Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)
2002-12-18 / 294. szám
2002. december'18., szerda MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 . Miskolc és környéke HÍRCSOKOR 0 Kosztüm nélkül. Táncbemutatót tartanak karácsony alkalmából a Zrínyi Ilona Gimnázium dráma tagozatos tanulói - hagyományteremtő céllal - holnap, csütörtökön délután 1 órától a gimnáziumban. Másnap, vagyis pénteken az iskola énekkara ad elő karácsonyi dalokat az aulában. 0 Karácsonyi játszóház. Játszőházi foglalkozást rendez a Miskolci Család- segítő Központ holnap, csütörtökön délután 3 órától a Fazola úti területi szolgáltatási központban. 0 Díjemelésről döntöttek. Többek között a gépjárműadó emeléséről határozott tegnapi ülésén a felsőzsolcai képviselő-testület. Az előterjesztés januártól minden megkezdett 100 kilogramm után 800 forint adót javasolt. Az ülés lapzártánkkor még tartott. ITT ÉLÜNK Bujdos Attila BUJDOS@INFORM.HU Délhez közel érkezik az öregember. A hajlott testet csoszogva húzza a láb a házsor előtti kocsiúton. A kalap árnyékolja az arcot. A lódén csak a cipőt engedi látni: új lábbeli, fényesre pucolva. Barna. A görbebot is az: erőtlenül lóg a kezében. Néha előrelöki, éppen csak súrolja a földét. Szinte nesztelen. Továbblép. Üres a perc. Csak ez a kis mocorgás maradt az utcában. Belenéz a szemetes edénybe, rázza a fejét. Eltipeg a következő konténerig. Belepillant. Nem nyúl semmihez. Megy, néz, fejet ráz. Hitetlenkedik? Nem ura az elaggott izmokkal cicázó idegeknek? Ráérős az idő: jönni-menni - olyan mindegy. Tűnődni az elszállt éveken, nem hadakozni. Figyelni a fej mozdulatát, a kis torz mosolyt a száj szegletében. Akár ha a múltat idézné az ember, jövőtlenül, csodálkozva: mik meg nem estek, mióta emlékezni érdemes. Csoszog, fogódzók nélkül. Eltűnik a házsor végén. Mintha itt sem lett volna. Öregember Belgll. A karácsonyi készülődés biztos kelléke a beigli. A cukrászatok már megkezdték a sütését. Fotó: Kőhalmi Péter DÍJEMELÉSEKRŐL TÁRGYALNAK CSÜTÖRTÖKÖN Elbocsátásoktól tartanak a kereszténydemokraták Miskolc (ÉM) - Ülést tart csütörtökön - decemberben másodszor - a miskolci képviselő- testület. A délelőtt 9 órakor kezdődő nyilvános ülésen számos, a város lakóit érintő döntés születik majd. így áremelésekről is határoznak a képviselők. Szavaznak egyebek mellett- a városi elismerések adományozásáról szóló rendelet módosításáról- a Bartók + Mozart operafesztivál előkészítéséhez szükséges fedezet biztosításáról- a Vásárhelyi út útépítéséhez és csapadékvíz-elvezetéséhez benyújtandó pályázat önrészének biztosításáról- a helyi adók,- a parkolási dijak,- a távfűtési dijak,- a szemétszállítási dijak,- sírhelydljak és a temetői szolgáltatói dijak,- a vízdíj,- a közlekedés díjtételei,- a folyékonyhulladék-kezelés __ díjainak emeléséről. o Az előterjesztés szerint a lég-! nagyobb mértékben (átlagosan 10 ,y százalékkal) a lakossági távhődijak £ emelkednének. Az emelési javaslat szerint egy átlagos, 140 légköbméteres lakás éves távhődíja 6 százalékkal emelkedne. A legkisebb emelésre a parkolószelvények esetében lehet számítani (5,7 százalékos díjemelési javaslat. Igaz, a parkolójegyek általános forgalmiadótartama 12-ről 25 százalékra nő. A maximális időtartamú jegy ára 95-ről 110 forintra emelkedne). Miskolc (ÉM - Hl) - A közüzemi díjtételek tervezett emeléséről és a 2003-as költségvetés koncepciójáról fejtette ki véleményét a miskolci közgyűlés kereszténydemokrata frakciója tegnap. A város jövő évi költségvetési koncepciójáról szólva Kobold Tamás többek között aggodalmának adott hangot: az előterjesztésben szereplő bizonyos mondatokból arra következtet, hogy a város- vezetés létszámleépítéseket tervez. A célként megfogalmazottak jó része ugyanis csak abban az esetben hajtható végre, ha elbocsátanak dolgozókat - ismertette meglátását Kobold Tamás. A helyi adók esetében a frakció egyetért azzal, hogy a helyi iparűzési adó 10 százalékának fel- használásáról dönthessen a vállalkozó, de szerintük fontos, hogy kizárólag fejlesztési célokra, programokra, útépítésekhez tehessen felajánlást - foglalta össze Ludnik Ferenc. A fizető parkolási rendszer díjemelésére tett előterjesztéshez képest (amely a törvény által előírt áfaemelés mellett a lakossági díjak esetében 5,7 százalékos, a gazdálkodó szervezeteknél 6 százalékos emelést javasol) a kereszténydemokraták azt indítványozzák, hogy a lakossági díjak esetében a cég csak a törvényi kötelezettéséget érvényesítse (az áfakulcs 12 százalékról 25-re változik). A távfűtési díjak esetében a tervezett 6 százalékos emelés helyett 4 százalékost tartanak elfogadhatónak. Kobold Tamás szerint ez úgy lenne megvalósítható, ha az önkormányzat 600 millió forinttal támogatná a Mihő Kft.-t. A szemétszállítás kapcsán kiemelte: felhívják a városvezetés figyelmét a cég gazdálkodásában megfigyelhető tendenciára: mérséklődik az értéknövekedés, emelkedik a költségnövekedés. Kobold Tamás szerint érdemes lenne akár külső céggel megvizsgáltatni a cég működését. A vízdíjemelés tervezetét érintve elmondta: az intézményi és a vállalkozói díj egységesítésével 8,6 millió forintos többletbevételre tehetne szert a cég, így a 6 százalékos emelés helyett 5,4 százalékos is elég lenne. „Az irodalom nem közös akol...” - mondja a költő Zemlényi Attila a különállásról, az ügyeket mozgató mesterek hiányáról beszél lapunknak Zemlényi Attila a Bruthália példányaival Fotó: Bujdos Tibor Méhes László Miskolc (ÉM) - Sorozatunk a Napjainktól az Új Holnapig címen megrendezett konferencia kapcsán a helyi litera- türával foglalkozik. Zemlényi Attila költővel, aki egy időben az Új Holnap szerkesztője volt, az irodalom öntör- vényűségeiről beszélgettünk. Észak: Eddig két verseskötete jelent meg. Hol keresett hozzájuk kiadót? Zemlényi Attila: A Seneca adta ki mindkettőt: 1995-ben volt egy Múcsarnokbeli felolvasóest, amit követően megkeresett a kiadóvezető. Szerencsés időszak volt, mert akkoriban jó néhány, mára már híresaé vált költő, például Térey János kötete is ott jelent meg akkoriban. Miskolcon nem is próbálkoztam azzal, hogy kiadót találjak. Észak: Mint helyi szerzőt, támogatást adott ezekhez a megjelenésekhez város? Zemlényi: Az elsőt ötvenezer forinttal, míg a többit a Soros Alapítvány fizette, és a másodikat is, a Nemzeti Kulturális Alap mellett. A város pénze tulajdonképpen kiegészítése volt a kötetek 300-300 ezer forintos megjelenési támogatása mellett. Észak: A mecenatúra elérésében szerepet játszott, hogy mintegy színfoltként tíz évvel ezelőtt megjelent egy csoport Miskolc kulturális-művészeti életében, amelynek létrejötténél bábáskodott? Zemlényi: Amikor a Bölcsész Egyesülethez Miskolcra kerültem, már évek óta nyakig benne voltam az irodalomban, legalább is roppant érdekelt. Ha alkotótársakat kerestem volna, nyilván ott lett volna a Kelet Alkotócsoport, de igazából nem szerettem volna közéjük keveredni. Megalapítottunk ezért 1990-ben egy irodalmi fanzine-t (ejtsd: fenzin), a Brut- háliát, ami azóta is létezik. Ebben találtunk magunk számára publicitást, de a lapban a különböző szövegek és versek mellett jelen van a képzőművészet, perfor- mance-részletek, plakátok. A Bruthália máig egyféle “szerelemgyerekként” működik. Ezen kívül nemigen létezik irodalmi fanzine ebben az országban. Észak: Miben fogható meg a fanzine lényege? Zemlényi: A fanzine tulajdonképpen egy kalózkiadvány, aminek nincsen semmiféle hivatalos formája, nincsen nyomdai előkészítése, magánpénzből készül, kézből kézbe terjesztődik. A lap megjelenését egy időben a Missi- onArt Galéria támogatta, állta a nyomdaköltséget. Észak: Miért gondolták, hogy ekként kell megteremteni a maguk nyilvánosságát? Zemlényi: A Bruthália lényegében egy alkotókor, baráti kör. Tagjai elküldik az írásaikat a jelentősebb hazai folyóiratoknak, a Bruthália azonban összesűríti mindazt, amit külön-külön végzünk. Más egyéb, különösebb értelme és jelentősége nincsen, de azáltal, hogy létezik a Bruthália, előfordult már, hogy a Kortársban'vagy az Alföldben is egymás mellett közölték a csoport tagjainak munkáit. Észak: Befogadták a Bruthá- liában publikáló szerzőket a helyi irodalmárok? Zemlényi: Amikor 20-as éveink elején idekerültünk, valószínűleg dekadens hajtásnak számítottunk. Már korán megismerkedtünk az irodalom helyi képviselőivel, részt vettünk néhány városbeli felolvasóesten, de komoly kapcsolódási pontok nem voltak. Nekünk nem kellett mankó, nem volt rá szükségünk, hogy valaki bevezessen minket az irodalmi társaságba, ami nem is nagyon létezett. Úgy tartom, az irodalom nem közös akol, ahol muszáj együtt melegedni. Bennünk sem volt ilyen kényszer. Észak: Létrejött viszont egy irodalmi szalon Máger Ágnes festőművész műtermi lakásában. Mi hívta ezt életre? Zemlényi: Amikor az első kötetem megjelent, a fővárosban néhány, jobb híján szalonoknak nevezett helyeken felolvasásokat tartottam. Arra gondoltam, Miskolcon talán Kaflka Margit idejében gyűltek össze az emberek ilyen irodalmi szalonokra, s ha már Budapesten van, miért ne lehetne nálunk is. Ennek a megvalósításához adott segítséget hét évvel ezelőtt és azóta is Ágnes. A szalon nem kapcsolódik a Brutháliához, viszont az is egy baráti kör. Ebben az a jó, hogy nem kell hozzá intézményes keret, ami adott esetben tönkre is tudja tenni az irodalmat. Észak: Tart az intézményes keretektől? Zemlényi: Kicsit igen, mert az esztétika nem olyan anyag, ami hivatalos keretek közé szorítható. Észak: Ha óvakodik tőle, miért vállalt szerepet az Új. Holnapban? Zemlényi: Az előző főszerkesztő, Ficsku Pali olyan személy, aki nem egy intézményes figura. Egyébként nem attól óvakodok, hogy beüljek egy szerkesztőségi szobába és dolgozzak. Csak olyan emberekkel szeretek együtt dolgozni, akikkel közös, vagy legalább hasonló esztétikai álláspontot tudok képviselni. Túl formálisan ezt nem lehet csinálni. Észak: Ma már nem várható el olyasféle aktivitás az irodalmároktól, mint a rendszerváltást követő években? Zemlényi: A magam részéről az irodalmi közéletiségnek egy formájának tartom a szalont, bár igaz, hogy az bizonyos szempontból zárt társaság, mivel meghívásos alapon szerveződnek a vendégek is. Irodalmi közélet egyébként a fővároson kívül nem is igen létezik. Miskolcon igazán akkor lehetne, ha lennének mesterek, egy tekintélyes prózaíró, egy lírikus, vagy irodalomtörténész, aki körül állandóan mozgás lenne. Ilyen viszont nincsen. Egy átlagos fővárosi felolvasóestre sem járnak többen 20- 30 embernél, ennyien viszont Miskolcon is összejönnek. Nem hiszem, hogy rosszabb helyzetben lennénk, mint máshol. De az biztos, hogy nincsen egy olyan valaki, aki igen jelentős vagy számottevő lenne. Egy jeles mester talán jobban tudná mozgatni az ügyeket. É&Tf&Sf Fórumunk a helyi Irodalom jelentőséIMfi géról NÉVJEGY Zemlényi Attila költő, 2000-2002 között az Új Holnap szerkesztője Született: 1967 Tanulmányai: Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Verseskötetei: Pillangókés (1996), Piros arany (1999); előkészületben: Rodeó
