Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-07 / 234. szám

2002. október 7., hétfő hm-hhmimüvJJjyé KULTÚRA / 7 HÍRCSOKOR 0 Diósgyőri várbornapok. A IV. Diós­győri várbomapokat tartják meg október 12- 13-án. A program keretében - a gyerekek szórakoztatása mellett - megrendezik a III. Kocsmazenei találkozót és fergeteges vári házibulit a várudvaron, többek között az Odessa Klezmer Bánd közreműködésével. 0 Fotókiállítás. Paulus Normantas fotóművész alkotásaiból nyílik kiállítás október 11-én, pénteken a miskolci Ifiház Fotógalériájában. 0 Disputa a régésszel. A Disputa-estek vendége lesz Dr. Lovász Emese régész, aki­nek neve a Diósgyőri vár ásatá­sainak vezetőjeként is ismerős lehet. A Hermán Ottó Múzeum munkatársával október 10-én este 6-tól beszélgethetnek a Miskolci Galéria Művészklubjában. TÉKA Kultusz és zenehístória Méhes László A Kossuth-év, az államférfi születésének kétszázadik évfordulóját védjegyként hor­dozó 2002-es esztendő még nem ért véget. A születésnap, szeptember 19. előtt és után tartott megemlékezések és méltatások so­ra meglehet, elegendőképpen felvázolta a személyiséget, értékelte a társadalmi és a történelmi szerepet, megfogalmazta „a má­nak szóló üzenetet, már ha illik egyáltalán aktuálpolitikai értelmezéseket egy karizma­tikus történelmi személyiséghez kötni. Nyitva maradt ellenben az életmű egy kimondottan izgalmas fejezete. Mégpedig az, amelyik megvilágíthatná, közelebb vin­ne ahhoz, miként alakulhatott ki Kossuth „ap'ánk" körül egy külön szimbólumrend­szerre épülő kultusz, aminek első fejeze­teit már életében írni kezdték. A Kossuth-évfordulóhoz kapcsolódva, a XXX. Országos Honismereti Akadémia idején napvilágot látott Szülőföldünk cí­mű periodikában külön fejezet foglalko­zik Kossuth és korának zenehistóriájával, ami szokatlan megközelítés szerint ad adalékot a politikusról az évtizedek során kialakult általános képhez. Sziklavári Ká­roly kutatásainak összegzése megerősíti, hogy Kossuth Lajos a magyar történelem azon kevés államférfija közé tartozik, aki­nek neve számos dalban, indulóban, nó­tában szerepel. Az első darab a Kossuth- nóta, aminek keletkezését 1848-hoz, szoro- sabDan a politikus ceglédi toborzó- beszédéhez kötik. Idővel megszületnek en­nek változatai, a dallam népszínművek betétdala, zongoradarabok része lesz, míg­nem a dalfeldolgozások feltűnnek nem egy hangversenymüben is. Úgy tartják, hogy a zenének különösen nagy a közösségszervező ereje. A dalba fog­lalt stilizált kép így részben akár magya­rázata lehet a Kossuth-kultusz kialakulásá­nak, ami a későbbiekben elvezetett a kép­zőművészetig, de akár az éremtanig. És ép­pen ez az izgalmas a Szülőföldünk 30. szá­mában: tanulmányai túlmutatnak egy ne­hezen megfejthető, szerteágazó, ugyanak­kor ellentmondásoktól sem mentes Kos- suth-kép szokványos megközelítésén. Költőköszöntő UJ Holnap, a ne gyedévente megjelenő Új Holnap című folyó­irat legújabb, őszi számának bemutatóján az októberben 60. éves Serfőző Simon József At- tila-díjas költőt köszöntötték. Ebből az alka­lomból a periodika is jelentős terjedelmet szentel a költő méltatásának. A lap közéleti témái foglalkoznak többek között a Miskolci Nemzeti Színház igazgató-választásával, az ipari örökség kultúrtörténeti értékeivel, a XXX. Tok^i írótáborral. Fotó: Dobos Klára Jellemek harca, szerepek kérdése rendezője a pénteki premier előtt a darabról és a társulatépítésről Nagy Viktor Fotó: Dobos Klára Nagy Viktor, az Evita Méhes László Miskolc (ÉM) - A nagy- színházi bemutatók sorát az új évadban az Evita című musicallel nyitja meg a Mis­kolci Nemzeti Színház. A re­neszánszát élő műfajról, a Webber-darab politikai és emberi tartalmairól, a mis­kolci előadás szereposztásá­nak kialakulásáról Nagy Viktorral, a darab rendezőjé­vel beszélgettünk. Az Evita ’ című musical Dél- Amerikában, közelebbről Argentí­nában játszódó története egy poli­tikai karriertörténet állomásait vé­gigjárva olyan világhelyzetet ábrá­zol, amelyben kibékíthetetlennek tűnik az ellentét a hagyományos és az újnak tűnő értékek között. Olyat, amiben a korábban szokvá­nyos államvezetési eszközök nem működnek, ám kiderül, hogy a po­pulista felhangoktól sem mentes, ám a visszaélésektől szabadulni nem tudó „harmadik út” sem jár­ható. A fajsúlyos, karizmatikus személyiségek sorsa így lesz ellent­mondásos, adott esetben végzetes, amit - az Evita erkölcsi üzenete­ként - a maga módján fogalmaz meg a Webber-Rice szerzőpáros.- Véletlen egybeesés, hogy a Miskolci Nemzeti Színház első bemutatója két választás között, sajátos magyarországi közéleti lég­körben készül - zárkózik el az aktuálpolitikai értelmezéstől Nagy Viktor. - A darab kiválasztását el­sősorban az indokolta - teszi egyértelművé -, hogy az Evita azon kevés musicalek közé tarto­zik, amelyeknek tartalmi monda­nivalójuk van. Újraértelmezhető, slágerei okán pedig népszerű, ezért kedves lehet a közönségnek. A miskolci Evita színpadra ál- lítója rendezőként három évvel ezelőtt találkozott a darabbal: szabadtéri változatát vitte szín­re Németországban. Úgy érzi azonban, hogy az a produkció - már csak a kevésbé költői német fordítás okán - nem tudta kellő­képpen kiemelni azokat a jellem­beli sajátosságokat, amik a cím­szereplők személyiségében, Éva Peron, Peron és Che Guevara alakjában rejtőznek. Német nyelvterületen csupán távolságtartóbban lehetett érzékel­tetni azokat az összeütközéseket, amik a főszereplők, és az általuk képviselt eszmék között időről időre a felszínre kerülnek. Az ere­deti broadway-változat szerint ké­szülő miskolci produkció eszerint vélhetően annak a rendezésnek az ellentétét, egy érzékeny, az érzel­mekre hatni szándékozó, lírai lá­tásmódot takar majd. Szembetűnő azonban, hogy az előadás hármas szereposztásában a Miskolci Nemzeti Színház tár­sulatának tagjai közül csupán há­rom színész található: Varga And­rea, Jancsó Dóra és Balog János.- A produkció szereplőgárdája nem a társulatot minősíti, hanem tényként rögzíti, hogy bizonyos da­rabokat nem lehetne eljátszani a miskolci színházban - értelmezi a szerepek kérdését Nagy Viktor, utalva az augusztusi, nyilvános meghallgatásra. - Bizonyos szere­pek korhoz kötöttek, s emiek be­tartása a mai színházban alapkö­vetelmény. Ezt a szabályt pedig a tekintély, vagy az ismertség okán sem szabad felrúgni. A rendező, egyben a színház zenei vezetője kijelenti: a minő­séget szeretnék meghonosítani. A társulatépítés pedig úgy kap­csolódhat ehhez, akár az Evita szereposztásához is, ha új tehet­ségeknek is alkalmat adnak ar­ra, hogy megmérettessék magu­kat a színpadon. Jelenlegi ven­dégművészeket pedig úgy köthet­nek a későbbiekben akár állan­dó tagként a teátrumhoz - teszi hozzá -, ha lehetőséget kapnak a miskolci színházi életének meg­tapasztalására. KÚPTÁR: EVITA-BEAVATÚ Három Evitát ritkán látni egy­szerre színpadon. A rendező sem gyakran magyaráz a közönségnek, s a koreográfus sem közli a nagy­érdeművel, hogy neki nem fontos, hogy a táncosok a premier előtti megfeszített munka közben szeres­sék. Az pedig végképp abszurd, hogy nyílt színi tapsot kapjon a Peront alakító egyik főszereplő azért, mert Evitával énekelt ket­tősében elfelejti a szöveget... Márpedig egy színházban min­den megtörténhet. Legalább is egy premier előtti beszélgetésen, amit a miskolci színház Evita című mu­sicaljének bemutatóját megelőző héten tartottak. Telt ház előtt. A kulisszák mögötti világba be­avató előadáson a rendező beszélt a készülő darab díszleteinek, fé­nyeinek dramaturgiai hatásairól, a színészek szakmai titkokról me­séltek, a tánckar sem szégyellte előadni a félig begyakorolt koreog­ráfiát. A színpadmester a zsinór­padlás 20 méteres magasából a da­rab színterébe irányította a dísz­letelemeket, és bekerültek a jelme­zek, igaz, még csak próbabábukon. És szó esett a zenéről is, ami „ne­hezebb”, mint ahogy első hallásra tűnik: Puccini és Csajkovszkij va­riációk is támogatják a dramatur­giát. Ha akarjuk, közönség előtti, élő „werkfilmet” láttunk, aminek a címe: „így készül az Evita”... Ruhapróba előtt... A tánckar Is bemutatkozott Homonal István és Gajdos József Fényárban... Fotók: Dobos Klára Három az Evita...(Füredi Nikolett, Varga Andrea és Koós Réka) HITELET Koncert- és gyűjtőkörúton a Miskolc (ÉM-DK) - „Egyszerű” koncertkörút- nak indult - de a zenélés öröménél sokkal többről szólt a miskolci Magnificat és az egri Vox Vitae kórusok közős kár­pátaljai kiruccanása. Huszton, Visken és Nagy­szőlősön adtak koncertet a fe­rences misszió meghívására, Király Péter: Húsvéti orató­rium című művét énekelték.- Mindnyájan magyar csalá­doknál laktunk, úgyhogy volt lehetőségünk, hogy közelről megismerjük vendéglátóinkat, s az életük része legyünk ­mondta Zobay Katalin, a Magnificat együttes tagja. Hat éve már voltak ugyanott koncertkörúton, azóta „mind­össze” annyi változott, hogy fel­nőttebbek lettek a tagok, s így sokmindent másként láttak. Ezért is figyeltek olyannyira oda például egy a tankönyvhiányra panaszkodó huszti tanárnő pana­szára, hogy amint hazaértek, gyűjtésbe kezdtek.- A plébániákon és a miskol­ci katolikus gimnáziumokon ke­resztül mintegy 3000 könyvhöz és tanszerhez - füzetekhez, isko­latáskákhoz - jutottunk. Igazából azt szerettük volna, ha mindezt már iskolakezdésre megkaphat­ják. De a dolog bonyolultabb, mint gondoltuk. Úgy tűnik, mie­lőtt a Karitaszon keresztül kijut­hatnak a könyvek, hónapokig lesznek még a mindszenti plé­bánián raktározva. De a reményt és a türelmet nem adhatjuk fel, hiszen azzal értelmét vesztené az egész - mondja Katalin. A könyvek sorsánál kiszá­míthatóbb a két kórus további együttműködésének alakulása. A koncertút előtt közös próbá­kat tartottak az egriekkel, s a jövőben is szeretnék folytatni az együttműködést, amelynek alapja az, hogy az egri kórus­vezető korábban a mindszenti plébánián káplánkodott. Októ­ber 11-13. között egyházi kórus- találkozó lesz Miskolcon, ott is az egriekkel énekelnek közö­sen, spirituálékat és klasszikus műveket. A Magnificat kórus azonban inkább a könnyedebb zenét kedveli, ezt éneklik min­den második és negyedik vasár­nap a mindszenti templomban a fél 9-kor kezdődő diákmisén: - Van klasszikus darab is a repertoárunkon azt is szeret­jük, de ritkábban énekeljük. Úgy gondolom, nagyon sokszí­nű a kórus, tagjai között több képzett zenész van, ők hozzák is az igényesebb darabokat. De a könnyedebb zenével jobban „megfoghatjuk” a fiatalokat.

Next

/
Thumbnails
Contents