Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-16 / 242. szám
2002. október 16., szerda KULTÚRA / 7 HÍRCSOKOR El Disputa a művészettörténésszel. A Disputa-estek következő vendége Kishonthy Zsolt művészettörténész, a MissionArt galéria egyik alapítója: holnap este 6 órakor találkozhatunk vele a Miskolci Galéria Művészklubjában El Ifjúsági hangverseny. Kodály Zoltán születésének 120., halálának 35. évfordulója alkalmából hangversenyt rendez az Örvendjen az egész világ című országos ifjúsági hangversenysorozat keretében a Miskolci Egyetem: október 19- én, szombaton délelőtt fél 11-től megyénk 9 énekkara mellett egy kárpátaljai vendégkórus szórakoztatja a közönséget a Miskolci Egyetem díszaulájában. El Vasutas musicaliskola. A miskolci Vörösmarty Művelődési Ház ad otthont októbertől a Broadway Stage Musicalszínház stúdiójának. A „Vasutas musicaliskolába'’jelentkezők bővebb felvilágosítást a 46/508-909- es telefonszámon kérhetnek. TÉKA A jelenlét megjelölése Méhes László Egy irodalmi életműből lehet válogatni úgy, hogy időrendben egymás után állítjuk az írásműveket, amik így szinte önmagáiktól vázolják a szerzői pályaívet. Lehet viszont szerkeszteni olyasformán is, hogy az olvasóra bízzuk: döntse el maga, hogy ha könyv formájában a kezébe vesz egy összeállítást, amely huszonöt, írással töltött évet hivatott bemutatni, akkor az vajon életmű- részlet-e, vagy egy önálló életet élő, új mű? Fecske Csabának a Jelölni tűntömet cím alatt legutóbb megjelent verseskötete az utóbbi szerkesztési elv szerint készült: a szerző, saját válogatásában egyfajta „önantológiát” adott közre. Bár a nyitó lapon ott áll, „Versek 1975-2000”, ezen kívül semmiféle eligazítással nem szolgál arra nézve, hőgy a nyitó vers sorai vajon tényleg negyedszázaddal ezelőtt születtek-e, mint ahogy arra sem, hogy az utolsó strófa („volna még itt annyi műiden /hát hogy is mehetnék el innen”) tényleg utolsóként íródott-e? Az időre a szerző-szerkesztő nyilván utalni sem kívánt, hiszen akik ismerik költeményeit, akik nem, a hangiüati változásokból egyértelműen kiérezhetik egy biológiai és szellemi érési folyamat állomásait. Az idő ebből a szempontból valóban lényegtelen. Fecske Csaba különös gondossággal ügyelt arra, hogy egy könyvbe belesűrítse lehetőleg mindazt, ami ő maga: a játékra kapható bohémet, aki hol komoly, hol súrolja a közönségesség határát, ellenben a delíriumban is végletesen következetes. És nem felejtette ki gyermekverseit, a gyermeki lélekhez közeli lényét, aki képes arra, hogy csupán a dallamukért szavakat írjon egymás után. Előfordulhat talán, hogy a válogatáskötetet lapozgatva valakinek eszébe ötlik, hogy összevesse a most elébe adott verseket azokkal, amiket a költő korábbi kötetei őriznek. E sorok írója ezt nem tette meg. Nem a kényelmesség okán, hanem mert úgy tartja: a versek, ahányszor igazít rajtuk az Írójuk, annyiszor kelnek új életre. Mint egy nem lezárt életművet ábrázoló, mégis életműszerű kötetben, mint amilyen a Jelölni tűntömet (Fecske Csaba: Jelölni tűntömet, Felsőmagyarország Kiadó, 2002) Bábtáncoltatóknak. Horváth Márta tervező, bábszínész munkáiból nyílt kiállítás az elmúlt vasárnap a Miskolci Csodamalom Bábszínházban. A korábban Miskolcon is dolgozó alkotó bábterveket és fotókat mutat be a tárlaton. Fotó: Dobos Klára A „tesztközönségnek” tetsző történet Az Ágacska „előbemutatóját” tartották hétfőn délelőtt a miskolci Kamaraszínházban Miskolc (ÉM - DK) - „Nekem nem fáj a fogam!” - kiáltott fel riadtan egy pici lány, mikor az Ágacska című mesedarab hétfői „tesztelőadásán” fogorvosként jelent meg az egyik szereplő. A Miskolci Nemzeti Színház Kamaraszínházába a rendező, Seres Ildikó és a közreműködő színészek hívtak gyerekcsoportokat, hogy a mai premier előtt még gyerekszemmel is „megnézzék” a darabot... A rendező megnyugodhat: nemigen kellett a tegnapi, utolsó próbán nagy változtatásokba kezdeni, hiszen a gyerekek igazán fogékonyak voltak a Csukás István darabjából készült kedves, lendületes, látványos meseoperettre (Seres Ildikó érzi a mesevilágot - amin nem csodálkozhatunk, tudván, hogy egy nagy ovis lányka mamája). Jelezték ezt a töi'ténetet előrevivő gyermeki bekiabálások, a tap- sos biztatás, a kacagás, olykor pedig a „templomi csend”. Mert kinek lenne kedve kiabálni mondjuk akkor, mikor Béka Berci (ha jól emlékszem) éppen nagy titkot készül elárulni Ágacskának?! A titkokra minden gyerek kíváncsi, s van belőlük bőven az előadásban. A legnagyobb az, megtalálja-e önmagát a főszereplő, akiről hamar kimonda- tik: nem virág, nem gomba, sőt, Jelenet az előadásbólFotó: Dobos Klára nem is kacsa... „Ember” - hallatszik a sorok közül, a darabból azonban kiderül: csak hasonlít... A gyermeki morajlás együtt keresi a megoldást a szereplőkkel, izgul sikerülnek-e a varázslatok. Egyetlen dolog viszont már nem titok, akkor sem, ha a premier csak ma délután 3 órakor kezdődik: sikeresnek ígérkező gyermekelőadás rendezőjeként debütál a Miskolci Nemzeti Színház primadonnája, Seres Ildikó. ÁGACSKA Zenés mesejáték Szereplők: MáhrÁgi, Kertész Marcella, Molnár Sándor Tamás, Latabár Árpád, Szabó Emília Díszlet-jelmez: Juhász Katalin Koreográfus: Kozma Attila Rendezte: Seres Ildikó Elment a színpadmester Miskolc (ÉM - ML) - Az Ágacska című mesedarab színpadi rendjének felügyeletét egy héttel ezelőtt egy nap másvalaki vette át Sárosi Lászlótól. A színpadmester, aki öt héten át próbáról próbára vigyázta az új évad első gyermekdarabjának készülését, a díszletek, műszaki berendezések működőképességét, tragikus hirtelenséggel távozott a színházi tárulatból - az életből. Sárosi László harmincöt éve a Miskolci Nemzeti Színház műszaki gárdájának tagjaként kezdett, kijárta azonban a színházi világ iskoláját, s az utóbbi évtizedekben színpadmesterként bábáskodott Sárosi László az előadások fölött. Az Ágacska beavatószínházi előadásának napján, hétfőn temették... Kisebbségek kultúrája Miskolc (ÉM - DK) - A különböző nemzetiségek kultúrája szinte észrevétlenül beépül mindennapjainkba - hangzott el egyik „kulcsmondatként” a II. Regionális Kisebbségi Szakmai napon az elmúlt hét végén a Miskolci Galériában. Egy másik irányadó mondat pedig például az lehetett, hogy nem az összemosást, hanem az egyedi értékek megőrzését kell szem előtt tartani. A szervezők - a Vizuális Munkacsoport illetve a B.-A.-Z. megyei pedagógiai intézet - korábban is sokat tett azért, hogy a régiónkban élő kisebbségek kultúráját egyre többen megismerhessék. Az első szakmai napon - idén májusban, Göncön - a roma kisebbség kultúrájáról beszélgettek a résztvevők, most pedig a bolgár, a görög, lengyel, német, ruszin, szlovák kisebbségek - melyeknek képviselői is jelen voltak a rendezvényen - anyaországokkal való kapcsolatának alakulásáról, a helyi művészeti intézmények külföldi kapcsolatairól, az információs társadalom népeket egymáshoz közelítő hatásáról, a határokat áthidaló „nyelvről”, a művészetről esett szó. A HANGVERSENYTEREMBŐL JELENTJÜK Minden hangversenyben van valami jó Wagner, Liszt és Bartók a Miskolci Szimfonikus Zenekar szezonnyitó koncertjén Bánhegyi Gábor A koncertlátogató szezon közeledtével fokozódik. Szinte alig várja. A tömegpsziché azonban olyan, hogy valahogy megérez. A telt ház hétfőn elmaradt a Szezonbérlet nyitó koncertjén a Miskolci Nemzeti Színházban. Sőt! Az ínyenc koncertjáró megnézi az étlapot és elégedetten csettint. Jubileumi évad, ilyenkor a szervezők apait-anyait beleadnak. Nyitásként rögtön Wagner, Liszt és Bartók. Ha akarom, akkor egy nagyívű, egymáshoz szorosan kapcsolódó időutazás. Ha akarom, akkor egy igen kívánatos szendvics, amelynek felse- je, kívánatos dísze Wagner, alsa- ja a kenyér, amivel élünk, azaz Bartók, a közepe, a szendvics sava-borsa, az ajándék a léleknek, amelynek tápértéke sem csekély, az pediglen Liszt. A zenei élvezetekre fogékony réteg pedig ellátogat a színházba, helyet foglal és várja az étket, melyet neki tálcán felkínáltak. Hallgatja a díszként beígért Wagner-opuszt, és úgy tűnik, A Fotó: Végh Csaba nürnbergi mesterdalnokok előjátéka szerzői szándék szerint acélosabbnak, erőt, dinamizmust sugárzónak, nagyot rob- bantónak íródott, itt és most azonban valahogy a lírai részekre tevődött át a hangsúly, emiatt kicsit szürkésre, lágyra sikeredett a megvalósítás, amelyet a rövid és gyorsan szűnő tetszés- nyilvánítás is jelzett. Bartók Concertója a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak szinte minden évados ismerőse. Ráadásul Kovács László személyében egyrészt olyan dirigens vezényelte a művet, akinek az idegsejtjeibe beégette magát a Concerto partitúrája, másrészt pedig ő maga a zenekar művészeti vezetője, tehát nála jobban kevesen ismerik a játszó személyeket. Ez utóbbinak a nehány évvel ezelőtti karmesterverseny egyik részfeladata miatt van jelentősége, amikor ennek a műnek egy részletére nagyon rácsodálkozott egy távol-keleti dirigens, miközben a zenészek annyira szétszéledtek, hogy a mai napig csak erről szólnak a rémálmai a kínai karmesternek. Nos ehhez képest, nem teljesült maradéktalanul az elvárás. Talán ezt érezte meg az a jó A koncerten néhány zenerajongó, aki a szünetben fogta magát és hazament. Mert úgy érezte, Bogányi Gergelytől megkapta azt, amire vágyott. Az élményt. Lehetőleg csupa nagybetűvel. A zongora- művész csodát művelt Liszt Esz- dúr zongoraversenyével. Bogányi Gergelynek a természet megadta ajándékul azt a lelki hajlékonyságot, amellyel elő tudja csalogatni Liszt jótékony arroganciája mögül a lírai, tépe- lődő zenészt is. Ráadásul színpadon nem hazudik. Fizikumával is tökéletesen közvetíti a muzsikát. Arról már nem is kell szót ejteni, hogy olyan kifacsart, Glenn Gouldot is túlhaladó testhelyzetekben is ura a hangszernek, amelynek láttán avatott szakemberek rémülten merednek maguk elé, hogy ilyen pozi- túrában egy billentyűt is leütni a képtelenséggel határos. Bogányi Gegely produkciója után a közönség kis híján széttombolta a színházat. Rá szívesen emlékszünk, ha erre a koncertre gondolunk.
