Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-24 / 299. szám
2002. december 24., kedd KARÁCSONY / 12 mm 18ŰÉS % Akkor is karácsony volt... Benedek Miklós (részlet) Sorakozó az udvaron. Meztelenül, nyirkos testtel. A tiszta égbolton dideregtek a csillagok. A derengő fényben a sok száz mezítelen ember döbbenetes látványt nyújtott. A lemeztelenítés az ember végső megalázása adott esetben, az ember ruha nélkül védtelen, végletesen kiszolgáltatott. A nőket külön sorakoztatták. Hideg volt nagyon, de nem fáztak. Vagy nem érezték, hogy fáznak. Aztán újra egy épületbe hajtották őket, ahol mindenki kapott egy nadrágot, zubbonyt csíkos papírszövetből, valami sapkafélét, meg egy számot két példányban, vászonra nyomva, hogy azt varrják fel ruhájukra, attól kezdve a nevük helyett azt jegyezzék meg. Újra sorakoztak az udvaron. A rabruhában, lekopaszítva, alig-alig ismerték fel egymást. Csendesen, suttogva latolgatták helyzetüket. Eljutottak hát a vég előtti utolsó lépcsőhöz. Már a nevüktől is megfosztották őket. Már csak a legvégső jöhet, a pokol, a pusztulás... Messziről harangszó hallatszott. 1944. december 24-én elérkezett az éjfél. Valahol misére harangoztak... Akkor is karácsony volt... Benedek Miklós, lapunk néhai újságírója Volt bizony... Kabdebó Lóránt (K. L.): Volt egyszer egy karácsony. Volt bizony. Erről írtam már, amikor egy skóciai folyóirat magyarázatot kért tőlem, szokatlannak tartván, hogy a huszadik század legmeghatározóbb szereplőjeként éppen Churchillt jelöltem meg. Nem a szavazatom volt szokatlan, hiszen mi, akik Churchillre szavaztunk, abszolút többségben voltunk a megkérdezettek között. De hogy éppen innen érkezett a megnevezés, az gondolkodtatta meg őket. Nem értették a helyzetet: hogy itt mindig jött vala-ki. Ahogy egyik - nem költő - barátom verse mondja 1956-ban: „jönnek, jönnek, katonák jönnek, akik nem köszönnek”. Itt a Führer-korszak végét a Sztálinéra katonái írták a falakra. „Gitler kaput!” Hitler még halott se volt, máris Sztálin ünneplése következett. Persze akkor még nem mi (legyőzőitek?, megszállottak?, felszabadítottak?) ünnepeltünk. 1944-ben, Gyöngyösön még csak a bevonuló katonák ünnepeltek. (AZ ITT KÖZÖLT RÉSZLETEKET DOBOS Marianne: Akkor is karácsony volt (1944) CÍMŰ, A MISKOLCI BÍBOR KIADÓNÁL MEGJELENT KÖTETÉBŐL MÉHES LÁSZLÓ VÁLOGATTA.) Kabdebó Lóránt a Miskolci Egyetem professzora Egy évtized ünnepi gondolatai Visszatekintő: tíz esztendő karácsonyi észak-magyarországos összeállításából tallóztunk Miskolc (ÉM) - Az Észak- Magyarország, ahogy az egy tisztességes családi napilaphoz illik, december megfelelő napjaiban minden esztendőben ünnepi összeállítással jelentkezik. Most egy évtizedre tekintünk vissza: kollégánk, Balogh Attila összegyűjtötte, miről írt az Észak anno. 1993. december 24., péntek Lapozgatva a rég megsárgult újságlapokat, a lexikonokat, a különböző eseménynaptárakat, bizony úgy tűnik, karácsony idején elszunnyad a történelem. No nem, nem áll meg az élet, születnek és halnak emberek, de mintha az ünnepi hangulat még a sorsfordítók karját is lefogná, karosszékbe ültetné őket, hogy a világ dolgai helyett most foglalkozzanak egy kicsit saját unokáikkal. Persze jogos, ha szunnyadni vágyik ekkor a történelem. December végén, 1993 évvel ezelőtt megtette már a maga dolgát. A kisebb eseményekre ott van a többi 362 nap. Mégis számon tarthatunk néhány fontos eseményt - olyat, amelyek karácsony napjain (december 24, 25, 26-án) történtek, ám semmi közük az ünnephez Csörnök Mariann Karácsonykor ALSZIK A TÖRTÉNELEM CÍMŰ NAPTÁRBÉLI kőrútjának bevezetője 1994. december 24., szombat A karácsonyra természetesen nem csak lélekben kell készülni. Hogy mennyire nem, arról leginkább a háziasszonyok tudnának mesélni - bevallva vagy bevallatlanul, a férfiaknak megint szerencséjük lett. Mert mi most a családfő feladata? A legtöbb családnál megveszi, hazaszállítja a fát. Ha igazán lelkiismeretes, akkor esetleg még segít cipekedni a nagy bevásárláskor, esetleg „kuktáskodik” a konyhában. És kész. Korábban másként volt. A KARÁCSONYI ÖSSZEÁLLÍTÁS Sütés-főzés, megtisztulás című CIKKÉNEK ELSŐ BEKEZDÉSE 1995. december 23., szombat A tíz hónapos Erik hason fekve aludt és csöppnyi figyelmet sem fordított a vendégekre. Nővére, a négyéves Diána viszont édesanyja kezét szorongatva árgus szemmel nézte, mikor kerül végre elő a degeszre tömött műanyag zsákokból és szatyrokból a várva várt Barbie-baba. Lapunkban közöltük körömi olvasónk levelét, amelyben segítséget kért két gyermeke karácsonyi megajándékozásához. (...) Albérletben élnek, ennivalóra és ruhára is alig telik, játékra pedig egyáltalán nem futja. „Ha rágondolok, néha még a sírás is elfog. A nagylányom állandóan a Barbie- babát követeli tőlem, de ha babát veszek, akkor élelemre sem marad” - írta a fiatalasszony. A levél megindította olvasóinkat. Degeszre tömött szatyorral, műanyagzsákkal megrakodva kopogtattak be szerkesztőségünkbe, de mindnyájan nevük elhallgatását kérték. (...) Amikor két fordulóval becipeltük a lakásba az ajándékokat, a fekete-fehér képernyőjű televízióban egy gyerekhang éppen azt énekelte: „Már megjöttünk estére, Jézus köszöntésére”. Diána ekkor már három babát szorongatott. Faragó Lajos idézte fel A LAPBAN A MEGINDÍTÓ KÖRÖMI látogatás élményét 1996. december 24., kedd Tüske Mihály tősgyökeres intézetlakó. Negyvennyolc éves, kedves beszélgetőpartner, nyugalmát, intelligenciáját, sokszínű érdeklődését figyelembe véve soha senki nem gondolná, hogy ő is itt lakik, dolgozik. A Gondozóház egyik szobájában rendezkedett be be ifjú élettársával, aki, ahogy mondja, a szeme fénye. (...) Betlehem a miskolci Városház téren A HÍR SZENT... 1992. december 24. szombat Helsinki (TASZSZ) - Előbb vagy utóbb meg kellett történnie: Norvégiában megalakult a világ első Télapószakszervezete. Az érdekvédelmi szervezet kezdeményezője egy drammeni .Télapó", akit nyugtalanít a szakmai presztízs hanyatlása, az ünnepi hagyományok általánosan tapasztalható sárba tiprása. A szervezet első összejövetelén mintegy negyvenen jelentek meg. Az egybegyűltek megalkották azt a követelmény-kódexet, amelynek egy „profi” Télapónak meg kell felelnie. A női egyenjogúságról a Télapók esetében nincs szó: a gyűlésen eldőlt, hogy nincsenek „Télanyók”, vagyis a Télapó csakis hímnemű lehet, s ráadásul hosszú, „eredeti" korszakánál kell rendelkeznie. A tagoknak tartózkodniuk szükséges a sztrájkolástól. Az ünnepi Észak-Magyarország híre a legújabb karácsonyi fejleményekről - rejtély ugyanakkor, hogy a norvégiai eseményről miért az orosz hírügynökségen keresztül értesülhettünk, és miért a finn főváros van megjelölve forrásként...- A fiatalabbak már nem tisztelik az ünnepet, nem is öltözködnek ki. Én ilyen alkalmakkor reggelig is el tudom viselni az öltönyt. De ez egy extra intézet. Családias a légkör, nincs túl nagy fegyelem. Talán még kevés is.- Azért Tüske Misire hallgatnak a többiek, nem?- Úgy vettem észre, tudok hatni rájuk. Ha szólok, meghallgatnak, legtöbbször meg is fogadják.- Marikának mi az ajándéka?- Nehéz kérdés. Arra gondoltam', meglepem fehérneművel. Tavaly ezer forintból kijött az ajándék, most kétezer is el fog menni. Van egy kis dugipénzem...- És kapni mit szeretne?- Mindegy, valami kis apróságot. Egyre kevesebb jut erre is. De hát ezt a világot éljük, úgy kell elfogadni, ahogy érkezik. Engem sok minden érdekel, s meg is kapom. (...)- Mi az, ami kimaradt? Amit mégsem kaphatott meg?- Talpra állni magamtól (...) Részlet Szabó Nórának a putnoki Értelmi Fogyatékos Otthonban készített riportjából 1997. december 23., kedd Mintegy hatszáz, hátrányos helyzetű és nehéz sorsú gyermek számára rendezett karácsonyi műsort a Miskolci Független Cigány Szervezet tegnap délelőtt az Ady Művelődési Házban. A szervezők elsődleges célja az volt, hogy tekintet nélkül a hovatartozásra, minden szegény gyermeknek örömet szerezhessenek az ünnepek alkalmával. Képaláírás az aznapi lapszám címoldalán látható fotóhoz 1998. december 24., csütörtök Mikor született a Kisjézus? Hagyományosan a Megváltó születésével kezdődik az időszámítás. Tehát 1998 éve született a Kisjézus. De a történészek és a csillagászok Kepler óta úgy vélik: az a bizonyos éj öt-hét évvel korábban történt. Mivel Máté és Lukács evangéliuma is más-más időpontot jelöl meg Jézus születésének éveként, az egyházatyák amolyan kö- zépértékfélét vettek. így jutott el az „Úr megtestesülésének évétől” való időszámításig Dionysius Exiguus római apát. Az Észak-Magyarország AZNAPRA ESŐ KUCKÓ OLDALÁN A TUDOD-E? ROVAT KÉRDÉSE ÉS VÁLASZA 1999. december 24., péntek Barátnőimmel, a Pédery lányokkal egy udvarban laktunk. A szigorú, vastag, barna copfokkal keretezett arcú, fekete szemű Zsuzsi valamivel idősebb volt nálam, míg szőke fürtös húga, a tünde Tündiké valamivel fiatalabb. Karácsony másnapján mindig hivatalos voltam hozzájuk. (...) Az igazi nagy élményt számomra azok a játékok jelentették, amelyeket Zsuzsi és Tündiké a nagymamájuktól örököltek. (...) A bábszínház, amelyet a nagymama kapott gyerekkorában, nem volt mindig elöl. Karácsonykor azonban nem mondtak nemet a gyerekeknek. Ezt tudtuk jól, mind a hárman. S bár még nappal volt, szabad volt behúznunk a gyerekszoba súlyos sötétítőfüggönyét. A felnőttek még segítettek a színfalak összeállításában. Anya és nagymama mozdulatából egyaránt gyöngédség áradt, zárkózott mosoly bujkált szájuk szegletében, amikor kezükbe vették sorra a kecses bábokat. Aztán „egyedül maradtunk”, mi hárman, s mi magunkra is zártuk az összes ajtót. Sötét lett, miként az igazi színházban. De hiszen igazi színház volt a miénk is. Kivilágítható, valódi marionettbábokkal, valódi díszletekkel. Megbeszéltük a történetet, elosztottuk a szerepeket és a szereplőket, ami nem ment mindig simán. (...) De meg aztán szívesen elvállaltam én akár paprikajancsi szerepét is, vagy a boszorkányét. Egyaránt varázslatosnak találtam mindannyiukat. Hiszen ők jelentették számomra a boldogság karácsonyi ráadását. Részletek Szalóczi Katalin Ráadáskarácsony című írásából 2000. december 23., szombat 2000 karácsonyán felöltöztet- tük-e a lelkünket az ünnepre? Énekelünk-e karácsonyi dalokat, együtt a család a fenyő körül? Vagy bekapcsoljuk a hifit, vagy Régi karácsony Fotó: Bujdos Tibor felteszünk egy Lajcsit? Középre fogjuk-e a kicsiket, átvitt értelemben, az elesetteket, hogy védjük őket? Beengedjük-e a lelkűnkbe a fényt, a világnak világosságát? Vendégsarok rovatunkban Máger Ágnes miskolci festőművész Világnak világossága című jegyzetéből az utolsó bekezdés 2001. december 24., hétfő Képeslapkarácsony... mert ezeken a kis papírdarabokon valahogy mindig olyan szép a karácsony. Olyan, mintha kis fehér hópelyhekben, egyenként és lassacskán hullana alá az ég, hogy W.......................... Valahogy kimutatni, amire év közben nem volt időnk, és megfogadni: jövőre máshogy lesz... ..................................w most ők is találkozzanak: a lent és a fent. Ott, a képeslapon mindig szállnak a hópelyhek, itt pedig az ablak jégvirágai mögül apró - sokszor felnőttbőrbe bújt - kis emberkék tekingetnek kifelé. Valahogy adni akarunk - akár egy képeslappal is. Valahogy kimutatni, amire talán év közben nem volt időnk, és most már sokadszorra megfogadjuk: jövőre máshogy lesz... Csak nézzük a képeslapot, ami ilyenkor valahogy ennek az egész ünnepnek a része. Amikor jó kinyitni a postaládát, és év közben is jó ránézni a tavalyi lapokra. Amikor néha ez a kis papírdarab mindennél többet ér... Kerek Éva gondolatai, AZ ÜNNEPI ÜDVÖZLŐKÁRTYÁKBAN GYÖNYÖRKÖDVE, Képeslapkarácsony címmel Kerek Éva újságíró
