Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)

2002-10-24 / 248. szám

Fotó: Dobos Klára 2002. október 24., csütörtök * KULTÚRA / 7 Gazdagító kisebbségi képzőművészet A Vizuális Munkacsoport a második, nemzetiségeket bemutató CD-t készíti HÍRCSOKOR 0 Olvass nekem! A miskolci Városi Könyv­tár Árpád vezér úti részlegében az Olvass nekem! című rendezvé­nyen - ma délután 2 órá­tól - óvónó'k, pedagógu­sok, szülők, könyvtárosok vallanak könyvről, olvasás­hoz fűződő élményeikről. 0 Horváth Charlie a Rónaiban. Hor­váth Charlie ad koncertet október 28-án, hétfőn este fél 8-tól a miskolci Rónai Mű­velődési Központban. A Best of Charlie cí­mű, nagy, élő koncerten felcsendülnek az énekes régebbi és újabb dalai. 0 Városházi esték. Komorőczy Zsu­zsanna (zongora) és vendégeinek kon­certje lesz ma este fél 6-tól a miskolci városháza dísztermében. TELEVÍZIÓ A feszültségteremtés mestere Dobos Klára „Elkövettem egy nagy hibát: egyszer felrobbantottam egy bombát” - állítja a „feszültségteremtés mestere” abban a filmben, amely a ma­Hitchcock Fotó: D. K. ga műfajában nem különleges, mégis filmtörténeti jelentőségű: olyan emberről szól, aki igencsak vastagon fogó aranytollal véste be nevét a filmtörté­netbe. Véste ő maga (a korrekt életrajzi film­ből megtudtuk, hogy bár vallásos családban nőtt fel, s jezsuita gimiben tanult, a szerény­ség nem akadályozta céljai - példáid a hír­név - elérésében), s véste persze a személy­telen filmtörténet, hiszen hogy is mehetett volna el olyan zseniális alkotások mellett, amelyeket Alfréd Hitchcock hozott létre?! El­ső filmjei - a mai horrorokhoz képest „kez­detleges” thrillerek - annak idején azért kényszerpihentek kicsinykét dobozukban, mert „túl művésziesnek” nyilváníttattak. Ez a „bűn” háttérbe szorult, mikor a filmvász­non végre megjelenhettek a közönséget fe­szültségben tartó bűnözők. Gyilkosság és erő­szak, sötét érzések nemegyszer festői módon, fény és árnyék kontrasztjának nagyhatású megkomponálásával kifejezve... A (film)mű- vész nagyon tudatosan tervezett meg min­dent a filmjeiben, s kritikusan elemezte sa­ját alkotásait, így ébredt rá a Szabotázs „bombarobbantásának” hibájára is: az csak néhány másodpercnyi megrendülést hozott a nézőknek, míg ha a történetből végig ki- hallatszik a végzetes ketyegés, az folyama­tosan fenntartotta volna a feszültséget... Nagy különbség a ma készülő primitív és csak a gyomor minél jobbani felfordítá­sára törekvő - sajnos ma már elég magas egy közönségrétegnél a (hány)ingerküszöb - filmekkel szemben, hogy Hitchcockot a feszültségkeltésen kívül több dolog is vezé­relte forgatás közben: megérteni, megis­merni az emberi lélek olykor torz vonásait, s megtalálni, kikísérletezni egy olyan fil­mes formanyelvet, amely a lehető legtöb­bet tudja képek segítségével elmondani. Ez lehet az egyik tanulsága a Hitchcock titkai című dokumentumfilmnek: szellemi tartás és igényesség nélkül nem lehet értéket lét­rehozni - sajna mintha manapság nem is sokan törekednének erre... Kossuth-tárlat ........a népnek hú szol­gája vagyok...” (200 éve született Kossuth Lajos) címmel látható kiállítás november 15-ig Miskolcon a megyei könyvtárban. Miskolc (ÉM - DK) - A Vi­zuális Munkacsoport egyszer csak „lett”: mikor tagjai ko­moly közös munkába fogtak a kisebbségek kultúrájának megismertetése terén, elke­resztelték magukat. Nemrégi­ben jelent meg a roma képzőművészetet bemutató CD-jük, s kiadás előtt áll a megye többi kisebbségéről szóló anyaguk.- Tanárként régóta foglalkozom roma gyerekekkel, amint Tóth Ti­bor, az egri Eszterházy Károly Főiskola adjunktusa is - kezdi a bemutatkozást Rézművesné Nagy Ildikó. - Munkánk során felismer­tük, hogy a roma gyerekek képal­kotása sokszor megelőzi a fogalmi gondolkodást. Elkezdtük gyűjteni a képeiket, közben továbbképeztük magunkat, részt vettünk külön­böző roma programokban... Kettejükön kívül a műhely tagja még a tanárnő lánya, Rézműves Ildikó, aki az anyagi lehetőségek megteremtésével „kiprovokálta” a komoly mun­kát. Ő ugyanis Amerikában ta­nult az University of Colorado média-kommunikáció szakán, s rábukkant az ECA (az USA Kül­ügyminisztériuma Oktatási és Kulturális Kapcsolatok Irodája) egy a kelet-európai demokráci­ákat fejlesztő pályázati lehetősé­gre. Megnyerte... Egy jellegzetes romaalkotás - Oláh Jolán: Vágta- Fontos az Európai Unió szem­pontjából is, hogy megismertes­sük a roma gyerekeket saját kul­turális hátterükkel, amivel azono­sulhatnak - mondja Rézművesné Nagy Ildikó, majd programjuk megvalósításáról beszél. - A ro­ma kultúrának igazából nincs nagy irodalma, elég sok utánajá­rással gyűjtöttük az anyagot. Vé­gül a CD-re került a legismertebb képzőművészeiktől - köztük a miskolci Horváth Jánostól - né­hány kép, illetve a tárgykultúra reprezentatív darabjai a réz pálinkafőzőtől a teknőkig. Később úgy érezték, a kisebb­ségek részéről általában is igény van arra, hogy feldolgozva lássák kultúrájukat. Űjra pályáztak az ECA-hoz, s újra nyertek. Az egyik „kulcsszó” a tájház lett: az ott fel­lelt tárgyak az életmódig vezet­nek, s belekerültek az anyagba a máig továbbélő ünnepek is. Jár­tak többek között Rátkán, Herceg- kúton, Répáshután... A vizuális nevelésben szánnak szerepet a romákról szóló, illet­ve a készülő - A nemzeti kisebb­ségek kultúrája az Észak-ma­gyarországi régióban című, hat nemzetiség anyagát feldolgozó - cédéknek. S hangsúlyozzák: a ki­sebbségi kultúrák befogadása egyaránt fontos mind a többség­ben, mind a kisebbségben élő gyerekek számára. Romaálmok A hazai cigány képzőmű­vészetben rendkívül erősen megnyilatkozik az etnikai ka­rakter. Nemcsak a témavá­lasztásban - sokszor álmaikat örökítik meg -, hanem a kép­zeletvilágban és a színfantázi­ában is. A felfokozott erejű, kontrasztos színkompozíció, a hideg-meleg színek drámai, mozgalmas egymással való fe­leselése hitelesen és szuggesz- tíven tükrözi a karaktert... (Kerékgyártó István művészeti kritikus) A Napjainktól az Uj Holnapig Miskolc (ÉM) - Miskolc hol virágzó, hol mélypont­ra került irodalmi életéről rendeznek beszélgetést A Napjainktól az Új Holnapig címmel november 8-án dél­után fél 4-től a Miskolci Galéria Kondor-termében. A Széchenyi Irodalmi és Mű­vészeti Akadémia Miskolci Te­rületi Csoportja, a Miskolci Ga­léria, a Szépmesterségek Alapít­vány, valamint az Új Holnap művészeti, irodalmi, társadalmi folyóirat szerkesztősége szer­vezte találkozó bevezető előadá­sát Porkoláb Tibor irodalomtör­ténész, a Miskolci Egyetem ad­junktusa tartja. A hozzászólók között lesz a tervek szerint Fecske Csaba Szabó Lőrinc-dí- jas költő; Jánosi Zoltán író, iro­dalomtörténész; Jenei László író, 1993-1994. között a Holnap főszerkesztője; Kabdebó Lóránt irodalomtörténész, a Miskolci Egyetem egyetemi tanára, 1995-2000. között az Új Holnap főszerkesztője; Kárpáti Béla író, A Napjainktól napjainkig című kiadvány szerzője; Serfőző Si­mon József Attila-díjas költő, a Magyar írószövetség Észak-Ma­gyarországi Csoportjának titká­ra, 1991-1993. között a Holnap főszerkesztője; valamint Vass Tibor Kassák Lajos-díjas költő, 1995-1997. között és 2001-től az Új Holnap szerkesztője. A rendezők reményei sze­rint a találkozó alkalmat kínál­hat arra, hogy az érdeklődők kifejtsék véleményüket a helyi irodalommal, annak terjeszté­sével kapcsolatban. Fotóművészeti szemle. A XXXII. Észak-magyarországi Fotóművészeti Szemle megnyitóját nemrégiben tartották Egerben. Papírkép kategóriában Juhász Miklós (Miskolc) lett az első (képünkön az ő alkotása), Szathmáry-Király Ádám (Kazincbarcika) megosztott második, Juhász Balázs (Miskolc) és Szathmáry-Király Ádámné (Kazincbarcika) megosztott har­madik helyet ért el. Dia kategóriában Zombor Gyula (Miskolc) második, Varga Zoltán (Miskolc) harmadik lett. SZÍNHÁZ: ÁGACSKA j j j J'j j I -< i AÁj J J'j j i J i/J J J j J j"J Aj j jjjjjjj m Gyerekdarab: Győzz le teret, s a vén időt! Gyarmati Béla A mellettem ülő csokornyak­kendős diszting- vált úr (5-6 éves lehet) nem a ra­jongó gyerekek közül való; életében mindenna­posak a csodák. A színpad remek látványelemeit - Juhász Katalin gyerekrajzokat idéző festői mű­termét, a vetítéseket és sziporká­kat - én jobban élvezem, mint ő. Nem csodálom, hisz nyilván már a gyerekágyból a tévét nézte... De mikor a színészek játszani kezdenek!... Nos, ekkor kezdő­dik az igazi varázslat. Mert akik itt élnek, mozognak karnyújtás­nyira tőlünk, azok nem virtuális figurák; nem olyanok, mint aki­ket, amiket a távirányító gombjai­nak nyomkodásával elő lehet hív­ni és el lehet tüntetni. Csukás István és Darvas Fe­renc mesejátékának - mint min­den valamire való drámai alko­tásnak - több rétege van. Ágacska azonosság- és hely ke­resésének mélységeit (kik va­gyunk, mivégre vagyunk a vilá­gon és hol a helyünk?) persze nem érthetik a gyerekek, de a szereplők kalandos útját jól tud­ják követni, az emberi tulajdon­ságokkal felruházott állatszerep­lők jelenléte és minden akciója pedig sokkal természetesebb számukra, mint amilyen nekünk felnőtteknek egyáltalán lehet. Bennük még él a költő, s mit sem törődnek a fizikai törvény- szerűségekkel. Irigylem a mellettem ülő kis­fiút, mert én még mindig a szí­nészeket látom, mikor ő már Berci békát, Dani kacsát, Ágacs­kát, Pösze égért követi, s termé­szetesnek tartja a Festő-játékmes­ter percenkénti alakváltozásait. Istenem, csak nem halt el ben­nem a gyermekkor minden fogé­konysága? Nem, nem csak ép­pen megkérgesítették az ember lelkét az elmúlt évtizedek. Úgy­hogy nekem is szükségem van erre a gyerekszínházi katarzisra. Csak nehogy félreértse valaki a „gyerekszínházi" kifejezést. Ugyanis csak kétféle színház (előadás) lehetséges: jó és rossz. Gyerekeknek csak jó színházat szabad csinálni, s ez végtelenül nehéz. Seres Ildikó - aki a ren­dezésre vállalkozott - tudja ezt, mint ahogyan nagyon sokat tud a színházról. A rendezői, színé­szi alapelv nem lehet más, mint hogy komolyan kell venni a da­rabot, s leendő nézőit. Gyere­kek számára előadásokat produ­kálni nem lehet afféle mellék­üzemági tevékenység. Ezt tud­ják a színház vezetői, érzik a színészek s leginkább tudja, ér­zi az Ágacska rendezője. „Ren­dező született!" - hangzott in- nen-onnan a bemutató után. Aki ismeri Seres Ildikó kvalitá­sait, színpad ismeretét, stílusér­zékét, játékkultúráját, s nem utolsó sorban zenei felkészült­ségét, az nem csodálkozik. A határozott színészvezetésen túl, sok finom verbális és zenei öt­let gazdagítja az előadást. Nem hallgathatom azonban el, hogy az expozíció Máhr Ági erőfeszítése ellenére is lassú. Sokkal dinamikusabb kezdést szeretnék látni... Aztán kisvártat­va minden jóra fordul - mint a mesében. A Festőt azért említem először, mert a sokféle művészi feladatra alkalmas Máhr Ági olyan alázattal, szeretettel és erős jelenléttel vállalja különbö­ző szerepeit, megjelenéseit, amit akár missziónak is tekinthetünk. Latabár Árpád (Berci béka) vér- porfi, de nem adja el a lelkét egy-egy poén kedvéért. Úgyhogy már nemcsak szeretem, hanem tisztelem is. Dani kacsa (Molnár Sándor Tamás) csodás kancsalsá­gára mindvégig számíthattunk. Pösze egér (Kertész Marcella) sajnos színésznő egér jelmez­ben. Nem kellene ezt a figurát annyira csinálni. De elismerem: egérségben emberséget humorral nem könnyű megjeleníteni. A címszereplő (Szabó Emília) lé­gies leányka, valami különleges (hála Istennek szabálytalan) kül­ső, belső szépség hordozója. Ne minősítsük, de igyekezzünk megőrizni a magyar színházmű­vészet számára. Még csak har­madik gimnazista... Seres Ildikó minden munka­társa (Juhász Katalin díszlet-jel­meztervező, Varga Zsuzsa zenei vezető, Kozma Attila koreográ­fus) a rendező elkötelezett s méltó szövetségese. Ezzel talán mindent elmondtam.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents