Észak-Magyarország, 2002. szeptember (58. évfolyam, 204-228. szám)
2002-09-17 / 217. szám
2002. szeptember 17., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG $ KULTÚRA / 6 HÍRCSOKOR 0 Új magyar filmek. Dér András: Kanyaron túl című új filmjét szeptember 19- től vetítik a mozik - Miskolcon a Kossuth bán látható az alkotás. Szabó István Szembesítés című filmjének novemberi miskolci bemutatójára a rendező' is eljön. 0 Interaktív színpad. Az Art Kommandó Interaktív Színpad a miskolci Ady Endre Művelődési Házban péntekenként délután 4 órától tartja próbáit. Új tagok jelentkezését is várják. 0 Telemann és barátai. A Telemann régi zenei együttes és barátai barokk hangversenyt adnak szeptember 26-án este fél 6-tól a Városháza dísztermében. TELEVÍZIÓ Guruság Bánhegyi Gábor Ha médiaguru volnék, nagyon rámásznék a valóságsókra. Szélesorrú, lapostet(ej)ű cipőm fölé varázsolt egysoros öltönyömben menő fukszokkal elegyítve nyomnám a menedzserszöveget a főnököknek a tutiról. Elmondanám nekik, hogy megy ez. Hát úgy, hogy demokrácia kell a népnek. Beleszólási, hovatovább döntési jog. Szorgosan beledöngölném a célkorosztály agyába minden reklámblokk végén, hogy itten a ti kezetekben vannak letéve sorsok, végre lehettek ti, átlagfogyasztók is kőgonoszok, minirohadékok és természetesen óvatosan felfelé sandítva saját fő körül glóriát kereső szamaritánusok. Ehhez pedig nem kell más, csak az az áldott maroktelefon. Ezen belül szolgáltató felé irányuló tetszésemet másként is kifejezésre juttatnám, de erről később. Elhitetném a célkorosztállyal, hogy pusztán a véletlen műve, hogy az affekta, csiszá- ros vénával beoltott műmacsó, a nagytüdejű szőke mellé véletlenül kerül be egy újabb pasi. Ö volt eddig a leggázosabb, csak úgy sütött a képernyőről a feszültség. Nagy volt a tét, ki kerüljön be, a puszit még véletlenül sem természetesen dobó újabb szőke, az esélyhez jutott esélytelen vagy a szétesés előtt álló, testtömegindexét féltve gyarapító, üyen volt és sajnos, üyen is maradt típusú sam- ponreklám-alany, akiről annyi pozitívum elmondható, szimpi a mosolya. Azt is elhitetném, olyanoknak is van esélyük bekerülni a műsorba, akiknek egyébként nincs is. Ennek érdekében feláldozzuk az újabbszőkét és majdnem annyi szavazatot varázsolunk neki, mint a szelíd motorosnak, aki ígéretet tesz, szétlazulja a műsort, de azt kőkeményen. Még azt is elhitetném a nézőkkel, ahhoz képest, hogy egy napig lehet szavazni, a vok- sok közel fele az élő adás öt perce alatt érkezett, mert az élő adásnak - tetszik tudni - varázsa van. A szavazók bejuttatják a bejut- tatandót, de az esélytelen esélyesnek nincs oka keseregni, „éppenhogy” maradt el, majd két nap múlva bedobjuk a tuti nyerőt, igen jóképű, tiszta tekintetű színesbőrűt sűrű, göndör hajjal a sokat látott festett fekete csaj és az imádok matekversenyeket nyerni stüusú szemüveges közé. Tessék szavazni! Mindehhez pedig píárszempontból íratnék a nótából egy olyan verziót is, amelynek tájszólásban énekelt négy szavát folytonosan lökném a köztudatba, abba, amelyben már egyébként is benne van egy másik szlogenből a daüam. így csinálnám én, ha médiaguru volnék. Ez lenne az én vüágom. Müyen is? KÖNYVRARÁT A Géniusz Könyváruház és az Észak közös játéka Múlt heti kérdésünk: Milyen műsora volt Vámos Miklósnak a televízióban? Helyes válasz (például): Lehetetlen. Vámos Miklós: A New York- -Budapest metró című kötetét Márkus Beatrix (Miskolc)' a Géniusz Könyváruházban (Miskolc, Széchenyi u. 107. Tel.: 46/412-932) veheti át. Mai kérdésünk: Melyik Hrabal-műből készült sikeres filmalkotás? A megfejtéseket jövő hétfőn délig várjuk az Észak szerkesztőségébe (Miskolc 3501., Pf. 351.) Válasz: _______________________________ Név:_________________________________ Cim:__________________________________ f 80HUMIL HRABAL Őfelsége pincat voltom Tutajon a Túlsó P'artra A Túlsó P'art Művészcsoport 10 éves jubüeumi kiállításának megnyitóját tartják szeptember 21-én délelőtt 11 órától a Miskolci Galériában. A tárlatot - melyet tegnap délelőtt kezdett rendezni az egyik alkotó, Borgó - nemcsak az alapítótagok, de művésztelepeiken résztvett barátaik munkáit is bemutatják. „Sokrétű kelet-európai hagyomány talaján élünk. Ez az életforma misztikumként hordoz magán bennünket. Ha érinteni akarjuk, csak kinyújtjuk a kezünket és érzékeljük, mint a- hogy a kinyújtott kéz érzékeli az esőt. Hisszük, hogy így indulva eljutunk a dolgok képzeletbeli középpontjához. Ez egy utazás, ahonnan minden part túlsó. Hisszük, a művészet jó tutaj ehhez az utazáshoz” - vaüják a kiáüítók. Fotó: Dobos Klára TÉKA Egy képsorozat és egy könyv előélete Méhes László Miskolc (ÉM) - Minden jó és igényes könyvnek megvan a maga előélete. Ez, miután a kötet elkészült, általában a legkevésbé érdekli az olvasót. A születéstörténet el is felej- tődik. Legfeljebb csak akkor elevenedik meg újra, amikor történik körülötte valami. Például egy könyvbemutató. A Tokaji írótábor idején került ki a nyomdából, így a találkozó eseménysorozata meüett kevesebb figyelmet kapott' Szabó Bogár Imre és Tellinger István közös, A mindenség átvérzése című kötete. Érdemtelenül, hiszen a magyar könyvkiadásban ritkaságszámba menő kísérlet az, amit megvalósítottak: versképes könyvet alkottak. Nem a szokásos, ülusztrált verses kötetet, hanem képzőművészeti albumot, amiben két ember, a szavakkal dolgozó költő és a színekkel, formákkal ábrázoló képzőművész külön vüága találkozik. Szabó Bogár Imre a kötet hátoldalán olvasható soraiban ezt úgy fogalmazza meg, hogy a „Mindenség bennünk van”, amire a szerzőtárs, ugyanott, úgy válaszol: a „Minden- ség számomra képekben rögzül”. Száz képben. TeUinger István ugyanis, mint meséli, ennyi nonfiguratív festményt készített, s ebből választott ki ötvenötöt a kötet hatvan verse meüé. Valameny- nyi kép legújabb korszakából való. Abból, amelyben konkrét formák és alakok nélkül, pusztán a színekkel kísérli meg véleményét, gondolatait és érzelmeit közölni a külvüággal. Tellinger István Fotó: Méhes László A két alkotó kapcsolata persze nem ennél a kötetnél kezdődött, még ha ez is lett egy évekkel ezelőtti kiáüításon történt találkozás végkifejlete. Akkor fedezte fel a maga száméira Szabó Bogár Imre a miskolci képzőművészt. Megihlették a grafikái, így született meg a Teüinger képei című vers, és az elképzelés a közös könyvről. Igaz, akkor már meglévő, színes grafikákkal ülusztrált kiadványról esett szó, emlékszik vissza TeUinger István. Keze alatt az idő múlásával azonban mégiscsak egy új, cím nélküli képsorozat született. Ezek a munkák adják most a versképes könyv egyik vonulatát, míg a másikat, ezzel párhuzamosan a költemények. A kép és a szöveg így öntörvényűén őrzi saját, különváló értelmezhetőségét. Szabó Bogár Imre és Teüinger István versképes könyvének bemutatóját szeptember 26-án tartják a miskolci Városi Könyvtárban. Zeneiskolai hangszerek, divatok, hiányok A tárgyi feltételek hiányosságairól az oktatói munka mellett ritkán esik szó Miskolc (ÉM - ML) - Az alapfokú zenei oktatás - kis túlzással élve - ötven éve hangszergondokkal küszködik Miskolcon. A megfelelő mennyiségű és minőségű zeneeszköz meglétét firtató kérdést ezért akár fölösleges is föltenni a tanévkezdet idején. Az állami zeneiskolák ugyanis a tanítványok eredményeivel „palástolják”, hogy a hiányos a tárgyi feltételekhez képest miként lehet megőrizni a zenei oktatás színvonalát. Az elmúlt hét órarend-egyeztetéseit, majd a képzésre jelentkezők beosztását követően e héttől már a folyamatos rend szerint indult meg a 2002/2003- as tanév az alapfokú művészeti képzést adó miskolci zenedékben. A 18-18 tanszakon oktató állami zeneiskolák közül a belvárosi Egressy Bénibe 770, míg a diósgyőri Erkel Ferencbe 500 diák iratkozott be, s fizeti majd a jelképes értékűnek mondható kétezer forintos tandíjat. (A kitűnőnél alacsonyabb osztályzat mellett a díj ennek negyedével magasabb.) Kulcsszó: „alapítvány” A képzésben részt vevők létszáma lényegében évek óta változatlan, ami több szempontból is szerencsés. Egyrészt ennél több diák felvétele már kényelmetlenséget okozna, minthogy az iskolák tanterem és oktatói létszáma véges (a zeneoktatásban egyébként sincs helye a tömeg- termelésnek), másrészt a növendékek hangszerellátása így még éppen megoldható. A hangszerek egyébként is érzékeny pontját jelentik a zenei képzésnek. Leginkább azért, mert drágák, beszerzésükre viszont alig jut az iskolák költség- vetéséből. Az Egressynél például semmi - közli Bócz Sándor, az iskola igazgatója. Egy három évre szóló beszerzési menetrendhez évekkel ezelőtt készített eszközigény-összesítésük szerint 20-25 millió forintra lenne szükség a hangszerpark megújításához, ám a programból mindmáig 4- 500 ezer forintot kaptak meg. (Csak viszonyításként: egy új tanulófuvola ára 150 ezer forint körül mozog.) Más lehetőség híján a még használható hangszerek legszükségesebb karbantartási munkáit, a zongorák hangolását ezért a szülők alapítványi befizetéseiből fedezik. A furulya a legnépszerűbb hangszer Hangszerbeszerzésnél az „alapítvány” a kulcsszó az Erkel zeneiskolában is, amely költségvetése 1-2 százalékát fordítja egyes, nem egyszer az iskola alapítása, 1949 óta használt hangszereinek rendbe hozására, ületve a felúj ít- hatatlanok pótlására - tudatja Mócz Ferenc iskolaigazgató. Hangszerek és divatok Márpedig a növendékek jelentős részének a zeneiskolák biztosítják a hangszereket. Kivétel ez alól az olcsósága miatt „divathangszernek” számító gitár (ehhez kapcsolódik, hogy klasszikus basszusgitár-oktatást a megyében egyedül az Erkel zeneiskola tart fenn) és a köny- nyen tanulható furulya, aminek népszerűsége a napjainkban reneszánszát élő barokk muzsikának is köszönhető. A zongorát ugyancsak a kedvelt hangszerek Fotó: Dobos Klára közé sorolják, ám azt kölcsönözni nemigen lehet. Az Egressy ezért például csak azokat a diákokat veszi föl erre a sikertanszakára, akiknek a gyakorlás az iskolán kívül is megoldható. Műveltség és siker A zeneiskola-igazgatók úgy látják, hogy a zenei képzettséget máig a műveltség részeként kezelik a szülők. Változást tapasztalnak azonban a hangszerválasztásban: az utóbbi években azok lettek kedveltebbek, amelyek hamarabb sikerélményt nyújtanak, mig a nehezebben tanulható vonós hangszerek - a hegedű, a cselló, a nagybőgő - iránt megcsappant az érdeklődés: a biztos fogásrend elsajátításáig ugyanis egy-két év sikertelenségének áldozatát kell vállalnia a diáknak. A szülők részéről az iskolákkal szemben megfogalmazott követelmény - hangoztatja Bócz Sándor és Mócz Ferenc egyaránt -, hogy növendék-hangversenyeken, tanszaki bemutatókon láthatóvá, másokkal összehasonlíthatóvá tegyék a gyermekek zenei előmenetelét. Az viszont már az iskolák számára elismerés, ha diákjai regionális és országos versenyeken öregbítik iskolájuk hírnevét. Mint az Erkelét tavaly a váci ütőstalálkozóról elhozott 2. díj, vagy a szentendrei továbbképzés találkozó nívódíja, az Egressyét pedig az a négy páros, amelyik a balassagyarmati zongoratalálkozóról az első díjat hozta el. A felsorolás pedig hosszan folytatható lenne...
