Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-23 / 298. szám

2002. december 23., hétfő KULTÚRA / 4 HÍRCSOKOR 0 Karácsonyi mozi. A Vük című rajzfilmet vetítik december 24-én délután 3 órától Miskolcon a Kos­suth moziban. A filmet jel­képes áron, 10 forintért tekinthetik meg mind a gyermekek, mind a kísérő' szülők. 0 Operavetélkedő. Ismét lesz ope­ravetélkedő az általános és középisko­lásoknak (a zeneiskolák és tagozatok ki­vételével). A verseny egyfordulós, 5-5 fős csoportok jelentkezését várják a szervezők 2003. január 20-ig a Megyei Pedagógiai Intézetnél. Téma: Puccini: Tosca és Mozart: Szöktetés a szerájból című operák. A vetélkedőt - amelyet a Miskolci Operabarátok Egyesülete koor­dinál - 2003 májusában tartják. 0 Karácsonyi hangverseny. Karácso­nyi hangverseny lesz Miskolcon a mind­szenti templomban december 26-án, csütörtökön délután 5 órától. A hangver­senyen közreműködik a Mindszenti Ének­együttes. A hangverseny műsorát össze­állította és vezényel: Balázs Ferenc. Színészmúzeum! karácsony. Idén is összegyűltek a miskolci színház nyugdí­jasai: az elmúlt héten a miskolci Színház- történeti és Színészmúzeumban. A Színész­emlékház Egyesület és a színház szak- szervezete szervezte házi ünnepségen karácsonyi versek, dalok - és ajándékok - várták a vendégeket. Képünkön Somló István énekel. , Fotó: D. K. Szilveszteri hangolódás Sárospatak (ÉM) - Vidám családi és egyéni óévbúcsúztató Játék kaszinóba vár­ják az érdeklődőket december 28-án a sá­rospataki Művelődés Házába. A játék so­rán összegyűjtött zsetonokból értékes nye­reményekre lehet licitálni, például két fő részére ingyenes részvétel a Művelődés Háza nyári kézműves táborában. A prog­ram vendége a D-műszak együttes. KÖNYVRARÁT A Géniusz Könyváruház és az Észak játéka Műit heti kérdésünk: írjon három olyan fil­met, amelyben szerepelt Sárdy János! Helyes vá­lasz (például): Déryné, Kalotaszegi Madonna, Mágnás Miska. Bános Tibor: Sárdy János című könyvét Péli Balázsné (Miskolc) a Géniusz Könyváruház­ban (Miskolc, Széchenyi U. 107. Tel.: 46/412-932) veheti át. Mai kérdésünk: Melyik Cronin legis­mertebb regénye? A megfejtéseket jövő hétfőn délig vár­juk az Észak szerkesztőségébe (Miskolc 3501., Pf. 351.) Válasz: ____________________________ Név:............................................................... Cím: ............................................................... M, avagy a miskolci „tizenegyek” Milyen útravalóval indulnak a városhoz kötődő, fiatal Képzőművészek? Milyen Miskolc (ÉM - ML) - A fest­ményeken, kisplasztikákon még felfedezhető a mesterek hatása. Az alkotások azonban már önmagukért beszélnek, arról a tizenegy fiatal képző­művészjelöltről, akikben egy a közös: a miskolci kötődés. eMtizenegy. Egy kiállítás cí­me, amely nem mást jelent, mint a Magyar Képzőművészeti Egye­tem tizenegy növendékének együttes kiállítását. Csoportot ugyan nem alkotnak, együttlé- tükben és közös megjelenésük­ben a közel egy időben végzett tanulmányok véletlenszerűsége mellett érvényesül azonban a tárlat megrendezőinek egyfajta tudatossága: az, hogy jó lenne, ha a diploma megszerzése után legalább néhányuk visszatelepül­ne Miskolcra. Ha ez így történ­ne, magában hordozná annak lehetőségét, hogy a fiatal nem­zedék jelenlétével és tevékenysé­gével hozzájárulhatna a lassan kiöregedő helyi képzőművész­közösség megújulásához. Nem elhanyagolható ezért a Miskolci Galéria által indított te­hetséggondozó program, amely felvállalta a fiatalok támogatá­sát. Ebbe a pályázatokkal, ösz­töndíjakkal kapcsolatos informá­ció átadása éppúgy beletartozik, mint kiállítások megszervezésé­vel jelenlétük erősítése. Az önál­ló művésziét megalapozásában Nézelődők ugyancsak segítségükre lehet, hogy műterem- és műhely­használathoz juthatnak a galéria Alkotóházában. Az eMtizenegy anyaga is egy ilyen, az Alkotó­házban tavaly megrendezett, két­hetes művésztelepen készült munkákból állt össze. Ha hihetünk a tárlatot meg­nyitó Bán András művészettör­ténésznek, aki azt jósolta, hogy a jövőben a helyi és a regioná­lis csoportosulások megfogalmaz­ta és képviselte hagyományok egyre nagyobb figyelmet kapnak majd, remélhetnénk, hogy az eMtizenegyeknek érdemes lesz egymással és Miskolccal is kö­zösséget vállalni.- A környezet, amiben az em­Fotó: Bujdos Tibor bér felnő, belevésődik a gondola­taiba, érződik a munkáján is, ha őszintén dolgozik - véli az egyik kiállító, Szanyi Borbála. - Szá­momra is fontos a szülővárosom, az otthonom, de a valóság tala­ján állva úgy látom: ha nem Bu­dapest és vonzáskörzetében él ma egy fiatal képzőművész, nem biztos, hogy át tudja lépni a vi­déki létből adódó akadályokat. Nekem megnyílt Budapest, egy­re inkább látom az előnyeit, de még nem tudok dönteni a diplo­ma utáni életemről. Még van két évem - teszi hozzá az 1979-es születésű szobrásznövendék. A festő szakra járó Horváth Gábor munkáit három Miskolci Téli Tárlaton, az egri akvarell-bi­ennálén és a Zempléni Nyári Tár­laton is díjazták már. Miskolc vá­ros fél évre szóló művészeti ösz­töndíját ez évben kapta meg. Az idén végez.- Megöregedni nem Budapesten akarok, az biztos - jelenti ki. - Terveim között szerepel, hogy visszajövök Miskolcra, bár az em­ber nyilván ott marad, ahol több lehetősége van. Festésből szeret­nék megélni, és ez a város ehhez kicsinek tűnik, talán még a főváros is. Sok embert kell ugyan­is ismerni ahhoz, hogy el tudjam adni a képeimet, és ahhoz ki is kell tudni állítanom őket. Ha vi­szont el tudom adni a képeket, végső soron mindegy, hogy hol dolgozom - véli Horváth Gábor. Miskolccal a kapcsolatát Batykó Róbert sem akarná meg­szakítani. Viszont, ha a szakmá­jából akar megélni, nincs más választása, mint hogy a fővárosi galériákat célozza meg.- Budapesten több lehetőség adódik a kiállításra. Vidékre visszavonulni, messzire menni a tűztől pedig nem lehet - fogal­mazza meg -, mert akkor nem biztos, hogy azt a megbecsülést kapja az ember, amit megérde­melne. Az életemet most nem úgy képzelem el, hogy idő előtt letelepszem valahol, főleg most, hogy megnyílnak az európai ha­tárok. Azt viszont tudom, hogy Magyarország kultúráját érzem magamhoz a legközelebbnek... Uj Holnap: évzáró (téli) lapszámbemutató Miskolc (ÉM - ML) - Téli lapszámának bemutatójával zárta a 2002. évet Borsod-Aba- új-Zemplén egyetlen művészeti, irodalmi és társadalmi folyó­irata, az Új Holnap. Emlékezetes beszélgetést szer­vezett Miskolc irodalmi életéről november elején az Új Holnap szerkesztősége: a Napjainktól az Új Holnapig címet viselő tanács­kozás indulatoktól sem mentes vi­tát hozott. Az akkori találkozóra készült tanulmányok, majd az azokra megfogalmazott válaszok és viszontválaszok irodalomtörté­neti jelentőségűvé emelték ese­ményt - emlékeztetett a lapszám­bemutatón a kiadvány főszer­kesztője, Dobrik István. A vitán elhangzott dolgozatok, majd a pró és kontra megfogalmazott állás-. pontok a 2002-es, téli Új Holnap legterjedelmesebb és legizgalma­sabb összeállítását jelentik. A friss lapszám további írá­sairól Filip Gabriella szerkesztő szólt. Mint sorolta: a Miskolci Nemzeti Színház nyári igazgató- választása körüli áldatlan huza­vona megértéséhez ad újabb adalékot Gyarmati Béla, a teát­rum egykori direktorának Füg­göny előtt, függöny mögött című írása; Miskolc zenei életének mindennapjairól Kovács Sán­dor, a Bartók Béla Zenemű­vészeti Intézet vezetője nyilatko­zik; Olajos Csaba építész Bor- sod-Abaűj-Zemplén kastélyainak és kúriáinak jelen állapotát ve­szi sorra; míg Koncz Gábor a közgazdász szemével értékeli a közművelődés színtereinek vál­tozásait a rendszerváltás óta el­telt időben. Az esten Vass Tibor, az Új Hol­nap irodalmi szerkesztője a lap „holdudvarához” kötődő fiatal szerzők (írók, költők) közül muta­tott be néhányat, akik a téli szám­ban megjelent írásaikból olvastak fel (sorrendben): Dukay Nagy Ádám, Puskás Balázs, Bán Olivér, T. Sipos László, O. Bodnár István, valamint Berka Attila. Az est zárásaként két fiatal szerző két, az ötvenedik életévébe lépett költő egy-egy versét olvasta fel. Az Új Holnap ezzel köszöntöt­te Csorba Piroskát és Cseh Károlyt születésnapjuk alkalmából. Felolvasás. Fotó: Ádám János SZÍNHÁZ: CSÓK0S ASSZONY Meg kellene már tanulni komédiázni Gyarmati Béla Hogy mi a különbség a / nő meg a S2'n^áz ■ vHi között? Nos, a színházat nem lehet süketen és vakon szeretni. De hát csak nem akarok fanyalogni, mikor a Zerkovitz-életmű legfülbe­mászóbb - tehát sláge/rá lett - dalai szólalnak meg Regős Zsolt vezényletével, iskolázott énekhangokon; nemcsak úgy eladva (parlandózVa, mórikál- va) a számok, mint annyiszor szokás. És Szilágyi László meséje is szinte megindító a kis árva lányról, akit melegszívű emberek felnevel­nek a külső Józsefvárosban, hogy aztán tenyerére emelje a szerencse. Pünkösdi Kató nem­csak primadonna lehet, de úrnője lehetne ama Bajza utcai palotának is, ha nem volnának tiszta emberi érzések, szívsze­relem és józsefvárosi családme­leg és Lizsé és Vampetics... Ha hinni lehet a krónikásnak, a Csókos asszony című operettet • ötvenezer ember nézte meg 1926-ban a „Városiban", amit akkoron az a Sebestyén Géza igazgatott, aki Miskolcon is remek színházat csinált pár évvel korábban; évtizedekre meg­alapozva ezzel a miskolci teátrum rangját s hírnevét. A sebestyéni örökségből, amit aztán többen vittek tovább, még most is van valami a színház falai között, de már nem az igazi. Különben mért fogytak volna földszinti környezetemből felvonásról felvonásra a nézők, mért távoztak volna diszkréten, még a finálé előtt, az évtizedes páholybérlők? Hogy a pályakezdő Szabó Mátéra bízatott a rendezés? Az e. h. egyetemi hallgatót jelent a színlapon; a műfaj viszont egyetemi tanárt igényel. Vagy potenciális professzort. Mert Szinetár Miklós 22 évesen vitte világhírre a Békeffy—Kellér által átdolgozott Csárdáskirálynőt. Igen, némi átigazításra most is szükség lett volna, de ötletgazdagabb dramaturgiai munkára mindenképpen.. Mégsem itt van a kutya eltemetve, hanem ott, hogy nem sikerült észrevenni és észrevétetni, hogy ez - mind prózában, mind zenében - érzelemgazdag mű, amit humor fűszerez. (A poentírozás elemi fokon sem ismerszik itten.) Megengedem: a muzsika tán érzelgős, a humor tán naiv; ám mikor színész van jelen (Boráros Imre, Máhr Ági, Kárpáti Norbert, Szegedi Dezső), akkor nincs különösebb hiányérzetünk. Sajnos a fiatalok közül csak Kárpáti Norbert (Ibolya Ede szerepében) érzi a műfajt; kellemes, könnyed, fesztelen. Nem volna nehéz működésbe hozni Homonnay Zsolt (Dorozsmai Pista) színészi kva­litásait sem. Tartás, elegancia, és férfibáj nélkül nem szabad egy ilyen szerepet megközelíteni. (Persze nem az avult bonvivánbájolgásra gon­dolok.) Az a furcsa, hogy a színész birtokában van az említett tulajdonságoknak, és mégse... Ki, vagy mi tartja vissza? Varga Andrea (Pünkösdi Kató) és Kertész Marcella (Rica Maca) színjátszói minősítéséhez Heltai Jenőtől kölcsönzők két kifejezést: se „égi szikra" se „földi láng". Mindez persze vitatható, de hát már Sebestyén Géza szín­házát is vitatták a különböző pártállású urak. Mire a direktor így válaszolt: „A pártokat tekintve már rendben lennénk, most már csak néhány színész kellene!" Ja, a koreográfia meg a dísz­let. A szólisták szerény táncos képességei miatt aligha kárhoz­tatható a koreográfus; a népség artisztikus mozgatására azon­ban több figyelmet kellett vol­na fordítania Majoros Istvánnak. Úgy tűnik, hogy a harmadik felvonásra elfogytak Bozóki Mara díszlettervező ötletei; pedig nyilván csak a pénz fogyott el. Fél tizenegy körül azt tapasztaltam, hogy türelemből még mindig több van, mint forintból. Bár a nézők türelme sem korlátlan...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents