Észak-Magyarország, 2002. július (58. évfolyam, 151-177. szám)
2002-07-29 / 175. szám
2002. július 29., hétfő KULTÚRA /5 HÍRCSOKOR 0 Kamarakórus koncertje. A Sárospataki Művelődés Háza Kamarakőrusának koncertjét hallgathatják az érdeklődők augusztus 2-án, pénteken délután 5 órától a hernádszentandrási református templomban, este 7-től pedig a vizsolyi műemlék református templomban. 0 St. Martin Játszik. St. Martin koncertjét hallgathatják az érdeklődők augusztus 2-án este fél 9-től a Péntek esték a Rákőczi-udvarban rendezvénysorozat keretében. 0 A kassaiak „Párizsi vendége”. Szigligeti Ede Bajusz című műve alapján készült a Párizsi vendég című vígjáték, amelyet kassai színművészek előadásában láthat a hej- cei szabadtéri színpad közönsége augusztus 2-án, pénteken este 8 órától. A „Verbunkoskirály” emléktáblája. A zempléni hegedűvirtuóz, Lavotta János síremléke 1831-ben készült el Tállyán. A 90-es évek közepén Lavotta-monográfiát adtak ki, 2001-ben elkészült emlékszobája, nemrégiben pedig felavatták a portréjával ellátott emléktáblát, Kiss György Munkácsy-dijas szobrászművész alkotását (képünkön) azon az épületen, melyben elhalálozott. Fotó: S. L. Zempléni kordokumentumok Méhes László Egy újszülöttnek minden új. Bár nem föltétlenül csak neki. Alighanem kevesen emlékeznek arra, hogy Hőgye István, a Sátoraljaújhelyi Levéltár (ma már nyugalmazott) igazgatója összeállításában húsz évvel ezelőtt már megjelent a Zempléni Históriák, ami az egykor önálló vármegye történeti hangulatait érzékeltető különleges és érdekes dokumentumokat gyűjtött egybe a honfoglalástól egészen 1848-ig. Arra talán már többen emlékezhetnek, hogy ennek a gyűjteménynek a folytatását - amely a ’48-as szabadság- harctól Zemplén vármegyének Borsodhoz csatolásáig, az 1950-ig tartó időszakot öleli fel - 1989-ben adta közre a szerkesztő. A két, egymás mellé tett kötetben kétszáztíz eredeti dokumentum szolgált nélkülözhetetlen forrásként mindazok számára, akik a zempléni települések, családok, kiemelkedő vagy éppen hétköznapi személyek életmozaikjai iránt érdeklődnek. A múlt ködébe vesző, sokszínű kiadványokat fűzte most egy kötetbe - megjelenésük időrendje szerint két fejezetbe - a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, s jelentette meg most, mikor az ország Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emlékezik. Az egykor hat történeti vármegyéből álló megye ugyanis kimondottan érintett a Kossuth-i életmű felidézésében. Hőgye István Zempléni Históriája olyan adalékokkal szolgál, mint egy Kossuthot és feleségét köröző levél, e mellett különösen érdekes az az évtizedekkel később született felhívás, amelyben Sátoraljaújhely elöljárói Kossuth halálának méltó megünneplésére ösztönöznek. De olvasható egy főispáni utasítás, amely a kormányt bíráló Reményi Ede hegedűművész koncertkörútjának megakadályozására szólítja fel az illetékes hatóságokat, vagy ott áll egy elmaradt bérkifizetést panaszoló levél, amit a Tiszaszabályozó Társulat elnöke jegyzett. A Zempléni Históriákat, mint egy kor dokumentumgyűjteményét lapozgatva úgy tűnhet, mintha a történelem olykor ismételné önmagát. S ha ez így felvetődhet, az a kötet összeállítójának érzékenységét dicséri. (Zempléni Históriák, összeállította: Hőgye István; Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, 2002.) Nem csak fizikai levetkőzés! Az aktfotók mutatják be legtermészetesebben az ember és a természet kapcsolatát Az osztrák fotós alkotásaiból nyílt kiállítás augusztus végéig tekinthető meg a miskolci Iflház Fotógalériájában Reprók: D. K. Dobos KlAra Miskolc (ÉM) - Ember és természet kapcsolatát talán úgy lehet a legtermészetesebben bemutatni, ha a társadalom által „felrakott” ruházatot levet(et)jük... - állítja Halmai László fotóművész, aki az elmúlt héten Werner Gostentschnig osztrák fotós alkotásait ajánlotta a Fotógalériában megjelent érdeklődők figyelmébe.- De a művészi aktfotózás esetében ez nemcsak fizikai levetkőzés, hanem valamiféle szellemi, erkölcsi megtisztulás próbál lenni - tette még hozzá a tárlatot megnyitó alkotó, aki maga is készít ilyen jellegű felvételeket. Csak úgy készülhet „tiszta”, értékes fotó, ha lekerül a ruhával együtt „felvett” modorosság, s nem csak a modell, de az alkotó is megszabadul legalább egy időre á különböző viselkedési „álarcoktól”. így oszthatja meg gondolatait másokkal -, a közönséggel. Werner, a workshopról A sebesvízi fotóművészeti alkotótelep közel két évtizede alatt több alkotót ismerhetett meg a miskolci közönség: nemcsak a minden évben megrendezett csoportos kiállításokon láthattunk képeket tehetséges fotósoktól, de a szervezők többször is kiemeltek egy-egy olyan résztvevőt, akit kiemelkedő anyaga miatt érdemesnek tartottak - a workshop-ot is jellemző - bemutatkozásra. Idén a táborban kilencedik alkalommal dolgozó Werner Gostentschnig lett a kiválasztott, az ő képeit láthatjuk augusztus végéig a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház Fotógalériájában. A kiállítás anyaga változatos, (nem csak a szó szoros értelmében) színes, (nem csak férfi- szemmel) akad néznivaló.- Sokkal többet ismertem meg Wernerből a képei által, mint a beszélgetéseinkből - jellemezte ezzel is az alkotót Halmai László, aki szerint a műfaj nehézsége abban áll, hogy szokatlan helyzetbe került modelleket kell olyan formában elhelyezni és szerepeltetni a képen, hogy az a lehető legtermészetesebb legyen. Ez az egyik legkeményebb szakmai kihívás, s szükséges ahhoz, hogy a kép előtt álló meg tudja fejteni a képen lévő titkokat.- Werner képei azon túl, hogy formai igazságokat keresnek, mélyebb tartalmi gondolatokat is bogoznak. Úgy gondolom, ez az összetett és sokszínű képkollekció alkalmas arra, hogy mindenki megtalálja a számára legtöbbet mondót, a kiállító művésznek pedig lehetőséget ad, hogy Elfért János és Werner Gostentschnig Fotó: Dobos Klára a közönséggel találkozva tisztázza magában: jó-e az út, amelyen elindult, s ez-e az irány, amerre haladnia érdemes - hallottuk az utolsó tárlatnyitó szavakat a sebesvízi alkotótelep alapítójától. Szépség és egyszerűség- Az utóbbi tíz évben készült alkotásaim közül került ez a néhány a falra - jelezte Werner Gostentschnig, s elmondta, szívesen alkalmazza azt a megoldást, miszerint diavetítőkkel egymásra vetít képeket, s e kompozíció eredményét örökíti meg újra. Az 1943-ban született, az ausztriai Kühnsdorfban élő alkotó az aktfotográfiát, mint számára a legmegfelelőbb művészeti kifejezési formát körülbelül tíz éve fedezte fel. A számos workshopon és szemináriumon való részvétel segítette őt képességei tökéletesítésében. Versenyeken és fotószalonokban elért sikerei igazolják a választott út helyességét. „Elsősorban arra törekszem, hogy a természetet és az embert összhangba hozzam. Képeimben a szépségnek és az egyszerűségnek tulajdonítok jelentőséget” - vallja a munkájáról. ^ Az Idei sebesvizl alkotótelepről bővebb IlSIlfií Információ a web.axelero.hu/avartstu címen található, a Jung Zsenivel és Elfért Jánossal készült interjúk pedig a folomu- ve»z.et\ek%«der,fns-cfmen olvashatók. „Zseniális” gondolatok „Az aktfényképezés nem úgy indul, hogy keresek egy modellt, hanem úgy, hogy látok egy emberi testet mozgás közben, és látom, hogy a szépsége, a formák, a fények, az arányok fotogen- itása milyen csodálatos dolog-, eszköz, hogy kifejezzek bizonyos érzéseket a gyengédségtől kezdve a félelemig... Lényeges, hogy a modell ne pózoljon, és vállalja a testével járó, természetes működését... A sebesvízi tábor úgy indult, hogy Az ember és a természet, de nagyon kevesen fényképeznek tájat, nem éreznek rá a modell és a táj közötti harmóniára vagy diszharmóniára. Az amatőrök ahogy látnak egy modellt, azonnal lőnek. Az a tapasztalatom, hogy aki az első nap nekiesik, és nyomja, nyomja a gombot, az a szemétkosárnak dolgozik...” (Jung Zseni - Eifert János mellett a tábor művészeti vezetője - gondolatai az aktfotózásról - Fotóművészet online.) Sebesvízi képek Az immár 18. alkalommal megrendezett Sebesvízi Nemzetközi Fotóművészeti Alkotótelep olyan gondolati indíttatással szerveződött, mint a festészetben Barbison vagy Nagybánya, és próbál egy sajátos alkotói közeget megteremteni. Sok nemzetből visszatérő látogatók is vannak - idén például norvég, francia, osztrák, svájci, német alkotók osztják meg egymással ötleteiket, gondolataikat. Minden évben rendeznek kiállítást az egy évvel korábbi táborban készült alkotásokból -, ez A tárlatnyltón Fotó: Ádám János nyílt meg az elmúlt hét elején a lillafüredi Palotaszálló galériájában. Egyházi faliképek A magyar-szlovák nemzetközi műemlékvédelem szép példájaként értékelte Jósvainé Dankó Katalin a sárospataki Rákóczi Múzeum igazgatója azt a kiállítást, amely tegnap nyílt meg a pataki-várban. Az egykori Gömör-Szepes vármegye XIV. századi - Anjou korabeli - egyházi műemlékeinek faliképéit mutatja be a vándortárlat, amelyet Sárospatak 15. helyszínként fogadott. A faliképeket Katarina Kosová a pozsonyi Pamiatovy úrod képviseletében, valamint Szécsi Zsolt az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ igazgatója ajánlotta az elmúlt hét végén a látogatók figyelmébe. Fotó: Bódisz Attila
