Észak-Magyarország, 2002. augusztus (58. évfolyam, 178-203. szám)
2002-08-03 / 180. szám
2002. augusztus 3., szombat KULTÚRA /5 * HÍRCSOKOR 0 Trubadúr, vasárnapig. A Diósgyőri várban tartott operaesték sorozata ezen a hét végén ér véget. A közönség Verdi: A trubadúr című előadását szombaton és vasárnap este 9 órától nemzetközi szereposztásban láthatja. A darab rendezője amerikai, a karmester japán, az énekesek között pedig a magyarok mellett van koreai és bolgár előadók lépnek föl. 0 Történelmi ijászverseny. A hét végén rendezik meg a II. Diósgyőri Történelmi íjászversenyt a Diósgyőri várban. A kétnapos program augusztus 3-án, szombaton délelőtt 10 órától kezdődik, s a vasárnapi zárásig a ven seny mellett lovas- és szám- szerijász bemutatót, fáklyás lóversenyt, valamint ruszin folklórműsort is láthatnak az érdeklődők. Szavak, használaton kívül Méhes László Az őszinteség ritka erény. Nem illik bevallani, sőt, mainapság mindinkább titkolni szokás az esendőséget, az apró füllentéseket, amikről csak a kisember gondolhatja azt, hogy a túléléshez elengedhetetlen hőstettek. Azok is, persze, az élet megéléséből összeálló apró mozaikok, amik a kívülállót nyilvánvalóan csak némi távolságtartással igazítják el a magántörténelemben. A személyes múlt érdekes is lehet, meg nem is. A naplóirodalomban mindenesetre nem föltétlenül a napi eseményekre adott válaszok az érdekesek, hanem az a kor, amit dokumentál. Aminek megkísérli a megértését, nem utolsósorban az élethelyzet megértetését. Serfőző Simon kaleidoszkópot állított össze a maga megélt idejéből, de mint kötetének címe is mutatja - Gyerekidő -, nem a jelenben, és nem is a közelmúltban kalandozik. Egy bontakozó gyermeki lélek változásainak háttereként vázolja föl egy sok szempontból érthetetlen kor, az 1950- es évek Magyarországának színeváltozásait. Naiv a lélek, mint a tanyasi gyerek világa - önéletrajzi ihletettség nyomán adott esetben a szerzőé -, aki addig őrizheti meg szabadságát, míg ki nem lép a tanyaház kerítésén. Az érintetlenség azon túl elvész, azzal a nyelvvel együtt, amit Serfőző Simon is talán csak tudat alatt őrzött meg. Az örökséget viszont három kisregényből álló füzérben adta közre, s összefoglaló címén a Gyermekidőt különösen hangzó tájnyelvi fogalmai és fordulatai teszik igazán szerethetővé. A használaton kívüli szavak, amik jelentésüket olykor csupán az adott szövegkörnyezetben árulják el. Serfőző nem fecseg. Fölösleges leírásokkal nem tereli el a figyelmet arról, hogy végső soron nem az elbeszélő személye a hangsúlyos, hanem azoknak, az isten háta mögött élő embereké, akiknek esélyük sem volt arra, hogy kimaradjanak a történelem viharaiból. (Serfőző Simon: Gyerekidő, Püski Kiadó, Budapest, 2002.) KUCKÓ Kedves Gyerekek! Köszönjük kedves rajzaitokat, melyeket az Aladdin és a csodalámpa című meséhez készítettetek. A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent Meselá- dikó című könyvet Harkály Benjámin (Ózd) szerkesztőségünk tit- a nyerhető könyv kárságán veheti át (Miskolc, Zsolcai kapu 3. III. emelet). De van még egy könyvünk! Aki helyesen válaszol kérdéseinkre - a beküldők közül a legsze-rencsésebb - jutalmul kapja a bemutatott kötetet. Beküldési határidő: 2002. augusztus 9. Címünk: Észak-Magyarország szerkesztősége, Miskolc, Pf.: 351. 3501. A borítékra vagy levelezőlapra írjátok rá: Kuckó. A Magyar Könyvklub gondozásában megjelent köteteket az érdeklődők a kiadó miskolci boltjában találhatják meg (Bajcsy-Zsilinszky u. 16.). Feladat: Melyik magyar rajzfilmhős szeretne nagyon halat fogni? Miskolci filmszemle: folyt. köv. November a mozgóképes ismeretterjesztés hónapja lesz a borsodi megyeszékhelyen Miskolc (ÉM - ML) - A miskolci filmfesztiválok harminc éven át tartó, 1989-ben megszakadt sorozatát tavaly az ismeretterjesztő filmek szemléjének megrendezésével elevenítették fel az egykori fesztivál szervezői. Fesztiválra ugyan idén sem futja a rendezvény költségvetéséből, ellenben az már biztos: november 11-től ismét egyhetes filmes seregszemlének ad otthont Miskolc. Filmszemlékből, - fesztiválokból majdhogy túlkínálat alakult ki az elmúlt évtizedben Magyarországon. Hogy miért történt ez így, annak megfejtésébe nem bocsátkoznék bele. Az viszont világosan látszik, hogy az egykor volt miskolci filmfesztiválok profilját, az ismeretterjesztő rövidfilmek műfaját markánsan mindeddig egyik filmes találkozó sem vállalta fel. Miskolcnak ezért még mindig adott a lehetőség arra, hogy magához ragadja a kezdeményezést, és újra a rövidfilmesek búcsújáró helyévé tegye a várost. (Arról nem is beszélve, hogy az 1980-as évek végén már a nemzetközivé válás kapujában állt a miskolci találkozó.) A filmfesztivál hagyományának felelevenítésére tavaly először tettek sikeres kísérletet, amikor tizenegy év szünet után ismét filmes seregszemlének adhatott otthont a város. A szemle - miután a rá fordítható, eddig biztosra vehető 4,5 millió forintos költségvetése már megengedi -, idén novemberben folytatódhat. Megrendezéséhez 1 millió forinttal járul hozzá a borsodi megyeszékhely, a Nemzeti Örökség Minisztériuma 1,5 milliót adott, és miután a Magyar Mozgókép Közalapítvány saját hatáskörében 2 millió forintra emelte a hozzájárulását, ez - a szemle igazgatója, György István szerint - jelzi az ismeretterjesztő műfaj iránti figyelmet. Helyi idegenforgalmi vállalkozásoktól pedig ígéretet kaptak arra - tette hozzá -, hogy szállást adnak a fesztiválra érkező alkotóknak. Ha már a filmesek elszállásolásáról szó esett, György István megerősíti: nyilvános helyszínre tervezett vetítésekkel ez évben lehetőséget kívánnak adni az érdeklődőknek arra, hogy személyesen is találkozhassanak a filmes műhelyek képviselőivel. Tavaly éppen ezeknek a randevúknak az elmaradása okán nevezhették „virtuálisnak” a szemlét. A versenyfilmeket ugyanakkor a fesztivál idején a Miskolc Városi Televízió is vetíti, miután ez, az előző szemle alkalmával kísérletként kipróbált módszer ugyancsak bevált. Ennek volt köszönhető, hogy a mozik műsorába be sem kerülő ismeretterjesztő rövidfilmek ritka nagy nézettséget kaptak. A 2001-es szemle egy hete alatt 40 alkotó 65 filmjét vetítették le. Hogy idén miként alakul a jelentkezők és a versenyfilmek száma, egyelőre nem tudni, miután a szemle kiírását augusztus közepére tervezik. Jövőre saját buszjáratot indíthat a Hegyalja Fesztivál Bukovinszky Béla, a fesztivál szervezőjének néhány gondolata a Szigetről és a saját bulijáról Budapest (ÉM - BG) - A Sziget arról ismerszik meg különösen, hogy ott az ember fia/lánya nagyon későn fekszik és nagyon későn ébred. Különösen akkor, ha egy klubot is üzemeltet. Bukovinszky Béla, a Hegyalja Fesztivál szervezője jelenleg a Szigeten tartózkodik, ahol az általa üzemeltetett Zebra Clubban értük utol. Rövid eszmecserénk kezdetén feltevődött a kérdés, tényleg lanyhább-e a hangulat, ahogy azt az internetes újságok sugallják, vagy csak a savanyúszőlőség esete forog fenn.- Sajnos, az elektronikus újságoknak zömmel igazuk van - mondta Bukovinszky Béla. - A Cure felléptetése nagy hiba volt. Voltam tíz ével ezelőtt egy Cure- koncerten, ami sütött. A mostani buli viszont arról szólt, hogy a rocknagypapák még igyekeznek egy kis pénzt keresni. Alighanem az Iggy Pop is ilyen „pro- téziscsattogtatás” lesz, de tudomásul kell venni, hogy a húzó nevek közül azokat kell megvenni, akikre van pénz. Itt ennyi van, a dániai hasonló megmozdulásra kategóriákkal több. Ettől függetlenül nagyon profi módon kiépített a fesztivál, aki ide kilátogat, az aligha távozik csalódottan. Arra a kérdésre, érdemes-e párhuzamot vonni a Sziget és a Hegyalja Fesztivál között, Bukovinszky Béla annyit mondott, természetesen igyekeznek a saját fesztiváljaikba minden értelmes dolgot átemelni. Mindezek mellett az is egyre világosabb számára, mi az, amit mindenképpen el szeretnének kerülni. Ezek sorában az első helyen az áll, hogy soha nem kívánják eladni a fesztivál nevét, valamint a fesztivál és a közönség közé tornyosuló szponzorerdőt. Ezzel nem a Szigetet akarja bántani, hiszen ahhoz, hogy egy ekkora multikulturális fesztivál Magyarországon létrejöhessen, kellenek a szponzorok. A Hegy alj a Fesztivál a jövőben is igyekszik megtartani a környezetvédő jellegét. Ez azonban önmagában még kevés ahhoz, hogy új látogatókat is becsalogassanak a rendezvényre. Éppen ezért jövőre külső helyszínekre is szerveznek programokat. Tervezet szinten már felmerült Tállya és Tárcái neve, ahová körbuszjáratot indítanának, amelyen a Hegyalja-bérletesek utaznának... Hangulatkép az Idei Hegyalla Fesztiválról Fotó: Ádám János CD-AJANLÓ J J'j J j J j j J j j j j j jj j'j jV j Í J j j j J j j j j j j j j j j j j j j J Ajánlott álmodozás Méhes László Dob, ütőshangszerek, didgeri- doo, mono casio, korg trinity szintetizátor, törzsi indián hangok, basszusgitár, akusztikus hegedű, korg electricribe hang, effektek és ritmusprocesszorok - megszólalási sorrendben így indul az 1980-as évek közepének punk-divatjától mára egy kísérleti, pszichedelikus undergro- und-etno-jazz-punknak nevezhető keverékzenéig eljutott Trottel legújabb formációjának, a Stereod- ream Experience-nek a CD-je. A zenekar „típusának” meg- határozhatatlansága egymagában jelzi azt, amit a napjainkra ritkás légkörűvé vált magyar underground barátai bizonyára tudnak: a Trottel első, 1989- ben megjelent lemeze óta nem készített két hasonló hangzásvi- lágú albumot. Ellenben muzsikájában előszeretettel keveri a stílusokat, hangulatokat, amiből időről időre más típusú, lemezre gyűjtött összeállítások születnek. A Stereodreammel rögzített dalok például olyan zenei mozaikként jellemezhetők, amikről akár azt is ki lehetne jelenteni: „mintha hallottam volna már valahol”, de mégsem. Mert ez az alapjában erőteljesen az ütőshangszerekre írottéi Stereodream Exper Trottel borító és a basszusgitárra épülő, a ritmusok keménységét oldó elektronikus hangzásvilág, majd a háttérből előtűnő hagyományos hegedűhang teszi máshol még nem hallottá ezt a zenét. A Stereodream Experience persze nem föltétlenül magával ragadó első hallásra, ellenben aki átéli a találkozás mellbevágó élményét, másodjára, immár a felszín alá nézve, kedvet kaphat az álmodozásra. Amit persze nem éppen egy romantikus élménynek kell elképzelni... CD: Trottel Stereodream Experience WEB-AIÁNLÓ Énhén, tehén, éhén Balogh Attila Rémes. Hót hülyeség. De jó. Minden benne van, ami jó. A mi. Meg ti, meg ők 16. Ők azért nem annyira. Ez a kistehén hete. (Ő a hetes.) Az ő átgondolt szerepe most, hogy puszta létezésével, ezen túl pedig mélyértelmű megnyilatkozásai által a köztudatba építse a közösségi összetartozás érzésének fontosságáról vallott magasabb nézeteket. Hogy mi az, aminél magasabb, és pontosan mennyivel, az ma még hatósági mérések tárgyát képezi. Ide kívánkozik az a megjegyzés, miszerint szerkesztő kollégámnak a „Minden kistehén röhög, a farok körbe pörög” verssor tetszik legjobban a mindent elöntő irodalmi áradatból. Hozzá kell tenni, hogy jelen sorok szerzőjének viszont az a kép, amelyen főhősünk egyedül álldogál (legyünk pontosak: ugrándozik) a cyberréten, és azt énekli: „Mi vagyunk a Kistehén, ami nagyon állat”. Ez már csak azért is jobb, mint az ő kedvence, mert harmonikusabb a rím, még ha rejtettebb módon jelenik is meg a költészetbarátok legnagyobb örömére. A mi nagyon állat - ismételjük meg, nehogy a közösségi összetartozás érzésének magasztos gondolata feledésbe merüljön. Mindez magát a kistehén-mo- tívumot (Ő Csak Saját Magát írja Mindenhol nagybetűvel) nem fenyegeti, minthogy az internet révén alakja örökre megörökí- tődött. A fesztivál hónapjának kitüntetett aloldalán van róla ismertető, életrajz - hogy ki találta ki, meg mikor, meg minek, bár ez utóbbira igazából nem is. derül fény hogy mi lett belőle, tán még az is, mire viheti a jövőben. Ott van két letölthető két reklámfilm (kétszer hét mega), meg a három képregénynek nevezett rajzok-egymásutá- nisága-szöveggel. Meg olyan hülye reklám- feliratok, mint például Bejön, mint kacsa a nokedlit. És ezt Minarik Ede is megmondta. http://www.sziget.hu/fesztlval/klstehen
