Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-24 / 299. szám

2002. december 24., kedd KARÁCSONY / 12 mm 18ŰÉS % Akkor is karácsony volt... Benedek Miklós (részlet) Sorakozó az udvaron. Meztelenül, nyir­kos testtel. A tiszta égbolton dideregtek a csillagok. A derengő fényben a sok száz mezítelen ember döbbenetes látványt nyúj­tott. A lemeztelenítés az ember végső meg­alázása adott esetben, az ember ruha nél­kül védtelen, végletesen kiszolgáltatott. A nőket külön sorakoztatták. Hideg volt nagyon, de nem fáztak. Vagy nem érezték, hogy fáznak. Aztán újra egy épületbe haj­tották őket, ahol mindenki kapott egy nad­rágot, zubbonyt csíkos papírszövetből, va­lami sapkafélét, meg egy számot két pél­dányban, vászonra nyomva, hogy azt varr­ják fel ruhájukra, attól kezdve a nevük he­lyett azt jegyezzék meg. Újra sorakoztak az udvaron. A rabru­hában, lekopaszítva, alig-alig ismerték fel egymást. Csendesen, suttogva latolgatták helyzetüket. Eljutottak hát a vég előtti utolsó lépcsőhöz. Már a nevüktől is meg­fosztották őket. Már csak a legvégső jöhet, a pokol, a pusztulás... Messziről harangszó hallatszott. 1944. december 24-én elérkezett az éjfél. Vala­hol misére harangoztak... Akkor is karácsony volt... Benedek Miklós, lapunk néhai újságírója Volt bizony... Kabdebó Lóránt (K. L.): Volt egyszer egy karácsony. Volt bizony. Erről írtam már, amikor egy skóciai folyóirat magya­rázatot kért tőlem, szokatlannak tartván, hogy a huszadik század legmeghatározóbb szereplőjeként éppen Churchillt jelöltem meg. Nem a szavazatom volt szokatlan, hi­szen mi, akik Churchillre szavaztunk, ab­szolút többségben voltunk a megkérdezet­tek között. De hogy éppen innen érkezett a megnevezés, az gondolkodtatta meg őket. Nem értették a helyzetet: hogy itt mindig jött vala-ki. Ahogy egyik - nem költő - barátom verse mondja 1956-ban: „jönnek, jönnek, katonák jönnek, akik nem köszön­nek”. Itt a Führer-korszak végét a Sztálin­éra katonái írták a falakra. „Gitler kaput!” Hitler még halott se volt, máris Sztálin ünneplése következett. Persze akkor még nem mi (legyőzőitek?, megszállottak?, fel­szabadítottak?) ünnepeltünk. 1944-ben, Gyöngyösön még csak a bevonuló katonák ünnepeltek. (AZ ITT KÖZÖLT RÉSZLETEKET DOBOS Marianne: Akkor is karácsony volt (1944) CÍMŰ, A MISKOLCI BÍBOR KIADÓNÁL MEGJE­LENT KÖTETÉBŐL MÉHES LÁSZLÓ VÁLOGATTA.) Kabdebó Lóránt a Miskolci Egyetem professzora Egy évtized ünnepi gondolatai Visszatekintő: tíz esztendő karácsonyi észak-magyarországos összeállításából tallóztunk Miskolc (ÉM) - Az Észak- Magyarország, ahogy az egy tisztességes családi napilap­hoz illik, december megfelelő napjaiban minden esztendő­ben ünnepi összeállítással je­lentkezik. Most egy évtizedre tekintünk vissza: kollégánk, Balogh Attila összegyűjtötte, miről írt az Észak anno. 1993. december 24., péntek Lapozgatva a rég megsárgult újságlapokat, a lexikonokat, a különböző eseménynaptárakat, bizony úgy tűnik, karácsony ide­jén elszunnyad a történelem. No nem, nem áll meg az élet, szület­nek és halnak emberek, de mint­ha az ünnepi hangulat még a sorsfordítók karját is lefogná, ka­rosszékbe ültetné őket, hogy a vi­lág dolgai helyett most foglalkoz­zanak egy kicsit saját unokáikkal. Persze jogos, ha szunnyadni vá­gyik ekkor a történelem. Decem­ber végén, 1993 évvel ezelőtt meg­tette már a maga dolgát. A kisebb eseményekre ott van a többi 362 nap. Mégis számon tarthatunk né­hány fontos eseményt - olyat, amelyek karácsony napjain (de­cember 24, 25, 26-án) történtek, ám semmi közük az ünnephez Csörnök Mariann Karácsony­kor ALSZIK A TÖRTÉNELEM CÍMŰ NAPTÁRBÉLI kőrútjának bevezetője 1994. december 24., szombat A karácsonyra természetesen nem csak lélekben kell készül­ni. Hogy mennyire nem, arról leginkább a háziasszonyok tud­nának mesélni - bevallva vagy bevallatlanul, a férfiaknak megint szerencséjük lett. Mert mi most a családfő feladata? A legtöbb családnál megveszi, ha­zaszállítja a fát. Ha igazán lel­kiismeretes, akkor esetleg még segít cipekedni a nagy bevásár­láskor, esetleg „kuktáskodik” a konyhában. És kész. Korábban másként volt. A KARÁCSONYI ÖSSZEÁLLÍTÁS Sütés-főzés, megtisztulás című CIKKÉNEK ELSŐ BEKEZDÉSE 1995. december 23., szombat A tíz hónapos Erik hason fek­ve aludt és csöppnyi figyelmet sem fordított a vendégekre. Nővére, a négyéves Diána viszont édesanyja kezét szorongatva ár­gus szemmel nézte, mikor kerül végre elő a degeszre tömött műanyag zsákokból és szatyrok­ból a várva várt Barbie-baba. Lapunkban közöltük körömi ol­vasónk levelét, amelyben segítsé­get kért két gyermeke karácsonyi megajándékozásához. (...) Albér­letben élnek, ennivalóra és ruhá­ra is alig telik, játékra pedig egy­általán nem futja. „Ha rágondo­lok, néha még a sírás is elfog. A nagylányom állandóan a Barbie- babát követeli tőlem, de ha ba­bát veszek, akkor élelemre sem marad” - írta a fiatalasszony. A levél megindította olvasóin­kat. Degeszre tömött szatyorral, műanyagzsákkal megrakodva ko­pogtattak be szerkesztőségünkbe, de mindnyájan nevük elhallgatá­sát kérték. (...) Amikor két for­dulóval becipeltük a lakásba az ajándékokat, a fekete-fehér képer­nyőjű televízióban egy gyerek­hang éppen azt énekelte: „Már megjöttünk estére, Jézus köszön­tésére”. Diána ekkor már három babát szorongatott. Faragó Lajos idézte fel A LAPBAN A MEGINDÍTÓ KÖRÖMI látogatás élményét 1996. december 24., kedd Tüske Mihály tősgyökeres in­tézetlakó. Negyvennyolc éves, kedves beszélgetőpartner, nyu­galmát, intelligenciáját, sokszínű érdeklődését figyelembe véve so­ha senki nem gondolná, hogy ő is itt lakik, dolgozik. A Gondo­zóház egyik szobájában rendez­kedett be be ifjú élettársával, aki, ahogy mondja, a szeme fé­nye. (...) Betlehem a miskolci Városház téren A HÍR SZENT... 1992. december 24. szombat Helsinki (TASZSZ) - Előbb vagy utóbb meg kellett történnie: Norvégiá­ban megalakult a világ első Télapó­szakszervezete. Az érdekvédelmi szer­vezet kezdeményezője egy drammeni .Télapó", akit nyugtalanít a szakmai presztízs hanyatlása, az ünnepi hagyo­mányok általánosan tapasztalható sár­ba tiprása. A szervezet első összejövetelén mintegy negyvenen jelentek meg. Az egybegyűltek megalkották azt a követelmény-kódexet, amelynek egy „profi” Télapónak meg kell felelnie. A női egyenjogúságról a Télapók eseté­ben nincs szó: a gyűlésen eldőlt, hogy nincsenek „Télanyók”, vagyis a Télapó csakis hímnemű lehet, s ráadásul hosszú, „eredeti" korszakánál kell ren­delkeznie. A tagoknak tartózkodniuk szükséges a sztrájkolástól. Az ünnepi Észak-Magyarország híre a legújabb karácsonyi fejleményekről - rejtély ugyanakkor, hogy a norvégiai eseményről miért az orosz hírügynök­ségen keresztül értesülhettünk, és mi­ért a finn főváros van megjelölve for­rásként...- A fiatalabbak már nem tisz­telik az ünnepet, nem is öltözköd­nek ki. Én ilyen alkalmakkor reg­gelig is el tudom viselni az öl­tönyt. De ez egy extra intézet. Családias a légkör, nincs túl nagy fegyelem. Talán még kevés is.- Azért Tüske Misire hallgat­nak a többiek, nem?- Úgy vettem észre, tudok hat­ni rájuk. Ha szólok, meghallgat­nak, legtöbbször meg is fogadják.- Marikának mi az ajándéka?- Nehéz kérdés. Arra gondol­tam', meglepem fehérneművel. Tavaly ezer forintból kijött az ajándék, most kétezer is el fog menni. Van egy kis dugipénzem...- És kapni mit szeretne?- Mindegy, valami kis apró­ságot. Egyre kevesebb jut erre is. De hát ezt a világot éljük, úgy kell elfogadni, ahogy érkezik. Engem sok minden érdekel, s meg is kapom. (...)- Mi az, ami kimaradt? Amit mégsem kaphatott meg?- Talpra állni magamtól (...) Részlet Szabó Nórának a putnoki Értelmi Fogyatékos Otthonban készített riportjából 1997. december 23., kedd Mintegy hatszáz, hátrányos helyzetű és nehéz sorsú gyermek számára rendezett karácsonyi műsort a Miskolci Független Ci­gány Szervezet tegnap délelőtt az Ady Művelődési Házban. A szervezők elsődleges célja az volt, hogy tekintet nélkül a hovatarto­zásra, minden szegény gyermek­nek örömet szerezhessenek az ün­nepek alkalmával. Képaláírás az aznapi lapszám címoldalán látható fotóhoz 1998. december 24., csütörtök Mikor született a Kisjézus? Ha­gyományosan a Megváltó születé­sével kezdődik az időszámítás. Te­hát 1998 éve született a Kisjézus. De a történészek és a csillagászok Kepler óta úgy vélik: az a bizo­nyos éj öt-hét évvel korábban tör­tént. Mivel Máté és Lukács evan­géliuma is más-más időpontot je­löl meg Jézus születésének éve­ként, az egyházatyák amolyan kö- zépértékfélét vettek. így jutott el az „Úr megtestesülésének évétől” való időszámításig Dionysius Exiguus római apát. Az Észak-Magyarország AZNAPRA ESŐ KUCKÓ OLDALÁN A TUDOD-E? ROVAT KÉRDÉSE ÉS VÁLASZA 1999. december 24., péntek Barátnőimmel, a Pédery lá­nyokkal egy udvarban laktunk. A szigorú, vastag, barna copfokkal keretezett arcú, fekete szemű Zsu­zsi valamivel idősebb volt nálam, míg szőke fürtös húga, a tünde Tündiké valamivel fiatalabb. Ka­rácsony másnapján mindig hiva­talos voltam hozzájuk. (...) Az igazi nagy élményt szá­momra azok a játékok jelentet­ték, amelyeket Zsuzsi és Tündiké a nagymamájuktól örököltek. (...) A bábszínház, amelyet a nagyma­ma kapott gyerekkorában, nem volt mindig elöl. Karácsonykor azonban nem mondtak nemet a gyerekeknek. Ezt tudtuk jól, mind a hárman. S bár még nap­pal volt, szabad volt behúznunk a gyerekszoba súlyos sötétítőfüg­gönyét. A felnőttek még segítet­tek a színfalak összeállításában. Anya és nagymama mozdulatá­ból egyaránt gyöngédség áradt, zárkózott mosoly bujkált szájuk szegletében, amikor kezükbe vet­ték sorra a kecses bábokat. Az­tán „egyedül maradtunk”, mi hárman, s mi magunkra is zár­tuk az összes ajtót. Sötét lett, mi­ként az igazi színházban. De hi­szen igazi színház volt a miénk is. Kivilágítható, valódi mari­onettbábokkal, valódi díszletek­kel. Megbeszéltük a történetet, el­osztottuk a szerepeket és a szere­plőket, ami nem ment mindig si­mán. (...) De meg aztán szívesen elvállaltam én akár paprikajan­csi szerepét is, vagy a boszorká­nyét. Egyaránt varázslatosnak ta­láltam mindannyiukat. Hiszen ők jelentették számomra a bol­dogság karácsonyi ráadását. Részletek Szalóczi Katalin Ráadáskarácsony című írásából 2000. december 23., szombat 2000 karácsonyán felöltöztet- tük-e a lelkünket az ünnepre? Énekelünk-e karácsonyi dalokat, együtt a család a fenyő körül? Vagy bekapcsoljuk a hifit, vagy Régi karácsony Fotó: Bujdos Tibor felteszünk egy Lajcsit? Középre fogjuk-e a kicsiket, átvitt értelem­ben, az elesetteket, hogy védjük őket? Beengedjük-e a lelkűnkbe a fényt, a világnak világosságát? Vendégsarok rovatunkban Máger Ágnes miskolci festőművész Világnak világossága című jegyzetéből az utolsó bekezdés 2001. december 24., hétfő Képeslapkarácsony... mert eze­ken a kis papírdarabokon vala­hogy mindig olyan szép a kará­csony. Olyan, mintha kis fehér hópelyhekben, egyenként és las­sacskán hullana alá az ég, hogy W.......................... Valahogy kimutat­ni, amire év közben nem volt időnk, és megfogadni: jövőre máshogy lesz... ..................................w most ők is találkozzanak: a lent és a fent. Ott, a képeslapon min­dig szállnak a hópelyhek, itt pe­dig az ablak jégvirágai mögül ap­ró - sokszor felnőttbőrbe bújt - kis emberkék tekingetnek kifelé. Valahogy adni akarunk - akár egy képeslappal is. Valahogy kimutatni, amire ta­lán év közben nem volt időnk, és most már sokadszorra megfogad­juk: jövőre máshogy lesz... Csak nézzük a képeslapot, ami ilyenkor valahogy ennek az egész ünnepnek a része. Amikor jó ki­nyitni a postaládát, és év közben is jó ránézni a tavalyi lapokra. Amikor néha ez a kis papírdarab mindennél többet ér... Kerek Éva gondolatai, AZ ÜNNEPI ÜDVÖZLŐKÁRTYÁKBAN GYÖNYÖRKÖDVE, Képeslapkarácsony címmel Kerek Éva újságíró

Next

/
Thumbnails
Contents