Észak-Magyarország, 2002. október (58. évfolyam, 229-254. szám)
2002-10-10 / 237. szám
2002. október 10., csütörtök Imú-immmmiré KULTÚRA /5 HÍRCSOKOR 0 Kezdődik a koncertévad. A Szezonbérlet koncertjével veszi kezdetét a miskolci koncertévad: október 14-én, hétfőn este fél 8-tól a Miskolci Szimfonikus Zenekar Kovács László vezényletével és Bogányi Gergely (zongora) közreműködésével Wagner, Liszt- és Bartók-műveket ad elő. 0 Somló Ferenc előadóestje. Somló Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja, Jászai Mari-díjas színművész előadóestje lesz a miskolci Vörösmarty Művelődési Házban október 16-án délután 3-tól. 0 A Hassler és vendégei. Dr. Lévay Miklós, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának dékánja lesz a Hassler ének- együttes következő vendége. Az október 15- én, kedden este 7 órakor a népkerti Vigadóban kezdődő zenés beszélgetésből többek között kiderül, miért nem jó a szakmai élet „átpolitizálása”, vagy hogy miért jobb Freiburgban focimeccsre járni, mint itthon. Banquet - és „bankettek” A Banquet együttes Fotó: archív Miskolc (ÉM - DK) - Az egyik pillanatban még azt éneklik, hogy Sárgul már a kukoricaszár, a másikban egy Black Sabbath-„nóta” dübörög. A Banquet tánczenekar repertoárja nagyon széles, így könnyedén tudnak közönségükhöz alkalmazkodni.- Öt éve alakultunk Miskolcon, de sajnos itt játszunk a legkevesebbet - kezdi némi panasszal Szász Ottó, a Banquet zenekar vezetője. Ennek okaként azt látja, hogy a fővárosi „playback” zenekarokat szívesebben hívják a helyi bálokba, rendezvényekre, úgy gondolják, a (valamivel) ismertebb név többeket vonz. Pedig ahol ők játszanak, ott aztán a közönség részéről nincs panasz.- Nyolc-tíz órákat „nyomjuk”, szinte megállás nélkül - mondja a zenekarvezető. - Szívesen hívnak Egerbe, vagy megyénk több településére, mindenhová, ahol adnak arra, hogy élő zene szóljon akár lagziban. akár bálban. A repertoárunk közel 300 dalból áll, gyakorlatilag mindenféle stílust játszunk, mindenben megtaláljuk a zenei szépséget a tangótól a foxig, Szécsi Páltól a Koncz Zsuzsa-szá- mokig sőt, rockoperákat is előadunk. így mindig tudunk alkalmazkodni a közönségünkhöz: ha elegánsabb a rendezvény, szívesebben veszik az örökzöld dallamokat, ha pedig fiatalabbak előtt muzsikálunk, tudunk „fiatalítani” érzésünk - és persze jelzéseik - alapján. A repertoárjuk folyamatosan bővül, hiszen hívják őket „célirányos” rendezvényekre: például a vasutasnapra több „új” vasutasnótát is megtanultak. De a miskolci Vörösmarty Művelődési Házban havonta megtartott klubjuk törzsvendégei is kértek már tőlük olyan számokat, melyeket korábban nem játszottak, s megtanulván azokat kedveskedtek nekik.- A közönség szemével kell néznünk - mondja Maliár Imre, az együttes billentyűse. - A zenekar akkor igazan jó, ha a közönség is jó. Ha látjuk, hogy táncolnak, együtt énekelnek velünk, akkor jó a hangulat, s ez minket is feldob. Ilyenkor elrepül az idő, hajnali fél öt körül úgy figyelmeztetjük egymást, hogy lassan ideje lenne befejezni...- Mi annak idején alig vártuk, hogy hét vége legyen, s menjünk a tapolcai Annába táncolni. Ma ilyen rendszeres lehetőségük nincs a táncolni szeretőknek - veszi vissza a szót a jelenleg héttagú együttes vezetője, s elárulja nagy céljukat, vágyukat is: szeretnének Miskolcon is egyre inkább ismertebbek lenni, mind több helyi bálban játszani. Ennek érdekében többek között írtak egy számot a miskolci kocsonyában pislogó békáról, amit a következő Kocsonyabálban nagyon szívesen elő is adnának... Egyetlen kompozíció 35 képben A kolozsvári Ovidiu Florin Tarta grafikusművész fotói a Miskolci Galériában Fotó: Dobos Klára Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Régi ruhákat talált egy régi szekrény aljában. Fel is próbálta őket rögvest, s ahogy belenézett a tükörbe, már tudta: ebből kiindulhat diplomadolgozatának anyaga. Ovidiu Florin Tarta kolozsvári képzőművész a múltat a jelennel „szembesítő*’ fotósorozata október 20-ig a Miskolci Galériában látható. Ezelőtt két évvel végezte a kolozsvári képzőművészeti egyetem grafika szakát, jelenleg pedig technikusként dolgozik ott. Hazájában és külföldön egyaránt számos alkotásával találkozhattak már a képzőművészet iránt érdeklődők, többek között a miskolci grafikai biennálén is voltak képei.- Most önálló kiállítás keretében a diplomamunkáját hozta el Miskolcra, ami nagyon érdekes sorozat - állítja Ioan Horváth Bugnariu, a fiatalembert a főiskolán tanító - és miskolci tárlatát megnyitó - képzőművész. - Harmincöt fényképes kompozíció, Az élet rövid, kattanj rá címmel. Hogy ez a cím nem feltétlenül „polgárpukkasztás”, az a fiatalember értelmezéséből sejlik fel. Aki tényleg azon filozofál, milyen rövid is az élet, a „kattanj rá” az meg amolyan fordítás-ferdítés, a szójátékkal saját magát biztatja az ifjú művész, hogy lehetőleg minél több élményt próbáljon a fényképezőgép kattantá- sával rögzíteni. De kiderül, magánemberként is olyan „felpör- getős”, gyűjti az élményeket. S Mester és tanítvány igazán nem abban a pillanatban éli át a dolgokat, mikor történnek vele, sokszor megfigyelte már saját magán, hogy miután egy esemény megtörtént, akkor tudja visszagondolni és jobban felmérni a jelentőségét. Nagyon intenzíven éli a múltat. S ez azért fontos, mert valamilyen szinten magyarázza témaválasztását, s annak megfogalmazását, az idézőjelbe tett archaizálást:- A könnyedén ironikus hangnem megpróbálja áthidalni a „régi” és az „új” fogalmát, melyek majdnem minden korszakban összetűzést gerjesztettek - mondja mestere. - Az anyaga két részből áll. Az egyik rész fekete-fehér, a másik barnított. A fekete-fehér fotókban egyszerűen csak le akarja másolni a régi fotográfiák figuráit, ezzel rögzíteni az egykori atmoszférát, hangulatot. A szépiába mártott képek hangulata hasonló, jobban megnézve azonban kibontakozik a kifinomultan és elmésen illeszkedő újkori kelléktár, a mai szellemiség. Nagyon dús, nagyon gazdag lelkűiét, emberszerető hozzáállás mosolyog a képekről. Arra a kérdésre, hogy grafikus létére miért fotókkal diplomázott, mosolyog, s okát is adja ennek.- Ezt a kérdést szinte mindenki felteszi... A fényképezést az egyetemen fedeztem fel, korábban nem foglalkoztatott. Lehetőségünk van arra, hogy a szakon tanult bármely tananyagból diplomázzunk. Én nem nagyon szeretem az Egy kép a sorozatból absztrakciót, grafikusi munkámban is használom a fényképezés eszközeit, a figurális, fotószerű munkákat kedvelem. Grafikus- és fotóművésznek egyaránt érzem magam, s az valahogy adódott, hogy a fotót válasszam... A képek elkészülte előtt a fiatalember már szinte készre „kiagyalta” a látványt, tudta, kire milyen ruhát ad, ő már látta maga előtt a végeredményt. Nem véletlen az sem, hogy több fotó ábrázol „vadászjelenetet”.- A nagypapám erdész volt, mellette töltöttem a gyermekkoromat, s nagy tisztelettel és szeretettel emlékszem rá. Az ő ruhája is előkerült a fotózáskor, egyébként pedig az egész sorozatot neki ajánlottam. ÉM-VENDÉG: KISS LÁSZLÚ, MEGBÍZOTT IGAZGATÓ-FŐRENDEZŐ Bemutatkozó évaddal bemutatkozó direktor Fotó: Bujdos Tibor Miskolc (ÉM - ML) - A Miskolci Nemzeti Színház szokatlan időben, az előző évad végén kapott új, ellenben csupán megbízotti státusszal bíró vezetőt Kiss László személyében. Az igazgató-főrendező a számára is bemutatkozó évadban rejlő lehetőségekről beszélt szerkesztőségünkben az Észak- Magyarország vendégeként. A Miskolci Nemzeti Színház jelenlegi pénzügyi helyzete nem adna módot arra, hogy látványos és színvonalas előadásokat lehessen létrehozni benne. Ez akkor derült ki a színház augusztus 1-jén hivatalba lépett vezetése számára, amikor nemrégiben megkapta azt a könyvvizsgálói jelentést, amely a korábbi kötelezettségvállalások nyomán év végére 120 millió forint körüli hiányt jelez előre az intézmény költségvetésében.- A tizenegy bemutatót megelőlegező évad tervezésekor a színház pénzügyi hátteréről, az eladósodottság mértékéről még nem volt tudomásunk - fejtette ki a megbíKlss László zott igazgató-főrendező. Kiss László emlékeztetett arra, hogy a szezon programjának összeállítására, az érdemi munka előkészítésére a nyár végén alig egy hónap állt rendelkezésükre. Egyértelművé tette ugyanakkor, hogy a színházvezetés számára is bemutatkozásnak számító évadban teljes odaadással kell megmutatniuk képességeiket, valamint azt a szellemiséget, amiből képet lehet alkotni színházművészeti hitvallásukról. Ebben a helyzetben vállalható az a bírálat is, hogy a produkciókban - így az első, október 11-i premiert jelentő Evita című musical címszerepeinek döntő részében - vendégművészeket láthat a közönség.- A meghívásokat nem csupán egyetlen előadás indokolja, hanem része lehet ez a későbbi társulatépítésnek - utalt arra a korábbi kijelentésére Kiss László, amikor a jelenlegi miskolci szín- társulat' felépítését elemezve hiányzó szerepkörökről beszélt.- Az általunk összeállított műsorterv megvalósítását a bérletes előadások és a szponzori támogatások lehetővé teszik - jelentette ki. Hozzáfűzte azonban, hogy az elmúlt években felhalmozott adósság kezelésével számolnia kell majd az intézmény fenntartójának. Az igazgató említést tett arról, hogy az idén öt nagyszínházi bemutatót tartalmazó bérletes előadásaikra meglepően nagy a túljelentkezés. Viszont nincs több hely a naptárban, hogy új bérleteket tudjanak beindítani. Ez azt is jelenti, hogy ebben az évadban kevesebb bérletszünetes nap lesz. A színház és az operafesztivál jövőbeli kapcsolatát firtató kérdésünkre Kiss László úgy válaszolt: ezzel a témával egyelőre nem foglalkoznak. Ám, ha elérkezik az idő, egy mindkét fel számára korrekt, minden részletre kiterjedő szerződés megkötését látja szükségesnek a két intézmény között. Átrendezett Kondor Terem A miskolci Kondor Béla-emlékhely 2000 őszén került végleges helyére, a Miskolci Galéria Rákóczi-házának emeletére, ahol megnyitásakor „Az angyal megjelenése” címmel nyílt tárlat. A kétévente megújuló kiállítás mától a művész életművének újabb részletét mutatja be a hazai múzeumokban őrzött pasztellképein keresztül. „A lila szín titkos ösvény” című válogatásban Kondor Béla látomásos világa tárul föl, amely a figurák, a tárgyak és terek közötti léptékváltásban, a motívumok nagyságrendjében egyaránt megfigyelhető. A művész a grafika valamennyi ágában otthonosan mozgott. Többek között folyóiratok — így a miskolci Napjaink - számára is készített illusztrációkat. Az újrarendezett kiállítás 2004 tavaszáig látogatható. Fotó: Méhes László
