Észak-Magyarország, 2002. augusztus (58. évfolyam, 178-203. szám)

2002-08-14 / 189. szám

2002. augusztus 14., szerda MISKOLC ÉS KÖRNYÉKE / 7 Miskolc és környéke HÍRCSOKOR 0 Lovastábor. Lovastábor kezdődik ma, szerdán Felsőzsolcán a Rákóczi Szövet­ség felsőzsolcai szervezete rendezésé­ben. Az augusztus 20-ig tartó táborban Malomfalváról hét fiatal egy kísérővel vesz részt. A Városi Sportklub meghívá­sára Királyhelmecről érkezett futballsze­rető fiatalok. A táborról bővebb infor­máció a 46/384-455-ös telefonszámon. 0 Útlezárás, gulyásparti. Gulyáspartival egybekötött utcabált rendeznek Hejőcsa- bán augusztus 18-án délután 5 órától augusztus 19-én reggel 6-ig. A rendez­vény ideje alatt a Görgős utcát elzárják a forgalom elől. 0 Etka-jóga. Nemzetközi Etka-jóga ta­lálkozót tartanak augusztus 24-én és 25- én a Miskolci Egyetemváros körcsarnokában. A rendezvény augusztus 24-én, szombaton délelőtt 9 órakor kezdődik. ITT ELÜNK Nem szívesség Halmos Ildikó halmos@inform.hu Uj informatikai rendszerre tér át a vas­gyári kórház és rendelőintézete. Örömteli hír, repes a szív a boldogságtól. Az új program megismeréséhez persze idő kell, nem megy minden azonnal gördülékenyen, tudom én. Tényleg, nálam megértőbb em­bert még nem hordott hátán a föld. Pontosan addig a pillanatig vagyok megértő, amíg a technikai problémák okozta kellemetlenségek mellé a fehér köpenyesektől mosolyt kapok, kedves szót, értelmes magyarázatot. Ha pokróckodás ér, azzal nemigen tudok mit kezdeni. Az ember ugyanis nem valamiféle idétlen szeszélyből, perverz kedvtelésből jár esztékába, hanem azért, mert valami baja van. Akinek pedig baja van, az szo­rong, az kiszolgáltatottnak érzi magát, hátha még holmi technikai nehézségek miatt, amikhez semmi köze, ledorongolja az őt kivizsgálni, gyógyítani, emberszám­ba venni hivatott közalkalmazott. Adódik a kérdés, aki képes beteggel gorombáskodni, az minek megy az egész­ségügy közelébe? Vagy miért marad ott, ha időközben rájött, semmi kedve az egészhez? Talán a szakirányú oktatással van a baj. Lehet, hogy nem hangsúlyoz­zák eléggé: az egészségügyi dolgozó a be­tegnek nem szívességet tesz. Ennek is benne kellene lennie a tananyagban. Mert nyilván naivitás azt elvárni, hogy ez min­denki számára magától értetődő legyen. Nyitva a kút. Megnyílt a miskolci Új győr i főtéren épült új benzinkút. Az ál­lomás nyitását korábban májusra Ígérte a cég, azonban a műszaki átadást követően kezdődött rendes engedélyeztetési folya­mat eddig tartott. Fotó: Bujdos Tibor Celofanozott nokedli a hűtőben Nyári társadalmi élet kicsiben, kicsikkel a lakótelep tízemeletes házai tövében Játszótéren (A képen látható gyerekek nem a riportunk szereplői. A fotó Illusztráció) Fotó: Végh Csaba Csonka Ági Miskolc (ÉM) - Miskolci lakótelep, miskolci lakótele­pi gyerekekkel. Nyári vaká­cióval, szülők nélkül, a lakó­telep betonjába zárva. És száraz kutyapiszkos, homo­kot csak fénykorában látott homokozóval, Olympos cit­romleves üveggel, lecsószag­gal, és Adios pólós ötvenes guberálóval. Leülni nem igazán szeren­csés. Nincs ugyanis mire. Vi­szont előrendelés nélkül ülője­gyünk van a tízemeletes panel betonlépcsőjére. Ülünk. „Ló­gunk”. A 4-5 „kispisissel” és kö­rülbelül kétszer annyi iskolás „nagymelákkal”. Mert hogy ők már nagyok, és nem azért titu­lálják az ovisokat így, mert ők számszerűen is többen vannak, hanem itt a téren bizony ko­moly társadalmi és státuszhier­archia uralkodik. Pont mint az életben. A nagyhal megeszi a kicsit, de főleg a kishal szalá- mis zsemléjét. Bencéét legaláb­bis mindig. Ha a nagyi megen­gedi, hogy „lent” tízóraizzon. Merthogy Bence még ovis és vé­konyka.- Giliszta vagyok. így hívnak. Apa azt mondja, hogy ne hagy­jam magam. Könnyű neki, Transporterrel jár és Erikszonja van, meg jó nagy ember - húz­za el a száját az ötévesforma szö- szi kisfiú. - A nagyi legalábbis mindig ezt mondja. Magas sarkú cipő szapora ko­pogása töri meg Bence panaszát. Nő közeledik, a szomszédos be­vásárlóközpont szupermarketjá- nak dugig megpakolt szatyrával, bőr aktatáskával, kiskosztümben. Bence feláll, mosolyogva szalad a nő felé. Puszi oda-vissza. Aztán a kisfiú könyökig eltűnik a sza­tyor mélyén. Határozottan úgy tiinik, hogy az anya első majd második figyelmeztetésére sem kíván pozícióján változtatni. De Bence mamája nem úgy néz ki, mint aki lekever egy frászt, ha a kölyök neveletlen. Bence ma­májának volt gyerekszobája, kis­polgári családi élete. Valószínű­leg egy nyolctól négyiges hivatal­nok, kevés nyári szabadsággal. Bence ennek ellenére sincs min­dennap egyedül. Csak ma a nagyi az SZTK-ba ment a leletekért.- Azt mondta, hogy nem tud­ja mikor jön, mert mindig any- nyian vannak, mintha ingyen osztogatnának valamit. De meg­ígérte, hogy ha hazaér, elme­gyünk a strandra. Ne mond meg neki - fogja suttogóra a kisfiú -, de vele nem jó strandolni, mert soha nem jön be a vízbe, azt hi­szi, hogy telepisilik.- Igaza van a nagymamádnak. Ádám megszólalt. Nem kell hozzá nagy logika, hogy az em­ber kisakkozza, ki itt a főnök. Senki nem mond neki ellent. Ha telepisilik, akkor telepisilik. Ádám már komoly fiú. Ő a nagy. A téren és otthon is, a ne­gyediken. Ha vendégségbe men­nek apa munkatársaihoz, akkor úgy mutatják be: a nagy.- Érdekes, az öcsémet soha nem úgy, hogy „a kicsi” - pisz­kálja a széttaposott tornacsuká­jával a gördeszkáját. Ádám 10 éves. Tesi tagozatos, dicséretes matekjeggyel, kevés foggal. Váltja őket. Tejfogról ma­radandókra. Ádám vigyáz nyá­ron a tesójára, a 7 éves Marci­ra, amíg anyuék a dolgozóba vannak.- Anya egy közértben dolgozik, apa pedig egy építőipari magáncég­nél építésvezető. Mindig a céges au­tóval jön haza - magyarázza Ádám.- Ázt én nagyon szeretem - lel­kesedik hadonászva Marci, aki­nek egészen marcis arca van. Pár millisre nyírt barna hajjal, ele­ven, sötét szempárral és kacagós szájjal. - Amikor bekanyarodik az utcánkba apa, mindig dudál, és kinyitja az ajtót, az ölébe vesz, és együtt állunk be a garázsba. És teljesen egyedül csak én kor­mányozok, apa - mert neki jó hosszú a lába - nyomja a gázt. Ádám elnézően, már-már apá­sán mosolyog a kicsire. Mivel ő a nagy, ő melegíti meg a mikró- ban az anyu által előző este el­készített és lecelofánozott noked- lit, ő üríti ki a postaládát és zár­ja be a bejárati ajtót. Mert hát nyolctól négyig ő a felnőtt. „Vagy megcsinálják, vagy nem!” Miskolc (ÉM - Hl) - Új in­formatikai rendszerre tér át a Diósgyőri Kórház-Rendelő­intézet. Amit ebből a betegek érzékelnek: senki nem tudja, mi történik, és minek kelle­ne történnie. Diszkrét hosszúságú a sor a Diósgyőri Kórház rendelőintéze­tében a kartonozó előtt, reggel nyolc felé jár. Az épp sorra kerü­lő már tudja előre, hogy a hely­zet rendkívüli, mert korábban kiokosították. De kiírva is látja: „augusztus 1-jétől a kórház és rendelőintézet új rendszerre tér át, az ezzel járó kellemetlenségek miatt betegeink megértését kér­jük” - mondja a cédula, rajta a kartonozó ablakocskáján. Az ab­lakocska innenső oldalán a „be­teg” gondolja, olyan megértő lesz, mint még soha, bár eddig nem múlt el sztk-látogatás döbbenetes vérnyomás-emelkedés nélkül, de most majd nyugalommal fogadja a technikai fennakadásokat. Az emlegetett fennakadások már tornyosulnak is. A hozott vi­zeletmintához ugyanis nem tud beutalót is felmutatni, adott eset­ben nem is kell, na de most? Át­térés idején? Mert így miként vi­szik fel a gépre? Mármint az ada­tait? Ajánlkozik, hogy minden kérdésre válaszol, amire az adat- felvivőnek szüksége van, de csak egy legyintés a válasz. Felmegy azért, ahol a laborosok minden udvariassági szabály mellőzése mellett, azonnal irányítanák is vissza a kartonozóba a befőttes üvegben vizeletmintát szoronga- tót, adatfelvételre. Csakhogy a kartonozó nem akar adatot fel­venni, ám ez az érv semmit nem g ér, a laboros már haragszik. Mi ^ az, hogy a beteg itt vitatkozik, ko- ra reggel, vele, aki nem azért van, hogy... És ő egyáltalán nem,5[ kiabál, ha a beteg annyira ragasz- ^ I kodik hozzá, csak hagyja ott a vi- 'g | zeletet, aztán vagy elvégzik a1 vizsgálatot, vagy sem. A szenten- Gépre kerülnek az adataink cia végére már több korosztály képviselője áll a laborajtóban és döbbenten hallgatja a kifakadást. Egy hetven körüli asszony percet sem tétovázik, fordul is vissza en­gedelmesen újra végigállni a sort a kartonozóban, hogy aztán újra elküldjék. De az is lehet, hogy egyszerűen hazamegy, mert ő már csak ilyen: vizeletmintát, bi­zonytalanra, sehol ott nem hagy. Pontosabban, gyorsabban Az áprilisban kezdődött 25 mil­lió forintos informatikai fejlesz­tési program részeként most, au­gusztus elejétől olyan járó- és fekvőbetegszoftvert üzemelnek be a Diósgyőri Kórházban, amely le­hetővé teszi, hogy minden mun­kaállomáson számítógépen tartsák nyilván a betegekre vonatkozó adatokat. Az adatrögzítés így lé­nyegesen pontosabbá és gyorsab­bá válik, egységesül az adatszol­gáltatás - kaptuk a tájékoztatást Hártó György kórházigazgatótól. Az áttérés azonban az elkövetke­zendő hetekben átmenetileg ne­hézségeket okoz, lassítja az ügy­menetet, mivel a szoftvert haszná­lóknak meg kell tanulniuk gör­dülékenyen alkalmazni az új tech­nikát - tette hozzá az igazgató. Ha kidől egy fa. Kidőlt egy fa a viharban vasárnap dél­után Diósgyőrben. A környéken lakók képviselője kedden dél­előtt hívta szerkesztőségünket, mert addig senki nem szállí­totta el a fát. Mint mondta, hiába telefonált a polgármesteri hivatalba, senki sem tett semmit. A kidőlt fák elszállítása azonban nem is az önkormányzat feladata, hanem a tűzoltó­ságé. Őket kell hívni a 105-ös telefonszámon, ha valaki útra zuhant, közlekedést akadályozó, esetleg balesetveszélyes fát talál. Ezekben az esetekben a tűzoltóság megfelelő szerszá­mokkal és szaktudással rendelkező szakemberei ingyenesen eltávolítják a gondot okozó növényt. Ha azonban egy fa sem a közlekedést nem zavarja, sem balesetveszélyt nem jelent, és mégis el akarják távolíttatni, az ingyenes szolgáltatás nem vehető igénybe. Fotó: Ádám János

Next

/
Thumbnails
Contents