Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-04 / 282. szám

2002. december 4„ szerda KULTÚRA / 7 I­0 Festmények tárlata. Fürst József fes- tó'művész alkotásaiból nyflik kiállítás december 5-én, csü­törtökön délután 5 órakor a tiszaűjvárosi Városi Kiál­lítóteremben. A tárlat decem­ber 18-ig tekinthető meg. 0 Imádkozó KÉSZ. A Keresztény Értel­miségiek Szövetsége Imádkozó KÉSZ el­nevezésű programsorozatának következő rendezvényét december 7-én, szombaton délután 5 órától tartják a miskolci Szent Anna-templomban. A bevezető elmélke­dést dr. Boros Attila orvos mondja. 0 A szénbányászat emlékei. Emlékek a borsodi szénbányászat múltjából (fo­kosok, emléktárgyak) címmel látható ki­állítás december 1-jétől az edelényi Vá­rosi Könyvtárban. AIÁNLÓK Vallj tovább Anita 10 évig hallgatott, majd két éven belül már második albumá­val jelentkezett. A rendkívüli nagy mosollyal megál­dott lányt azért le­het szeretni, mert ő dalfüggetlen. A jó sorsa megadta neki azt a lehetőséget, hogy ne az adott sláger­ről tudjuk beazonosítani, hanem a hang­járól, amely nélkülözi a konzervhangokat, a dalhoz igazítottságokat. Aki pedig ezt a hanghordozót meghallgatja, nemcsak a hangját, de a dalokat is szeretni fogja. (Anita: Vallomások, Sony Music Hun­gary, 2002) Potter visszavág Nem kellett ahhoz különösebb jóstehet­ség, hogy Harry Pot­ter nem egyszer fog felbukkanni a film­vásznon. Akik eset­leg mégis erre tippel­tek, azok bizony vesztettek, mert ím, itt a Harry Potter és a titkok kamrája cí­mű opus. Természe­tesen új szörnyekkel, új ellenségekkel és kicsit nagyobb főhő­sökkel, mert amíg nem lesznek a színé­szek is virtuálisak, addig a valódi hús-vér kamaszszereplők bizony nőnek. A rajon­gókat nem kell meggyőzni a jegyvételről, a tétovázók meg menjenek el nyugodtan, ez egy olyan film, ami azért nem felejt el kikacsintani, hogy mindez nem olyan vé­szes ám. (Harry Potter és a titkok kamrája, romantikus-ifjúsági-akció-sci-fi-vígjáték) Boszorkányos álomutazás Harry Potter­| m iiii ij ■■■ hangulat - a szerző VA-v"- \ >v által is vállaltan. í ft* ’í Majdnem ugyan­olyan letehetetlen, *4; í' \ ■ mint angolszász „testvére”, ráadásul rm- s ez igenis fontos rrjjvjf- a magyar őstörté­netből táplálkozik. ml -^35$ Sámánok márpedig hr §4. .<4 vannak - Gergő is Ifc: . az, csak eleinte nem hiszi el. A végére az­tán beletanul. Közben kalandozás az álom­világban, hosszú utazás sámándobon ma­nókkal, boszorkányokkal, segítő szelle­mekkel: olvasó és szereplő együtt „foltoz­za” a lelkeket összetartó, sérült sámán vi­lághálót. S ha elfogyott az összes oldal, lehet a történetet továbbálmodni... (Böszörményi Gyula: Gergő és az álom­fogók, Magyar Könyvklub, 2002, Ifjúsági regény) 1! \V/ Nótás Mikulás címú műsorát adta elő tegnap Gryllus Vilmos a miskolci Rónai Művelődési Köz­pontban. Az ovi­sok és kisiskolá­sok kedves törté­netet hallhattak Mikulásról és Télapóról, de ter­mészetesen fel­csendültek a mű­sorban a zenész régebbi dalai is, amit az igényes zenén nevelkedő publikum vele énekelt. Fotók: Bujdos Tibor Nem maradt el a Lyukaséra a könyvtárban A folyóirattal és alkotóival egyaránt megismerkedhettünk a rendkívüli közönségtalálkozón Mészöly Miklós, Kondor Katalin és Ágh István Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Egy Lyukasórába sok minden be­lefér - még némi tudás meg­szerzése is: tanulva szórakoz­hattunk azon a rendkívüli közönségtalálkozón, amelyet nemrégiben a megyei könyv­tárban tartottak a Lyukas­óra címú lap szerzőinek rész­vételével. A Lyukasóra a televízióban volt előbb, Varga Domokos, a lap első szerkesztője kérte el a címet a tévéműsort szerkesztő Mészöly Dezsőtől - tudtuk meg, Szalay Károly főszerkesztőtől, aki bemutatta a vendégeket: Bertalan Tivadar látványterve­zőt „Amerikától Ázsiáig világhí­rű alkotó, több mint 200 film díszletterve fűződik a nevéhez”, Ágh Istvánt, „akinek szépprózá­ja legalább olyan magas színvo­nalú, mint a Versei”, Kiss Dénes költőt, „aki letehetetlen versei mellett a magyar nyelv bűvöle- tes kérdéseivel is foglalkozik”, Mészöly Dezsőt, „aki a műfor­dítás legnagyobb mestere Villon­tól Shakespeare-ig és kívülről tudja az egész világirodalmat”, a miskolci vendégeket: Fecske Csabát, akivel 15 éve munkakap­csolatban vannak, de személye­sen csak most találkoztak elő­ször (ő volt egyébként novem­berben a lapban A hónap költő­je) és Serfőző Simont, aki a ren­dezvény előtt kapott egy vastag kéziratot egy szerzőtől, ennek kapcsán Szalay Károly elmond­ta, hogy ha hozzá valaki három versnél többet visz be, azt elkül­di, mert ha egy író vagy költő nem tudja, melyik a legjobb mű­ve, hanem a szerkesztőre bízza a választást, az gyanús... A szer­kesztő végül bemutatta a Lyu­kasóra fiatal szerzőinek körét. A Kondor Katalin, a Magyar Rádió elnöke vezette rendkívüli közönségtalálkozón a vendégek munkásságából is kaptunk íze­lítőt: volt aki maga olvasta fel novelláját, versét, s volt, akinek az ismert művészek, Császár An­géla vagy Bökönyi Laura adták elő írását. Közben sok minden­ről szó esett. Kiss Dénes például nyelvi játékokkal szórakoztatta az érdeklődőket. Elmondta, őt fogva tartja a nyelv. Mikor ifjú­ként elkezdett verseket írni, ak­kor figyelt fel a nyelvünkben lé­vő törvényszerűségekre. Kiemel­te a fázunk szót, amely nem csak a hidegérzetet jelenti, de ott „bujkál benne” a fa is: fát kell hozni, begyújtani, hogy a hideg­érzet megszűnjön. Sok ilyen sza­vunk van, amely nemcsak kife­jezés, de emlékezés is - régi ta­pasztalatot, tudást hordoz. Az „eb ura fakó” kifejezés pedig sze­rinte azt jelenti, hogy a kutya ura a (fából készült) bot... Ber­talan Tivadar művészettörténet­ből „jeleskedett”, felolvasta egyik szellemes írását, amelyben a művészettörténeti korszakokat jellemzi..., majd „elpanaszolta”: az írók látványtervezőnek, a lát­ványtervezők festőnek tartják, a festők meg azt mondják, hogy nyugodtan írjon...” Kondor Katalin hangot adott annak a véleményének, hogy bár a statisztikák még nem nagyon mutatják, de újra kezd divatba jönni a vers. Ebben azonban a résztvevők nem erősítették meg. Inkább felemlítették a Varga Do­mokos alapította Fityisz-díjat, amit 94-ben elsőként Gyurkovics Tibor kapott. A dü elismeri az iro­dalmi munkásságot, miközben jel­zi, hogy nagyjából mi jár érte... A kicsik nyomában, avagy a természetes káosz Lőrincz L. László új könyvét dedikálta a miskolci Géniusz Könyváruházban Miskolc (ÉM - DK) - „Ne feledd, hogy a jaguár is érző lény. Messziről megérzi a szagodat” - tartja egy maja mondás, amit Lőrincz L. László új, kétkötetes könyvé­nek elején idéz... ...Több betű nincs is az olda­lon, de így is „belénk jön” a fe­szültség, s ez a továbbiakban ki­teljesedik: a jaguáremberek megölik az egyik szereplőt, egy másik képtelen megszabadulni a kristálykoponyától, egy har­madik mérgező bogyókat eszik, majd felvágja a döglött szamár gyomrát, közben vörös szemek világítanak a bokrok alján... Teljes a káosz - ahogy az a szer­ző műveiben oly természetes. A kicsik nyomában haladva azon­ban végül minden kitisztul. Ki­véve a kötet első lapját - már azon néhányét, melyet az olva­sók kérésére a szerző kézjegyé­vel látott el az elmúlt hét végén a miskolci Géniusz Könyváru­házban. A könyv hátsó borítóján a jól ismert, a szerzőt pipával a kezé­ben ábrázoló fotó alatt egy má­sik arra utal, hogy a gazdag fan­táziájú író mellett egy tudós a „társszerzője” a könyvnek. Per­sze a kettő itt ugyanaz a sze­mély:- A könyveimnek két vonu­lata van: az egyik a történet, a másik a háttéranyag. Minden háttéranyag - legyen néprajzi, történelmi, vallástörténeti, szól­jon tárgyakról vagy rítusokról - tényszerű, s ezt fel lehet fogni ismeretterjesztésnek is. Erre na­gyon odafigyelek, mert mégis csak tudományos kutató va­gyok, nem szeretnék butaságo­kat terjeszteni - vallja az író. S fontosnak véli azt is, hogy mű­veit ne az erőszakos jelenetek miatt szeressék, számára a megoldás felé vezető szellemi já­ték a fontos.- Agathe Christie-nél sem az a lényeg, hogy fejbevágtak vala­kit és meghalt, hanem a körülöt­te zajló események. Egy picit el kell vonatkoztatni. Olyan ez, mint mikor társasjátékot ját­szunk, s az egyik bábut leütjük a másikkal. A történetben van­nak halottak, de őket nem kell sajnálni, hisz nem élő emberek, csak figurák, akiket leütöttek egy sakktáblán... Lőrincz L. László dedikálFotó: Ádám János

Next

/
Thumbnails
Contents