Észak-Magyarország, 2002. december (58. évfolyam, 280-303. szám)

2002-12-12 / 289. szám

2002. december 12., csütörtök KULTÚRA / SZÓLÁSTÉR / 5 HÍRCSOKOR 0 Karácsonyi interjúk. Dobos Marianne: Akkor is karácsony volt... című interjúköte­tének dedikálással egybe­kötött bemutatóját tartják december 13-án, pénte­ken délután 3 órától Mis­kolcon a Kazinczy Köny­vesboltban. A könyvet Ká­li Sándor, Miskolc polgár- mestere ajánlja az érdeklődők figyelmébe. 0 Ezek a fiatalok. Mező István: Ezek a fiatalok című karikatúra-kiállításának meg­nyitóját tartják ma délután 3 órától a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban. 0 Disputa a rádióriporterrel. A Miskolci Galéria Dőry-pincéjében megrendezett Dis­puta-estek következő vendége Jakab Má­ria, a Magyar Rádió Miskolci Körzeti Stú­diójának szerkesztő-riportere, akivel ma es­te 6 órától találkozhatnak az érdeklődők. Kötetbemutató „előzuhannyal” Miskolc (ÉM) - Vass Tibor: Előzuhany kötelező című verseskötetének bemutató­ját december 13-án délután 4 órakor ren­dezik meg a berekfürdői Megbékélés Há­zában. A kötetet Körmendi Lajos József Attila-díjas költő méltatja. Az idei berek­fürdői írótábor résztvevői közül az esten műveiből felolvas Fecske Csaba, Rékasi Il­dikó, Kocsis Csaba és Szenti Ernő. A kö­tet borítóját Lenkey-Tóth Péter, a belső dí­szítéseket Pataki János készítette. A kötet megjelenését többek között Miskolc város önkormányzata támogatta. Új Holnap«st - téli szám Miskolc (ÉM) - Az Új Holnap, művésze­ti, irodalmi, társadalmi folyóirat téli számá­nak bemutatóját december 19-én délután 5 órától rendezik a Miskolci Galéria Kondor Termében. Az esten a lap fiatal szerzői ol­vasnak fel műveikből. Elhangzanak továb­bá Bihari Sándor, Cseh Károly és Csorba Pi­roska versei. Az estre látogatókat megkap­ják a lapszám egy-egy tiszteletpéldányát. Operettbéli szerepváltozás Kincses kórházban - más lesz Tarpataky Karácsonyi rajzok - kiállításon Miskolc (ÉM) - Több mint tízezer rajz érkezett be karácsonyi rajzpályáza­tunkra - ezek közül mint­egy’ négyszáz tegnaptól a Szinvaparkban kiállításon is látható. Hatvankét iskolából, 22 óvo­dából illetve mintegy 500 egyé­ni pályázótól érkezett pálya­munka. Megszületett a döntés a legjobbakról is: az ovisok munkáinak elbírálásában Szó­ke Gáborné óvónő, az iskolá­sok rajzainak válogatásában egy művészpedagógus-házas- pár, Molnár Attila és felesége volt segítségünkre. Karácsonyi képeslapunk el­készítéséhez a rudabányai Szamkó Eszter munkáját hasz­náljuk fel. A legtöbb rajzot be­küldő iskolák közül a szirma- besenyői Szinyei Merse Pál Általános és Alapfokú Mű­vészeti Iskola és a sajóbábo- nyi általános iskola tanulói át­lagban két és fél rajzot küldtek be, 50-50 ezer forintos díj illeti őket. Az óvodák közül a put- noki Soldos Emília Óvoda majdnem minden óvodására két rajz jut, ők 100 ezer forintos ju­talmunkat vehetik át. Munkában a zsűri Fotó: D.K. Díjazott rajzok: Óvodák: 1. Miskolci Mercédesz 6 éves, Nap­közi Otthonos Óvoda - Miskolc Baranyi Evelin, Hétszinvirág Óvoda - Tiszakeszi 2. Tisza Csenge, Batsányi Úti Óvo­da - Miskolc Nagy Alexandra éves, Napközi Otthonos Óvoda - Dédestapolcsány 3. Balogh Bettina, Szirmabesenyő Kozák Gábor, Hétszinvirág Óvoda- Tiszakeszi 4-7. Varga Kinga, Encs Óvoda, Zöld csoport Bősa Gerda 5 éves, IV. sz. Fel­sővárosi Óvoda - Kazincbarcika Járdán Andrea 6 éves, V. csoport Felsővárosi Óvoda - Kazincbarcika Girhiny Krisztina 5 éves, Fövény­szer Üti Óvoda Juhász Márton 6 éves, 4. sz. Nap­köziotthonos Óvoda - Sajőszentpéter Horváth Tamás 5 éves, Soldos Emília Óvoda - Putnok Frank Violett 6 éves, Önálló Nap­közi Otthonos Óvoda - Tiszalúc Csonka Orsolya 6 éves, Batsányi Úti Óvoda - Miskolc Iskolák: Alsó tagozat 1. Papp Mónika 3. oszt., Mezőcsát 2. Jenei Hanna 1. oszt., Takta- harkány 3. Sipeki Laura 3. oszt., Miskolc - Móra Ferenc Ált. Isk. 4-7. Pataki Bálint 3. oszt., Miskolc- Móra Ferenc Ált. Isk. Lajkó Dorottya 3. oszt., Miskolc Gyarmati Adrienn 4. oszt., Sajóbábony Cseh Vivien 4. oszt., Rudolftelep Felső tagozat 1. Budai Veronika 5. oszt., Rud- abánya 2. Somlzim Mária, Franciaország 3. Kótai Erzsébet 7. oszt., Tisza- űj város - Ált. és Művészeti Pedagó­giai Szakszolgálat Iskola 4-7. Gulyás Fanni 5. oszt., Miskolc Gondos Szabina 5. oszt., Miskolc Sas Enikő 8. oszt., Ózd Szamkó Eszter 6. oszt., Rudabánya- Gvadányi József Ált. Isk. Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház operettbemuta­tójának, a Csókos asszonynak a próbáit nemrégiben nem várt ese­mény szakította félbe. Az egyik főszerepet, a Tarpatakyt alakító Kincses Károly hirtelen rosszul lett, kórházba kellett szállítani. Minthogy gyors felépülésére nem ro lehet számítani, a színház a sze-'jö replő keresésébe fogott. Az egyez- ^ tetések után Tarpataky báró sze- o repére a komáromi színházban o találtak alkalmas bonvivánt, ^ Boráros Imre személyében, aki '3 azóta bekapcsolódott a miskolci ° próbafolyamatba. A szereplőváltozás a darabnak a december 20-ra tervezett bemu­tatóját nem érinti, ellenben egyeztetési nehézségek okán az előtte lévő napra, december 19­Kincses Károly a Szerelmi bájltalban re meghirdetett Egyetemi bérlet időpontja 2003. január 16-ra mó­dosul. A többi bérlet időpontja változatlan marad. Szélcsendben. Holló József: Szélcsendben című kötetének bemutatóját tartották a közelmúltban Miskolcon a Rónai Művelődési Központban. A kötet bemutatására Dr. Lázár István irodalomtörténészt kérték fel. Fotó: Bujdos Tibor SZOLASTER Alacsonyan száll a korong Penész ellen a panelban Egy kis odafigyeléssel és szakmai ismerettel a panel­házak lakhatósága „költ­ségmentesen” is javítható lenne, ha a lakók tudná­nak róla. A penész kérdését taglal­nám. A penész egyik oka a feldúsult légnedvesség (re­latív páratartalom), amit a lakók kilégzéséből, főzés­ből, fürdésből, ruhaszárí­tásból stb. származó víz levegőbe kerülése biztosít. Minél melegebb a levegő, annál több vizet tud fel­venni - ennyi az elmélet. Ezt elvezetni, elszívni a gazdasági okokból nem használt tetőventillátorok célozták meg. Az elvezetés másik módja a szellőztetés. A lakás teljes légcseréje (5 perc szellőztetéssel) 1-2% fűtési-, illetve melegveszte­ség. A külső száraz levegő újra képes felmelegedve felszívni a belső párale­adást. A falak (különösen a homlokzati falak) mellett a belső légmozgást biztosíta­ni kell. Ennek módja: 8-10 cm hézag a fal és a bútor között. A penészgomba műanyag festéseken, tapétákon jól élni tudó törzsei már kiala­kultak. Tehát ezek helyett fehér/színes meszelés ja- vallt. A légzáró ablakok szellőztetés nélkül tetézik a bajt. Hát ennyit a saját segít­ségünkre a panaszon túl. Szökedencsi Géza OKL. ÉPÍTÉSZMÉRNÖK A penész sajnos Jól érzi magát a panelban Fotó: Bujdos Tibor Csak egy labda lenne? A jégkorongozás helyze­tével, benne a miskolci jégkorongozás sorsával, ill. a jégpálya jövőjével kapcsolatban az elmúlt két év során (is) több magasszintű tárgyalás zajlott le, még „magasabb szintű” ígéretekkel a mi­nisztérium, az önkor­mányzat és a sportág ve­zetése között. Több mint egy éve Deutsch Tamás miniszter úr konkrétan megígérte pl. azt, hogy a miskolci létesít­ményt idén befedik. Rész­ben azért, mert a mi jégpá­lyánk az országban a legré­gebbiek közül való (1977. év­ben épült), de a tömegsport­ra is nagy igény mutatkozik folyamatosan. A beruházás viszonylag hamar megtérül­ne, tehát - a nemes cél megvalósulása mellett - a finanszírozásnak semmiféle kockázata nincs (a labdarú­gásra szánt és adott milliár­dokkal ellentétben). Mindet­től függetlenül eddig az ég- egyvilágon semmi sem tör­tént, mitöbb: a miskolci Je­gesmedvék JSE szakosztály, vezetője még azt sem tartja lehetetlennek, hogy a mis­kolci jéghoki jövőre egysze­rűen elhalálozik. Az eddigi sorvadás eredménye ugyan­is nem lehet más. Hacsak az új miniszter, nem „ke­gyelmez meg” nekünk. A régi minisztérium kasszája ugyanis már any- nyira kiürült, hogy ebben az évben (talán jövőre sem) már nem tesz lehetővé sem­miféle invesztíciót, még a konkrét ígéretekre, elkötele­zettségekre sincs pénz. Hogy mi lesz az egyről-kettőre nem jutó „polgári jégkoron­gozás” helyett, talán előbb- utóbb kiderül. Erre a gyere­kek, az ifjúság, a jövő sport­ja érdekében van szükség! Fodor Istvánné Miskolc Avagy mindennap Először fordul elő ve­lem, hogy abból a célból ragadok tollat, hogy gon­dolataimat széles nyilvá­nosság elé tárjam. Á sze­retet ünnepéhez közeled­vén belső kényszert érzek magamban arra, hogy megosszam élményemet másokkal. Megtisztelte­tésnek veszem, ha méltó­nak találják közlését. Sok éve vagyok már a pedagóguspályán, sok min­dent megéltem és átéltem, sikeres és kevésbé sikeres gyereksorsoknak voltam és vagyok szemtanúja, részese. Ezekből emelek ki ezúttal egyet, a legutóbbi, szívem születik valami... mélyéig hatoló élményt. Harmincnégy hét- és nyolc­éves gyerek között töltöm a napjaimat az iskolában. Ha­juk, szemük, bőrük színe változó, teljesítményük is különböző. Ahány fejecske, annyi egyéniség, de valami­ben hasonlítanak egymásra: mindannyiuknak gyönyörűen csillog a sze­mük. Kedvenc időtöltésük a labdajáték, így naponta sort kerítünk rá. Verseny folyik közöttük azért, melyikük vi- hesse ki a labdát az udvar­ra. Mintha valami rendkí­vüli kitüntetést jelentene ez a feladat. Ezzel az igyeke­zettel vesznek körül, nyújt­ják kezeiket kérőn a magas­ba, ragyog a szemük és mind azt kiáltják: „Én, én szere tnéjn!” Körülnézek és közben azon töröm a fejemet, vajon melyiket válasszam? A kitűnőt, a legpéldásabb magaviseletűt, a gyönyörű kék szeműt, a mindig udva­riasat? Mindegyikben talá­lok valami jót, bájosát. Má­sodpercek telnek el és ak­kor megakad a szemem egy különleges szempáron. Egy barna bőrű kislányént aki nem igazán sikeres tanuló, viselkedésén is sok még a csiszolnivaló. A tekintetében benne volt az olthatatlan vágy azzal a keserűséggel, ami azt jelen­ti: „Én úgysem kaphatom meg!” Azonnal döntöttem és a labdát felé nyújtottam. El tudják képzelni ugye, mi zajlott le a kicsi lelkében? Azóta mindennap ki­nyújtja kezét felém egy si- mogatásra, egy érintésre. Tudja, a körjátékban is szá­míthat a kezemre. Olykor átöleli a derekamat és súg­ja: „Szeretlek, tanító néni.” Nem is tudnék másként re­agálni: „Én is téged.” Herakleitosz gyönyörű és bölcs gondolata volt: „Min­dennap megszűnik valami, amiért az ember szomorko- dik, de mindennap születik valami, amiért érdemes élni és küzdeni.” A mi pályánkon ezekért a pillanatokért érdemes élni és küzdeni. Olykor csak egy labda kell hozzá. Beké Józsefné Encs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents