adunk be egy ön­védelmi szakosztállyal együtt, szeretnénk egy könnyűszerkeze­tes vívócsamokot a gyerekeknek. Az a baj, hogy az Országos Ví­vószövetség akkor tud pénzt ad­ni, ha a város ad, a város viszont a szövetségre vár. Az eredmé­nyekből látszik, hogy nem a kö­rülmények, hanem a gyerekek lelkesedése és a szülők hozzáál­lása biztosítja azt a teljesítményt, aminek eredményeképpen Mis­kolc Észak-Magyarországon az utolsó mentsvára a vívásnak. Éles helyzet a miskolci vívóknál A mecenatúra személyes kapcsolatai Kishonthy Zsolt a kortárs irodalom támogatásáról, választásról és Disputa-est - mikrofonnál a mecénás Fotó: Dobos Klára Méhes László Miskolc (ÉM) - Sorozatunk egy, a Napjainktól az Új Hol­napig címen megrendezett konferencia kapcsán a helyi literatúra korántsem egyér­telmű megítélésének miértjé­re keresi a választ. A MissionArt Galéria azon magánvállalkozások közé tarto­zik, amely az elmúlt években költőket, irodalmi-képzőművé­szeti periodika megjelenését tá­mogatta. A galéria egyik tulajdo­nosával, Kishonthy Zsolttal a mecenatúráról beszélgettünk. Észak: Ha a világot járva azt kérdezné öntől valaki, hogy lé­tezik-e Miskolcon irodalom, mit válaszolna rá? Kishonthy Zsolt: Azt monda­nám, hogy létezik. Ennél mélyeb­ben viszont nem mennék bele. Nem azért, mert rossznak tar­tom, haijem azért, mert nem va­gyok benne tájékozott. Észak: A MissionArt Galéria tu­lajdonosaiként azonban mégis kiválasztottak kortárs költő­ket, akiket támogattak verses­köteteik megjelentetésében, de hozzájárultak az általuk szer­kesztett, Bruthália című iro­dalmi-képzőművészeti fanzine kiadásához is. Mi alapján vá­lasztottak? Kishonthy: Soha nem állt szándékunkban, hogy a képző­művészet mellett az irodalom­ban is tevékenykedjünk. Ránk nyitotta azonban az ajtót Béki István, Zemlényi Attila és Nyi­las Attila, akik akkoriban egy­két Bruthália-számon már túl voltak. Úgy jöttek hozzánk, hogy arra kértek: legyünk a fő támo­gatóik. Nem nagy összegekről volt szó, néhányszor tíz-tizenöt- ezer forintról. Észak: Béki István két verseskö­tetének a megjelentetése azon­ban ennél nyilván többe került... Kishonthy: Valóban, az két- háromszázezer lehetett. Észak: Számított a támogatás megadásában az ismeretség? Kishonthy: Abszolút. Észak: Értékteremtésként értékel­ték azt, amit letettek az asztalra? Kishonthy: Ez hasonlít galé­riánknak a kortárs képzőművé­szet területén végzett tevékeny­ségéhez: elsősorban a barátaink­kal foglalkozunk. Hogy aztán előbb kerültünk-e barátságba és utána következik a támogatás, vagy fordítva, talán lényegtelen. Mi jó költőknek tartjuk őket. Ha nem így lenne, akkor kiadóként nem adnánk hozzájuk a nevün­ket. Azt el sem tudnám képzel­ni, hogy csak azért segítsünk va­lakit, mert közel áll hozzánk, de egyébként nem tartjuk jónak. Hangsúlyozom azonban: nekünk a munkában szükségünk van a személyes kapcsolatokra és ro- konszenvre. Észak: Miben nyilvánult meg ez a személyes kapcsolat a mece­natúrában? Kishonthy: Annyiban, hogy rendszeresen beszélgetünk, ott vannak a programjainkon, sőt közös rendezvényeket is szerve­zünk. A fővárosi galériánkban Békinek volt például egy 24 órás felolvasóestje a költészet napján, Zemlényinek nálunk volt az egyik könyvbemutatója, ami egy Eszik Alajos kiállításhoz kapcso­lódott. Ez mecénási kapcsolat végső soron úgy működik, hogy eljönnek, elmondják, hogy mit szeretnének, és vagy tudunk ad­ni, vagy nem. Észak: Van egyébként értékha­tár, előre eltervezett összeg, amennyit mecénási feladatok­ra költ a MissionArt? Kishonthy: Évi néhány száz­ezer forintról lehet szó. Konkrét, előre meghatározott összeggel azonban nem tervezünk. De pél­dául, ha jövőre készen lesz Béki új kötete, akkor azt biztosan kiadjuk. Ezek még beleférnek a tevékenységünkbe, de nem aka­runk szépirodalmi kiadó lenni. Észak: Más irodalmárok támo­gatására nem gondoltak? Kishonthy: Környezetünkben annyi kortárs képzőművész él, hogy azoknak a támogatása ép­pen elégnek tűnik. Ez részint vá­sárlásokat jelent, részint kiállí­tásokra való felkészülést, kataló­gusok kiadását. A képzőművé­szet számunkra természetesen sokkal fontosabb, nem is lehet az irodalomhoz hasonlítani. Észak: Közös rendezvényeik a költőkkel véletlenszerűek? Kishonthy: Kiszámíthatóság nincsen benne: ahogy az ember kiválasztásról dolgozik, a munkafázisokhoz kö­tődően állnak össze a dolgok. Ha az ember szerteágazó tevékeny­séget végez, akkor sok „vélet­len”, de szívesen látott dologba botlik bele. Ezek közül néhány­ban részt veszünk. Észak: Foglalkoznak azzal, hogy mecénási tevékenységük nyilvánosságot kapjon? Kishonthy: Nemigen. Nyilván nem tartozik ide, de felháborít, ha egy újságban fényképet látok például arról, hogy egy nemzet­közi szinten jegyzett magyar részvénytársaság, amely több száz milliárd forintot forgalmaz, 500 ezer forintos csekket ad át egy kórháznak. Amikor tehetős cég olyan pitiáner dolgokat tesz, ami arcpirító, és ezért még el­várja, hogy ingyen reklámot kapjon. Szégyenkeznék, ha ne­künk ilyesféle nyilvánosságra szükségünk lenne. Még ha ennél többet költünk is mecenatúrára. Észak: Eszerint ön még bízik a klasszikus értelemben vett, háttérben maradó mecénás tí­pusában? Kishonthy: így van: adja oda, de ne várjon el cserében semmit. Annak van értelme. NÉVJEGY Kishonthy Zsolt Született: 1956-ban Mis­kolcon, nős, 3 gyermek édesapja Iskolái: a Földes Ferenc Gimnáziumban, az egri ta­nárképző főiskolán, majd az ELTE BTK művészettör­ténészi szakán végezte Hivatás: 1980-1990-ig a Hermán Ottó Múzeum mun­katársa 1990-ben Jurecskó László­val megalapítja Miskolcon a MissionArt Galériát, Bu­dapesten 1998-ban nyitnak ugyancsak MissionArt né­ven közös galériát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents