Észak-Magyarország, 2003. január (59. évfolyam, 1-26. szám)

2003-01-10 / 8. szám

2003. január 10., péntek ISZIM-MAIIimiii MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Miskolc és környéke 0 Pótszilveszter. Nyilvános, vidám pótszilveszterre várja az érdeklődőket a Miskolci Vasas NyugdQas Klub. Ma délután háromtól a Vasgyári Közösségi Házban élőzene és büfé várja a nyugdíjasokat. (Fotó: ÉM) 0 Természettudományos napok. Az is­kola által szervezett „Természettudomá­nyos napok” keretén belül rendezi meg a miskolci Lévay József Református Gim­názium a Csorba György természettu­dományos feladatmegoldó verseny ered­ményhirdetését. Ez utóbbira január 14- én kerül sor, 16 órától a diákotthon gyü­lekezeti termében. 0 Tájak és emberek. Szombat és va­sárnap kivételével január 17-ig minden­nap megtekinthető a Görömbölyi Kultu­rális Egyesület közösségi házában Tóth Zoltán Tájak és emberek cfmű kiállítása. ITT ÉLÜNK Repülés Bujdos Atilla Bujdos@inform.hu Figyelni a galambot a rét felett, az egyenletes csapásokat, a mozgás csendes harmóniáját. A kétségbeesés hiányát. Az életéért küzd pedig, a szélben táncol­va. Felröppen, akárhányszor nyomja vissza a szorgos légáram. És fent is csak egy hely­ben tartják meg a szárnyai: nem engedi el a táj. Alábukik, felivel ugyanazon a függó'- leges pályán. Suhognak a tollak - a lehelet­nyi hangot elnyomja a zúgás. X alán nem érti, csak teszi a dolgát, időtlen parancsot követve. A késztetés szavát, hogy menni kell ha nincs már miért maradni többé. A reményért sem, hátha változást hoznak az új napok. Csendet, boldogságot. Nyugalmat. Üres a környék, akár a veszteségbe be­legondolni képtelen, bánatos ember szí­ve. A bokrok fedezékében eltűntek a kö­vér varjak. A kutyák elhevernek a szőnye­geken. Nem marad más mozgás odakint, ok kellene hozzá. Mint a galambnak az élni akarás. Még dacol. Egyre rosszabb nézni ezt a magárautaltságot, hogy ha volna, sincs segítség. Aztán a szél váratlanul elvéti a rit­must, belezavarodik. A madár meg­könnyebbült sóhajként száll el a telepi házsor felett. Fát vigyenek - Ingyen. Ingyen elvi­hető tűzifának a kidobott karácsonyfa, Az RWE Umwelt Kft. által összegyűjtött egy­kori karácsonyfákat a cég a Bogáncs utcai depóniában - a nádasréti lerakón - helyezi el. Innen - tudtuk meg a cég vezetőjétől - bárki elviheti, ha a faanyagot még tovább tudja hasznosítani. Fotó: Ádám János Elsőként kezdték, de lemaradtak Tízszeresére nőtt az induláskor összegyűlt összeg, de még majd’ annyi hiányzik Miskolc (ÉM - BGO) - Te­tőre - és az ehhez szüksé­ges, körülbelül 25 millió fo­rintra vár a tapolcai refor­mátus templom. Az eddigi forrásokból körülbelül 70 százalékban készült el az építmény, a kezdeti kétmil­liós tőkéből harminckettőt sikerült kovácsolnia az egy­házközségnek. Ha felépül, az idegenforgalmi szezonban idegennyelvű isten­tiszteleteknek, hangversenyek­nek is helyet ad majd a Tapol­cán az immáron harmadik éve épülő templom. Lapunk közel egy évtizede tudósított a beru­házást megelőző viharokról. Ak­koriban a korszak egyik neves vállalkozója próbálta bírósági úton megakadályozni az építke­zés, mivel így a jogszabályban megszabott „védőtávolságnál” közelebb került volna egymás­Slnom István hisz a templomépí­tésben hoz a templom és az általa ter­vezett (előzetesen már engedé­lyeztetni kezdett) panzió-játék­terem. A pert a vállalkozó - tudtuk meg Simon István gondnoktól, a templomépítő alapítvány ku­ratóriumi elnökétől - sok évi jo­gi procedúra után elvesztette, 1997-ben kapott bíróság ítéleté­vel szabad utat a templomépí­tés. Mint az elnök hangsúlyoz­ta, a rendszerváltás után ők vol­tak az elsők az egyházkerület­ben ezzel az elhatározással, ám azóta sok templom felépült, ők pedig lemaradtak. Pedig igyekeztek alkalmaz­kodni a változó körülmények­hez, az eredeti tervek helyett egy költségkímélőbb megoldás mellett döntöttek, az új tervek alapján 2000 júniusában kez­dődtek a földmunkák, a beru­házás eddig meghaladja a 32 millió forintot. A kezdetek kez­detén meglévő 2 millió forint a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának, az egyház- kerület és az adományozók tá­mogatásának köszönhetően duzzadt ekkorára, de a kor­mányváltást követően egyelőre nem tudják, mennyiben változ­hat a finanszírozás - hangsú­lyozta Simon István. Kérdésünkre, hogy ha pénz híján lassulnak a munkálatok, hány telet bír ki az épület tető nélkül, a kuratórium elnöke el­mondta: minden évben halad­nak (legalább egy keveset) így két egymást követő évben nem ázhatnak ugyanott a falak. TELEKTŐL FALAKIG 1992 - a terület kérelmezése 1993 - az önkormányzat telket ad az építkezésre 1994 - elkészülnek az első tervek j 1999 - költségkímélőbb tervek ké- : szülnek 2000 - elkezdődnek az építkezés földmunkái, elkészül a teljes ala­pozás, az alagsori helyiségek záró­födémmel 2001 - elkészül a templom és a j harangtorony fala 6,5 méter ma­gasságig lépcsőkarokkal, a földpar­tot támasztó támfal, a vfz- és szennyvíz közművezetékek és a vil­lany-földkábel 2002 - elkészül a templom bel­ső terében a karzatot tartó osz­lopsor, vasbeton lemezzel, mellvéd­fallal és az ezen felüli falazat 2 mé­ter magasságban MEGKÉRDEZTÜK AZ OLVASÓT: A HŐELTAKARÍTÁSRÓL J J j j JÍ j j j J J J j J J J j j j j j j j j j j j j J jÍ J j j j j j j j Jü j j - j J _J _# j" j ^ j J j Ü:_J J J J E légedett v; gyök, Aszalón lakom, on­nan is jó az út és itt, Miskolcon is. Sózzák, ta­karítják, véleményem szerint ahhoz képest, amennyi hó esett, meg­tették a takarítók, amit lehetett. Serkényi József (40) VASÚTI GÉPJÁRMŰSZERELŐ O lyannyira elégedett vagyok, hogy nem­csak a belvárosban járha­tók az utak, hanem Lyukóbányáról is le tud­tam jönni tegnap éjszaka, busszal. Mindenhová idő­ben el lehet érni így is, nem okoz késéseket a hó. Nyitrai Sándor (33) AUTÓSZERELŐ N agyon csúnya a helyzet, csúszik az út, a járda. És ami miatt nagyon elégedet­len vagyok, hogy a busz­megállókat nem takarít­ják kellőképpen. Felszál­lásnál és leszállásnál na­gyon veszélyes. Dargai Lászlóné (66) NYUGDÍJAS M indennap kocsival járok, szerintem elég jók az utak, és ha nagyon sok hó esik, a takarítók is tehetetlenek. A főbb utakon nagyon jól lehet közlekedni és a mellék­utakon is - ha csak egy nyomon, akkor is. Szabó Béla (46) GÉPKOCSIVEZETŐ A főúton és a járdán még csak-csak taka­rítják, azzal még meg is lehet elégedni, de ami a buszmegállókban van... Nagyon csúsznak, és er­re a takarítóknak sokkal jobban kellene figyel­niük. Farkos Gábor (66) nyugdíjas Helyi szerző, közös kockázatvállalással A Bíbor Kiadó vezetője a vidéken születő szépirodalom könyvpiaci megítéléséről Méhes László Miskolc (ÉM) - Sorozatunk egy, a Napjainktól az Új Hol­napig címen megrendezett konferencia kapcsán a helyi literatúra korántsem egyértel­mű megítélésének miértjére keresi a választ. A Bíbor Kiadó ügyvezetőjével, Borkúti Lászlóval, többek között a helyi irodalom piacképességéről beszélgettünk. Észak: Milyen feltételekkel tud és képes egy vidéken dolgozó könyvkiadó irodalommal fog­lalkozni? Borkúti László: A Bíbor Kia­dónak nem üzleti politikája, ha­nem a kényszerpályája, hogy szi­gorúan piaci alapon működik, azaz: árbevétele abból képződik, amit el tud adni. Az általunk éven­te megjelentetett ötven kiadvány­ból öt és tíz közötti lehet szépiro­dalmi jellegű, ezek példányszáma 300-tól 6000 példányig terjedhet. A 300 példány a helyben ismert szer­zőre vonatkozik, például Gyöngyö­si Gábor újságíró nemrégiben Borkúti László - piaci alapok megjelent könyvére, 6000 pedig a Palackposta Márai Sándortól című kiadványunk volt. Hiszek abban, hogy Miskolcon ismét meggyöke­reztethető egy nivósabb irodalmi élet, és ehhez szükséges az is, hogy egyéb kiadványainkkal országos hatókörrel vagyunk jelen. Észak: Ml alapján választja ki a kiadásra érdemes kéziratot? Borkúti: A kiadónak az volna tulajdonképpeni ars poeticája, hogy a magyarországi könyvpiac­ra segítse azokat a színvonalas írá­sokat, amik itt, Miskolcon és a ré­gióban születnek. A kiadással kap­csolatos döntésben azonban a ke­reskedelmi megérzésemre hagyat- kozok. Több évtizede kísérem fi­gyelemmel a könyvpiacot: látom, milyen típusú könyvből van sok, mi az irányvonal, mi az, amit ke­resnek a vevők. Észak: Tud olyan helyi szerzőről ezen a vidéken, aki piacképes? Borkúti: Talán nincs olyan, helyben ismert szerző, aki ne ke­resett volna már meg azzal, hogy támogassam a könyve kiadását. Erre én azt szoktam mondani: ha közösen tudunk kockázatot vállal­ni, akkor természetesen segítem a megjelenést. Honoráriumot vi­szont nem tudok ajánlani. De ha bevételt tudunk produkálni, akkor előfordulhat az osztozkodás. Né­hány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy figyelemmel kísérem azokat, akik a Tokaji írótáborban feltűn­nek. Segítettem Fecske Csaba me­séjének és Kalász László verseskö­tetének megjelentetését, mert munkásság állt mögöttük. NÉVJEGY Vv Cv w w w v V v C vVv:v' v C W w\Vv\ vvvvvvVv>. Név: Borkúti Lászlő született: 1956. Sátoraljaújhely tanulmányok: népművel és- könyvtárszak, Debrecen,1980. foglalkozás: kiadói ügyvezető Észak: A pénz oldaláról: mennyi kockáztatható egy is­meretlen helyi író kiadásával? Borkúti: A legegyszerűbb mi­nőségben kinyomtatott könyv kiadásához ma legalább 150 ezer forint szükséges, ami 300 példányt és 200 oldalt jelent, puha borító­val. Az a tapasztalat, hogy minden könyvből legalább kétszáz darabot el lehet adni. Az egy másik kér­dés, hogy napjainkban milyen ten­denciák érvényesülnek. Például, egy ismeretlen szerzővel üzleti vál­lalkozásba fogni ma nem lehet. Ahhoz pedig, hogy egy ismeretlen szerzőből ismert legyen, hosszú idő és rengeteg munka kell. És persze jó kézirat. Erre példa a mis­kolci születésű, ám a fővárosban élő Rá ez Zsuzsának az Állítsátok meg Terézanyut! című könyve, ami tíz kiadásban, ötvenezer pél­dányt ért meg.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents